Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-22 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

ITALBOLTBAN Egy részeges férfit megszólít egy újságíró. — Mondja, hl vagy ml kényszeríti magát arra, hogy igyon? Senki és semmi kérem, én Önkéntes alkoholista vagyok! NOI DOLGOK — Tudod, Vera, tegnap szörnyű estém volt, kutyául éreztem magam. — Mi történt veled, Éva? — Képzeld el ezt a szörnyűségei. A szomszédasszony űj bundát vett magának! SZERELEM Az országúton egy autózó szerelmespár megállítja a kocsit, fura ötletük támad és alábújnak az autó alá csókolózni. Néhány óra múlva egy rendőr megböki a fiatalembert és azt mondja: — Kérem, nekem ahhoz semmi közöm, hogy maguk Itt csókolóznak és ez több mint száz ember nézi, csak arra akarom figyelmeztetni, hogy már régen ellopták az autójukat! CAÍIIM — Matildkám, nem lôttad a villanyborotvámat? . . . Mondd, eladtál már az idén valamit? Igen. Az órámat, kabátomat és a gramofonomat. . . IPunch — Anglia) RELATIVITÁS Egy misszionárius a pokolról beszél az eszkimóknak: — A pokolban — mondja borzasztó hideg van, és rettenetes fagy, jeges szél fúj. .. A másik misszionárius félrehívja, és szemrehányást tesz neki, hogy elferdíti az írást— De kérlek —•• szól az előbbi —, ha azt mondanám, hogy ott meleg van, mind a pokolba kívánkozni! RECEPT Az orvos így szól betegéhez: — Önnek levegőváltozásra van szüksége. A legjobb lenne, ha hosszabb időre elutazna a tengerhez. Van-e ennek valami akadálya? — Semmi, kérem. Én ugyanis tengerész vagyok! ALLHATATOS HIVATALNOK SZABÁLYTALANSÁGOK Egyes férfiak bájos nőkre és feleségekre osztják a „gyengébb" nemet. A felségeket aztán csak házi segédmunkásokra. » * 9 A megcsaltság még nem jelent vereséget. > » # Vannak emberek, akik egész életükön keresztül várnak az életre. f M B Ha a butaságot Isten áldásának tekinted, akkor nemcsak a butákat állítod furcsa fénybe, hanem magadat is. V » # Érdekes, hogy a női egyen/ogúság mennyire férfi probléma. » * • Megtanultunk beszélni, hogy gondolatainkat kifejezhessük és — eltitkolhassuk. Egyik ismerősöm mondotta, hogy ha nem kellene annyit dolgoznia, akkor a munkára is jutna ideje. Néha nem elegendő megismerni az igazságot, a valóságot is tudni kell. 9 » • A színházakban több a színész mint a művész, mert a művészek nemcsak játszanak, hanem alkotnak is a színpadon. » • • Napkeltekor a kis embernek is nagy árnyéka van. • » » Minden sportolónak van olyan rajongója, aki őt a sport nevében sportszerűtlenségekre biztatja. TOMI VINCE * — Hagyd őt, Pisti most abban a szörnyű korban van, amikor a motorok jobban érdeklik őt mint a nők . . — Ne fáradjon, kisasszony, semmit sem tehetek az éirxte kében A GONDOLATOLVASÖ Két volt iskolatárs találkozik as. utcán. — Hogy megy a sorsod? — kérdi az egyik. — Sehogy — válaszol a másik. — De hiszen, ha jól emlékszem, belőled híres gondolatolvasó lett, bejártad az egész földkerekséget, rengeteg pénzt kerestél. — Igen, de abbahagytam, mert egy ízben nagyon megjártam. — Hogyhogy? — Egyik előadásomon egy nő megkérdezte, hány gyereke van, mire azt mondtam, hogy három. A mondott szám stimmelt, a nő elégedetten leült. Aztán egy férfi kérdezte, hogy hány gyereke van, és én azt feleltem, hogy kettő. Erre úgy összevert, hogy hat hónapig kórházban feküdtem. — Hallatlan. És miért vert össze az az ember? — Mert ő volt az illető nő férje... AZ UTOLSÓ Pistike papája a fia értesítő füzetét nézi és a homlokát ráncolja: — Fiam, - most' már igazán megharagszom. Egy hónappal ezelőtt az utolsó előtti voltál, most meg te vagy az utolsó! — Erről igazán nem tehetek, az, aki az utolsó szokott lenni, most beteg .. ÖNKISZOLGÁLÓBAN Egy szórakozott fiatalember lép be az önkiszolgálóba. Elfelejt kosarat venni és enélkül sétál a polcok között. Az egyik elárusító észreveszi és megszólítja őt: — Uram, elnézést, de kosár nélkül nem lehet az üzletben járkálni. A liatalember dühbe gurul: — Hát ez már mégiscsak sok! Hát mi vagyok én. kutya? MACSKA Egy kisfiú kopogtat az állatkereskedésbe. — Bácsi kérem, eljötteim azért az angőramacskáért, amelyiket tegnajp kiválasztottam. — Itt van, tessék, hétszáz ko. rona az ára. — De hiszen tegnap ötszázra tetszett mondani 1 — Igen, de azóta megevett két saázkoronás kanárit! FORGALOM Mesélik, hogy a Rio de Janeiróba látogatók meglepődve tapasztalják, hogy milyen kevés a közúti balesetek száma ahhoz viszonyítva, milyen őrült sebességgel hajtanak itt a taxisok. — Nincs ezen semmi csodálkoznivaló — magyarázza az egyik taxisofőr. — A gyengébb vezetők nálunk már mind az életüket vesztették valamilyen autóbaleset következtében. SZKQPAL BÉLA — Ejnye, ejnye, ha hozzáérek a fogidegéhez, nem kell mindjárt Ilyen jelenetet csapni! PIROSKA ÉS A FARKASKOMA (Asszony tanmese) Hon volt, hon nem volt, hontalanul élt egyszer valahol anyukájával egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Piroske, mert kék sapkája volt. Valahol a sötét kerek erdő mélyén élt -Piroske nagymamája, aki egy tönkrement aristokrata család sarja volt, de a drágábbnál drágább családi kövekből csak az epekövei maradtak meg, abból aztán meg ippen ölég. Piroske szótfogadó kislány volt, de ha véletlenül mégis előfordult, hogy rossz fát tett a vízre, anyukája büntetésből a nagymamájához küldte epeköveket törni. Történt egyszer egy ilyen „incidqps", melyből kifolyólag Piroske kosárral a kezében, lúdtalpa alá vette az erdei fösvényt és a groszmuterhoz indult. Negyvennyolc óra gyaloglás után, némi fáradságot érzett a hóna alatt. Megállt egy óriás fa tölgy alatt, leguggolt és ... gyönyörű kéknefelejcseket szedett bokrétába. Ahogy ott guggol ez a Piroske, akiről szó van, mögötte, nem előtte terem egy kivénhedt farkaskoma. (Előbb nász nagynak néztem). Csakhamar dialógus alakult ki köztük, mert nagyon barátságos ordas volt szegény pára. (No, meg éhes is, ugye). Olyan hétköznapi közhelyek hangzottak el csupán, hogy: „Szervusz, szervusz, hogy vagy, hogy ne lennék, és te, hát csak vagyogatok, hol lakik a nagymamád, köszönöm, viszlát!" És ezzel már árkon, bokron túl volt, úgy hogy bottal üthették a nyomát. (Nincsen rózsa tövis nélkül), Piroske még csak egy vagonra való kamillát szedett stanicliba (imádta, majd megőrült kamillatea nélkül), majd folytatta útját nagymamájához. <Vmint belép a házba, látja, hogy a nagymami egy kicsit mintha megváltozott volna. Nem ép pen nagyon, de úgy arcban, klshíjján némileg. Dialógus: — Nagymami, miért olyan nagy a szemed? — Hogy jobban halljalak, kisunokám. — Valami bűzlik Norvégiából! — gondolta Piroske, de gyanújáról nem adott írásjelet. — És miért olyan nagy a füled? — Hogy könnyebben megcsókolhassalak. — És miért olyan szőrös a lábad nagymami, amikor a múltkor hoztam neked abból az új szőrtelenítő spray-ből? — Hogy könnyebben bekaphassalak! — üvöltötte a Farkas és vetette volna magát Piroskera, de az gyorsabb volt, kosarából M 57-es géppisztolyt rántott elő és szitává lőtte a szemtelen betolakodót, aki még most is ott döglik a tapiszonon, ha meg nem vásárolta valamelyik természetrajzi múzeum. Tanulság: Így higgyen az állat egy mai kis lánynak!?