Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-15 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

Aforizmák Bürokraták fellelhetők fölöttünk, alattunk, mellettünk és — bennünk. Vigyázzunk, nehogy bátraknak kiáltsuk ki azokat, akik mernek hazudni. M Valamikor összeesküvést forraltunk, most feketekávét. Néha az jellemzi üléseinket, hogy egyesek igazoltan hiányoznak, mások pedig igazolatlanul felen vannak. Igen veszélyesek azok a közismert tények, amelyek nem közismertek és nem is tények. Némely főnök a problémákat csak általában érinti, a titkárnőt viszont konkrétan. i A sok olvasástól vagy műveltté, vagy disznóvá válik az ember » A regényekben egész jó házaséletet lehet élni. SZÁMTAN Fogas kérdést ad föl a tanító számtanórán: — Tegyük föl, hogy van öt burgonyád. Ezt el kell osztani hat ember között. Mit csinálsz, Pisti? — Nem nehéz, tanító bácsi. Pürét főzök belőle! MAJD KÉSŐBB Kovács későn ér be munkahelyére. — Elnézést, főnök kartárs — mentegetődzik —, azért késtem, mert ma apa lettem! — Gratulálok, Kovács, na és fiú, vagy lány a csecsemő? — Hát kérem, főnök úr, az csak körülbelül kilenc hőnap múlva válik el... FEKETE HUMOR Péczeli a kórházban feküdt, egy súlyos autószerencsétlenség következtében sérült meg. Amikor barátja meglátogatta, erőtlenül, gyengélkedve feküdt az ágyon; — Hogy vagy? — kérdezi Péczelitől. A beteg zavart szemmel mocorgott, de nem tudott megszólalni. Kétségbeesetten a szekrény felé fordult, papírt és ceruzát fogott a kezébe, s erőlködve írni kezdett. Nem tudta befejezni az írást, mert meghalt. A barátja kezébe vette a papirost, amelyen ez állt: „Kérlek, menj arrébb, mert ráléptél arra a gumira, amely az oxigént adagolja a számba!" •••••••i ELŐZÉKENY FÉRJ % A ^ » 1 I — Jean, kérem, ha úgy látja, hogy megfelelő hangú latba jöttünk, húzza le a kisasszony ruháján a cipzöratl JI Cl PARIS) önthetek a lavórba egy kis fürdősót, drágám? (Schweizter Illustrierte) I MAI SRÁC (Hídvégi Ferencz karikatúrája) NÖI DOLGOK Két barátnő beszélget. — Elhatároztam — mondja az egyik —, hogy nem megyek férjhez, amíg be nem töltöm e harmincadik életévemet! A másik így felel: — Én meg úgy döntöttem, hogy nem leszek addig harminc éves, míg férjhez nem megyek! MAÍ TÖRTÉNET — Hallottam, Pista, hogy rendkívül romantikus körülmények között nősültél meg. Igaz, hogy a menyasszonyt a sziilői házból szöktetted meg? * — Bizony. — És a lány szülei? Nem futottak utánad? — Dehogynem. — Na és nem értek utol? — De. És azóta velünk laknak ... BÁTORSÁG Kiss dicsekedik: — É« soha nem egyeznék bele abba, hogy a fiam hosszú hajat hordjon! — Ejnye, mit jár a szád, hiszen a fiad hoszszú hajat hord. — Na jó, de nem az én beleegyezésemmel... PÁRBESZÉD — Szomszéd úr, ma megállapítottam, hogy ön lyukat fúrt »2 én pincémben és ezen keresztül elhordta a szenemet — Igen? Én meg Idáig teljesen abban a hitben éltem, hogy egy szénbányát fedeztem fel! PANASZ — Képzeld el, azt a Kropa•seket nem lehet lefizetni! — Miért, ő annyira becsületes ember? -r Dehogy. Olyan sokat kér ... ÜVEREKÉSZ A város főterén sétáló rendőrhöz odajön egy ijedt arcú kisfiú és síró hangon így szól: — Rendőr bácsi, nem látott véletlenül egy nénit olyan kisfiú nélkül mint amilyen én vagyok? LEVÉL Brahovácz levelet küldött Pomacseknek a következő szöveggel: „Pomacsek kartárs, mivel feleségül veszem Nagy Juliskát, kérem, hogy a nevezettel minden intim viszonyt szüntessen be!" Pomacsek miután elolvasta a levelet, így válaszolt: „Elolvastam körlevelét, s bízom benne, hogy kollégáim hozzám hasonlóan méltányolni fogják kérését..." Simkó Margit Ltátrább, hátrább, mindjárt befut a nemzetközi gyors — kiált a tagbaszakadt vasutas és a közönség hátrál. Csak egy izgága, khaki színű kabátba öltözött, szigorú arcú utas nem mozdul. — Hátrább a sínekről elvtárs! Lesz elég hely, a gyors tizenöt percig áll ittI — Engem hagyjon, nem látja, hogy én nem vagyok közönséges utas? Nekem első kapásból kell meginterjulnom a kiváló csapatot! Nem látja, hogy újságtól vagyok? — Nem látom — mondja szent nyugalommal a vasutas — de azt látom, hogy ha itt fog állni, akkor elbúcsúzhat valamelyik testrészétől, ami nem a nagyobbik baj, de abból nekem fegyelmim lehet. Most ünnepek előtt... — Ne izgasson, már hallom a sípolást... itt vannak az irataim nézze... Tudja ki vagyok én? A Dir-Dur sportlap különtudósítója, ha nem tudná... — é>s ezzel maga is beáll forgalmistának — félre, félre, utasoknak semmi keresnivalójuk az állomáson ... itt riport lesz, riport... Hah, már itt is vannak... hol vagytok fiúk? Hurrá fiúk! Ezt jól csináltátok — és egy bakugrással odafurakodik a leszálló futballcsapat elé. — Ide fiúkl Éljetek, aranylábú gyerekek! Ebben a pillanatban odarohan egy csinos kis barna nő is. — Elvtársnő, hátrább, hátrább, nem lehet velük beszélni, nekem első kapásból kell... — De kérem, a férjem ... — Itt nincs fér], csak riport van. Hurrá fiúk, sietni kell a riporttal, holnap már benn lesztek a lapban. Ez ki, akit visznek? A Bota? Megsebesült a Bota? Gyorsan, mielőtt elviszik néhány kérdés! Mije sérült meg? Hol sérült meg? Hogyan sérült meg? No feleifen ... no... no ... — En rúgtam a labdát és közben engem rúgtak meg — mondja Bota félig aléltan. — Remek — jegyez a riporter — azaz fájt? Es ha fájt, hogy fájt, mikor fájt? — Fájt... — Mitől fáft? — A rúgástól. — Szenzációs! Hogyan rúgtak meg? — Az egyik olasz felemelte a lábát és belémrúgott. — Mehet! Ez már kész! Most te, minden kapusok gyöngye Cinkos. Hogy csináltad, mond, no mond? — Hát ott álltam a kapuban és vártam és vártam ... nztán látom, hogy az olasz csapat közeledik a mi kapunkhoz és néztem és néztem, minden erőmmel néztem... aztán felém szállt a labda, én ugrottam... még jobban ugrottam, a labda azonban még jobban ugrott a kapu felett,.. erre én utána niztem és aztán már biztos voltam benne, hogy kivédtem. — Hiaba, ilyen remek mannschaftunk csak nekünk van. Mehet további Forgó! Hol van Forgó? Te vagy a nap hőse, beadtad nekik azzal a csuda lábaddal, szédületes ahogy csináltad ... a közönség csak úgy üvölött: Rajta Forgó, rajta Forgó! — En sehogy se csináltam, mert engem az első öt percben végleg kiállítottak. Hiszen te nem is hallgattad a meccset. — Ha, he, he, az első félidőt a fiacskám referálta nekem he, he, tudod, ki kellett mennem a háromévesek bicikliversenyére, saját kiküldött szemeimmel kellett végignéznem — mondja cseppet sem zavartan — szóval a nagy dugót... — Szóval a nagy dugót a Mákos lőtte, majd elmondja. Mákos, informáld a riportert első kapásból. Mire kíváncsi? — Hát Mákos mester, mondja el, hogy volt avval a nagy góllal... mikor volt, miért volt, hogyan lehetett az az istent gól? -— A második félidő hetedik percében a Csóka villámgyorsan hozzám szöktette a labdát és én húsz méterről a kapu jobb sarkába lőttem. — Jó, jó lőtt, de hogyan? Közben, hogy érezte magát, mire gondolt? — Mire- gondoltam? No idehallgasson és írja: Arra gondoltam, hogy lőnöm kell, ha belegebedek is, mert ha maga aztán interjút csinál, legyen miről írnia. — Kolosszális! Es mondja drága mester, mikor ment be a gól? Mikor szembe állt a kapuval? Akkor ment be a gól? —- Nem. Akkor épp nem voltam a pályán, hanem kint ültem a nézők között és a bal lábamat a nyakamba vettem és vakartam vele a hátam közepét ... De ez benne legyen az újságban, mert ha nem, akkor legtiftelebb magát gurítom ki az oldalvonalon túlra. No pá!