Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-08 / 239. szám, csütörtök

Az objektív nehézség még nem megoldás Az utóbbi hetekben nem először írunk arról, hogy szerkesztőségünk postájában mennyire megszaporodtak a hűtőszekrények meghibásodásával és a javításukkal kapcsolatos panaszok. Olvasóink leveleikben egyrészt a gyártó vállalatot, a Zlaté Moravce-i Calexot bírálják azért, mert — egybehangzó vélemények szerint — selejtes árut szállít az üzletekbe s így félrevezeti, becsapja a vevőket. Másrészt a -javítóüzemeket — pl. az érsekújvári Renokovot — amelyek a jótállási lap alapján kötelesek volnának a hibás készülékeket záros határidőn belül kijavítani, azonban a kötelességüknek korántsem tesznek eleget. Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk az Oj Szó szeptember 11-i számában, a „Szóvá tesszük" rovatban, „M'.ért tart olyan soká a hűtőszekrények megjavítása?" cimű cikkünkben. Olvasóink konkrét panaszai alapján megírtuk, hogy az érsekújvári Renokovban túlságosan sokáig tart egy-egy elromlott — kezességi idő alá tartozó — hűtőszekrény megjavítása. Megírtuk, hogy Lavó József komáromi olvasónk hűtőszekrényét csak szerkesztőségünk többszöri telefon- és levélbeli sürgetésére javították meg. Lovász Imréné, keszegfalusi, (Kameničná, komáromi járás) olvasónk még július 1-én jelentette a Renokovnál hűtőszekrénye hibáját, de eredménytelenül, a gépet nem javították meg. Hasonló a helyzet Tóth József alistáli (Hroboüovo, dunaszerdahelyi járás) olvasónk esetében is. (Azóta újabb panaszokat kapott szerkesztőségünk. ) Olvasóink panaszai alapján cikkünkben azt a következtetést vontuk le, hogy egyrészt a Renokovnál túlságosan sokáig tart egy hiba kijavítása, másrészt azt, hogy ezek a javítások nagyon* költségesek, mivel a költségekbe azokat a kiadásokat és időt is bele kell számítani, ami a megrendelők ide-oda utazgatásából származik. Szerkesztőségünk akkor azzal a kéréssel fordult az Érsekújvári Járást Nemzeti Bizottság ellenőrzési osztályához, hogy vizsgálja felül az említett panaszokat, és derítse ki, mi az oka annak, hogy a Renokovnál ilyen sokáig tart a hűtőszekrények megjavítása. A Renokov a jnb ellenőrzési osztályán keresztül válaszolt bírálatunkra. Válaszukban megállapítják, hogy cikkünk a valóságos helyzetre mutat rá. Sajnos — áll a levélben — 1970. szeptember 17-én a hűtőszekrény javítórészleg 804 elintézetlen javítási kérelmet tartott nyilván. Ezt a kedvezőtlen helyzetet a pótalkatrészek hiányával magyarázhatjuk. A helyzetre találóan mutatott rá dr. Pavel Putrinka, a martini Potraviny üzem igazgatója a Pravda 1970. szeptember 10-i számában megjelent „Nyílt jzavak a Calexnak" című cikkében. A Renokovnál a határidők be nem tartását az is befolyásolta, hogy az utóbbi négy hónapban a nyolc hűtőszekrényszerelő közül különféle oknál fogva hárman kiestek a munkából. Nagyon rossz a vállalat gépkocsijainak az állapota. Igy például a dunaszerdahelyi Járásban a hűtőszekrények javítására szolgáló NISA gépkocsi az utóbbi öt hónapban csak 31 napig volt üzemképes, most teljesen használhatatlan. A komáromi járásban pedig a gépkocsi június óta generáljavítás alatt á!l. A felettes szervek nem teljesítették a Renakovnak azt a kérését, hogy ebben az évben három új gépkocsit kapjon. A vállalatnak fennállása óta még soha nem volt annyi megrendelése, mint ebben az évben. Megjegyzik, hogy ha a gépkocsik rendben volnának, és volna elég alkatrész, akkor is a nyolc szerelő csak úgy tudott volna eleget tenni a megrendeléseknek, ha egy-egy szerelő havonta 50—55 hűtőszekrényt javított volna meg, ami viszont eleve lehetetlen. A cikkünkben felhozott konkrét esetekkel kapcsolatban megjegyzik, hogy a javításokat csak időbeli sorrendben tudják elvégezni, ami azt jelenti, hogy pl. a már említett Lovász Imréné keszegfalusi olvasónk hűtőszekrényének megjavítása előtt még 70 megrendelésnek kell eleget tenniük. Hogy a komáromi járásban kielégíthessék a megrendelők igényeit, autotaxit rendeltek annak ellenére, hogy ezzel az önköltségek a kétszeresére nőnek. Az érsekújvári Renokov azzal fejezi be vállaszát, hogy tudják: a megrendelőket nem érdeklik a problémáik, de ennek ellenére szükségesnek tartják rámutatni ezekre. Az Érsekújvári Jnb ellenőrzési osztálya válaszában pedig leszögezi: az eddigieknél fokozottabb figyelemmel kíséri a Renokov tevékenységét, főleg a határidők betartását az említett fogyatékosságok kiküszöböléséig. A vásárló védelmében a Calexszal szemben Természetesen a Renokov problémái és nehézségei nem választhatók el a hűtőszekrényeket készítő gyárak, ez esetben a Zlaté Moravce-i Calex n. v. tevékenységétől, illetve e gyár termékeinek minőségétől. Az ok és okozati összefüggés ebben az esetben is fennáll. Mert a képlet egyszerű: ha a Calex hűtőszekrények olyan minőségűek volnának, amilyeneknek lenniük kellene, s amilyenre a törvényes előírások is kötelezik a gyártó vállalatot, akkor lényegesen csökkenne az elromlott és garanciális javításra szoruló hűtőszekrények száma. Mivel azonban a valóságos helyzet éppen az ellenkezője az, hogy a Calex hűtőszekrények igen sok esetben 1—2 heti használat után felmondják a szolgálatot, csodálkozhatunk-e azon a helyzeten, amilyen van? Nem csodálkozhatunk a Renokov nehézségein, de még inkább nem csodálkozhatunk a vásárlók elkeseredettségén, akik összegyűjtött pénzükért olyan árut kapnak, amilyent nem szabadna a piacra vinni. Nem csodálkozhatunk a vásárlón akkor sem, ha nevén nevezve a gyereket, a jótállási levelet csak értéktelen, semmi jelentőséggel nem bíró papírdarabnak minősíti, a Calex hűtőszekrényeket pedig selejtnek. Éppen ezért a fentlekből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a Calex n. v. visszaél a vásárlók jóhiszeműségével és bizalmával. Mert nem igaz, hogy a Calex vállalatban nem tudnak arról, hogy gyártmányaikkal mi a helyzet, hiszen régóta kapják a jelzéseket egyrészt a javító vállalatoktól, másrészt közvetlenül a vásárlóktól, harmadszor pedig az áruházaktól. Találóan mutatott rá a helyzetre a martini Potraviny igazgatója a Pravdában megjelent „Nyílt szavak a Calexnek" c. cikkében. Amit ennek az üzemnek az igazgatója nagyban, tehát üzemi, áruházi viszonylatban megír, mindaz mégcsak Jobban alátámasztja, Igazolja az egyének panaszait, sérelmeit a Calex hűtőszekrényekkel kapcsolatban. Cikkében megírja: általános érvényű az az elv, hogy nemcsak a termékek mennyiségét, hanem a minőségét is figyelembe kell venni. Egyetértünk vele, amikor felteszi a kérdést: Vafon a Calex n. v. Igazgatója akkor is olyan elégedett volna, ha az általuk gyártott hűtőszekrények gyakori meghibásodásuk és a pótalkatrészek hiánya miatt mint felhasználhatatlan termékek az ő raktáraikban hevernének? Ogy véljük — a törvényes előírásokon kívül — létezik valamiféle szocialista kereskedelmi morál is, amely nem utolsósorban abban különbözik a kapitalista kereskedelmi moráltól, hogy tudatosan nem sóz a jóhiszemű vevő nyakába selejtes árut és nem reklámozna, mint a legjobbak legjobbját. (Lásd a Pravda na víkend október 2-i számát, amelyben a Calex n. v. féloldalas hirdetésben dicséri és ajánlja gyártmányait. J Tekintve, hogy minden eddigi kísérletünk eredménytelennek bizonyult, arra kérjük a Szlovákiai Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatalt, hogy az ügyben érdekelt minisztériumokkal — a Kereskedelmi, illetve az Ipari Minisztériummal — vizsgálja felül egyrészt a Zlaté Moravce-i Calex vállalatnál, másrészt az érsekújvári Renokov vállalatnál fennálló helyzetet és a hibák eltávolítására tegye meg a szükséges intézkedéseket; a vásárlók, tehát a köz érdekében azt kérjük, hogy szerezzen érvényt az 1964/40 sz. törvény 248. paragrafusának ja garanciális javítási határidő betartása, illetve a hibás termék kicserélése.) Javul a kenyér választéka és minősége Lapunk szeptember 3-i számában „A tej és a kenyér Balogfalán" címmel foglalkoztunk Bottos Béla balog falai (Blhovce, rimaszombati járás) olvasónk panaszával. Arról volt szó, hogy Balogfalán állandóan csak a drága, ún. speciális lisztből készült kenyér kapható, ám ugyanakkor a Rimaszombatban vásárolt, olcsóbb lisztből készült kenyér jobb minőségű. Olvasónk továbbá kifogásolta, hogy náluk miért nem lehet kapni üveges tejet. Kritikánkra a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztálya válaszolt. Többek között megállapítja: a Közép-szlovákiai Pékségek és Cukrászdák rimaszombati üzeme több fajta kenyeret készít, és az egyes fajták ára eltérő. Az újonnan bevezetett kenyérfajták drágábbak, mint a járásban hagyományosan sütött búzakenyér. Nehéz lenne megállapítani, hogy az új kenyér roszab ízű lenne, mivel vannak olyan vásárok is, akik magasabb ár ellenére az új kenyérfajtát követelik. Abban van a hiba, hogy a rimaszombati pékség megkönnyítette a munkáját azzal, hogy egyes napokon csak búzakenyeret, más napokon pedig csak krumplis kenyeret sütött. Igy történhetett meg, hogy egyes időszakokban Balogfalán csak drágább kenyeret árusítottak. Tekintve, hogy a Jnb kereskedelmi osztálya már több panaszt kapott, még augusztusban figyelmeztette a rimaszombati pékség igazgatóját, kötelessége a megrendeléseket figyelembe venni, s amennyiben nem szállítja le a megrendelt búzakenyeret, eljárását úgy minősítik, mint az árak önkényes emelését és levonják belőle a megfelelő következtetéseket. A balogfalai eset kapcsán az üzem Igazgatója utasítást adott a járás egyes pékségei vezetőinek. Az űvegestej-ellátással kapcsolatban a jnb kereskedelmi osztálya megállapítja, hogy ez a követelés jogos, azonban a Közép-szlovákiai Tejüzem nem tud eleget tenni ennek a kérésnek. Figyelembe véve a tejüzem kapacitását, fokozatosan ezt a kérdést is megoldiák. BÁTKY LÁSZLÓ SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA Az anyanye Ivi okt atás SZEPTEMBER utolsó napjaiban zajlott le a magyarországi pedagógusok V. nevelésügyi kongresszusa, mely hosszú időre irányt mutat a nevelők munkájában. Magyarországon, mint. a világ minden államában a gyorsuló idő, az „akceleráció" jelenti az egyik leglényegesebb problémát. Évtizedekkel ezelőtt nem volt ilyen gyors a növekedés üteme, ezért nem változtak ilyen gyorsan, a nevelési feladatok sem. A kongresszus téziseket fogadott el. Ezek a neveléstudomány egyes területeit ölelik fel. Az anyanyelvi oktatással kapcsolatban általános érdeklődés kísérte Bárczi Géza akadémikus hozzászólását, aki a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökeként adott hangot véleményének, valamint „A nevelés és a könyv" témájával foglalkozó Arató Ferenc, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatója beszámolóját. „A nyelv a személyiség közvetlen nevelésének általános eszköze", a tanulók erkölcsi, esztétikai, értelmi és érzelmi nevelését szolgálja. A nyelv fontosságát, az anyanyelv szépségét nem kell külön hangsúlyozni. Minden ember tisztában lehet jelentőségével és szükséges, hogy az iskolai nevelés ezen a téren minden lehetőséget kihasználjon. „A beszéd- és írásművek megszerkesztésében és kidolgozásában az alkotás lehetőségei nyílnak meg a tanulók előtt, egyaránt alkalmat adva az értelem produktív és* fegyelmező munkájára, valamint a képzelet működésére is". A nyelv eszközjellegéből adódik, hogy csak helyesen fejlesztett kifejefcőképességgel érhet el valaki jó eredményt. Lényeges, hogy minden tanuló ne csak passzívan értse a nyelvet, hanem aktívan alkalmazni is tudja. Ezen a téren mutatkozik meg a gyors ütemben növekvő műveltségelemek felfogásának fontossága. A tudomány, a technika, a társadalom rohamosan fejlődik, s ennek megértése és a növekvő információs anyag helyes felfogása csak akkor lehetséges, ha valaki tökéletesen érti és helyesen használja anyanyelvét. Ha valaki kevésbé tájékozott a egszükségesebb információk területén, akkor műveltsége a színvonal alatt marad, nem tud cselekvő részesévé válni a társadalom fejlődésének. Az ismeretszerzés eszközével, a nyelvi műveltséggel a szociológia is foglalkozik. Aki társadalmi helyzete, vagy egyél^ körülmények miatt nem érte el a nyelvi felfogó- és kifejezőkészség kellő fokát, az elmaradott lesz. Ennek az elmaradottságnak a leküzdése az iskola elsőrendű feladata. „Egy nyelvében műveltebb gyermek kidolgozott fogalomrendszer birtokába jut, s ezál? tal képessé válik azoknak a magasabbrendű ismereteknek a megszerzésére, amelyeknek az elsajátítása egy „leszűkített kód"-dal rendelkező gyermek számára azért okoz nehézséget, mivel híján van a tanulás elsőrendű eszközének: a gazdagabb, fejlettebb, rugalmasabb szókészletnek s általában a nyelvi hajlékonyságnak." Ez a nehézség elsősorban a fizikai dolgozók hátrányos helyzetben levő gyermekeinél mutatkozik meg. Ezeknek a tanulóknak igen nagy erőfeszítést jelent a tanterv alapvető fogalmi és ismeretrendszerének a megszerzése, a tananyag felfogása és megértése. Az anyanyelvi oktatás terén több fontos feladat áll előttünk. A legfontosabb feladat a helyzet valóságos felmérése, hiszen csak ennek alapján tehetjük meg a szükséges lépéseket. A FELMÉRÉSNÉL nem lehet azonban csak az anyanyelvet oktatók Ismereteire alapozni. Igen sok esetben a matematika vagy a földrajz tanításánál is lényeges szempont, milyenek a tanuló nyelvi kifejezőeszközei. Lényeges, hogy minden tantárgyra kiterjedően figyelembe vegyük a közvetlen célkitűzéseket. Csaknem olyan pontos anyagfelmérés szükséges, mint egy-egy idegen nyelv tanításánál. A szókincs és a nyelvtani formák fejlesztése egyaránt feladattá válik. Az információszerzés akkor eredményes, ha az új tudományos ismeretek minél hamarabb az iskolai munkában is visszatükröződnek. Tanítványainkat tudatos olvasókká kell nevelnünk, mert az iskolából kikerülve fejlődésük legfontosabb lehetősége az önművelés lesz. Téves az a szemlélet, miszerint az iskolát elhagyó tanuló, legyen az szakmunkás, érettségizett vagy egyetemet végzett egyén, „kész ember", aki már eleget tanult. Az életbe kilépő ember a rá váró feladatoknak még csak az alapjaival van tisztában, ahhoz, hogy megfelelő' módon beilleszkedhessen a társadalomba, még igen sok kell. A feladat megoldásához csak akkor juthatunk közelebb, ha az olvasást nemcsak az irodalomtanár feladatának tekintjük. A kötelező és ajánlott olvasmányok sorának a szaktárgyakra is kiterjedő fejlesztése közelebb vihet a célhoz. Az önálló gondolkodásra nevelésnek ez a formája igen hatékony. Az olvasás növelését azonban akadályozhatja a megfelelő mennyiségű és minőségit könyvek hiánya. Szükséges, hogy az ajánlott könyvek az iskola könyvtárában is megfelelő számban meglegyenek. Az iskolai könyvtár alkalmas az ellenőrzött olvasásra, s itt lehetővé válik, hogy kapcsolat alakuljon ki a tanító és a tanuló közt. A kongresszus részletesem foglalkozott az iskolai könyvtárak problémájával a felépítés szempontjából is. A könyvtáros feladatai, a könyvtárhelyiség, az olvasóhelyiség berendezése éppen olyan lényeges, mint az irányító munka megszervezése. KÜLÖNLEGES helyzetben vannak a kollégiumok és diákotthonok, a napközik és tanulószobák könyvtárai. Ezeknek költségvetési keretei és beszerzési formái egyrészt különböznek az iskolákétól, másrészt ezeknek a könyvtáraknak a nevelési feladatok megoldására több módjuk van. Egyes iskolákban és otthonokban a könyvolvasás fejlesztését szolgálják az úgynevezett mintakönyvtárak. A könyvtárügy helyzete némileg más az egyetemeken és a főiskolákon. Itt már számolni kell a hallgatók kialakult érdeklődési körével, s minden intézmény a könyvtár szakosítására törekedhet. Nem elhanyagolandó szempont azonban, hogy nem kívánunk „szakbarbárokat" nevelni. Senkinek sem lehet csak egyoldalú az olvasottsága. Mindenkinek elsőrendű feladata, hogy általános műveltségét emelje. Egyetlen tudós sem képzelhető el, hogy csak a szaktudományának eljen. Más helyzetben vannak a pedagógusképző - intézmények könyvtárai. Itt a tanítva tanulunk elvet kell megvalósítani. Önképzése mellett a pedagógus már a tanítványainak alkalmas könyvek összeállítására is gondol, így minden könyvet kettős céllal olvas el: mi az, amit önmaga hasznosíthat a könyvekből, s mely könyveket használhatják fel a tanulók az iskolában és az iskolán kívül. Foglalkozni kell a pedagógia és a könyvtártudomány közös feladataival, de magával a könyvkiadás és az oktatás öszszefüggéseivel is. Megfelelő mennyiségű és minőségű könyvek kiadása nélkül elképzelhetetlen a könyvtárak fejlesztése, ugyanakkor a könyvtártudomány új eredményei sem nélkülözhetők a könyvtárak összeállításában. A MAGYARORSZÁGI pedagógusok V. nevelésügyi kongreszszusa sokrétű pedagógiai problémákkal foglalkozott. A cikkben azért mutattam rá elsősorban a nyelv és a nevelés összefüggéseire, mert a jövőben ezen a téren lényeges fejlődést kell elérni, ha valóban korszerű műveltségi alapot akarunk teremteni az Iskolában. Dr. TERRAY BARNABÁS 1970 X. 8.