Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-06 / 237. szám, kedd

• ••••••••••••••• -OJ FILMEK­A DETEKTÍV (amerikai) Egy krimi általában nem szo­kott nagy feltűnést kelteni a nemzetközi filméletben. Ez a detektív-történetet elmesélő amerikai bűnügyi alkotás sem „zavart volna sok vizet" csupán filmszerű erényeivel, megremeg­tető izgalmasságával és vasbe­ton állványzatú logikájával — ha ebből a szempontból törté­netesen a legjobbak egyik lenne ls. De nem erről van szó. Gor­don Douglas filmje Amerika bi­zonyos rétegeiben nem kis fel­háborodást váltott ki, s ennek könnyen kitalálhatóan más okai voltak, mint a filmes kiválóság. A fe'háborodásnak a híre hamar átgyűrűzött külföldre, s ez a hír növelte nagyra a filmet vá­ró érdeklődést. . ­Gordon Douglas régi, tapasztalt mestere a hollywoodi iskolának, vagy félszáz játékfilmet rende­zett már, nagy többségben iz­galmas kaland- vagy bűnügyi filmeket. (Nemrég láthattuk pl. A postakocsi című filmjét, j A közönségigényt természetesen ő sem hagyhatta figyelmen kívül, s talán éppen azért, mert film­jeit többnyire közmegelégedésre gyártotta, határozta el, hogy — idézzük szavait — „becsüle­tes filmet" készítsen. Ha jól meggondoljuk, voltaképpen re­latív ellentmondás van csak a közönségigény és a becsületes film között. Amennyiben ame­rikai szemlélet szerint a kispol­gári ízlésből származtatjuk a közönségigényt, az ilyesfajta becsületes filmek valóban kon­venciószegők, viszont ha arra gondolunk, hogy a szociális és társadalmi igazságot követelő rétegek igénye a tulajdonkép­peni nagyközönség-igény, akkor az ilyen filmeket nevezhetjük igazán közönségfilmnek. A film története egy ameri­kai nagyvárosi detektív néhány esetének vázlata. Joe Leland persze nem újonc a szakmában: amilyen gyorsan követik egy­mást körzetében a gyilkosságok, ő ugyanolyan gyorsan leplezi le a tetteseket. Amikor a vász­non megismerkedünk vele, egy homoszexuális gyilkosság ügyé­ben kezd nyomozni, s e nyomo­zás keretében a maga draszti­kus valóságában tárul fel előt­tünk egy nagyváros alvilága, a rendőrség kétségbeesett és olykor szadista brutalitása, a városi gazdag hatalmasságok gazember-élete, a törvény őrei­nek törvényellenessége és egy becsületes ember szélmalomhar­ca a mindenütt bűn világ el­len. A reakciós polgári sajtó el­ítélte Douglas filmjét, mert megengedhetetlenül túloz. Ez­zel szemben a rendező azt mondja: becsületes filmet készí­tett. Az igazság az, hogy a film egyáltalán nem forradalmi fel­hívás egy sereg bűntett ürü­gyén — még ha vannak is ben­ne érdekes célzások a felkelő szegénység félelmetes bosszú­jára —, hanem egyszerűen a sok hasonlónál realisztikusabb fénykép a polgári humánum je­gyében. Lázító hatását a bűnös gazdagok felelősségrevonásáért folyó küzdelem kudarca kelti, de nem mondja ki, hogy e ku­darcnak valójában mi az oka s hogyan kellene elejét venni. Az igazság bajnokát megtes­tesítő Joe Leland szerepét a híres-neves Frank Sinatra játsz­sza. Az újságíróból lett világhí­rű énekes és az énekesből lett népszerű színész a patetikus sallangoktól mentes, embersé­gesen gondolkodó, kétségeiben és kudarcaiban őszintén tépelő­dő bűnügyi nyomozó hitelesen ható típusát hívta életre. A pusztán izgalomkeltésre és szemgyönyörködtetésre szolgáló jelenetekben is megőrzi színé­szi egyensúlyát. SZERELEM ELŐÍTÉLET NÉLKÜL (francia—olasz) A novellaírás egyik legna­gyobb mestere, Guy de Maupa»­sant, regényt keveset írt. A mo­zilátogató közönség ezért fő­ként a novelláiból készült film­változatok alapján ismeri. Egy asszony élete című regényének megfilmesítésére Alexandre As­truc, a jónevű francia filmren­dező vállalkozott. A három nagy­szerű főszereplő: Maria Schell (Jeannej, Christian Marquand (Julién) és Pascale Petit (Ro­salie) lelkes segítségével, kissé ugyan líraibb, de alapjában vé­ve mégis valódi maupassant-i világot tudott teremteni. Az egyoldalú, végtelenül ál­dozatos és megrendítően szép szerelem hatalmas kifejezési eszköz-gazdagságban jelenik meg előttünk egyrészt a rendező, A RETTENTHETETLEN másrészt, és semmivel sem ki­sebb arányban, Maria Schell ér­demeként. A színek változó tó­nusai, a sugárzó képi közelség és a dermesztő távolság, a ka­mera váltakozó látószögei, a komor ház és a vidám rét, a szerelemgyilkolás szimbólumai­vá emelkedő vadászjelenetek, az érzelmek szabad szárnyalá­sát a társtalanság nyomasztó érzésévé változtató végtelen er­dő- és mezőségek — mind ha­tást és mondanivalót hatványo­zó kellékek Astruc munkájában. Sokan nem tudják, mi a szere­lem előítéletek nélkül. Maupas­sant és ez a film felllebbenti a fátylat e szent, ám rendsze­rint szomorú diadalra vezető érzésről. (bolgár) Nem sok filmet láttunk eddig a bolgár partizánok hősi har­cáról. Persze, ez sokkal inkább a nemrég kialakult bolgár film­gyártás szerény teljesítőképes­ségének, mint annak a követ­kezménye, hogy nem lett volna lelentős a bolgár hazafiak fa­sisztaellenes küzdelme. Ez a film tehát hiányt pótol, s te­gyük is ezt első számú erényé­ül. A Csocsolua tábornok visz­szaeinlékezései alapján készült alkotás egyébként a partizán­filmek „kalandfilmes" fajtájá­hoz tartozik: kevesebbet épít az emberábrázolás művészi igé­nyére, viszont többet a cselek­ményességre. Komplikálja a helyzetet, hogy a küzdelem nemcsak a nyílt ellenség, ha­nem a veszélyesebb, a beférkő­zött áruló ellen is folyik egy­szerre. Említsük még meg: Za­kó Heszkija rendező új tehet­séget is felfedezett, a nagyon rokonszenves Maglena Kara­lambovát. Reméljük, sokszor látjuk még. (sz-a) A rettenthetetlen című bolgár film egyik jelenete. mmm N Robbantások a tudomány szolgálatában A robbantások régebben csak a rombolás esz­közei voltak. Egy idő óta már konstruktív mun­kára is alkalmazzák a robbantásokat: egyes épít­mények alapozásakor a földet emelik ki velük. Sőt, felhasználják különböző munkadarabok saj­tolására is. Legújabban pedig a fizikusok „szer­ződtették" a robbantásokat gigantikus erejű mágneses terek előállítására. SZUPERERÖS MAGNESTEREK Manapság a fizika sok területén szükség van rendkívül erős mágneses terekre: a nagy ener­giájú részecskék és a szilárd testek vizsgálatá­ban, a. különböző anyagok villamos, optikai és más tulajdonságainak mélyreható tanulmányozá­sában. De említhetnénk a geofizika és a biofizika számos olyan problémáját is, amelyeknek meg­oldása sokkal könnyebb lehetne, ha a kutatók­nak roppant erős mágneses terek állnának ren­delkezésükre. Amint a csillagászatban is a mind hatalma­sabb távcsövek alkalmazása lehetővé tette, hogy az égitestek felületén egyre apróbb részleteket figyelhessünk meg, a nagy energiájú mágneses terek alkalmazása is elősegíti a behatolást az anyag felépítésének mind apróbb részleteibe: A mágneses terek előállításának elterjedt módszere a vasmagos tekercsek, elektromágne­sek alkalmazása. Ezen a módon több ezer gaus­sos (gauss a mágneses indukció egysége) mág­neses térerősséget lehet elérni, ami a földmág­neses tér fél gaussos értékéhez képest sok, az atommag környezetében levő egymillió gaussos mágneses térerősséghez viszonyítva viszont el­enyészően csekély. Az úgynevezett szupravezető anyagok alkalma­zásával — ezek az anyagok rendkívül alacsony, az abszolút nulla fokot megközelítő hőmérsékle­ten gyakorlatilag csaknem teljesen elveszítik ellenállásukat a villamos árammal szemben — százezer gaussos mágneses térerősséget is sike­rült elérni. Az úgynevezett impulzustechnikával még erősebb mágneses tereket is létrehoztak a fizikuso"k. A Pjotr Kapica, a világhírű szovjet fi­zikus által végrehajtott első ilyen kísérlet során 500 ezer gaussos térerősséget hoztak létre 1924­ben, napjainkban pedig már 750 ezer gaussos térerősséget is előállíthatnak laboratóriumi körül­mények között ezen a módon. 25 MILLIÓ GAUSS Szovjet fizikusok Andrej Zaharov akadémikus vezetésével és fakov Terleckij elméleti fizikus közreműködésével alapvetően új módszert fej­lesztettek ki az elmúlt években rendkívül erős mágneses terek előállítására robbantások segít­ségével. Erre a célra — a mágneses áram, ún. fluxus kompressziójára, felhalmozására — Zaha­rov akadémikus kutatócsoportja különleges be­rendezést, mágneses kumulációs generátort, rö­vidítve MK-generátort szerkesztett. Ezen a mó­don a kezdeti 30 ezer gaussos, mágneses teret már az első kísérletek során sikerült egymillió gaussosra, vagyis a sokszorosára felerősíteni. Később másfajta típusú MK-genarátorokat is ki­fejlesztettek a szovjet fizikusok, s manapság már számos olyan, különböző méretű és teljesítmé­nyű berendezés áll a kutatók rendelkezésére, amelyekkel a legkülönbözőbb feladatok oldhatók meg. Az MK-generátorokból összeállított teleppel a szovjet fizikusoknak sikerült 25 rfiillió gaussos mágneses teret is előállítaniuk. Ez a világrekord, Ilyen rendkívül erős mángeses tér korábban tel­jesen ismeretlen volt a fizikusok számára. A kísérletek során az MK-generátorban létre­hozott mágneses tér nyomása elérte a 25 millió kilogrammot négyzetcentiméterenként, ami 25 milliószorosan túllépi a Föld felszínén és tízsze­resen a Föld középpontjában uralkodó nyomást. És ez egészen új távlatokat nyit, annak vizsgá­latában, hogyan viselkednek a különböző anya­gok az égitestek belsejében uralkodó hatalmas nyomás alatt. A NAPRENDSZER HATÁRÁNAK ÁTTÖRÉSE Az MK-generátorokkal létrehozott hatalma^ mágneses nyomást a szovjet fizikusok különböző fémtesteknek óriási sebességgel való kivetésére is felhasználták. Ezek a vizsgálatok ugyancsak óriási érdeklődésre tarthatnak számot, mert ezen a módon tanulmányozhatók azok a jelenségek, amelyek a hatalmas sebességgel repülő testek szilárd testekbe ütközésekor jelentkeznek. A szovjet fizikusok e vizsgálatok céljaira olyan mágneses robbantóberendezést szerkesztettek, amely alumíniumgyűrűket vet ki magából. A robbantás segítségével létrejött roppant erejű mágneses tér hatására az alumíniumgyűrűk má­sodpercenként 100 kilométeres kezdősebességgel repülnek ki a berendezésből. Az ilyen sebességre szert tett test nemcsak a Föld gravitációs börtö­nét töri szét, hanem a naprendszer határait is áttöri. A robbantások segítségével létrehozott szuper­erős mágneses terek új távlatokat nyitnak az elemi részecskék tanulmányozásában is. Ilyen módon elméletileg a legkorszerűbb részecske­gyorsító berendezésekkel elérhető sebességnél több tucatszor is nagyobb energiára lehetne fel­gyorsítani protonokat. Ilyen célokra, persze, már nem megfelelők a hagyományos robbanóanyagok, hanem termonukleáris robbantást kellene végre­hajtani a föld alatt, teljesen biztonságos körül­mények között. A nagy költséggel létrehozott berendezés csak egy vizsgálatra lenne alkalmas, hiszen a termonukleáris robbantás során maga is elpusztulna. Előzetes számítások szerint azonban ez az egyszeri robbantás is rendkívül értékes új ismeretekkel gazdagítaná a tudományt. (djl OÁZISOK AZ ÖRÖK FAGY BIRODALMÁBAN A Szovjetunió sarkvidéki területein gomba­módra nőnek ki a földből az új gyárak, városok, települések. Messzi északon, a 69. szélességi fok mentén jött létre például No­rilszk városa, amelynek már több mint 130 ezer la­kosa van. De felépült már a „Mirníj" gyémánt­város is. És se szeri, se száma a többi újonnan létrejött sarkvidéki településnek. Az óriási tá­volságok és a zord, mostoha éghajlat megkövete­li, hogy az építészek a lehető legnagyobb ké­nyelmet biztosítsák a messzi északi tájak meg­hódítóinak. Az örök fagy birodalmában sok nehézséggel jár az építkezés. Az elmúlt években sikerrel ol­dották meg például az új házak alapozását az örökké fagyott talajban: a fagyott földbe cölöpö­ket vernek le és erre építik a házakat, a pincé­ket pedig állandóan szellőztetik, hogy felenged­jen a fagy az épületek alatt, és süllyedjen a ház. . Ugyancsak sok gondot okoz a megfelelő fűtés­rendszer a.hósivatag eme oázisaiban. A távfűtés, sajnos, szóba sem jöhet, mert a fagyott talajban óriási a vezetékrendszer hővesztesége. A távfű­tés itt nyolcszor-tízszer annyiba kerülne, mint a Szovjetunió központi területein. Ezért a sarkvi­déki területeken inkább a villamos fűtést része­sítik előnyben a várostervezők. Mirníj városát és a környező gyémántbányákat például a Viluj vízerőmű látja el fűtési célokra olcsó villamos energiával. A krasznojarszki tervezőintézet laboratóriumá­ban behatóan kísérleteznek az északi vidékeken előnyösen felhasználható komplex villamos fűtő­rendszer — sugárzó fűtőtestek, fűtőkábelek, vil­lamos kazánok, villamos vízmelegítők — kifej­lesztésével. Különösen előnyösnek mutatkozik a sugárzó fűtés; itt a hőt a 25—30 C fokra felme­legített padló, fal, mennyezet sugározza. E nnek a fűtésmódnak nagy előnye, hogy egyenletes hőmérsékletet biztosít az egész lakásban, nem jár porképződéssel, s nem kell terjedelmes radiátorokat elhelyezni a szo­bákban. A meleg levegő a mennyezet és a fal üregeiben cirkulál, felmelegíti a falakat, ahol nagy mennyiségű hő tárolódik. Hátránya viszont, hogy a hőmérséklet nehezen szabályozható az egyes helyiségekben. Ez a sebezhető pont hamar szembetűnt azon a kísérleti házon, amelyet Krasznojarszkban építettek. Eredményesen kísérleteztek viszont a mennye­zetbe és a falakba beépített villamos fűtőkábelek alkalmazásával; ez a fűtésrendszer 30 százalék­kal kevesebb villamos energiát fogyaszt, s a leg­egyszerűbb szerkezetekkel is könnyen automati­zálható. Szerencsére, a messzi északi tájakon már meg­felelő mennyiségű villamos energia áll rendel­kezésre ahhoz is, hogy villamos fűtéssel láthas­sanak el akár egész városokat. De folyamodhat­nak olyan megoldáshoz is, hogy a fő fűtésrend­szer légfűtés, s ehhez nagy hidegben villamos fűtőberendezéseket alkalmaznak. Azokban a he­lyiségekben viszont, ahol rövid ideig tartózkod­nak az emberek, főként az infravörös sugárzók alkalmazása jöhet számításba. A krasznojarszki kísérleti ház 32 lakásában mindezeket a fűtőeszközöket rendre kipróbálták, s már e tapasztalatok alapján építették fel — még ugyancsak kísérleti céllal — azt az ötemele­tes, 40 lakásos épületet, amelyben az Uszty-Ha­tajszk sarkvidéki vízerőmű munkásai, techniku­sai fognak lakni családtagjaikkal együtt, össze­sen 620-an. Ezt a „hóvárosnak" elnevezett óriási épületet minden olyan kellékkel ellátták, amely­re a sarkvidéki térség lakosainak csak szüksé­gük lehet. A lakásokban a legkorszerűbb villa­mos fűtőberendezések minden típusát felszerel­ték, fűtőkábeleket, infravörös sugárzókat, légfű­tést, villanybojlereket a forróvíz-ellátáshoz, s ezeknek a fűtőberendezéseknek a működését messzemenően automatizálták. Az óriási épület­ben pontosan 200 légköbméter fűtött tér jut min­den lakóra. N emsokára olyan klímaberendezést szerelnek fel a „hóvárosban", amely lehetővé teszi, hogy bármelyik helyiség hőmérsékletét és levegőjének nedvességtartalmát külön-külön sza­bályozzák. Az óriási házban a lakásokon kívül még a kö­vetkező helyiségek állnak a lakók rendelkezésé­re: átlátszó tetejű télikert, napozó, uszoda, sport­pályák, iskola, óvoda, kávéház és különböző üz­letek. Az itt szerzett tapasztalatok alapján dolgozzák ki azokat a tömeggyártási módszereket, ame­lyekkel a jövőben sorozathan gyártják majd a hó­sivatag oázisait, az új városokat a Szovjetunió sarkvidéki területein. (aJi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom