Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-25 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

Marí ta völgyét, az ország egyik legmelegebb, de csapadékban igen szegény vidékét a történeleniköny vek Központi Síkság néven említik, a lakosság viszont egyszerűen Trákiának hívja. Pazardzsik, Plovgyiv és Haszkovo kör nyéke „kertországként" ragadt meg emlékezetemben. A síkságot nyugatról kelet felé kettészeli a Marica folyó, miközben összegyűjti tizenkét kisebb-nagyobb folyócska vizét. Kosztonec város mellett még csak kis patakocska a Marica. E helytől több mint száz kilométerrel keletre — nem kis meglepetésemre — szintén csupán vékony erecske csordogált a folyó medrének közepén. Vendéglátóim nem maradtak adósak a magyarázattal. Tavasztól késő őszig, pontosabban, míg az öntözési idény tart, a folyók és víztároló medencék vízét elnyelik az 500—1000 hektáros kertészetek. BULGÁRIAI ÚTIJEGYZETEK maija itt az öntözőihez sziikseges vize*. Ugyanakkor azl mondják, hogy a jövő évben sem lesz szükségük több munkaerőre, mint »z idén. — Zöldségtermesztésüknek már eddig is ipari jellege volt, ez a gépesítés fokozásával még jobban kidomborodik — mondja a párttitkár. Kiszámítottuk, kerületünkben 1974-ig ötezerrel csökken a szövetkeizetekben dolgozók száma. Ha- nem alakítanánk mezőgazdasági nagyvállalatokat, akkor ezeknek az embereknek a nemzetgazdaság más ágazataiban kellene elhelyezkedniük. így viszont a vállalat épülő üzemeiben kapnak munkalehetőséget és nem szakadnak el a mezőgazdaságtól. Az agráripari komplexumok kialakításával teljesül a szövetkezeti tagok régi vágya: lezárul a kör, kiesnek a „közvetítők", így a termelésből, a feldolgozásból és az eíadásból származó jövedelem teljes egészében a nagyvállalatot, helyesebben a dolgozóit illeti. A szövetkezeti tagok és a feldolgozó üzemekben dolgozók meghatározott arányban részesülnek a jövedelemből, ugyanakkor a vállalatnak lehetősége nyílik nagy beruházások megkezdésére. Nem csak konzervgyárat és feldolgozóipari üzemet építenek. A falu széléig húzódó Középhegység nyúlványai kínálják a nyersanyagot. Ezért kezdik meg a jövő évben Ognjanov falu határában egy cementgyár építését, amelyben évi 1,5 millió tonna cementet ké szítenek. Ketten —170 hektárt Ognjanov és Malo Konáre határában váltják egymást a 100—200 hektáros kertészetek, jövőre a két falu közötti részen, 2500 hektáron csak paprikái és paradicsomot termesztenek. Ekkora területet már nem lehet „elárasztani" vagy a nálunk is jól ismert öntözőberendezésekkel öntözni. Különben figyelemre méltó, hogy az öntözést mindenütt szakmunkások végzik az agronómusok felügyelete alatt. Létérdekük, hogy jól gazdálkodjanak a vízzel, ami még itt, a folyók mentén is hiánycikk. Egyre több mélykutat fúrnak, ez v szont beruházás és növeli a termelési költségeket. Éppen ezéut az Öntözésfejlesztési Kutatóintézet munkatársai már évek óta dolgoznak egy hatékonyabb öntözési módszer kialakításán. Kísérleteiket siker koronázza. Malo Konáre határában üzembe he lyezték a 170 hektáros kertészet öntözését szolgáló automatikus öntözőállomást. Az épület alig lagyobb. mint egy családi ház. Berendezésit két technikus kezeli. Figyelik a villogó színes jelzéseket, csavargatják a kíp csolókat. Hajnalt két órától tízig, dél után pedig négytől este tizenegyig irá. nyitják az öntözést, ügyelnek a gépekre. A vlz földalatti medencékből eternit csöveken jut el a tiidrantokig. A szemlélő csupán azt látja, hogy helyenként hatvan centiméternyi csövecskék sorakoznak a paprikasorok között ~és hintik az éltető vizet. Öszszel, amikor betakarítják a termést, lecsavarják a csövekről az öntözőfejet, helyette „sisakot" kapnak a csövek, melynek végén apró lyuk van. A gépész nyomás helyett szívásra kapcsolja át a berendezést, és a fényes csövek nyolcvan centi mélyre lehúzódnak a földbe, a védőövnek nevezett részbe. így nem gátolják az őszi és tavaszi talajművelést. Tavasszal, az öntözési Idény kezdetén a gépésznek egyetlen kapcsolót kell elfordítania és a hatalmas nyomás felszínre tolja a csöveket. Azután már csak fel kell cserélni a védősisakot az öntözői - j Jel és üzemelhet a berendezés. Ezt a táblát már „leírták" az öntöző-csoportok tervéből. Százhetven hektáron egyetlenegy gépész kapcsolással, gombnyomással parcellánként öntözi a paprikát. Közben bőven van ideje a beszélgetésre. A kíváncsiskodónak elmondja: nagyapám még olyan öntözőkerekeket készített, amelyeKben egy darabka vas sem volt! Az ő gyermekkorában már vaspántokkal erősített „kerekekkel" merték a Marica vizét. Belőlük jó néhány a felszabadulást követő években is „üzemelt" majd azokat is kiszorították a dohogó motorok. Negyedszázad elteltével rövid hírben közölték a lapok: Sumen mellett próbaüzemel az első automatikus öntözőállomás. Ez, amit itt láttunk, az első lépcsője annak az épülő öntözőrendszernek, amely néhány év múlva, még a legnagyobb szárazság idején is képss lesz éltető vizet permetezni a 2500 hektáros „paradicsom és paprikamezőre". CSETÖ JÁNOS Pazardzsik, az egykor nevezetes tatár és török település után letérünk a Szófia—Plovgyiv főútról. A földeken — bár vasárnap délelőtt van — éppen KERTÉSZORSZÁGBAN VOdZÓ távlatok Ebből a kis épületből, gombnyomással irányítják 170 hektár paprika öntözéséi úgy szedik a termést, mint hétközben. Az ognjanovi szövetkezet ötven tagú női csoportja is kora hajnaltól dolgozik. Szorgalmukat a paradicsomtábla szélén emelkedő „ládahegy" jelzi. Mellette már útra készen állnak a nálunk is jól ismert bolgár kamionok. Ognjanov, a több mint kétezer lakosú falu, a síkság északi peremén fekszik. Főutcája a művelődési otthon előtt kis térré szélesedik, amelyen szomorúfűzfák árnyékában régmúlt idők őre: a török kút kínálja hűs vizét. A fák alatti padokon nyugdíjasok vitatják meg a világ sorsát. Segítségükkel találom meg a párttitkárt. Ivan Kaoarov, középtermetű, harmincegy éves technikus, második éve titkára a pártalapszervezetnek. (Bulgáriában nem pártelnöknek, hanem párttitkárnak nevezik az alapszervezet vezetőjét). A nyugdíjasok azt mondták: Ivánt két dolog érdekli, a gépek és az emberek. Megemlítettem előtte a fűzfák alatt hallott jellemzést. Mosolygott, nem tiltakozott. Gyermekkorától vonzották a gépek, később egyre erősödött benne az emberek megismerésének vágya. Nála ez a „megismerni vágyás" nem öncélú. — Az ember és a gép „érzékeny szerkezet". Nálunk ez utóbbi működé sére tucatnyi szakember vigyáz. Arra viszont már kevésbé figyelünk, hogy milyen a traktoros közérzete, nem kelt-e fel bal lábbal? Ha azt akarjuk, hogy a termelési folyamatban kevesebb gondunk legyen, akkor nagyobb hozzáértéssel kell foglalkoznunk az emberekkel. Mert nemcsak a „töréseket" kell megelőzni; szeretnénk, ha mind többen megismernék a jól_ végzett munkából fakadó öröm érzését. Kacarov elvtárs negyedik éve tanul a pártfőiskola levelezői tagozatán. Oly megfontoltan és meggyőzően ecseteli gazdaságuk távlatait, hogy szinte magam előtt látom a jövő évben kialakuló mezőgazdasági nagyüzemet. Hétezer hektáros szövetkezetük az ötvenes évek végén három szövetkezet egyesítéséből keletkezett és az utóbbi évtizedben szilárd gazdasági egységgé formálódott. Ez idő alatt teljesen megváltozott a falu arculata. Már csak fényképeken tudják megírni tatni: ilyenek voltak a régi utcasorok. A község házainak kétharmada új épület, egyharmadát pedig annyira átalakították, hogy a szemlélődőt semmi nem emlékezteti a hajdani alacsony, kis ablakos házikókra. Az országutat korszerű, összkomfortos lakások sze gélyezik. Az emberek beszélgetéseinek központi témája a negyvenezer hektáros agráripari komplexum létesítése. Ök javasolták, hogy létesítsenek négyezer hektáros kertészetet a Pazardzsik— Ognjanov térségben, mivel két folyó Plovyyivban — a Marica völgyének központjában —, régmúlt idők emlékét idézi a Dzsumaia '— dzsámi minaretie ' A trákok földjén Ognjanovi tervek Öntözés gombny omassal 2500 hektáros kertészet Ivan Kacarov, az ognjanovi pártszervezet titkára