Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-04 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

A SZOVJET TUDOMÁNY DIADALA: Az utóbbi napokban világszerte nagy érdelkődést keltett a Luna—16 szovjet automatikus állomás felbocsátása. Mint ismeretes a Luna-16 simán leszállt a Holdon; talajmintákat vett a felületéről, felszállt, majd a múlt hét csütörtökén, a kora reggeli órákban Kazahsztánban földet ért. A szakemberek és az újságok világszerte nagy figyelmet szentelnek a szovjet űrkutatás nagy sikerének és elismerően nyilatkoznak róla. A kísérlet meg is érdemli ezt a kedvező visszhangot és értékelést. Eddig még egyetlen automatikus állomás sem tért vissza a Holdról a Földre. A Luna—ló óriási előrehaladást jelent az űrkutatásban. A későbbiek folyamán adva van a lehetősége annak, hogy hasonló automatikus állomásokat küldjenek naprendszerünk más bolygóira is. A kísérlet jelentőségét növeli az a tény, hogy az ilyen automaták által végzett kutatás sokkal olcsóbb, mint az űrhajósok által vezérelt űrhajók felbocsátása. Az automatikus áHomások további előnye, hogy segítségükkel olyan bolygókról is talajmintákat kaphatunk, melyekre az ember nem juthat el, nem is beszélve azokról a nehézségekről, melyek a bolygóhoz vezető hosszú út során felmerülhetnek. Így pl. a Vénuszon semmilyen ' körülmények között *em élhet ember. Felületén olyan magas a hőmérséklet és a légnyomás, hogy az ember még különleges űröltözékben sem tudná elviselni. Igy joggal mondhatjuk, hogy a világon a Szovjetunió űrkutatása érte el a legmagasabb színvonalat. A Luna-16 automatikus állómás nemcsak a szovjet ipar, tudomány és technika magas színvonalát bizonyítja, hanem példája az űrkutatás céltudatos tervezésének. A mostani sikeres kísérletet 16 Lunyik felbocsátása előzte meg. Ezek közül néhány körülrepülte a Holdat és a keringési pályán maradt, mások visszatértek a Földre, néhány pedig a Hold felszínén maradt. A szovjet űrtudósok e rendszeres kutatással értékes ismereteket szereztek a Hold felületének összetételéről és mágneses mezejéről. Ezeket az adatokat figyelembe vették a Luna-16 felbocsátása előtt. A lunyikokon LUNA-16 próbálták ki a bonyolult irányító automatákat és segédmotorokat, melyeket a szonda sebességének szabályozásánál, a Holdról való. felszállásnál és a visszatérésnél használnak. Ezeknek a földről irányított műveleteknek rendkívül pontosaknak kell lenniük. Az automatikus állomások műszaki és eletronikai problémáinak megoldásával kapcsolatos első kísérletet két évvel ezelőtt hajtották végre a Zond—5 és a Zond-6 automatikus állomások felbocsátásával. Ez a két állomás körülrepülte a Holdat, majd visszatért a Földre. Az első a Csendesóceán térségében, a második szárazföldön szállt le. A Zond és a Luna automatikus szondák csaknem azonosak. A Luna—16 két részből áll, melyek közül az egyik, — amely többek között a felszállást biztosította feladatai teljesítése után a Hold felszínén maradt. A Luna—16 szovjet automatikus állomás a jövőbeli automatikus obszervatóriumok prototípusa. Az ilyen automaták hosszú ideig tartó kísérleteket végezhetnek majd a Hold és más bolygók felszínén, majd földi utasításra az összegyűjtött talajmintákkal és adatokkal visszatérnek a Földre. Ezenkívül állandó kapcsolatban - lesznek a Földdel és különböző adutokat továbbítanak majd. A Holdon létesített nagyobb obszervatóriumok több tudományág számára szolgáltatnak majd adatokat, Igy pl. a meteorológusok adatokat nyerhetnek ily módon a légkör magasabb rétegeiben végbemenő folyamatokról, a felhőkről, ami segítséget nyújt majd az időjárás előrejelzésében. Ez előnyösebb és hatékonyabb módszer lenne, mint a meteorológiai bolygók használása, mivel a Holdról a Föld felszínének fele egyszerre megfigyelehtó. PETER FORGAC A szovjet űrkutatás nagy sikere • Talajminták a Holdról • Az űrkutatás céltudatos tervezése Az automatika pontosabb, mint az ember Világszerte elismerés