Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)
1970-10-25 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
A „leg" szócskában határozottan van valamiféle villamosság. Egyedülit, semmihez nem hasonlíthatót, páratlant jelent. A legnagyobból és legkissebből csak egy lehet. Ezért vonzó, izgalmas ez a fogalom. A latin nyelv a legfelsőbb fokozást dallamosan superlatívusnak nevezi. Ilyen „legiizem" a mintegy 70 hektáron elterülő, kereken tíz évvel ezelőtt alapított hlohoveci dróthuzalgyár, amely Szlovákia legnagyobb ilyen létesítménye. A forgótárcsák százaihoz és a kilométeres hosszúságú magnószalagok kibogozhatatlannak tűnő káoszához szokott rádiósoknak is elállna a lélegzetük, ha bepillantanának a hlohoveci dróthuzalgyár tekercselő részlegébe, ahol a laikus szeme elé olyasmi tárul, mint a próza- és zeneirodalomból jó! Ismert Bűvészinas „házatája", aki elleste mesterétől a földöntúli erők mozgásbahozatalának varázsszavát, de uralkodni már nem tudott az „oltári zűrzavart" okozó, irányítás és ellenőrzés nélkül garázdálkodó erőkön, mivel a megfékezés varázsigéjét nem ismerte. Persze', mint minden hasonlat, ez is sántít és erősen túloz. A zűrzavar a gyárban korántsem olyan nagy, a „fegyelmezés vezényszavát", másszóval az irányítás technikáját pedig a hlohoveciek kitűnően ismerik és a munkacsarnokokat keresztül-kasul átszelő forró és hűtött huzalok csak arra futnak, amerre a gyártás technológiája kívánja és az orsók is abban az irányban forognak, amet-re ők akarják. Egyszóval a „bábel" úgy táncol, ahogyan ők muzsikálnak. az össztermelés 31—42 százalékát képezi majd ez a gyártmány. Hosszan néztem a monoton mozgású gépet. A beállítást, a hegesztést emberi kéz érintése nélkül végezte. A kész és beépítésre váró dróthálók pillanatonként hullottak a kijelölt térségbe. A gép megállás nélkül ment. Ment akkor is, amikor eljöttem, most is megy, éjjel is, meg nappal is, mégis kevés a drótháló! Ez pedig örvendetes tény, mert azt bizonyítja, hogy napjában házak, utak, töltések, hidak épülnek, hogy napjában percről percre gazdagabb lesz az ország. Pillantás a jövőbe Amikor 1960 áprilisának utolsó napján ünnepélyes keretek között letették az üzem alapkövét, a jövőre gondoltak. És a nagyságát, valamint a termelékenységét illetően az alacsony széntartalmú feszített dróthuzalok gyártása terén ma már európai rangú üzemben a jelen feladatainak teljesítése mellett szintén a jövőre gondolnak. A gumigyárak dolgozóinak nem kis örömére új gyártmányt kísérleteztek ki. Olyan acélhuzalokról van szó, melyet a nagy húzó- vagy nyomóerőnek kitett gumikészítményekbe „ágyaznak" be. A következő ötéves tervben évente 800 tonnát állítanak elő ebből a gyártmányból. A teljes értékű termelésre 1975ben kerül sor. Az említett évig — az idei termeléshez viszonyítva — 60 százalékkal növelik a hegesztett dróthálók gyártását. Az ezzel kapcsolatos feladatok maradéktalan biztosítása céljából külföldről vásárolnak szabadalmat. 1975-ig — a jelenlegi termeléshez viszonyítva — 72 százalékkal növelik az árutermelést. Ennek eléréséhez a dolgozók alkotókezdeményezésének felhasználása mellett további gépekre is szükség lesz. Nem feledkeznek meg a dolgozók egészségére károsan ható — főleg a szegsajtoló részlegen előforduló — zajártalom csökkentéséről sem. A nagy tervek megvalósításához szakemberek is kellenek. Eddig 191 ifjúmunkás szerzett az üzemben segédlevelet és az 1969/70-es oktatási évben 240 tanonc ismerkedik az új gyártmányok előállításához szükséges szakmai ismeretekkel. Az üzem megtekintése után a vállalat igazgatója egy 8 oldalas füzetet adott a kezembe és csak ennyit mondott: „ha cikket ír a gyárról, erről se feledkezzen meg, mert nagyon fontos adatokat tartalmaz". Az előállítási technikáját illetően valószínűleg fénymásolással készült füzetecske első oldalán ez olvasható: Mindenki szocialista módon. Igaza volt Horníček elvtársnak, kár lett volna kihagyni a riportból, hogy az üzem dolgozói minden munkahelyen maximálisan kihasználják a gépeket, a munkaidőt, gazdaságosan termelnek, elsajátítják a legújabb munkamódszereket, minden munkahelyen formalizmustól mentes vállalásokat tesznek, melyekkel pártunk megalakulásának 50. évfordulóját köszöntik. CSALLÓKÖZI LAJOS mindenütt drót Egy kis történelem Ahol egykor kopár, giz-gazos terület szegélyezte a vasút túlsó oldala felől a várost, most egy 50 épületegységből álló, a gyártmányait 80 országba exportáló üzem nagyobbrészt üvegből készült, kétemeletes irodaépületében Miroslav Horníček, vállalati igazgató így foglalja össze dióhéjban a gyár történelmét. — A felszabadulás után Hlohovecen és környékén alig akadt munka. Az akkor még járási székhely és a széles környék munkásai, technikusai a hét elején vonatra szálltak és másutt, hazánk iparilag fejlettebb pontjain kerestek munkaalkalmat. Ahogy mondani szokás, két legyet kellett agyonütni egy csapásra: meg kellett oldani a foglalkoztatottság problémáját, ugyanakkor azonban olyan ipari létesítményt kellett létrehozni, amely termékeivel mind a hazai, mind a külföldi piacot el tudta látni keresett cikkekkel. A választás a drótgyár létesítésére esett. Tíz évvel ezelőtt tették le az üzem alapkövét, két évvel később — éppen ezekben a napokban — október 17-én František Lipkának, a gyár akkori igazgatójának a vezetésével különösebb harsonaszó nélkül megkezdődött a főleg kerítéseknél jól felhasználható szögesdrót gyártása. 1963-ban beindult a már sokkal bonyolultabb drótfeszítő részleg. Még egy év sem telt el, és már elhagyták üzemünket az ipari termelés számára nélkülözhetetlen drótköHuszonöt évvel ezelőtt e hó 28-án dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével megsemmisítő gazdasági ütést mért a hazánk területén akkor már agonizáló kapitalizmusra: államosította a nagy ipari üzemeket és a bányákat. Ez az intézkedés sarkig tárta az ajtót az ipar továbbfejlesztése, a meglevő üzemek korszerűsítése előtt és új üzemek építését tette lehetővé. Az ipari téren akkor még elmaradott Szlovákia területén azóta a gyárak százait építették fel, amelyek egyikébe a napokban látogattunk el. további szakaszát az határozza meg: drótkötél, szögesdrót, betonelemekbe kerülő acélháló, úgynevezett puha drót vagy szög lesz-e az egyelőre még vastag dróthuzalból. Amit a drótok horganyzásánál és nyújtásánál láttam, az — enyhe túlzással — Faust boszorkánykonyhájára emlékeztet. Az egyik csarnokban lángok lobognak, felettük és közöttük halad el a huzal, néhány méterrel odébb óriás kádakban lávához hasonló, fortyogó 460 fokos olvasztott cink várja az érkező drótot, mely a kádból kijövet ezüstösen csillogva fut tovább a „spulnlkra", ahol — ha a megrendelő úgy kívánja — 0,25 mm-re vékonyul. Se télen, se nyáron nincs irigylésre méltó helyzetük a három műszakban dolgozó munkásoknak, mert az alakító részlegben szerény megítélésem szerint a kánikulában nem bővelkedő októberi napokban is 40—45 fok meleg lehet! Zajban sincs hiány, mert a szeggyártó részleg, sajtológépei olyan „rumlit" csapnak, hogy a magnetofon térerősségmérő mutatója a vételreállítás legalsó fokozatán is „vitustáncba" kezdett. Az elmondottak ellenére az üzem dolgozói ebben az évben több, mint 500 millió korona értékű árut termelnek ki. Amikor ott jártam, elkészült az 1970. év első kilenc hónapjának a gazdasági mérlege: az árutermelés tervét 13 millió koronával teljesítették túl. Drótháló Míg 6—8 évvel ezelőtt a vásárlók leginkább a szöges drót iránt érdeklődtek (családi házat, kertet kerítettek be vele), ma az előregyártott betonelemek szilárdságát növelő hegesztett drótháló iránt fokozódik a kereslet. Ezt a hlohoveci terméket az autósztrádák „betonszőnyegébe" is beépítik, így nem csoda, hogy míg a múlt évben az automatikusan működő gépsorokról lekerült gyártmányok 27 százalékát tették ki az acéldróthálók, az idén és jövőre telek. 1965-ben önálló üzem lett a Hlohoveci Drótgyár. A gyárudvar szakavatlan szemlélőben rozsdatemető benyomását keltené. Pedig nagy tévedés lenne arra gondolni, hogy a kötegbe csavart, ujjnyi vastag rozsdás drótok a hulladékszállító teherautókra várnak. Ellenkezőleg, Ostraváról és Trinecből „jöttek", hogy a korszerű hlohoveci nyújtógépeken különféle vastagságú (vagy még pontosabban: vékonyságú) és rendeltetésű dróthuzallá alakuljanak át, hogy a szegekről és egyéb kohóipari melléktermékekről el ne feledkezzünk. — A drót — mondja szimpatikus kísérőm, Pavel Bakeš technológus — először a tisztítórészlegbe kerül, ahol kénés szénsav fürdőt kap. Ezzel lényegében a huzal felületi megmunkálása meg is kezdődött. A gyártási folyamat Ezeken a csomagokon érdekes földrajzi tanulmányokat lehetne végezni. Felvételünk a csomagoló részlegen készült, ahonnan 80 országba jut el a szög és a drót, A csinos raktárosnö éppen egy Montrealba induló szállítmányt indit útjára.
