Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-20 / 249. szám, kedd

ság, a dolgozó értelmiség, a diákság, az'Ifjúság és más csoportok legöntudatősabb részét is, de azzal a kikötéssel: feltétlenül foglalják el a munkásosztály politikai (vagyis a kommunizmus építése) és ideológiai (marxizmus—leninizmus) pozícióit. A párt nem tűrheti meg soraiban az olyan kommunistákat, akiknek „fenntartásaik vannak" ezekben az alapvető kérdésekben. Valamennyi párttag számára — származzanak bármelyik osztálybői vagy társadalmi csoportbői — egy és ugyanazon program, alapszabályzat, fegyelem, a párthatározatok kötelezősége érvényes. A pártszervek munkájának egyik fontos része a párt osztály-, szociális és korbeli összetételének szabályozása. Ezt mindig az adott társadalom, osztály kapcsolatai, a helyi feltételek és a munkásmozgalom hagyományainak helyes elemzése alapján kell megítélni, szigorúan tiszteletben tarttfa a párt előtt álló feladatok jellegét, a forradalmi helyzet fejlődését az adott országban éppúgy, mint az osztályharc fejlődését nemzetközi méretekben. • A párt osztályösszetétele szabályozásának fontos alapelvei az üj típusú pártról alkotott lenini alapelvekből Indulnak ki. Lenin figyelmeztetett arra, hogy: Csupán a kommunista párt amennyiben a munkásosztálynak valóban élcsapata, és ha magában tömöríti a munkásosztály összes legjobb tagjait, s kizárólag öntudatos és odaadó kommunistákból, képzett és szívós, a forradalmi harcban szerzett tapasztalatokkal megedzett kommunistákból áll, és ha ez a párt elválaszthatatlanul összeforrott osztályájának és környezetének egész életével, a kizsákmányoltak egész tömegével és megnyerte ezen osztály és a tömeg teljes bizalmát — egyedül az ilyen párt vezetheti a proletariátust a kapitalizmus erői ellen vívott legkegyetlenebb döntő és utolsó harcban. Az ilyen harci szervezetben való tagságnak a legjobban azok a tulajdonságok felelnek meg, amelyeket a munkásosztály objektív helyzete következtében szerzett. Ezért szükséges, hogy a munkásosztály tagjai alkossák a tagság alapját éppúgy, mint a párt funkcionárius-aktívájának magvát. Hogy a párt sikeresen teljesíthesse a szocializmus építésének bonyolult feladatalt és főként a fokozódó tudományos-műszaki forradalom Igen igényes feladatalt, szükségszerűen fel kell venni soraiba a szocializmushoz hű szakembereket — a legjobb tudósokat, technikusokat, közgazdászokat, a termelés szervezőit, a művészeket, orvosokat, tanítókat és adminisztrációs szakembereket — mindazon szakaszról, amelyek a társadalom anyagi és szellemi kulturális fejlődésének szféráját befolyásolják. Lenin mélységesen bízott a munkások képességében, hogy el tudják látni a bonyolult politikai munkát és ebben a szellemben adott utasításokat: A bizottságokba munkásokat bevenni nemcsak pedagógiai, hanem politikai feladat. A munkásoknak osztályösztönük van, és rövid politikai gyakorlat után elég hamar következetes, szociáldemokratákká válnak. Nagyon szeretném, ha bizottságainkban minden két értelmiségire nyolc munkás jutna. Lenin e megjegyzése szükségszerűen felveti az összehasonlítást azzal, hogy üzemeinkben az utóbbi években milyen volt az alapszervezetek bizottságainak összetétele. Számos, pártszervezet bizottsága az Ipari üzemekben ls gyakorlatilag munkások nélkül maradt. Ebben az értelemben is vissza kell adnunk a kommunista párt munkásjellegét. Ez a megbízható útja a párt befolyása felújításának valamennyi munkahelyen és azon súlyos deformációk helyrehozásának, amelyek a dubCeki vezetés alatt érték el tetőfokukat. „Az ellenforradalmi tömb ügyes taktikája, amely abból indult ki, hogy a munkásosztály egyre szemmel láthatóbban elfordult a párttól, végül a CSKP 50 éves történetében egyedülálló tragédiával érte el tetőfokát: a párt elvesztette befolyását az üzemekre. Ez volt Dubček opportunizmusának legborzalmasabb következménye." („Miért zárták ki Alexander Dubőeket a CSKP soraibői?", a Rudé právo cikke.) A párt „társafdalmasítására" irányuló opportunista taktikának főként a káderintézkedések terén voltak konkrét politikai következményei. Számos, a munkásosztály soraiból származó becsületes vezetőt megfosztottak tisztségétől. A munkásosztály iránti tényleges viszonyról tanúskodott az úgynevezett vysočanyi pártkongresszus küldöttségének összetétele is, ahol csupán 17,4 százalék munkás volt jelen. Ilyen helyzetben „a munkáspolitika" emlegetése csupán hazug frázis volt. A párt osztályjellegét azonban nemcsak osztálystruktúrája adja meg. Lenin figyelmeztetett arra, mennyire fontos az „ki vezeti, hogyan jár el és milyen a politikai taktikája. Csak ez határozza meg, vajon valóban a proletariátus politikai pártjával van dolgunk." A munkásosztály a leghaladóbb erő, a társadalom politikai vezető ereje tekintet nélkül arra, hogy a kapitalista társadalomban a lakosságnak kisebb vagy nagyobb hányadát teszi-e ki. Egy fontos, de egyáltalán nem döntő tényező. Azokban az országokban is, ahol a munkásosztály (például a parasztság tömegeihez viszonyítva) kisebbségben volt, történelmileg arra hivatott, hogy a politikai hegemónia, a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra vezérének szerepét töltse be. A proletariátus nagyfokú szervezettsége és öntudatossága — rrtég akkor is, ha a társadalom összetételében számszerű hányada nem nagy — megsokszorozza erejét és politikai befolyását. Hasonlóképpen ítéljük meg a kommunista párt számbeli nagyságának és tagjai minőségének kölcsönös kapcsolatát. Lenin ezt a következőképpen jellemezte: A világ egyedüli uralkodó pártja, amely nem a tagok számának növeléséről, hanem minőségi javításáról, a párt megtisztításáról gondoskodik n hozzája „ragadóktól" — a mi pártunk, a forradalmi munkásosztály pártja. Habár kommunista pártunk szervezetileg aránylag népes éfe tömeges volt, (már megalapításától kezdve a Kommunista Internacionálé legtöbb taggal rendelkező szekciójához tartozott), sikerei szempontjából nem a tagok száma, hanem a tagok minősége és a dolgozók tömegeire gyakorolt befolyása volt döntő. Nincs igazuk azoknak a történészeknek, akik azt állítják, hogy azért győztünk 1948 februárjában, mert a CSKP milliős párttá vált. A döntő tényező elvhű forradalmi politikája volt. A forradalmi tettek, nem pedig a revizionista meghátrálás, a lavírozás és a hiú ígérgetés politikája. A pártnak azért volt befolyása a tömegekre, mert hű maradt programjához, mert áldozatkész alkotó munkát végzett és a kommunisták példamutatóan óriísi aktív munkát fejtettek ki a dolgozó tömegek forradalmi győzelmének biztosítása érdekében. A CSKP befolyása következtében vált tömegpárttá. Abban az időben, amikor csökkentek a tagsággal szemben, a tagok aktivitásával és eszmei felkészültségével szemben támasztott igények, amikor elhanyagolták az egyéni kiválasztás elvét, csökkent a párt tekintélye. Ezek a fogyatékosságok teljes mértékben meg nyilvánultak a kritikus 1968—1969-es években a párt Ideológiai és politikai ingadozáséban, egységének és cselekvőképességének megbomlásában. Ezért pártunkban nélkülözhetetlenül szükséges volt gazdasági, politikai, filozófiai és más eszközök segítségével. Ezért az osztályharc a társadalmi élet valamenynyi területén mint gazdasági, politikai és ideológiai harc folyik. Figyelembe véve a mi körülményeinket, külön figyelmet kell fordítanunk a politikai és Ideológiai téren folyó osztályharc problematikájának. Lenin több ízben felhívta a figyelmet e kérdés fontosságára: „Az osztályharc tana, amelyet Marx az állam és a szocialista forradalom kérdésére alkalmaz, szükségszerűen a proletariátus politikát uralmának, diktatúrájának elismeréséhez vezet, azaz egy senkivel meg nem osztott és. közvetlenül a tömegek fegyveres erejére támaszkodó uralom elismeréséhez. A burzsoázia megdöntése csak úgy valósítható meg, ha a proletariátus uralkodóosztállyá válik, amely meg tudja törni a burzsoázia elkerülhetetlen, kétségbeesett ellenállását, és a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét meg tudja szervezni egy új gazdasági forma megteremtésére. ILenin müvei, 25. kötet, 433. old. Szikra kiadás. 1952): A társadalmi osztályok, csoportok és az egyének nem valósíthatják meg közvetlenül anyagi érdekeiket, elképzeléseiket és eszméiket, hanem csupán közvetve, a legkülönbözőbb felépítményi intézmények — az állam, a politikai pártok, a különböző szervezetek, kulturális és oktatási intézmények segítségével. Társadalmunk szocialista megváltozásának folyamatában a gasslasági kapcsolatok terén megszüntettük az antagonisztikus társadalmi osztályokat és győztek a szocialista termelési viszonyok. A társadalmi termelési viszonvőkban végbement fordulat és az egész felépítmény közti dialektika lebecsülése következtében lebecsültük a szocializmusban folyó osztályharc ideológiai formájának jelentősegét. Az a nézet alakult ki, hogy a szocialista gazdasági alap automatikusan kialakítja a szocialista tudatot, a társadalom ideológiai és erkölcsi politikai egységét. Ez oda vezetett, hogy nem érlékaľiik helyesen a párt ideológiai munkájának jelentőségét, a burzsoá ideológia hatását, valamint társadalmunk szociális összetételének Jelentőségét. Az osztályharc Ideológiai téren elsősorban úgy nyilvánul meg, mint az osztályöntudat kialakulása, mint, a haladó és reakciós eszmék összecsapása. Elsősorban harcot jelent az osztályszempontbői ellenséges ideológiák ellen, az ember gondolkozásáért és tudatáért, a szövetségesek megnyeréséért, az emberek gondolkodásában megnyilvánuló csökevények, hagyományok és szokások ellen. A harc ezért a társadalmi tudat egyes formáin beim (az ideológiában, a tudományban, művészetben stb.

j folyik. .1968—6»-ben meggyőződhet tünk arról, hogy az osztályszem pontból nem antagonisztikus gazdasági alap felépítése után is létezhetnek különböző antagonisztikus érdekek, elképzelések és nézetek, a szocializmussal ellenséges elméletek, melyek bizonyos konkrét, számukra előnyős helyzetben aktivizálódnak és fellépnek a szocializmus ellen. Elsősorban a politika szférája vált az osztályharc terévé. Különböző szociális csoportok gyakran demagóg jelszavakkal próbáltak behatolni a politikába, amely a kulcsot jelenti a társadalmi élet többi területéhez. Amennyiben bizonyos szociális csoportnak nem sikerül behatolnia a politikai felépítménybe, nem valósíthatja meg politikai szubjektivitását. Itt kell keresnünk a „politikát pluralizmus", a CSKP-val való „politikai hatalmi partnerség" jelszavak okát és értelmét. Azok a szociális erők, melyeket a szocialista fejlődés során megfosztottunk politikai szubjektivitásuktól, vagy pedig nem találtak a szocialista felépítményben elegendő „teret", arra törekedtek, hogy ezeket fokozatosan megszerezzék, s megvalósíthassák gyakran kl nem mondott érdekeiket és terveiket. II. A marxizmi és a munkásosztály Tfibb társadalmi osztály és csoport bírálta a kapitallzm is keletkezése óta e társadalmi rendszer hiányosságait. Bírálatuk azonban nem volt következetes, és csak saját érdekeiket szolgálták. Csak a munkásosztály volt és ma ls következetesen forradalmi. A többi osztálytól eltérően nem érdeke, hogy tartós osztályuralmat szerezzen és mint társadalmi osztály létezzen. Ezért nemcsak a saját, hanem az egész emberi társadalom felszabadításáért és osztályok megszüntetéséért harcol. A munkásosztály történelmi szerepe — ennek megma gyarázása Marx és Engels legnagyobb érdeme — abban reilik, liogy a munkásosztály tekintettel anyagi helyzetére kénytelen és képes megvalósítani valamennyiünk érdekében az emberiség átmenetét a kapitalizmusból a szo cializmusba, majd a fejlett kommunizmusba. A munkásosztály történelmi szerepének alapja anyagi helyzete. Ebből következik, hogy csakis valamennyi dolgozó felsza badítása árán harcolhatja ki saját felszabadulását. A munkásosztály történelmi szerepét meghatározó szempont jelentősége nyilvánvalóvá válik, ha összehasonlítjuk pl. a kispolgárságéval. A kispolgárok saját termelőeszközökkel rendelkeznek, ennek ellenére a kapitalizmusban őket is kizsákmányolják. Ezért a kispolgárok kénytele nek harcolni a kapitalista kizsákmányolás ellen, de sohasem leglényegesebb forrás, a termelőeszközök magántulajdona ellen, mivel ez már saját érdekelt is érintené. Ez az alapvető oka annak, hogy a kispolgárok annak is—leninizmus társadalmi szerepe ellenére, hogy egyes országokban népes osztályt alkotnak, sehol sem tudjak megszüntetni az embernek ember általi kizsákmányolását. A munkásosztálynak megvan minden feltétele és képesssége arra, hogy betöltse történelmi szerepét és küldetését. E feltételek közül a legfontosabb a munkásosztály szoros kapcsolata az Ipari nagyüzemi termeléssel. A termelés e fejlődési stádiumának fejlesztése szempontjából több tényezőnek nagy jelentősége van (pl. a tudomány stb). Végeredményben a termelőerők minden fejlődését a munkásosztálynak kell megvalósítani. Ebből a szempontból a kapitalizmusban is a munkásosztály uralja a termelőeszközöket, annak ellenére, hogy nincsenek tulajdonában. így tehát a legsebezhetőbb ponton sújthatja a kapitalista rendszert. A munkásosztály azon képességének, hogy teljesíteni tudja történelmi feladatát, további fontos feltétele az a tény, hogy az ipari termelésben magas fokú szervezettségben kénytelen dolgozni. A gyárak ugyanolyan tökéletesen szervezettek, ^lint a modern hadsereg. A munkásosztály tehát közvetlenül a termelési folyamatban tanulja meg a szervezettséget. Annál könnyebb számára, hogy megértse a politikai forradalmi harc szervezettségének fontosságát. Számos további tényező alakítja ki annak a feltételét, bogy a munkásosztály teljeskeni tudja történelmi küldetését fa munkásosztály létszáma stb. I. A munkásosztály történelmi szerepének vizsgálatánál