Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-20 / 249. szám, kedd

E deformációk alapján helytelenül értékelték a kommunista pártot, a szocialista államot stb. így pl. a szocialista állam fejlődésének problémáit úgy magyarázták, miiif az általános demokratikus célokért folytatott harc kérdését. Mintha a szocialista államnak már nem volnának más feladatai. Az olyan érvektől, melyek még nem irányultak nyíltan az osztály történelmi szerepének elismerése ellen, hanem csak deformálták szerepének magyarázatát, egyes szerzők a nyílt támadásba mentek át. Ide tartoznak azok a különböző állítások, hogy a szocializmusban a munkásosztály már nem képes a társadalmi fejlődés élén állni. Gyakran érveltek azzal a tézissel, hogy a szocializmusba valő átmenet már a munkásosztály teljes felszabadítását jelenti. Eszerint a szocializmusban már nem létezik az a tényező, mely arra kényszerítené a munkásosztályt, hogy teljesítse történelmi szerepét. Elsősorban 1968-ban találkozunk olyan kísérletekkel, hogy megpróbálták nyíltan cáfolni a munkásosztály történelmi szerepét a szocializmusban. Így pl. P. Machonln ebben az időben Irta: „Társadalmunk előrehaladása csakis a hagyományos szociális kategóriák keretében, szocialista módon elkötelezett telfesítőképes, szakképzett emberek — munkások, parasztok, értelmiségiek, hivatalnokok stb. — öntudatos összekapcsolódása eredményeképpen valósulhat meg. Ha már a mat társadalom megítélésében nem mellőzhettük a „vezető szerep" kissé határozatlan jogalmát, akkor ez a jelentés éppen az újonnan keletkező progresszív társadalmi alakulat valamelyik szociális kategóriájára vonatkozna." (Nová mysl, 4. szám, 1968.) A munkásosztály történelmi szerepe elleni érvek második csoportját képezték az elltrétegre vonatkozó elméletek. Ezeket már 1988 előtt fejlesztették nálunk. Különösen nagy fejlődési teret nyertek 1968-ban. Az elltréteg elméletének alapja az az állítás, hogy minden társadalomban létezik egy maroknyi ember, az ún. elltréteg, amely olyan képességgel rendelkezik, hogy uralkodhat. Eszerint mindennemű demokráciának csak negatív következménye az, hogy fölöslegesen befolyást biztosit az „ostobák" tömegének. Ehelyett azt kell biztosítani, hogy az uralom az „elit" kezébe összpontosuljon, mely bánni tud az „ostobák" tömegével, azaz a többlekkel. Ez az érvelés természetesen megfelel a burzsoáziának, mivel valamennyi tagját elitként tüntetheti fel, és így igazolhatják rendkívüli helyzetüket. Gyakran azonban ez az érvelés még szélsőségesebb körök eszközévé válik, melyek az elitet, esetleg a fasiszta uralkodó körökkel azonosítják. Az ilyen felfogás ellentmond a munkásosztály történelmi küldetésének és vezető szerepének, de egyúttal minden demokratizmusnak ls. A munkásosztály történelmi szerepe ellen felsorakoztatott érvek a nyugati burzsoá ideológusok téziseiből lnduitak kl. Ezek az ideolögusok szóban ugyan Marx tanítását vallják, de elhatárolták magukat a legfontosabbtôl — a munkásosztály történelmi szerepére vonatkozó következtetésétől. A munkásosztály társadalmi vezető szerepe elleni támadásokat a tömegtájékoztatási eszközök vezették, melyek a jobboldali erők kezébe kerültek. A dubčekl vezetés elvtelen, opportunista politikájával nemcsak megtűrte ezt, de jóvá Is hagyta,, mint „a szocializmus új modellje" keresésének egyik formáját. A számtalan példa közüí említsük még Ivan Svlták nézeteit, aki azt hirdette, hogy „az ország értelmiséglelnek kell követelniük' az uralmat ebben az országban. A „szellemi elit" uralmáról beszél Jifl Lederer, J. Hanzelka, M. Lakatoš és mások. A „Študent" ctmü folyóirat olyan nézeteket publikál, miszerint annak ellenére, hogy a munkásosztály az alapvető társadalmi tömeg, elérkezik az a pillanat, amikor a diákság veszi át a „forradalmi kezdeményezést". A „demokratikus szocializmus" és „emberarcú szocializmus" jelszavával folytatott hatalmi harc folyamán azzal az állítással próbálták tagadni a munkásosztály vezető szerepét, hogy a „munkásosztály már teljesített* feladatát" és „konzervatív erővé vált". A munkásosztály társadalmi vezető szerepe revíziójának jellemző vonása volt, hogy a munkásosztályt mesterségesen szembe állították a tObbl szociális csoporttal, elsősorban az értelmiséggel. E nézetek szerzői abból a hamis, tényeket elferdítő nézetből Indultak kl, hogy a munkásosztály társadalmi vezető szerepét nem a munkásosztály és az értelmiség ellentmondása határozta meg, hanem a proletariátus és a burzsoázia közti ellentmondás. Ily módon revideálták az átmeneti Időszak alapvető ellentmondását és a munkásosztály történelmi küldetését. A hatalom kérdése osztályszempontból való értékelésének tagadását sajátosan demonstrálta P. Kohout a Die Zeif-nak adott interjújában, azt állítván: 1921 óta Csehszlovákiára az jellemző, hogy nálunk nem a társadalmi osztályok, hanem az értelmiség játssza a döntő szerepet. Günter Grauss Író és publicista megleckéztette, amikor ezt mondta neki: „Ezt kétségbe vonom. Meggyőződésem Kohout úr, hogy állítása a történelem deformálásának klasszikus példája, méghozzá egy nagyon veszélyes dejormálásé, melyre az értelmiségnek nagy hajlama van akkor, amikor mellékes szerepéből a hatalom perifériájára kerül. Megértem, hogy maga funkciójában és helyzetében így szeretné látni a viszonyt a hatalom és az értelmiség között Csehszlovákiában. Ügy gondolom, hogy ezt senki sem magyarázhatja így, mivel önmagát csapná%e." (Dle Zeit, 1968. okt. 11.) A revizionistáknak, a Jobboldali opportunistáknak és az ellenforradalmi erőknek a munkásosztály ellen intézett támadásai logikusan a kommunista párt, mint a munkásosztály élcsapata elleni harcban csúcsosodott ki. A Csehszlovákia Kommunista Pártja elleni támadások közül elegendő ha megemlítjük a Literárni listyt, mely közölte egy bizonyos TomíCek kijelentését: „A CSKP-t egy bűnszervezetnek kell tekinteni, melyet el kell távolítani a társadalmi életből." A Študent folyóirat Idézi A. Krammert, aki azt mondta „az országban nincs még egy olyan vitás kérdés, mint a párt vezető szerepe". A sajtó közzétette az igazságos csehszlovák szocialisták pártja ún. szervező bizottságának „memorandumát", melyben ez állt, hogy „...annak a törvénynek, melyet elfogadunk, be kell tiltania Csehszlovákia Kommunista Pártjának mindennemű tevékenységét." A párt társadalmi vezető szerepe felszámolásának egyik legbuzgőbb híve volt KAN és a K 231. Nem maradtak azonban csak a kommunista párt társadalmi vezető szerepe elleni szóbeli támadásoknál. Sok helyen valóra váltották a „szakszervezetek kommunisták nélkül" és „nemzeti bizottságok kommunisták nélkül" jelszavakat. És a munkahelyeken a vállalati tanácsok rendszere is hozzájárult a párt vezető szerepének gyengítéséhez. ' A kommunista párt vezető szerepe felszámolásának taktikai eszköze volt a pluralizmus elmélete. Hívet azt állították, hogy a szocializmus ú) modellje megszilárdítja a politikai rendszer demokratizmusát azzal, hogy i A CSKP Központi Bizottsága titkárságának 1970 júniusi határozata kitűzte az 1970—1971. évi pártoktatás alapcéljait, melyek figyelembe veszik az ideológiai fejlődést, a jobboldali és szoclallstaellenes erők tevékenysége következményeinek felszámolása során szerzett tapasztalatoka: és azt a követelményt, hogy meg kell szilárdítanunk a párt egységét a marxizmus—leninizmus és a proletár Internacionalizmus platformján, teljes mértékben érvényesítenünk kell a párt felépítésében és tevékenységében a pártépítés és a pártmunka lenini elveit, s tovább koll fokoznunk a párt akcióképességét. 1970-1971ben a pártoktatás tartalmi szempontból három témára összpontosul, melyek a marxizmus—leninizmus és az Internacionalizmus szemszögéből magyarázzák pártunk mai politikájának alapvető politikai, gazdasági és Ideológiai feladatait. Az első téma: „A munkásosztály történelmi küldetése és társadalmi szerepe" címen elsősorban az osztályelmélet alapkérdéseivel, a mai világ osztályjellegével, szocialista társadalmunk osztálystruktúrájával, a munkásosztály történelmi küldetésével s mai feladatával, a munkásosztály és a kommunista párt kapcsolatával, valamint a munkásosztály történelmi vezető szerepével kapcsolatos revizionista, Jobboldali, opportunista nézetek leleplezésével foglalkozik. A második téma: „A CSKP szerepe a munkásosztály, valamint a többi dolgozó felszabadításáért folytatott harcban és a szocialista állam építésében". Ebben felflgyeltetünk pártunk 50 éves tapasztalataira. Ez a téma lelietó i-é teszi, hogy a kommunisták osztály, és Internacionalista szempontból Ítéljék meg fejlődésünket, objektíven értékeljék a párt 50 éves fennállása óta elért eredményeit — elsősorban a szocialista forradalom előkészítésében és megvalósításában elért sikereit —, valamint a társadalom szocialista fejlődésében elért eredményeket. A hatmadik téma keretében annak fontosságára hívjuk fel a figyelmet, hogy a gazdaságban el kell mélyíteni a párt vezető szerepét. Ezenkívül figyelmet szentelünk a szocialista gazdaság fejlődési törvényszerűségeinek, ezek következetes alkotó gyakorlati érvényesítésének, valamint a gazdasági revlzlonlzmus valamennyi formája leleplezésének. Az a lény, hogy a munkásosztály történelmi küldetése és mai szerepe az első számú téma, az adott kérdés rendkívüli jelentőségét és Időszerűségét bizonyítja. Az utóbbi években nagyon gyengült a kérdések propagálása, sőt egyesek tagadták a munkásosztály vezető szerepét szocialista társadalmunkban. A munkásosztály mai társadalmi szerepe helyes értékelésének egyik feltétele, hogy a kérdést marxista—leninista módon elemezzük. A közelmúltban Ideológiai szempontból kétségbe vonták és elferdítették ezt. Marxnak, Engelsnek és Leninnek a munkásosztály szerepére vonatkozo alapvető marxista—leninista megállapítása és állásfoglalása nélkül nem tanulmányozhatjuk és nem ls propagálhatjuk a munkásosztály társadalmi szerepének mai kérdéseit. A pdrtoktatás hallgatóinak Irt elemzés tulajdonképpen csak bevezető egy nagyobb tanulmányhoz s Így — tekintettel terjedelmére — nem ölelheti fel az összes kérdést. A pártsajtó a jövőben ls rendszeresen Ir majd több Időszerű kérdésről — elsősorban a munkásosztály mai küldetésével és szerepével kapcsolatos problémákról. A pártoktatás keretében a propagandisták és a lektorok is foglalkoznak vele, s a viták során ls megtárgyalják. I. A társadalmi osztályok és az osztályharc Az osztályelmélet és a munkásosztály osztályharcának elmélete a társadalmi fejlődés materialista magyaráza tának alapja. Marx és Engels elsősorban az akkori legmagasabb formájú osztálytársadalom, a kapitalizmus elemzése alapján dolgozta kl a társadalom történelmének materialista-tudományos elméletét. Marx „A politikai gazdaságtan bírálatához" című művének előszavában fogalmazta meg a társadalmi fejlődés materialista fejlődésének alaptéziseit: Eletük társadalmi termeifisénen az emberek meghatározott, szükségszerű, saját akaratuktól független, viszonyokba, termelési viszonyokba lépnek egymással, amelyek anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának jelelnek meg. E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt « reális alapot, melyen egy jogi és politikai felépítmény emelkedik, s amelynek a társadalmi tudat meghatározott formát felelnek meg. Az anyagi élet termelést módja határozza meg általában az élet társadalmi, politikai és szellemt folyamatát. Nem az emberek tudata az, ami létüket, hanem mégfordítva: társadalmi létük az, ami tudatukat meghatározza... Az tlyen átalakulások vizsgálatánál mindig különbséget kell tennie a termelés gazdasági feltételeinek anyagi, természettudományos pontossággal megállapítandó átalakulása és a jogi, politikai, vallást, művészi vagy filozófiai, egyszóval: ideológiai formák között, melyekben ez az .Összeütközés az emberekben tudatossá válik s melyekben azt megvívják." 15