Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-18 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

A GÜTAI VONATON Komáromból elindul a Komárom — Gúta között közlekedő „ex pfessz". Alig valamivel Komárom mögött a mozdonyvezető egy idős bácsikát vesz észre, amint botorkál a sín mellett. Leszól az öreghez: — Hé, papa, miért nem száll fel? Az öreg legyint egyet: — Nem lehet, sie­tek .. . Jellemkép HOLDKÓROS Már kinézett magának a Hol­don — pár száz holdat. UTCASARKI RENDŐR Sarkangyal ÖNTELT TANERŐ Pedagőgös. TAG Akad ilyen tag is némely kö zösségben: lagymatag. HORROR VACUI „Fejébe szállt a dicsőség". — A dicsőség is oda száll, ahol űrt talál. SURlTÉS Egy neves állambölcselő sze­rint: „A demokrácia lényege az, hogy nem kell félni és nem sza­bad lopni." — Sajnos, ezt a szentenciát néhányan önkéntes összevonással úgy értelmezik, hogy — nem félnek lopni. KONZERVATIVIZMUS Még mindig a kasztrendszer híve. Sikkaszt. VEZETŐ — TEKINTÉLY NÉLKÜL Fű-nix. ALLASHALMOZÓ — Óvatos. Semmilyen kérdés­ben nem foglal állást. — Csak állást foglal. ÁLSZERÉNYSÉG Lennhéjazás. KRITIKA Ikszipsz Ilonka alulmúlta ön­magát. KLASSZIKUS LŐVERSENYZO Sokra tesz. Kunszery Gy u 1 a Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor az útszéli bozótban egy királyt pillan­tottam meg. Alig látszott ki a hatalmas gazból, pedig lo­von ült. Aranykantáros, fe­hér lovon. Piros ruhát viselt és fejét arany korona díszí­tette. Ennek ellenére nagyon szánalmas látványt nyújtott. Ugyanis koronáját és ruhá­hogyan kerül ide egy ki­rály?! A legszívesebben megkér­deztem volna tőle, de egész biztosra vehettem, hogy nem válaszolna kérdésemre. Így hiába villant át agyamon fordultam volna hozzá, de mivel nem számíthattam vá­laszára, saját magam igye­keztem kitalálni száműzeté­se okát. A legvalószínűbbnek azt találtam, hogy vonatab­lakon hajíthatt« ki valaki, KIRÁLY A BOZÓTBAN ját belepte a por; tekintete pedig kétségbeesettnek lát­szott, mintha nem tudna* vagy nem merne kijönni a bozótból. Őszintén szólva meg is szántam. De szánal­mamnál is nagyobb volt kí­váncsiságom: vajon miért és néhány ilyen kérdés: sok társadhoz hasonlóan elűztek a birodalmadból? Meguntad az uralkodást? Rossz fát tet­tél a tűzre és félsz haza­menni? Igen, ilyen kérdésekkel mivel nem messze volt a vasút. Talán egy dühös, vagy része% utrtstil gyűlt meg a baja. Aki nem habozott — fittyet hányva királyi mivol­tára —, kilódította a robo­gó vonat ablakán. És most itt, a giz-gazban várja őfel­sége utolsó napjait. S hogy valóban utolsó napjait, ah­hoz aligha férhet kétség, hi­szen már nagyon megszag­gatta a bozót. Nap, hó, vi­har ártott neki. Elég egy ki­adós őszi eső, és teljesen vége lesz. Nem, nem tudtam tovább tétlenül nézni rá. Lehajoltam hozzá, hogy felemeljem, el­végre egy olyan királyról van szó, aki soha senkit sem bántott: egy tépett makk ki­rályról. FÜLÖP IMRE HÓFEHÉRKE ÉS A HÉT TÖRPE TANULÉKONY GYEREK — A bölcsödé helyett azonnal vigyél a játszótérrel (V. Kubai rajza) SZÖVEG NÉLKÜL RÉMTÖRTÉNET Lekanidisz Szalonikiben sétál a tengerparton, és közben bá­natosan sóhajtozik. Szembejön vele egy barátja, és megkérdi: — Mi van cimbora, miért vagy ilyen szomorú? Lekanidisz végigtekint a taj­tékzó tengeren, s kissé kese­rűen jegyzi meg: — Azért cimbora, mert erről a helyről, ahol most állunk, esett be az első feleségem a tengerbe, és bele is fulladt sze­gény ... A barát megértően átöleli Le­kanidiszt, és így vigasztalja: — Felejtsd már el kérlek, cimbora, hiszen most új felesé­ged van. Csinosabb, •szorgalma­sabb, mint az előző volt. Mi ba­jod van hát vele? Lekanidisz szomorúan te­kint barátjára, azután a tenger­re: — Nem akar idejönni sétál­ni... — Van szemtanú? — Én vagyok — tipeg elő egy anyóka — De hát mi tör­tént? MOZIBAN Sötét nézőtér. Pereg a film. A sötétben megszólal egy női hang: — Azonnal vegye el a kezét! Nem maga, hanem maga! KIVÁLTSÁG — Kovács úr, nem ér­tem magát. Pista fia egyi­ke a legrosszabb lurkók­nak, akit valaha is ismer­tem, s ön sohasem veri meg, sőt még egy rossz szóval sem illeti! — Tudja, Szabó úr, nem tehetem, mert esetleg Pistike duzzogni fog, s ez baj lesz, mert csak ő ért a családunkban a te­levízióhoz . .. (Pavel Kantorek karika­túrája ) SKÓT MESE A skót százötven kilométert gyalogolt, hogy megnézze a kedvenc labdarúgócsapatának döntő mérkőzését. Amikor ha­zaért, szomszédja megkérdezi, hogy mit látott. — Semmit — feleli a fáradt skót —, már nem volt elég erőm, hogy átmásszak a keríté­sen ... LONDONBAN Egy becsületben és ártatlan­ságban öregedő vénkisasszony hazafelé megy külvárosában. Késő este érkezik lakása köze­lébe. Előtte terem egy rossz kinézésű férfi, és rákiált: — Pénzt vagy életet! — Jaj nekem! — sopánkodik ijedten a vénkisasszony. — Nincs egyetlen fontom se. — Azt majd meglátjuk — fe­leli a borostás állú támadó, a sötétbe vonja a hölgyet és alapó­san megmotozza. A vénkisasz­szony igazat msssáött, nem talál nála semmit, s mérgesen abba­hagyja munkáját, mire a vén­kisasszony csendesen megszó­lal: — Csak csinálja még egy ki­csit tovább kérem. Folyószám­lám van a bankban ... SZÍNHÁZBAN — Egy ismerősöm tegnap színházban volt, de a darabot annyira unalmasnak találta, hogy a harmadik felvonást már meg sem várta és hazament. Öriási botrány lett belőle. — Miért? — Ö játszotta a darab fősze­repét. PÁRBESZÉD Kakucsi kölcsön kér egy szá­zast másnapig Kovácstól. — No és mi történik, ha ma­ga.holnapig meghal? — Én? Kikérem magamnak! Én szegény ember vagyok, de becsületes! A LEGFONTOSABB Két fiatalember beszélget: — Szerinted mi a legfonto­sabb a nőben? — A szája. — És milyen legyen? Nagy szépen ívelt, vagy pici? — Mindegy. Csak lehetőleg mindig legyen zárva .. BALESET Utcai baleset. A rendőr meg­kérdi: OROM A CSALÁDBAN — Már te vagy a magasabb! (KrokogyiI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom