Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-17 / 247. szám, szombat

A žilinai Slovena textilgyár jövőre lesz 80 éves, de dolgozóinak problémái jellegzetesen maiak. Oj légkör van itt kialakulóban, amely kedvez a rend, a következetesség, a szabályszerű eljárások természetessé tételének. Szinte hihetetlen, hogy ilyen nagyüzemi viszonyok közt a modern ipari termelés legtermészetesebb, alapvető velejárója, a következetes munkafegyelem már-már valami szükségtelen, elavult, túlhaladott dolognak tűnt... MIRŐL ÍRNAK A f»J28 f*»» mm H OIKTO TmédMiwm nmmsHEEn ^ P RÄGAI 1 LAPOK 0 A „mindenki ügye" — senkié 0 Nemcsak a gépekhez, az emberekhez is szakértelem kell # A mester tekintélye időszerű követelmény A gyárban az utóbbi évek során jelentősen meglazult a szolgálati szabályzat tekintélye. Naponta 200—300 dolgozó hagyta el hosszabb-rövidebb Időre, de mindig 2—3 óránál többre munkahelyét. Havonta rendszeresen 21 ember hagyta el végkép a gyárat és ugyanennyit vettek fel. A munkaerőhullámzás aránya ennél a számnál sokkal nagyobb, itt csupán az indokolatlan felmondásokat számítjuk. Az üzemi büfé, amelyet eredetileg tízóraizásra létesítettek, délelőtti fél tíztíz óra tájban háromnegyed— egyórás munkaszünetek „indoklója" lett, a „sokáig kellett sorakozni" magyarázat alapjául szolgált. A munkaidő befejezése előtti távozás elharapózott a „nem érem el az autóbuszt" indoklással ... A vállalat és az üzem vezetősége gátat akart vetni a sokféle visszásságnak és a mesterekre apellált, szigorítsák meg a munkafegyelmet. A mesterek jogot kaptak arra, hogy prémiumelvonást javasoljanak, ha valaki fegyelmezetlen. Ugyanakkor csekély összegű jutalmazásról dönthettek. A prémiumelvonásra tett mesteri javaslat a részleg vezetőségére került, ahol erről a szakszervezeti műhelytanács bevonásával döntöttek. Itt 200 korona körüli összegekről volt szó. A műhelytanács rendszerint nem egyezett bele a dolgozók ilyen mérvű „megkárosításába". Maradt a mesteri Jutalom megvonása. De aki rendszeresen fegyelmezetlen volt, az úgysem számított rá. Így azután a mesterek igyekezete a munkafegyelem megszilárdítására eredménytelen maradt. Közben a közelben csapágygyárat építettek, amelynek dolgozókra volt szüksége. A Slovenában ekkor a mesterek, a felsőbb vezetők is, bíráló szavukra a munkafegyelem megsértőitől egyre gyakrabban kapták a „ha nem tetszik, mehetek máshová is dolgozni" választ. A fokozott feladatok és az egyre fokozódó munkaerőhiány idején ez a vezetőség sarokba szorítását jelentette. A gyár kétezer dolgozója közül, természetesen, aránylag kevesen éltek vissza a fent vázolt viszonyokkal. Azonban — és ez lényeges mozzanat — a ' lazaságok mindig újabb lazaságokat szülnek és a fegyelmezetlenség légkörré vált. Ennek oka egyszerű: aki tud és szeret dolgozni, becsületes munkával akarja megkeresni fizetését, azt látja, hogy körülötte ez is jól keres, amattól sem vonták meg a prémiumát, az is jutalmat kapott, pedig „ellógta" a munkaidő felét — akkor meginog. „Én törjem magam, s Ugyanannyit keressek, mint más, aki félvállról veszi a munkát? Azt már nemi" És teszi, amit tenni muszáj, hogy alkalmazottsága a gyárban munkának látsszék. Ilyen légkörnek nagyon nehéz véget vetni. Ahol a demokráciának feltüntetett anarchizálő tendenciák belopakodnak a gyár belső Cletébe, ott a rend, a következetesség, a munkafegyelem szükségszerűen „túlhaladott, konzervatív, dogmatikus" követelménynek tűnik. S ha ezt nemcsak nyíltan hirdetni lehet, hanem a gyakorlatban is meg lehet valósítani, akkor a megszabott alá-fölérendeltségi viszonyra, fegyelemre, tervre és normára, pontosságra és szabványra alapított gyári termelés elveszíti szervezett jellegét. Ez a modern iparban egyenlő a katasztrófával. Miért nem következett be a žilinai Slovenában a katasztrófa? Miért mondhatja ma a fonoda vezető-helyettese azt, hogy „aki nálunk nem képes megkeresni az 1300—1400 koronát, arra nincs is szükségünk, nem sajnáljuk, ha felmond"? Miért csökkent ez év elejétől a munkaidő alatti távozások száma 300-ról 50-re? Miért érzi a szövöde mestere ismét mesternek magát? Új légkör alakul ki A gyárban lebonyolítottak egy eddig nem tapasztalt méretű ellenőrzést. Itt működött járási viszonylatban a legjobban dolgozó átigazoló bizottság, amely a kommunisták magatartását vizsgálta felül. 135 pártonkívüli vezető tevékenységét és képességét az üzemi pártszervezet és a személyzeti osztály mérlegelte, összüzemi méretben felülvizsgálták a káderpolitikát. És itt kitűnt egy politikai-szervezési fogyatékosság, amely ha nem is okozta közvetlenül, de jelentős mértékben lehetővé tette az üzemen belüli áldatlan viszonyok elterjedését: Öt évvel ezelőtt megszüntették a káderosztályokat, de ügykörüket gyakorlatilag senki sem vette át. A káderosztály akkori helyzete és formális tevékenysége valóban megkövetelte a szervezeti átépítést. De ennek megvalósításában történt az azután oly nehezen kiküszöbölhető hiba. Az általános követelmény, miszerint a „káderpolitika ezek után minden szintű vezető ügye kell, hogy legyen" lényegében azt jelentette, hogy mindenki ügye lett formálisan, de senkié igazán. Ma aránylag jól kiépített személyzeti osztály működik az üzemben, amelynek hét alosztálya van a munkavédelmi irodától a nyilvántartón keresztül a szociális ügyosztályig. Ez az első lényeges lépést jelenti a tagkönyvcsere és szolgálati felülvizsgálat eredményeinek megtartásához és továbbfejlesztéséhez. A személyzeti osztálynak elektronikus számítógépekkel feldolgozott szociológiai és munka-pszichológiai kutatások állnak rendelkezésére, amelyek nem általános irányelvek, hanem ennek az üzemnek konkrét viszonyait tárják fel eddig nem ismert szempontokból. LasŐRSÉGBEN A DUNÁN san felülkerekedik az eddig hiányzó gyakorlat, miszerint nemcsak a gépekhez, de az emberekkel végzett munkához is szakemberekre van szükség. Érdemes e gyakorlat néhány kezdeti, de máris eredményes mozzanatát feljegyezni: 1. Az egyenlősdivel kapcsolatos konfliktusok megelőzése, Illetve megszüntetése végett a fonógépekre külön számlálókat szereltek fel minden gépkezelő számára. Megszűntek a viták, amelyeknek az „én dolgozok másra" volt a központi motívuma. 2. A mesterek tekintélyének növelése a részlegeken működő pártalapszervezetek feladata lett. A szakszervezetben dolgozó kommunistákat felelősségre vonják, ha megvétózzák az indokolt prémiumelvonást. A részlegvezetők gyakorlatban támogatják a mesterek javaslatait. Az indokolatlan távozás a munkahelyről ma már úgyszólván minden esetben prémiumelvonást von maga után. 3. Szigorúan megtiltották az üzem területén a magánjellegű ünnepségeket. A különféle születésnapok, keresztelők stb. munkahelyen történő megünneplése oly elterjedtté vált, hogy igen szigorúan kellett közbe lépni: hasonló „ünneplés" büntetéssel és a káderlapon bejegyzéssel jár, a vezető dolgozókkal ilyen esetben a munkaviszonyt is felbonthatják. A személyzeti politika szakosítása a pártszervezet közvetlen ellenőrzése alatt jelentős javulást eredményezett, jelenleg az üzemi büfé problémájának megoldásán, a fogászati rendelés időbeosztásának megjavításán (kétszobás lakást kínálnak annak a fogásznak, aki elsősorban a gyár alkalmazottainak dolgozna) fáradoznak. Saját dolgozójukat főiskolára küldték, hogy visszatérve mint üzemi pszichológus segítsen az emberekkel való felelősségteljes munkában... A žilinai Slovenában tisztul a légkör. Sok mindent újból kellett kezdeni — mint például a személyzeti politika megvalósítását —, túl kellett esni a népszerűtlen intézkedések sokaságán, a leváltásokon, a felelősségre vonásokon. Mindez teljesen más, mint az, amit nemrég még demokratikusnak neveztek. A mester tekintélye, a vezető szavának súlya, a pontos nyilvántartás, a szolgálati szabályzat betartása — ez mind korlátozó, tiltó, kötelező valami. Ez teszi lehetővé, hogy az üzemvezetőség idén nem kevesebb, mint 89 szociális és egészségügyi intézkedést valósíthasson ineg. Az elkövetkező 10 évre hasonló intézkedések és beruházások minimális terve 20 millió korona. Es az új légkör, amely a gyárban már érezhető, éppen ezt tartja demokratikusnak, s nem a lazaságokat. VILCSEK GÉZA /Német £ felvétele) Népgazdaságunk a stabilizáció útjára lépett Valamennyien emlékszünk azokra a híresztelésekre, amelyek szerint nálunk nem lehet szó sikeres konszolidálásról, sem politikai, sem pedig gazdasági téren. Amikor pártunk új vezetése elérte az első eredményeket a politikai élet konszolidálásában, ellenlábasaink azt hirdették, hogy népgazdaságunk a csőd szélén áll. A népgazdaság konszolidálásával foglalkozik a Nové mysl októberi számában Václav Húla szövetségi miniszterelnök-helyettes, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja. Cikkéből idézünk: A múlt év első negyedében, az aránytalan béremelések következtében a belső piacon megbomlott az egyensúly. A lakosság a piacon nem realizálhatta jövedelmét, ami még jobban fokozta a vásárlási lázat. A lakosság elvesztette bizalmát a korona vásárlóereje iránt. A takarékbetétek csökkenése azt jelezte, hogy az emberek közül sokan elvesztették anyagi biztonságérzetüket. Ennek megvolt a hatása a munkaerkölcsre is. Az állami terv hiányában, a felbomlasztott irányítási rend. szer következtében a népgazdaságban az ösztönösség jelei Is mutatkoztak. 1969 tavaszán nem volt kevés azoknak a száma, akik abban látták az egyedüli kiutat, ha drasztikus gazdasági intézkedéseket foganatosítunk, ami következményeiben a dolgozók széles tömegeinek életszínvonalára is káros hatással lett volna. Ezzel kapcsolatban V. Hűla megállapítja: A fő feladatot, azaz viszonyaink alapvető konszolidálását egy óv alatl elértük. Ez azért sikerülhetett, mert az új pártvezetés következetes marxista—leninista politikával felújította a párt vezető szerepét az egész társadalomban. A dolgozók meggyőződhetnek arról, hogy a párt központi bizottsága fokozatosan megtalálja a kivezető utat abból a katasztrofális gazdasági helyzetből, amely egy évvel ezelőtt fenyegette népgazdaságunkat. Az elért eredmények egyértelműen bizonyítják a tervgazdálkodás előnyeit a szocialista gazdaságirányításban és súlyos csapást mér az ún. piaci-modell revizionista elméletére. A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy gazdaságunk a stabilizáció útjára lépett és viszonylag szolid fejlődési dinamikával rendelkezik. Az 1971-es tervfeladatok teljesítésével kapcsolatban V. Hflla hangoztatja, hogy az sokban függ az idei feladatok teljesítésétől. Napjaink elsődleges feladata az exportfeladatok teljesítése, különösképpen a szocialista országokba, mert ezek a szállítások gazdasági fejlődésünk szempontjából életbevágóan fontosak. Főképpen a szovjet rendelések jelentenek perspektívát iparunk számára, s egyes esetekben egyedülálló lehetőségeket rejt magában a műszaki fejlesztési programunk szempontjából. Azonban annak is tudatában kell lennünk, hogy az eddigi több éves áruajánlatunkkal nemcsak a tőkésországokban, de a szocialista országokban sem lehetünk sokáig versenyképesek. Elismerhetjük, hogy partnereinknek nem lehet érdeke az elavult gépek vásárlása. Ifjúsági munka mint pártfeladat A Rudé právo pénteki számában Miroslav Hájek a cseh kerületi ifjúsági konferenciák néhány tapasztalatát elemezve megállapítja, hogy az ifjúsági mozgalom fejlődése sokban függ a rátermett szervezőktől és vezetőktől. A pártszervezetekben mindmáig sok olyan fiatal kommunista van, akik még nem kaptak konkrét megbízatást: dolgozzon az ifjúsági szövetségben, segítsen az ifjúsági szervezetek politikai-nevelő munkájában. A pártszervezeteknek erre a kérdésre az eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk, mert az ifjúság gondolkodásáért, tudatának formálásáért a küzdelem csak most kezdődik. Ehhez a harchoz most alakulnak, most csoportosulnak az első erők, most keressük a megfelelő módszereket. Tudatában kell lennünk, hogy a fiatalok gondolkodásában még tart az eszmei zűrzavar. Vannak fiatalok, akik még mindig várakozó álláspontra helyezkednek, továbbá olyanok is, akik nyíltan hirdetik bizalmatlanságukat törekvéseinkel szemben. Nem ritkaság a nyílt szociallstaellenes tendenciájú csoportoji létezése. Ezeket a volt ifjúsági és gyermekszervezetek régi vezetői és az általuk megtévesztett fiatalok képviselik, de van közöttük több főiskolás is, akik nem hajlandók elfeledni „elit-dicsőségük" dicstelen korszakát. Igen nagy szükség van az ifjúság közötti eszmei-nevelő munkára, hogy annak eredményeképpen a szocializmus eszmél érthető formában az ifjúság tulajdonává váljanak, hogy a fiatalok soha se ingadozzanak, ha a szocializmus győzelméhez való hozzájárulásról van szó. Hibáinkat nem titkoljuk A Tribúna 41. számában kommentár jelent meg a CSKP KB elnöksége állásfoglalásával kapcsolatban. A kommentár megállapítja, hogy eddig a párt belső életére irányítottuk figyelmünket, azzal a céllal, hogy egységesen harcba szállhassunk a pártpolitika megvalósításáért, a széles tömegek megnyeréséért e politika támogatására. Országunkban a konszolidációt valamennyi becsületes dolgozóval együtt akarjuk megvalósítani. Agitációs munkánkban tudatában kell lennünk, nem elegendő, ha az embereknek valamit mondunk. Arról van ma szó, hogy az embereket az igaz szó erejével, őszinte szavakkal nyerjük meg ügyünk támogatására. Az agitációs munkában el kell kerülnünk a formalizmus minden megnyilvánulását. Valamennyiünknek meg kell tanulni beszélni az emberekkel fontos problémáikról, arra kell válas2Ólnunk, amit az emberek tudni akarnak, nem szabad megkerül, nünk a legégetőbb problémákat. Munkánkban nagy jelentősége lesz az emberekkel való közvetlen kapcsolatnak, mert csak így tudunk közvetlenül és beavatottan reagálni a felmerülő problémákra. Munkánkban érvényesülni kell a tételnek: Ha másokat akarsz ügyünk helyességéről meggyőzni, akkor saját magadnak kell jó példával elöljár. ni. örüljünk együtt sikereinknek, de ugyanakkor képeseknek kell lennünk a fejlődésünket gátló jelenségeket elítélni... Hibáinkat nem titkoljuk. Ha nyíltan beszélünk róluk, akkor azt azért tesszük, mert bennünket is égetnek ezek a hiányos, ságok, azért, hogy mielőbb megszabadulhassunk töltik. Az embereknek nyíltan meg kell mondanunk, hogy egyes sikertelenségeinkben mindazok részesek, akik rossz munkát végeznek. S ez nemcsak a fizikai munkára, de a szellemi munkára ls vonatkozik. (sm) Keresett gyártmányok (CSTK) — Hazánk legnagyobb üvegszálgyára, a trnavai Skloplast gyártmányainak 8B százalékát úgyszólván valamennyi európai országba exportálja. A vállalat gyártmányai iránt nagy érdeklődést mutat a japán Ipar is.