Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-15 / 245. szám, csütörtök

Zaaa%gúôJ&ň a 5EeÄe* Mdzäan ART BUCHWALD SZATÍRÁJA A Munkaérdemrenddel kitüntetett Bratislavai Magasépítő Vállalat kollektívája az idén 3002 lakás, ebből Bratislavában 2824 lakás befejezését tűzte ki célul. Összesen mintegy 12 ezer ember számára készít korszerű lakásokat. Az építőipari dolgozók a legtöbb lakást a bratisla vai Karlová Ves lakételepen építik, ahol e napokban adták át a négyezredik lakást. A felvételünkön a lakótelep madártávlatból. (Ivan Pohovej felv.) Lakásépítés az ötödik ötéves Nehéz elképzelni az Egyesült Államok elnöke számára kellemetlenebb helyzetet, mintha bizottságot nevezne ki az országban uralkodó komoly állapotok kivizsgálására és közben megtudná, hogy éppen ő jelenti az egyik problémát. Pedik nyilvánvalóan éppen ez történt „a főiskolai zavargásokat kivizsgáló elnöki bizottsággal", amit a Fehér Ház nagyon komolyan vesz. Sőt arról beszélnek, hogy esetleg elnöki bizottságot neveznek ki az elnöki bizottságokban tapasztalható nézeteltérések kivizsgálására. E javaslat egyik kezdeményezője Harvey Troglodyte a következőket mondotta nekem: — „Ez rettenetes csapás országunkra, különös tekintettel az őszi választásokra, amikor az elnöki bizottság vádolni fogja az elnököt és kormányát mindazért ami az Egyesült Államokban történik. — Ügy fest ez, mint egy új Pearl Harbő-r —• mondottam hálából. — Meg kell akadályozni, hogy mindez megismétlődjék — jelentette kl Troglodyte. — Ha nem sikerül egy olyan elnöki bizottságot összehoznunk, amely támogatni fogja az elnököt, akkor felszámoljuk az összes elnöki bizottságokat. — Ez nagyon jelentős döntés lesz — jegyeztem meg. » # • Nem a mi hibánk. Az elnök jóindulatból nevezte ki a főiskolai zavargásokat kivizsgáló bizottságot. Kijelentette, hogy rá kell jönni a diákválság gyökerére és választ kell találni a valamennyiünket érintő égető kérdésekre. Scranton kormányzónak azt mondotta, hogy meg akarja tudni az igazságot, a teljes igazságot, legyen az bármilyen. Scranton azonban ahelyett hogy ehhez tartotta volna magát, olyan jelentést terjesztett elő amely szerint a zavargásoknak egyik oka a vietnami háború, az elnök döntése a kambodzsai beavatkozásról és minisztereinek szónoklatai. — Na és most mit akarnak tenni? — Több lehetőséget latolgatunk. Például komolyan foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy előbb megírjuk a jelentést és csak azután nevezzük kl a bizottságot, hogy azt aláírhassa. # » » — Ezzel sok nehézséget ki lehetne küszöbölni — helyeseltem. — Sok időt és pénzt takaríthatnánk meg. Mi tudjuk, hogy egy ilyen jelentésnek mit kell tartalmaznia, nekik viszont mindent a legelejétől kell kezdeni. — Igáza van —• fejeztem ki egyetértésemet — az igazság kitapíntása a lényeg, hogy milyen módszerekkel érik ezt el, az már nem fontos. Sok amerikainak téves elképzelései vannak az elnöki bizottságról. — Mi hát a fő feladata? — érdeklődtem. — Amikor az elnök kijelenti, hogy elnöki bizottságot nevez ki valaminek a kivizsgálására, ezzel azt mondja az amerikai népnek, hogy a. probléma súlyos gondokat okoz neki, és választ akar kapni a kérdésekre, amelyekről az amerikaiak joggal várnak tájékoztatást. — Ezt nagyon szépen megfogalmazta — ismertem el — Es mi lesz tovább? — Ez minden — válaszolta Troglodyte. — Amikor a bizottság előterjeszti a jelentést, az elnök azt hiszi, hogy minden el van intézve. Ha viszont valaki megtámadja a kormányt, ahogy azt Scranton bizottsága tette, az azt jelenti, hogy a főiskolai zavargások problémája továbbra is megmarad. — Scranton kormányzó bölcsebb lehetett volna — jegyeztem meg. —. Mi lehettünk volna okosabbak — válaszolta Troglodyte. — Egyik politikai alapszabály így hangzik: A választás évében soha ne kérdezd kinek szól a harang. IInternacionál Herald Tribúne) J' j-nffi KSÜP ' - „ŕ* Washingtoni őrangyal Lakás. Ez a szó gyakran elhangzik. Az emberek türelmetlenek, hogy évekig kell lakásra várniuk. Persze ezzel nem oldódik meg a probléma, sőt még a különböző határozatok sem sokat segítenek, ha az építők nem teljesítik a tervet, ha állandóan az építészeti kapacitás hiányára hivatkoznak. A kérdés megoldása í\ központi szervek kezében van, amelyek az elkövetkező ötéves tervben energikus intézkedéseket, sőt szankciókat helyeznek kilátásba a terv nem teljesítőivel szemben. Az ötödik ötéves terv irányszámai szerint Szlovákiában az 1971—1975-ös években beruliá zással 185 000 lakásnak kellene elkészülnie. Ez mintegy 28 milliárd korona ráfordítást igényel. Ehhez még 8 milliárd korona szükséges a vízvezeték-, a szennyvízcsatorna-hálózat és az egyéb szükséges berendezések elkészítésére. Ebből is látszik, hogy az ötéves tervben a lakásépítés óriási összegbe kerül, ámbár még ez sem oldja meg a lakásproblémát, pedig 30 ezerrel több lakás épül, mint az előző öt évben. A növekvő igényeket, illetve feladatokat új panelgyárak építésével igyekszünk biztosítani. A tervek alapján ezek az üzemek 1975-lg 30 600 lakást fognak gyártani. Ezek a komplexumok vagy lakásgyárak korszerűek lesznek, és így jobb minőségű paneleket készítenek. Üzembe helyezésükkel egy lépéssel közelebb kerülünk a világszínvonalhoz, bár lényegesebb minőségi javulásra csak 1975 után számolhatunk. Az elkövetkező ötéves tervben általában összpontosított lakásépítés lesz. Ez meggyorsítja az építkezés ütemét, ugyanakkor azonban megköveteli, hogy az építkezést jól előkészítsék, ne menet közben változzanak a tervek, utólagosan épüljön a vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózat. Csakis így lehet majd jobb, illetve olyan eredményeket elérni, amilyennel az 5. ötéves tervben is számolnak. Az építők sem engedhetik meg maguknak, hogy a szolgáltatási hálózat kiépítését elodázzák. Az ötéves terv javaslata szerint a lakásokkal párhuzamosan kell felépíteni a szükséges iskolát, óvodát, bölcsődét és üzleteket. Az 1964-es árrendezés óta egy lakás építésének költségei megduplázódtak. Ennek persze nem minden esetben az árrendezés az oka, hanem a helytelen árkalkuláció és a különböző spekuláció. Éppen ezért az 5. öttervben éves tervben rendet kell teremteni ezen a téren is. Meg kell állapítani, mi az oka, hogy egyes lakástípusok építési költsége az egyik járásban nagyobb mint a másikban, jóllehet ha sonló módszerrel épülnek. A nemzeti bízottságokra különösen felelősségteljes feladat hárul majd az egyéni lakásépítés elősegítésében, valamint az ellenőrzésében is. Az illetékes minisztérium új katalógust ad kl a tipizált és jól bevált családi házakról, amelyben bőven lehet majd válogatniuk az építőknek. Az érdekességek közé tartozik, hogy 1975-ig sorozatgyártásban 2000 családi ház elemeit kell legyártani, ami lényegesen meggyorsíthatja a családi házak építését. Ha ezt megkedvelik az építők, az elkövet kező időben a gyártást növelni fogják. Lakás, lakás! Gondot, problémát okoz. Ennek megkonynyítése érdekében minden szinten jól elő kell készíteni az 5. ötéves tervet. Az építővállalatoknak már most hozzá kell fogniuk az építkezések előkészítéséhez, hogy feladataikat maradéktalanul teljesíthessék. Jó lenne végre, ha az építők megértenék: elsősorban is rajtuk múlik, hogy még több lakás épüljön. NÉMETH JÁNOS A párt vezető szerepe A párt vezető szerepének érvényesítését mérlegelve tisztáznunk kell a párt vezető szerepének fogalmát is. Lényegében lenini fogalom, amely megfelel a kommunista pártra és a munkásosztály forradalmi élcsapatára vonatkozó marxista—leninista tézisnek. Csehszlovákiában a hatvanas évek végén, amikor a pártban és a társadalomban válságos helyzet alakult ki, sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A fogalom elemzése A párt vezető szerepét abban az időben nagyon sokféleképpen értelmezték. Azok, akik támogatták ezt az elvet, abból a meggyőződésből indultak ki, hogy meg kell javítani a pártmunka módszereit, s véget kell vetni az egyre növekvő politikai passzivitásnak. Ezek a kommunisták és marxisták visszatértek Leninhez, hogy összehasonlítsák a párt vezető szerepére vonatkozó lenini gondolatot az akkori helyzettel. Elégedétlenek voltak a pártélet, valamint a párt és a társadalom kapcsolatának egyes bürokratikus megnyilvánulásaival. Megkísérelték, hogy ezt az elvet a szocialista demokráciára aplikálják. Elsősorban a párt vezető szerepe és a szocialista demokrácia további fejlődése és elmélyítése közti Összefüggést tanulmányozták. E kérdés elemzése ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy meg k-ell szilárdítani a szociális és politikai rendszer egyes részeinek — az állami ős társadalmi szervezetek, a gazdaság és a kultúra relatív önállóságát, miközben természetesen be kell tartanunk a demokratikus centralizmus lenini elvét. Felmerült az a követelmény is, hogy fokozni kel) a párt- és a párton kívüli választott szervek szerepét és jogkörét, a pártapparátus munkáját jobban kell alkalmazni a választott szervekhez, s fejleszteni kell a közvetett pártirányítás formált. Az akkori pártvezetőség halogatta ezeket a reformokat. Nem értékelte kellőképpen a marxista-leninista elmélet szerepét. Az objektív fontossága és időszerűsége miatt napirendre került társadalmi és szervezeti kérdéseket habozva oldotta meg. Ezek a tények lehetővé tették, a revizionista és kommunistaellenes erők mozgósítását, melyek a dogmatizmus elleni harc jelszavával a leninizmus és a szocializmus alapjait veszélyeztették. A revizionisták eltértek a demokratikus centralizmus elvétől. A szociális és politikai rendszer egyes részeinek relatív önállósága helyett teljes függetlenségről beszéltek. Szerüutük a bürokratizmus megnyilvánulásait társadalmi rendszerünk okozta. Az ilyen magatartás szükségszerűen az egész rendszer vádolásához vezetett. A revizionisták eltúlozták a társadalom közvetett pártirányításának szerepét. A párt ideológiai funkcióját csak az inspirálás funkciójára redukálták le, és ezt csaknem teljesen elszigetelték a szervező funkciótól. Lebecsülték a pártapparátus szerepét. Ezek az emberek tömegesen eltértek a leninizmustól, és helytelenül értelmezték a kommunista párt kezdeményező szerepét. Az ő elképzelésük szerint a párt nem lenne élcsapat, hanem csupán egy szociáldemokrata típusú párt. Három alapelv A kommunista párt és a társadalom konszolidálásának időszakában természetesen következetesen vissza kellett térnünk a marxi—lenini pozíciókra. Ez elsősorban a párt vezető szerepének érvényesítésére vonatkozik. A konszolidálásból a stabilizálás stádiumába való fokozatos átmenet újból napirendre tűzi ezt a kérdést. A párt vezető szerepének pozitív elemzése megköveteli, hogy leszögezzük a következő káros alapelvet: 1. A rendszer helyes, nem kell megváltoztatni. 2. A pártban és a párton kívül végrehajtott reformok elsősorban a társadalmi fejlődés alapvető tartalmi kérdéseinek tisztázására vonatkoznak. Ezeket a kérdéseket nemzetközi viszonylatban, a proletár internacionalizmus platformján állva kell mérlegelnünk. 3. A reformok megkövetelik, hogy pontosan tisztázzuk a politikai rendszer egyes részeinek szerepét és pozícióját, ezek összefüggését, koordinációját és elsősorban ' azt, hogy minden egyes rész nemcsak saját feladataival legyen tisztában, hanem aktivan ismerje a szocialista társadalom alapvető társadalmi és koncepciós terveit. A kommunista párt, mint a munkásosztály és a szocialista társadalom marxista—leninista élcsapata, kezdeményezője és irányítója e feladatok teljesítésének. Ezért tisztáznunk kell társadalmi fejlődésünk alapvető kérdéseit. A párt ideológiai, káder- és szervező munkájának egysége A pártnak olyan ideológiai munkát kell kifejtenie, hogy a közvélemény megismerje a társadalom fejlődésének kérdéseit. Elsősorban a párt- és párton kívüli funkcionáriusoknak kell ismerniük ezeket a problémákat. Ebben látjuk az elmélet és a gyakorlat egységének egyik alapját. Az ideológiai munka nem tekinthető fényűző népnevelésnck. hanem a társadalmi rendszer és társadalmunk fejlődése elválaszthatatlan részének. A pártfunkcionáriusoknak általános marxista—leninista műveltséget kell szerezniük, de el kell sajátítaniuk a rájuk bízott szakasz problémáival kapcsolatos elméleti ismereteket is. Közismert, hogy azok a vezetők, akiknek nincsen szervezőképességük, kudarcot vallanak. Tudatosítanunk kell, hogy azok az irányító káderek, akik nem rendelkeznek elméleti tudással, munkájukat csupán gépiesen végzik, és a válságos helyzetekben könnyen kétes erők játékszerévé válnak. A január előtti időszak problémáit elsősorban nem az okozta, hogy a pártszervek átvették az állami szervek funkcióit. Ez a hiányosság fennállt, és helytelen lenne, ha szemet hunynánk felette. Meggyőződésem azonban, hogy a negatív megnyilvánulásoknak mélyebb oka volt; a revizionizmus az álokokat leplezte le. Az alapvető oka az volt, hogy nem tisztáztuk kellőképpen társadalmunk fejlődésének tartalmi kérdéseit, tévesen értékeltük a társadalmi fejlődés fokát és lebecsültük a nemzetközi összefüggések jelentőségét. A legnagyobb hi bák a kádermunka terén fo dúltak elő. A párt vezetői, ii elsősorban a párton kívüli ve zetők nem ismerték megfelelően a rájuk bízott szakasz felada tait. A szervező és ideológiai munka gyakran azonos feladatokat oldott meg. A kádereket elég szigorú osztályszempontok szerint választottuk ki a X 15.