Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-14 / 244. szám, szerda

Megkezdődött • Fegyver barátság hadgyakorlat Berlin — Az NDK területén tegnap megkezdődött a Varsói Szerződés államai hadseregei­nek „Fegyverbarátság" fedőne­vű hadgyakorlata. A hadgyakor­laton első ízben vesz részt a Varsói Szerződés valamennyi hét hadserege: a szovjet had­sereg, a csehszlovák néphad­sereg, az NDK nemzeti néphad­serege, a lengyel néphadsereg, a magyar néphadsereg, a bol­gár néphadsereg és a román néphadsereg. A hadgyakorlat az NDK déli, középső és északi területein fo­lyik és az egyes hadseregek idei kiképzési évben folytatott katonai és politikai felkészülé­sének betetőzését jelenti. Cél­ja felülvizsgálni a csapatok har­ci készenlétét és felkészültsé­gét, tökéletesíteni az egyes hadseregek és fegyvernemek közötti együttműködést és ki­próbálni az új és tökéletesített harci technikát. A Fegyverbarátság hadgyakor­latot Heinz Hoffmann hadse­regtábornok, az NDK nemzetvé­delmi minisztere vezeti. Az amerikai légierő Laosz felett Saigon — Keddre virradóan Dél-Vietnamban Quang Ngai tartomány területén a felszaba­dító hadsereg egységei három izben ütköztek meg amerikai és saigoni csapatokkal. A harcok­ban az amerikaiak három ha­lottat vesztettek. A B-52-es óriásgépek már har­madik napja kizárólag laoszi te­rületeket bombáznak. Egy ame­rikai szóvivő ezt azzal indo­kolta, hogy Laoszban az esős évszak végeztével a hazafias erők az eddiginél nagyobb mér­tékben használják fel az után­pótlási útvonalakat és szavai szerint a bombatámadások e vo­nalak elvágását célozzák. A saigoni amerikai nagykö­vetségen kedden hivatalosan be­jelentették, hogy Ellsworth Bunker nagykövet a jövő hét elején hivatalos tárgyalásokra visszautazik Washingtonba. Egyes jól értesült körök tudni vélik, hogy Bunker helyére Wil­liam Suliivan volt laoszi nagy­követet kívánják kinevezni. Politikai megfigyelők a követ­kező körülményekre hívják fel a figyelmet: Bunker szorosan elkötelezte magát Johnson és Nixon vietnami politikájával. Elképzelhető, hogy Nixon le­váltja öt, ilymódon demonstrál­va legutóbbi vietnami javasla­tainak újszerűségét. Az is is­meretes, hogy Bunker és Thieu elnök között komoly nézetelté­rések keletkeztek Nixon legutób­bi nyilatkozatának néhány ki­tétele miatt. Hanoi — Spiaseuth tábornok, a Laoszi Hazafias Front Köz­ponti Bizottságának tagja, a VDK-ban tartózkodó laoszi kül­döttség vezetője Hanoiban fo­gadást adott a laoszi független­ség kikiáltásának 25. évfordu­lója alkalmából. A fogadáson mondott beszédében kijelentet­te: Laoszban csak úgy képzel­hető el a békés megoldás, ha az Egyesült Államok beszünteti intervencióját, kivonja az ott­tartózkodó amerikai tanácsadó kat és katonai személyzetet, a thaiföldi és saigoni zsoldosokat és minden jeltétel nélkül véget vet a laoszi területek bombázá­sának. A Komszomolszkaja Pravda A CSEHSZLOVÁK IFJÚSÁGI MOZGALOMRtL I97C K. 14. Moszkva — Szlovákiában az ifjúsági mozgalom egy kissé másképp fejlődött, mint a cseh országrészekben — írja A. Kru­sinszkij, a Komszomolszkaja Pravda prágai tudósítója a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség tr­navai, Banská Bystrica-i, koši­cei és bratislavai alakulű érte­kezleteivel kapcsolatban. 1968-ban, amikor a CSISZ fel­Kommentárunk A z elmúlt hónapokban sok ** szó esett a délkelet­ázsiai válság politikai rendezé­séről, és a Párizsban folyó viet­nami értekezlet közel száz ülé­sén próbáltak a háborúból kive­zető utat találni az érdekelt fe­lek. Sajnos eredménytelenül. Sőt, a Washingtonban kiterve­zett kambodzsai puccs és ezt kö­vetősn az Egyesült Államok ka­tonai beavatkozása még bonyo­lultabbá tette a helyzetet: a dél-vietnami, a laoszi harctéren kívül Kambodzsában újabb tűz­fészek keletkezett. Már már úgy tűnt, hogy a zsákutcába jutott párizsi tárgyalások felborulnak, amikor szeptember 17-én a dél­vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere elő­terjesztette kormánya 8-pontos javaslatát a válság megoldásá­ra. Tizenhat hónappal a dél­vietnami küldöttség ismert 10­pontos békejavaslata után a je­lenlegi helyzet alapos elemzé­sén alapuló nyolc pont konkrét javaslatokat, tartalmaz és meg­mutatja a kivezető utat a gor­diuszi csomóvá bogozódott dél­vietnami problémából. Lényege a következő: 1. Amennyiben az USA beje­lenti, hogy 1971. június 30. előtt kivonja az összes amerikai és más csapatokat a dél-vietnami hazafiak tartózkodni fognak a kivonulás zavarásától. Ezt köve­tően tárgyalásokat kezdenek a kivonuló csapatok biztonságá­nak szavatolásáról és a foglyok szabadon bocsátásáról. 2. A Dél-Vietnamban harcoló vietnami fegyveres erök problé­máját külön tárgyaláson vitat­nák meg. 3. Alakulfon olyan kormány Saigonban, amely ál­lást foglal a béke, a semleges­ség mellett és biztosítja a de­mokratikus szabadságjogokat. E oszlott, a szlovák aktivisták tel­jes határozottsággal felléptek az egységes szervezet megőrzé­se mellett. Az alakuló értekezletek lefo­lyása az egységes ifjúsági szö vétség tekintélyének növekedé­sét tanúsítja, s ez a tagok nö­vekvő számában is megnyilvá­nul — állapítja meg a Komszo­molszkaja Pravda tudósítója. néhány sorban ANDRE] GROMIKO szovjet külügyminiszter tegnap New York-ba utazott. Gromiko a szovjet küldöttséget vezeti az ENSZ jubileumi közgyűlésén. KAREL SKÁLÁVAL, a CSKP KB közlekedés-, ipar- és posta­ügyi osztályának vezetőjével az élén hétfőn a CSKP dolgozóinak küldöttsége Bukarestbe érke­zett. Küldöttségünk ktcseréli tapasztalatait a román kommu­nistákkal. A JUGOSZLÁV Kommunista Ifjúsági Szövetség elnökségé­nek meghívására kedden eluta­zott Belgrádba a Szovjetunió Komszomol-szervezetének kül­döttsége. A küldöttség tagjai Tyazselnyikovnak, a Komszo­mol Központi Bizottsága első titkárának vezetésével tanulmá­nyozni fogják a Jugoszláv Kom­munista Ifjúsági Szövetség ta­pasztalatait. « A KANADÁBAN időző Jedry­chowski lengyel külügyminisz­ter hétfőn tartotta meg első tanácskozását vendéglátójával és kollégájával, Michel Sharp­pel. A két külügyminiszter a kereskedelmi, tudományos és kulturális cseréről, valamint az indokínai nemzetközi ellenőrző bizottság ügyeiről tárgyalt. VASZILIJ TOLSZTYIKOV, a Szovjetunió rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete a Kí­nai Népköztársaságban, kedden átnyújtotta megbízólevelét Tung Pi-vunak, a Kínai Népköztársa­ság elnökhelyettesének. Tolsz­tyikov és Tung Pi-vu között megbeszélés folyt baráti lég­körben. POUL HARTLING dán kül­ügyminiszter és Mirko Tepavac jugoszláv külügyi államtitkár tegnap este egyezményt írtak alá a két ország gazdasági, ipa­ri és műszaki együttműködésé­ről. MITJA RIBICSICS, a Jugosz­láv Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elnöke tegnap különrepii­lőgéppel New Yorkba utazott. Részt vesz az ENSZ jubiláris közgyűlésén. CSEHSZLOVÁKIA tegnap fel­kérte Párizsban az UNESCO 16. konferenciáját, hogy tűzze na­pirendre az NDK UNESCO-beli tagságának kérdését. Az APN kommentátora a Szol z sen y i cin-ügy ről Az APN hírügynökség kom­mentátora szenzációhajhászás­nak minősíti a Nobel-díj bizott­ság döntését arról, hogy az idei díjat Szolzsenyicinnek ítélték. Ez inkább sajtó-, mintsem iro­dalmi szenzáció; a bizottság erőtlennek bizonyult a szovjet­ellenes propagandával szemben. Szolzsenyicin egyszer feltette a fekete szemüveget, és azóta megfosztja magát hazája sok­színű életének meglátásától. Könnyen elfogadta azoknak a hízelgését, akik nem válogat­nak az eszközökben, amikor a szovjet rendszer ellen lépnek fel. Magáramasadottságából nem tragédiát, hanem üzletet csinált — állapítja meg a kom­mentár, majd emlékeztet arra, hogy 1967. szeptemberében az írószövetség titkársága felkérte Szolzsenyicint, nyilatkozzék a nerét felhasználó szovjetellenes kampányról. „Janus-arcú" fele­letet adott, s ezzel újabb szov­jetellenes rágalomhadjáratot in­dított el. A következő években széles körű levelezésbe kezdett és igyekezett elhárítani a fe­lelősséget magáról, mert nevét szovjetellenes beállítottságú külföldi kiadók felhasználják. Célját ismét elérte; foglalkoz­tak a nevével. Amikor a szöVjet és nemcsak a szovjet irodalmárok elítélték Szolzsenyicin magatartását, bi­zonyos körök újabb ürügyet ke­restek a szenzációkeltéshez és kampányt indítottak, hogy a „lázongó" Szolzsenyicinnek ítél­jék oda a Nobel-díjat. Az írószövetség titkárságán közölték az APN tudósítóival, hogy a Nobel-díj odaítélését nemtelen játéknak tekintik, amelyet nem az igazi irodalmi értékek és tradíciók megbecsü­lése vezérelt, hanem tendenció­zus politikai számítás. A Szovjetunió nem épít Kubán katonai támaszpontot A TASZSZ nyilatkozata Moszkva — A TASZSZ-t fel­hatalmazták annak kijelentésé­re, hogy a Szovjetunió Kubán nem épített és nem épít sem­milyen katonai támaszpontot, és nem tesz semmi olyasmit, amely ellentétben állna a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kormányai között 1962-ben lét­rejött megállapodással. Minden olyan állítás, amely szerint e megállapodást a Szovjetunió „esetleg megszegi" puszta kohol­mány. A Szovjetunió ezt a meg­állapodást mindig szigorúan be­tartotta és továbbra is tisztelet­ben tartja, abból indulva ki, hogy azt ugyanilyen szigorúan megtartja az amerikai fél is. Az utóbbi időben az Egyesült Államokban propagandakam­pány folyik a nyugati félteke állítólagos „szovjet veszélyezte­téséről'. Az amerikai sajtó emel­lett koholmányokat terjeszt ar­ról, hogy a Szovjetunió állító­lag Kubán „állandó stratégiai tengerészeti támaszpontot kez­dett építeni atom-tengeralátyá­rói számára". Ehhez hasonló ál­lítás hangzott el az amerikai kongresszusban is. E kampányt kormánynak nem lehetnek tag­jai a jelenlegi bábrendszer ve­zetői: Thieu elnök, Ky alelnök és Khie miniszterelnök. A haza­fiak az új kormánnyal tárgya­lásokba kezdenének. 4. Dél-Viet­nam lakossága általános válasz­tásokon maga dönt politikai rendszeréről. 5. Az ideiglenes vietnami békeígéretei üres szó­lamok maradtak és ezért most a közelgő választások küszöbén legalább egy javaslattal próbál­ja lecsitítani bírálóinak egyre szaporodó seregét. Nixon elnök javaslatának el­ső pontja általános tűzszühetet indítványoz egész Indokínában Tíz és kétszer öt pont koalíciós kormányban részt ven ne valamennyi politikai irány­zat. 6. Vietnam újraegyesítése, külföldi beavatkozás nélkül a két övezet közötti megállapodás alapján Jönne létre. 7. Az érde­kelt felek közösen határoznak a vállalt intézkedések korrekt végrehajtásáról. 8. A tűzszünet­ről és a béke helyreállításáról szóló egyezmények aláírása után az érdekelt felek életbe léptetik a megfelelő ellenőr zést. Az ideiglenes forradalmi kor­mány képviselője kijelentette, hogy a fenti nyolc pontot vita­alapnak szánja és hajlandó azokról az Egyesült Államok képviselőivel külön tárgyaláso­kat folytatni. A világ közvéleménye öröm­mel fogadta a nyolc pontot, mi­vel a vietnami hazafias erők békés rendezésre irányuló őszin­te szándékát látja bennük. A dél-vietnami ideiglenes kor­mány reálisan ítéli meg a hely­zetet és a politikai rendezés mellett száll síkra. Javaslatai tárgyalási alapul szolgálhatnak és a párizsi értekezletet kimoz­díthatják a zsákutcából. Washington eléggé tartózko­dóan reagált a nyolcpontos ja­vaslatra és Nixon elnök váratla­nul egy ötpontos ellenjavaslat­tal állt elő. Az amerikai elnök — minden előzetes feltétel nél­kül. Második pontja az indokí­nai országok békeértekezletére tesz javaslatot. A harmadik pontban az amerikai egységek fokozatos kivonását javasolja. A negyedik pont a politikai rende­zés amerikai elképzeléseit tar­talmazza, és ebben visszautasít­ja a vietnami hazafias erők azon követelését, hogy távolít­sák el a saigoni bábkormány kompromittált vezetőit. Az utol­só pontban pedig a foglyok köl­csönös azonnali szabadon bo­csátását indítványozza. Az amerikai javaslat két fon­tos kérdésben alapvetően eltér a dél-vietnami hazafiak béketer­vezetétől. A legfontosabb kér­dés az amerikaiak és szövetsé­geseik kivonulásának pontos meghatározása, amelyet a Ni­xon-tervezet elken és egyálta­lán nem konkretizál. Az ameri­kai tűzszüneti javaslat lényegé­ben biztosítaná az intervenció és beavatkozás támaszpontjai­nak, hadállásainak bizonytalan ideig váló fenntartását. Ez vi­szont a megoldást a végletekig elodázhatná. Nem is szólva ar­ról, hogy miközben a tárgyalá­sok folynának, az amerikaiak folytatnák a „vietnamlzálást" vagyis a bábkormány hadsere­gének átszervezését és kiképzé­sét. Ezenkívül semmi biztosíté­kot nem tartalmaz a dél-vietna­mi haladó és semleges erők po­litikai érvényesülésére. Lénye­gében mindent az Amerika-ba­rát bábkormány irányítana, ez pedig a hazafiak számára elfo­gadhatatlan. Alig hat órával a Nixon-terve­zet bejelentése után Thieu a dél-vietnami elnök, nyilvános­ságra hozta a bábkormány öt­pontos béketervezetét, amely csaknem teljesen egyezik az amerikai tervvel. Csupán az ötödik pontja tér el annyiban, hogy újabb javaslatot tesz a ha zafiaknak a közvetlen tárgyalá sok felvételére. " Az elkövetkező hetekben és hónapokban minden bizonnyal különféle szinten számos diplo máciai eszmecsere indul az in dokíriai válság megoldására elő­terjesztett nyolc és kétszer öt pontról. Tudjuk, hogy a javas­latok még nem oldanak meg semmit, mert minden a meg­egyezési szándékon múlik. Amíg az Egyesült Államok ki akarja játszani a vietnami nép nagy többségének függetlenségi tö rekvéseit és megkísérli diplo­máciai síkon elérni azt, amit nem sikerült fegyverekkel, ad dig a reális rendezésre kevés a remény. Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke kije­lentette, hogy az amerikai ter vezet nem sok újat tartalmaz. Ennek ellenére maga az a tény hogy Washington is kénytelen foglalkozni a politikai rendezés gondolatával, talán lehetővé te szl — ha nehéz tárgyalások árán is, — hogy a javaslatok mindkét fél szániára elfogadha tő pontjaiban megegyezzenek és megtalálják a genfi egyezmé­nyekhez visszavezető utat. A kulcskérdés azonban továbbra ls az amerikaiak és szövetségé­seik távozása. SZŰCS BÉLA a Pentagon és a Fehér Ház hi­vatalos képviselőinek nyilatko­zata váltotta ki, akik kétségü­ket nyilvánították afelől, hogy a Szovjetunió betartja-e a szov­jet és amerikai kormány 1962. évi megállapodását. Felmerül a kérdés — hang­zik a TASZSZ nyilatkozatában —, kinek és mire hasznos a kubai szovjet tengerészeti tá­maszpont építéséről terjesztett légből kapott koholmány? Min­denki előtt világos, hogy ez csak azok számára megfelelő, akik a háborús pszichózis szitá­sára és a világ e részén a hely­zet komplikálására törekszenek. Aki akarva-akaratlan átvesz és terjeszt ilyen hamis híreket, az csak a béke ellenségeinek mal­mára hajtja a vizet. SZÉLJEGYZETÜNK GYANÚS TELEFONOK A hallgatózás nem éppen a legszebb emberi tulajdonságok közé tartozik. Sőt, hasznosnak sem mondható tevékenység, ar­ról nem is szólva, hogy aki hallgatózik, rendszerint a saját gyalázatát hallja!... Nos, akad még ember, aki pontosan ez utóbbira kíváncsi. Például Ri chard Nixon hatalomra jutása óta csupán a szövetségi hatósá gok 17 690 telefonbeszélgetés lehallgatására adtak ki enge­délyt, a helyi állami hatóságok ról nem is szólva. Minderről J. Mitchel igazság ügy-miniszter tett említést egyik legutóbbi beszédében, aki e túl zott kíváncsiskodást a „szerve­zett bűnözés letörése" egyik ha­tékony eszközének nevezte. An­nak ellenére, hogy már jó ide je köztudomású, az amerikai sajtó többször szellőztette: a biztonsági szervek elsősorban a baloldali és háborúellenes be­állítottságú szervezetek és sze­mélyek telefonbeszélgetéseit hallgatják le. S mindez, úgy tű­nik, nem elegendő. Nixon elnök ugyanis a közelmúltban újabb törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, amely lehető­vé tenné az egyetemek és diák­szállók telefonfainak lehallga­tását is. így azután, mindent egybevetve kiderül, hogy a hall­gatózás nem csupán rossz, ha­nem határozottan költséges szokás is. És egyre drágább lesz!... A Fehér Ház jelenlegi politikai koncepciójával ugyan­is mind többen kerülnek szem­be. Hovatovább tehát már a „csendes többség" (Nixon ked­vencei! ...) is gyanúba kevere­dik, mígnem elkövetkezik az a paradox helyzet, hogy sok lesz a telefon, kevés a besúgó. Ép­pen ezért lenne hasznosabb, ha Nixon elnök változtatna e ko­rántsem fair közvéleménykuta­tási módszeren. S ha már... hát legalább hasznosítaná a Jehallgatottakat"! ... Ebben az esetben állítólag többen hajlan­dóak lennének fedezni saját távbeszélő készülékük lehallga­tásának a költségeit. BALOCH P. IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom