Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-02 / 234. szám, péntek

Az ungvidéki Budaházán kü­lönös kívánság teljesítését kér­ték 1968 őszén a szövetkezeti tagok. Vélt és valós sérelmeik alapján azt követelték, hogy a mintegy kétszáz lakosú telepü­lésükön újra önálló szövetkeze­tet alakíthassanak. Követelésük jogosságát akkor a felsőbb szer­vek is elismerték, kívánságuk te­hát teljesült. A történeti visszapillantás so­rán talán megértjük a helyze­tet. Budaháza közigazgatásilag is a másfél kilométernyire fek­vő Dobóruszkához tartozik. An­nak idején, a szövetkezetek megalakításakor mindkét helyen önálló szövetkezet alakult. 1962­ben, amikor egyre jobban elő­térbe kerültek a nagyüzemi me­zőgazdasági termelés feltételei, egyesültek. Majd hét év után szétváltak. 1969. január elsejétől ismét külön utakon járnak. Dobóruszka szövetkezetének 130 tagja ma 1100 hektár szán­tóterületen gazdálkodik. Buda­háza 35 tagja 146 hektár mező­gazdasági területet művel. Ami­kor még közösen gazdálkodtak, egy munkaegység értéke 20—22 korona volt. Ma egy munkaegy­ség előlegeként. Dobóruszkán 23 koronát, Budaházán pedig 14 koronát fizetnek ki. A közös gazdálkodás idején az átlagke­reset 1800 korona volt. Ma Do­bóruszkán eléri a 2200, Budahá­zán az 1400—1500 koronát. Ezek a mutatószámok önma­gukért beszélnek. Mindenből tizenöt százalék! így kezdték a budaháziak. 78 szarvasmarhát — köztük 21 te­henet —, ugyancsak 78 sertést — köztük 15 anyakocát —, két kerekes traktort, négy pótko­csit, egy vetőgépet, miegyebet, összesen 843 ezer korona érté­kű alapeszközöket kaptak a szét­váláskor. Jáger Bertalan, a budaházi szövetkezet elnöke napjainkban Így foglalja össze a különválás okait: — Minden tekintetben kisebb­ségben voltunk a dobóruszkaiak­kal szemben. Mindig nekik volt igazuk. Elvitték tőlünk a szarvasmarhaállományt. A mi részlegünkön nem volt annyi munkalehetőség, mint azelőtt. Tenni kellett valamit. Az okokról Dobóruszkán is érdemes érdeklődni. Béres Lajos könyvelő így magyarázza a tör­ténteket: — Budaházán fejősteheneket, sertéseket, baromfit tartottunk. De ők vizezték a tejet, leszed­ték és eladták a tejfelt. A ser­téseket sem gondozták kellőkép­pen. El kellett hozni onnan a baromfiállományt, mert nem tudtuk teljesíteni a tojásbeadást, ugyanis gyakran „eltűntek" a tojások. Nehézségeket okozott a munkaszervezés is. Ezek után nem csoda, ha a szétválást megelőzően gyakran ínég az asztal is táncolt mind­két helyen az ökölcsapások sú­lyától. Mindenki a maga igazát védte. Sikerült! — Újra a magunk gazdái let­tünk! — lelkesedik még ma is a budaházi elnök, és Kondor Lajos könyvelő segítségéve! igyekszik bizonygatni, hogy nem bánták meg a szétválást. Az alapeszközeik jelenlegi értéke 1 millió 620 ezer korona. És sorolja az elnök: — Ta­valy egy S5T típusú teherautót, egy 54 lóerős Zetor—Supet- trak­tort, egy komplett tejhűtő be­rendezést, egy elevátort, egy pót­kocsit, egy lovaskocsit, egy mű­trágyaszórót, egy szecskavágót és egy répavágót vásároltunk. Az idén szintén egy ugyanolyan te­herautót, egy rendvágó gépet, egy magas nyomású naftapum­pa javító berendezést, egy fejő­gépet, 42 vemhes üszőt, 12 anyakocát és két vízhatlan ponyvát vásároltunk. Ez a leltárszerű felsorolás lát­szólag budaházi sikert bizonyít. Érdemes azonban fényt deríte­ni arra is, hogy mi az eddigi siker titka. De hogyan? Nézzük csak a terheket. Az alapeszközök értéke a szétválás óta megkétszereződött ugyan, a KÜLÖN ÚTON Jól, vagy rosszul számí­tottak a budaháziak? Megélhet-e egy szövet­kezet a „munkaerők el­adásából"? növekedés mintegy 800 ezer ko­ronát jelez, de ezzel párhuza­mosan növekedtek az adósságok is. összesen 450 000 korona hi­telük van. A különúton furcsa vállalko­zásokba kezdtek. Múlt év no­vemberéig, amíg a kormányren­delet meg nem tiltotta, munka­erőt „adtak el". Karlovy Vary­ba, Kassára, a tátrai építkezé­sekhez, a vajáni hőerőműbe olyan „szövetkezeti tagokat" küldtek dolgozni, akik kerese­tűk egy bizonyos százalékát be­adták a szövetkezet pénztárába. Ezek a „szövetkezeti tagok" a kormányrendelet érvénybe lépé­se után ipari dolgozókká ved­lettek vissza, mert a szövetke­zet kénytelen volt felmondani nekik. Ma is furcsa melléküzemágak­kal foglalkoznak. Két teherautó­juk bérmunkát végez a vajáni hőerőmű építkezésén. Ez ki is fizetődik számukra, mert a te­herautók havi 30 000 koronát jö­vedelmeznek. A pumpajavító be­rendezés üzemeltetésére sem fizetnek rá. A mezőgazdasági termelés eredményeit illetően már sze­rényebb hangon nyilatkozik az elnök. Tavaly 2500 liter volt a fejési átlag. Az idén kevesebb lesz. A növendékmarháknál 62 deka a napi átlagos súlygyara­podás. A másik út járhatóbb Az az út, amelyen a dobórusz­kaiak haladnak. A munkaszer­vezési forma életképesebbnek bizonyul a korábbinál. A szétvá­lás óta nagyobbak lettek a ke­reseti lehetőségek is. Tejet, ser­tés- és marhahúst a tervezett beadások keretében bőven biz­tosítanak. A növénytermesztés terén is teljesítik eladási köte­lezettségüket. Sikereiket elsősorban az segí­tette elő, hogy jobban beillesz­kedtek a nagyüzemi termelés megszokott szervezési formáiba. Dobóruszkán nem spekulálnak. A több-kevesebb szakképzettség­gel rendelkező emberek, főleg a gépen és a géppel dolgoznak. Külön öröm a dobóruszkaiak számára, hogy a szétválással megszűntek a személyi torzsal­kodások is a két részleg tagjai között. Hogyan tovább? Napjaink problémái egyre na­gyobb mértékben megkövetelik a budaházi és a dobóruszkai elvtársaktól a reális helyzet tu­domásul vételét. Az irányító munka hatékonyságának mércé­je mindinkább az lesz, hogy mennyire fejlődik a gazdálko dás. Mi erről az érdekeltek véle­ménye? , Béres Lajos dobóruszkai köny­velő a kiutat a jelenlegi hely­zetből abban látja, hogy a buda­háziaknak végül is egyesülniük kell majd valamelyik nagyobb szövetkezettel, vagy állami gaz­dasággal. A dobóruszkaiak vi­szont már nem akarják vissza­fogadni őket. Ez a tagok véle­ménye is. Kovács elvtárs, a helyi párt­szervezet elnöke azt tartja erről, hogy ha a budaháziak már any­nyira legyengülnek, hogy kép­telenek lesznek önállóan gaz­dálkodni, előreláthatólag a mag­termesztő állami gazdaság felé fognak majd gravitálni. Jáger Bertalan, a budaházi szövetkezet elnöke viszont így nyilatkozik: — Szeretnénk bizonyítani. Lé­nyegében csak az idei gazdasá­gi év végén mérhetjük fel az önálló gazdálkodás során mu­tatkozó előnyöket, hátrányokat. Mindennel megpróbálkozunk. S ha mégsem tudunk létezni, majd csak felkarol bennünket valaki, egy állami gazdaság, vagy egy szövetkezet. Napjainkban, amikor a mező­gazdaságban is az integrációs törekvések tapasztalhatók, az ilyen „különutak" problémái to­vábbi vizsgálatokat kívánnak. Sokszorosan bebizonyított, hogy csak a nagyüzemi gazdálkodás segíti elő a mezőgazdasági ter­melés intenzitásának növekedé­sét. Az sem lehet kétséges, hogy nagyobb területen rentábilisabb a beruházás is. Végül pedig a mezőgazdaság fő feladata az élelmiszergyártás alapanyagai­nak biztosítása. Csak ezután vol­na helyes foglalkozni a mellék­üzemági termelés kifejlesztésé­nek gondolatával. Nem pedig fordítva, ahogy a budaháziak teszik. Ha nem is lesz könnyű, de maguknak az érdekelteknek kell majd megoldást találniuk. LALO KÁROW A megrendelők ővrtil évra nasya'o*i igényüket tanias/.iaiiak a sobeslavi tüzegfeldnlgozú üzem iránt, amely több mint 17 000 vagon tőzeget szállít a mezőgazdasági üzemeknek és a kistér meluknek. A tőzeget nemcsak fél- és iiáromkilós csomagolás­ban, hanem 40 kilós csomagolásban is szállítják. Képünkön anyagszállítás a vállalat borkovicei üzemében. (ČSTK — J. Bárta felvételej Orvosi tanácsadó ÓVAKODJUNK A NEMI BETEGSÉGEKTŐL Öszi napsütésben a Duna-parton (Tóthpál Gyula felvételej A nemi betegségekről és követ­kezményeitől mindig féltek az em­berek. Abban az időben, amikor a „tiszteletreméltó" polgárok szemé ben erkölcstelenség volt minden olyasmiről beszélni, ami össze függ a nemiséggel, magától érte tődő volt, hogy éppen a leger kölcsösebbek voltak rendszeres látogatói a nyilvános házaknak — a bordélyházaknak. Később a bor délyházakat sok országban bezár­ták, és úgy tűnt, hogy az embe­reknek ntncs problémájuk, hogy mindenki a saját szexuális életét saját szexuális partnerével foly­tatja. A nemi betegségekről nem be szeltünk többé, az emberek töb bé nem féltek, a nemi betegség lehetőségét kizártnak tartották. Azonban a nemi betegségek újbóli elterjedése és jelentősen magas száma az utóbbi időben arra kény­szerít bennünket, hogy foglalkoz­zunk ezzel a problémával. Az 1950—51 es években zajlott le ná­lunk az úgynevezett NB (nemi be­tegségek) akció, amelynek kere tén belül tömegesen vizsgálták ki szifiliszre a 15—40 év körüli la­kosokat. Ekkor sok szifiliszes meg­betegedést fedeztek fel, és a fer­tőzött személyeket kötelezően gyógykezelték. Egészen 1966-ig kedvező volt a nemi betegségek elleni harc, azonban az utóbbi években megnőtt a két súlyos ne­mi betegségben: a szifiliszben és a kankóban megbetegedettek szá­ma. A nemi betegségek legfontosabb forrása minden időben a szexuális promiszkuitás — a válogatás nél­küli nemi érintkezés volt. Az utób­bi időben nálunk is találkozunk ezzel a jelenséggel. A partnerek vagy ingyen, „szerelemből", vagy pénzért váltakoznak. Ebben nagy szerepet játszik az idegenforga­lom is, főleg a fiatal lányok ese­tében. Ismert az a tény, hogy Szlo­vákiában szép, jól és ízlésesen öltözött lányok vannak, de ugyan­akkor szomorú az a tény, hogy az idegenek körében, mint a „legol­csóbb" lányok ismeretesek, mert egy ismeretlen külföldivel, akinek külföldi rendszámú kocsija van, szívesen töltenek el egy estét vagy néhány napot egy tábla csokolá­déért és néhány pár harisnyáért A tapasztaltabb és rafináltabb lá­nyok csak valutáért hajlandók örömet szerezni a külföldieknek, és néha a „munkájukért" járó pénzt pénztárcával együtt inkasz szálják be. Fontos tényező a nemi beteg ségek terjesztésében az úgyneve­zett csoportos szex — a kollek­tív szexuális együttélés, a szifi­lisz terjesztésében pedig a homo­szexualitás. A homoszexuális part­nerek egymást védik, nem árulják el egymást, egy fertőzött egyén nagy csoport embert is megfertőz­het. Nyomós tényező ezen a téren az alkoholfogyasztás is, mely megfosztja az embereket felelős­ségtudatuk tói. ítélőképességüktől és minden gátlást felold bennük. Sok ittas ember teljesen ismeret­len egyénekkel köt Ismeretséget, azután együtt töltik az éjszakát, és csak a kijózanodás után álla­pítják meg, hogy nemileg fertőzöl tek. A nemi betegségek a nemi szer­veket támadják meg, és a nemi érintkezéssel terjednek. A nemi betegségek közé tartozik a szifi­lisz (lueszj, a kankó (gonorr­hoea), lágyfekéiy jsanker, ulcus molle), lymphogranuloma vene­rum (úgynevezett negyedik nemi betegségi. Nálunk csak a szifilisz és a kankó fordul elő. A szifiliszes megbetegedést a treponenui pállidum nevű mikro­organizmus okozza. A kórokozó az ember szervezetébe csak a bőr szemmel nem látható sérülésein keresztül jut be. A betegségnek három stádiuma van. Az első az úgynevezett keményfekély, amely a fertőzést követő 21. nap körül jelentkezik. A bőrön vagy a nyál­kahártyákon, ahol a mikrobák be­jutottak a testbe, kis keményedé­sek keletkeznek, amelyek később kemény szélű apró sebekké ala­kulnak át. Leggyakrabban a nemi szerveken fordul elő és fájdalom nélküli. Az első stádium négy hé­tig tart. A második stádiumban, a fertő­zés utáni 8—9. héten kiütések je­lennek meg a nyálkahártyákon és a bőrön. Azokon a helyeken, ahol a bőr súrlódiR, nedvezés jön lét­re. A nedv sok treponémát tar­talmaz, és ebben a stádiumban történik leggyakrabban a fertőzés. A második stádiumban a betegsé­get a beteg vérének speciális ki­vizsgálásával lehet megállapítani. A harmadik stádiumban már bi­zonyos elváltozások észlelhetők a bőrön, a nyálkahártyákon, de már az idegrendszeren, a szíven, az ereken, a májon és a szemen is. A kankót a gonoeoccusz nevű mikroba okozza. A betegség kísé­rője a húgy és ivarszervek geny­nyes gyulladása. A kankó lefolyá­sa heveny vagy krónikus. Heveny megbetegedés ecetén a beteg vize­léskor fájdalmat és égést érez, és gennyes folyása van. Ha nem ke­zelik. vagy nem elégséges a keze­lés, akkor krónikussá válhat. Eb­ben a stádiumban a betegség tü­netei alig észlelhetők, a fertőzött személyek ilyenkor a velük érint­kező személyekre fertőzőkké vál­nak. Tehát a kankó veszélyes és alattomos. Férfiaknál a fertőzés a húgycsövön keresztül eljuthat egészen a mellékherékig és tartós terméketlenséget okozhat. Nőknél gyulladásba jön a húgycső, valamint a méh és a fer­tőzés eljuthat a petefészekhez és tartós meddőséget okozhat. He­veny betegség eselén a nőknél gyulladásba jön a húgycső és a hólyag, amit azonban gyógyítani lehet.A szülőutakból való folyás nak nincs jelentősége. A kankós nők ls a fertőzés .forrásai. A be­tegség tünetei alig észlelhetők: enyhe fájás, jelentéktelen folyás, amely a havi vérzés ideje alatt, vágy alkohol fogyasztása után, amikor a nyálkahártyák dúsakká válnak, erősödhet. Ebben az idő­szakban a fertőzés könnyen el­kapható. A nemi betegségek ellen folyta­tott harcban fontos, hogy minden ember szem előtt tartsa a követ­kezőket: 1. A mostani időszakban van a legnagyobb lehetőség a nemi fer­tőzésre. 2. Szükséges, hogy mindenki tá­jékoztatva legyen a nemi betegsé­gek fő tüneteiről. 3. Kerülni kell a nemi promisz­kuitást és az ismeretlenekkel va­ló kapcsolatot. 4. A fertőzött egyén időben ke­resse fel az orvost, fegyelmezet­ten vesse alá magát a gyógyítás­nak, tartsa meg az orvos taná csait, a felgyógyulásig tartózkod jék a nemi élettől, hogy elejét vehesse a további fertőzésnek. 5. Mindenkinek, aki nemileg fer­tőzött, hozzá kell járulnia szexuá lis partnere kivizsgálásához. 6. A nemi betegségek előfordu lását kötelezően, de névtelenül je­lenteni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom