Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-13 / 243. szám, kedd

0DDQDBEIDDDDI3ODDÖ -ÚJ FILMEK• ••••••••••••••• ÖRDÖG MÉRNÖK MEGGYILKOLÁSA (cseh) Mi történik azzal a hajadonnal, aki mindenáron férjhez akar menni — akár magához az ördöghöz is? Egy kis bűvölet és megvan: a férjjelöltnek valóban eljön számára a sötét lelkű Belzebub. Ester Krumbachová, az „újhullámos" generációhoz tartozó, sokoldalú cseh filmművész úgy is tesz, ahogy ez az ördög-bölcselet parancsolja. Filmjét az örök hajadoni vágy és a kielégülés gyakori irrealitása közötti konfliktusra építi. Mindegy, hogy milyen, csak férj legyen . .. Ebben a stádiumban már minden elképzelhető, még az is, hogy az ördög egy falánk, sőt szüntelenül zabálhatnék férfi alakjába bújjék, és eljátssza önmagát, vagyis szimbolizálja a nőt csak kihasználó, csak zsaroló elvetemült férfi típusát. Lássátok, mi vár rátok, szerencsétlen, mindenáron férjhezmenni akaró hajadonok, lám, milyenek is a csontjuk velejéig önző férfiak — mondja filmjével Krumbachová. Szerencsére lesújtó véleménynyilvánítása azért mégsem rettent viszsza minden házasulandót: a túlvilági lény megmarad túlvilági lénynek, a történet komédiának, s így nevetve el lehet felejteni, mintha nem is látták volna. Egy óra tizenkét percig pereg előttünk a film. E hosszúsággal már teljes játékfilmnek számít. A történet kamarajellege, a kevés szereplő, a szűkös színhely és a soványka mondanivaló azonban nem tudja kitölteni vontatottság és önismétlés nélkül még ezt a csaknem egy és negyed órácskát sem. Krumbachová a két kitűnő főszereplő, Jirina Bohdalová és Vladimír Menšík közönségbűvölő tehetségére számított, de a két színésznek sem forgatókönyvében, sem rendezésében nem adott annyi játéklehetőséget, hogy elejétől végig le tudják kötni a néző figyelmét. A pletykálkodócsevegő kommentár, amelyet saját történetéről a férjvágyó hajadon mond el, csak összeköti a jeleneteket, de kellő élcesség, szellemesség hiányában még fokozza is a kevés látniés hallanivaló érzetét. Krumbachová műve sokhelyütt emlékeztet Chytilová sokkal művésziebben megkomponált filmjeire; talán éppen a sajátos, egyéni stílus hiánya az akadálya annak, hogy ez az ,,ördögi" mű ördöngő sikert arasson. V V Jirina Bohdalová és Vladimír Men'sík FLORIÁN KAPITÁNY (NDK-beli) Az első térhatású, 70 milliméteres NDK-beli film már csak az úttörő vállalkozás miatt is érdekes. A mozinak a televízióval űzött egyre nehezebb versenyfutása előbb-utóbb rákényszeríti a filmgyártást, hogy legalább formában mindinkább többet, változatosabbat adjon. Ma a 70 milliméteres film ennek a többletnyújtásnak legáltalánosabb módja, s nemsokára hazai filmgyártásunk is büszfir*fkedhet vele. Az NDK-film jól kivehetően az amerikai történelmi tárgyú térhatású kalandfilmek mintáját követi, mégpedig a komédia műfajéban, amin voltaképpen nincs is mit csodálkozni, hiszen manapság az ilyen térhatású vállalkozás még igen költséges dolog. A kasszasiker tehát eleve követelmény, s ezt a Florián kapitány is buzgón tanúsítja. POKOLI MÉZESHETEK Volt egyszer egy molnár meséli a film —, aki részt vett a Napóleon elleni háborúban, s miután a csatározást ép bőrrel megúszta, fejébe vette, hogy rá kényszeríti a bécsi császárt váltsa valóra ígéretét, mely szerint a derék vitézeknek megté ríti a vagyonúkban a háború miatt keletkezett károkat. Igen ám, csakhogy háborúk idején a császári kincstár is kong az ürességtől, s ha más nem len ne, de mindig akad, akkor ez is akadálya a császári ígéret valóra váltásának. A talpra esett molnár persze mit sem gondol kegyes uralkodójának anyagi gondjaira, útra kerekedik, hogy jussát megszerezze. S itt kezdődik a vitéz molnár kar dos-párbajos, grófkisasszony cselédlány-szerelmes kalandjai nak hosszú-hosszú, mosolyogtató sorozata... (cseh) A komédia más válfaját képviseli a vígjátékokra specializálódó Zdenék Podskalský Pokoli mézeshetek című filmje: az Ördög mérnök meggyilkolásához hasonlóan itt is férjhezmenési törekvés a cselekmény legfőbb motívuma, de az enyhe irónia helyét a vaskos tréfa foglalja el. A Brodský—Brejchová színész házaspár ötletéből a jónevű Jaroslav Dietl írt forgatókönyvet, s a kivitelezésben Podskalský vezénylete alatt Vlastimil Brodskýn és Jana Brejchován kívül nagy szerep jutott még az ugyancsak közönségkedvenc Iva Janžurovának, Jirina Jiráskovának, Jan Libíčeknek, Jaromír Hanzlíknak és sok másnak. Egy híres tudóst mindkét aszszisztensnője ujjacskája köré akar csavarni, de minthogy esélyeik nagyjából azonosak, a tudós szerelméért folytatott küzdelmet elsősorban egymás ellen vívják. Az élet-halál harc" megfelelő rendőri beavatkozást is szükségessé tesz, s ha mindehhez hozzágondoljuk, hogy a történendők a vegyészet labirintusában határtalan női furfanggal és amazoni szenvedélyességgel történnek, nagyjából már tudjuk is, mire számíthatunk. Reménykedésünket azon ban ne dagasszuk túlságosan nagyra: zökkenőkkel bonyolódik ez a történet, az ötleteket olykor mintha régi vicclapokból ráncigálták volna elő s a vonzó nevek viselőinek is tapsoltunk már lelkesebben. A hiba alighanem az, hogy Podskalský műve felemás jellegével nem tudja igazán lázba hozni a közönséget. Félig-meddig a sci-fifilmek paródiáját adja, de igen sokszor e filmek paródiája nélküli jellegét ölti. Ezt pedig a nélkülözhetetlen nagyvonalúság hiánya, az elvonatkoztatottságban való kötelező következetesség hézagai okozzák. A sikert így csak a színészek népszerűsége, a jobban sikerült fordulatok ötletessége és a fel-felbukkanó tipikus cseh humor szavatolja. (sz—a) FIZIKA llülllf HŐMÉRŐ GYÉMÁNTOK A világ gyémánttermelésének jelenleg mintegy 90 százalékát használják fel Ipari célokra, s csak 10 százalékából csiszolnak ékkövet, brilliánst. Az ötezer éve ismert, bányászott drágakő tulajdonságait már meglehetősen ismerjük. Különösen a keménységét. Tudjuk, hogy ezerszer keményebb, mint a kvarc, és 150-szer keményebb a korundnál is. Erre a tulajdonságára épül hagyományos technológiai felhasználása: hosszú ideig a gyémánt volt az egyetlen eszköz, amellyel a kemény anyagokat — közöttük az üveget — vágni lehetett. Az ipár, a technika fejlődése rendkívül megnövelte a keresletet a gyémánt iránt. Gyémántot használnak napjainkban a drágakövek fúrására, vágására, csiszolására, ugyanígy a kemény ötvözetek, kerámiák és'kövek megmunkálására. TERMÉSZETES FÉLVEZETŐK Mint mondottuk, a gyémánt hagyományos ipari hasznosítása a keménységére épül, más tulajdonságait viszont az iparban egyáltalán nem hasznosítjuk. Pedig a gyémánt más tulajdonságai is joggal számíthatnak érdeklődésre. Elektron-, ibolyántúli és röntgensugárzásban világít, savakban és lúgokban nem oldódik, jó hő-, de rossz villamos vezető, s a hevítés hatására megváltoztatja a színét. Egy dél-afrikai tudományos 'kutatóintézetben nemrégiben megpróbálkoztak vele, hogy a gyémántot felhasználják radioaktív sugarak érzékelésére, továbbá rendkívül érzékeny hőmérőkben hőelemként. A természetben, viszonylag ritkán előforduló gyémántokról ugyanis kiderült, hogy félvezetők, vagyis bizonyos körülmények között vezetik a villamos áramot, Ijizonyos körülmények között azonban nem. A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az ilyen gyémántok villamos ellenállása már kis, néhány század fokos hőmérséklet-emelkedés hatására is megváltozik. Az ilyen nagy érzékenységű hőmérők felhasználhatók lennének az orvostudományi kutatásban és az űrkutatásban. Sajnos, az ilyen nagyon pontos és érzékeny hőmérők nem használhatók fel a nehezen hozzáférhető helyeken, mert a regisztráló készülék csatlakoztatása az érzékelőhöz gyakorlatilag lehetetlen. Nem használhatók fel például hőmérsékletmérésre a több ezer méter mélységű fúrólyukakban, pedig a geológiai kutatásokhoz nagy szükség lenne ilyen pontos hőmérésekre. INDIREKT HŐMÉRSÉKLETMÉRŐ Nyikolajenko, Alekszejev és Karpusin szovjet kutatóknak ezt a feladatot is sikerült megoldani — méghozzá a gyémánt segítségével. Erre a célra azonban nem tökéletes szépségű gyémántkristályokat használtak, hanem szürkés gyémántport, az ékszerkészítés melléktermékét. A gyémántport az öngyújtók tűzkövével azonos nagyságú acéltokban helyezték el. A gyémántpor azonban önmagában még nem használható érzékeny hőmérsékletmérésre. Ehhez előbb ki kell állnia az atomreaktor intenzív ionizáló sugárzását. Az ionizáló sugárzás eredményeként bonyolult folyamatok mennek végbe a gyémántban. Kristályhibák keletkeznek benne, kristályai „kitágulnak", keménysége csökken. Maga a gyémántpor nem válik sugárzóvá, így nehézség nélkül lehet dolgozni vele. Nem kell mást tenni, csak a fúróberendezés kiválasztott helyén 1 mm átmérőjű és 5 mm mélységű lyukat fúrni, s ezt a fúratot a reaktorban előkezelt gyémántporral kitölteni. A hőmérő gyémántpor tetszés szerinti ideig kijelölt helyen tartható: órákig, napokig vagy hónapokig. Sem a hosszú ideig tartó tárolás, sem a mechanikai, fizikai behatások nem hatnak a gyémántporra, csak a hőmérséklet változása alakítja át az atomreaktorban szerzett tulajdonságait, Melegedés hatására ismét csökken a kristályok terjedelme s visszanyerik eredeti keménységüket. Csak ezeket a változásokat kell regisztrálni, s ez nagy pontosságú indirekt hőmérsékletmérést tesz lehetővé. SZOKATLAN KALIBRÁLÁS A felhasználásra kerülő gyémánthőmérőt előzetesen „kalibrálják". Két indikátort, a felhasználni kívántat és egy etalont félkör alakban filmmel vesznek körül, majd röntgensugarakkal átvilágítják őket. Ilyen módon a röntgenfilm rögzíti kristályszerkezetüket. A további mérés során a kapott adatokat összehasonlítják az előre elkészített grafikonnal, s erről gyorsan, egyszerű módon leolvashatják a gyémánthőmérő által mért hőmérsékletet. Az új gyémánthőmérő iránt a geológusok, fúróspecialisták és más technológiai ágazatú mérnökök, szakemberek, körében érthetően nagy az érdeklődés. ROVARTAN // BESZÉLNEK'' IS A MÉHEK! A méhek szervezett életét már régóta behatóan kutatja a tudomány. Megfigyelték például, hogy ha egy-egy méh mézben, virágporban gazdag virágot talál, hazaérkezése után a többi méh is elindul gyűjteni ugyanarra a lelőhelyre. Talán az illat alapján tájékozódnak? Dr. Kari Frisch német zoológus professzor alapvető kutatásainak eredményeként már tudjuk, hogy a méhek ennél sokkal többre képesek: táncos jelbeszéddel közlik társaikkal a lelőhely irányát és helyét. A kaptárba visszatért „előőrs" repülőtáncot lejt, vagyis repülés közben két félkört ír le. De az sem mindegy, hogyan. A kis átmérőjű félkör leírása után élesen megfordul, majd az ellenkező irányba haladva újabb félkört repiii be, s kiindulási pontjára tér vissza. Hanem ez utóbbi közben törzsének hátsó részével „riszáló" mozgást végez, s ez a táncmozgás árulja el többi társának a lelőhelyet. A hullámmozgások száma ugyanis szorosan összefügg a lelőhely távolságával: kisebb távolság esetében gyakoribb a hullámmozgás, nagyobb távolság esetében pedig lassúbb. A további vizsgálatok még azt is kimutatták, hogy a repülőtánccal a lelőhely elérésének irányára is pontos útmutatást adnak egymásnak a méhek. A kaptár belsejében ugyanis az előőrs megismétli a táncrepülést, de most már függőleges síkban rója félköreit, méghozzá úgy, hogy a középső egyenes rész akkora szöget zárjon be a függőlegessel, amekkora szöget kint a szabadban a repülés iránya zár be a napsugarak irányával. Ezen a módon tehát a méhek. a napsugárzás alapján „navigálnak". Minthogy a méhek „hatósugara" a kaptártól minden irányban több kilométerre terjed, jogos volt a feltevés, hogy a méhek talán valamilyen más úton is közölnek információkat társaikkal. Valóban, dr. Esch müncheni kutatónak nemrégiben sikerült kimutatnia, hogy táncrepülés közben a méhek hangjelzéseket is adnak, s ezen a módon is fontos útmutatáshoz juttatják társaikat. A méhek „beszéde" a motorkerékpárok berregésére emiékeztet — szárnyaikkal idézik elő ezeket a hangokat. Megfigyelték, hogy a hangjelzés időtartama a kaptár és a lelőhely közötti távolságról ad felvilágosítást, hevessége pedig a zsákmány minőségéről. ORVOSTUDOMÁNY ÚTON A TÜDŐÁTÜLTETÉS FELÉ A Szovjetunióban évtizedek óta nagy erőket mozgósítanak a tuberkulózis megelőzésére, gyógyítására. Sajnos, ennek ellenére a betegségnek még ma ls vannak különösen súlyos esetei. Az ilyen betegek esetében életmentő jelentőségű lenne a tüdőátültetés. Ennek megoldása hatalmas távlatokat nyitna meg a gyógyító orvostudomány előtt, és sok beteget megszabadíthatna súlyos betegségétől. OJ SEBÉSZETI ELJÁRÁSOK Az 1940-es évek vége óta, amikor Vlagyimir Gyemihov szovjet kutató először végzett kísérleti kutyán tüdőátültetést, a világ számos országában végeztek ilyenfajta kísérleti állatműtétet. Mi több, egyes esetekben már embereken is eszközöltek ilyen beavatkozást — sajnos, eredmény nélkül. Ezekkel a kísérletekkel azonban sikerült felderíteni azokat az akadályokat, amelyek a sikeres tüdőátültetés útjában állnak. A Szovjetunióban az utóbbi években a legkülönbözőbb szakemberek — sebészek, immunológusok, biokémikusok, morfológusok — fogtak öszsze, hogy egyesült erővel megpróbálják a nem jelentéktelen akadályok módszeres leküzdését. Állatkísérletekkel új sebészeti eljárásokat fejlesztettek ki, egyebek között megoldották uz idegszálak egyesítését, összevarrását is. Más kutatók főként az immunológiai problémákat tanulmányozták. Arra kerestek megoldást, hogyan lehet megakadályozni az átültetett szerv, a tüdő immunológiai védekező rendszer okozta későbbi kivetését. Ebben a tekintetben főként azzal értek el sikereket, hogy a kísérletekhez a biológiai tulajdonságok tekintetében az emberhez hasonló kutyákat választottak. Sikerült olyan vegyi anyagokat is találni, amelyekkel elnyomható a szervezetnek az átültetett szervvel szemben kifejtett védekezése. NYOMRA VEZETŐ KÍSÉRLETI KUTYÁK A tüdő átültetésével, a műtét sikeres végrehajtásával még nem érnek véget a kísérletek. Gondosan vizsgálni kell a szervezetben a beültetett idegen tüdő működését, a szervezet élettevékenységében való részvételét. Csak hosszas, minden részletre kiterjedő kutatómunkával érhető el, hogy az átültetett idegen tüdő valóban beépül a szervezetbe, és teljes egészében átveszi a beteg, sérült szerv szerepét. Ezek a kísérletek már felcsillantják annak reményét, hogy előbb-utóbb sikerül majd megoldani a tüdőátültetés bonyolult problémáját. Az egyik szovjet tudományos kutatóintézetben hónapokig élt egy kísérleti kutya, amelyen tüdőátültetési műtétet végeztek. Vizsgálatok tucatjai bizonyították, hogy a szervezetébe belépített idegen tüdő mindvégig aktívan részt vett a szervezet gázcseréjében, és biztosította a szervezet normális élettevékenységét. Más kutyáknak csupán az egyik tüdejét . távolították el műtéttel, majd saját tüdejüket ültették vissza a helyére. Az eddigi eredményekből joggal lehet arra következtetni, hogy előbb-utóbb sikerrel megoldják majd a kutatók a tüdőátültetés bonyolult, nehéz problémáit. IdjJ