Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-13 / 243. szám, kedd

AZ ÁLLOMÁSÉPÜLET KULISSZÁJA MÖGÖTT V alahányszor azt hallom a pályaudvari hangszó­róból, hogy „Figyelem, szolgá­lati jelentés. A tolatócsoport vezetője jöjjön a forgalmi iro­dába", vagy „Figyelem, a nyol­cason nem áll be, menjenek a felső hetesre", az az érzésem, fellebbentették az utas számóra teljesen. érthetetlen, rettentően bonyolult, titokzatos pályaudva­ri rendszert takaró fátyol egyik csücskét. Néha ugyan egy szót sem értek a bejelentésből, mert szakkifejezéseket használnak, de elképzelem, hogy erre a ti­tokzatos jelszóra egy hosszú­nyelű kalapácsos, olajos ruhá­jji ember kibukkan valahol a sí­nek útvesztőjéből, és ugyan­olyan titokzatos módon eltűnik valamely mozdony körüli gőz­felhőben. És én sosem tudóin meg, honnan jött, hová ment, mit kellett tennie, mit tett, s miért csinálta, amit csinált... Persze vannak művelt utasok is, akik beavatottan tudnak be­szélni arról, hogy a hosszú ka­lapácsos ember a csapágyakat ellenőrzi kopogásával, és a moz­dony oldalán díszelgő számsor első száma azt mutatja, háriy tengelye van a mozdonynak, a másodikhoz meg hozzá kell ad­ni hármat, és kijön a mozdony maximális sebességének egy tizede... De az ilyen ismeretek megfosztják az embert az uta­zás különös varázsától. Mégis­csak szebb a csillogó sínpárak érthetetlenül összefonódó lát-' ványa a köd- és füstfoszlányok­ban úszó pályaudvaron. A tudat, hogy ismeretlen kékruhás és olajos ruhájú emberek jönnek­mennek, felbukkannak és eltűn­nek, szalutálnak az utolsó ko­csinak, eltörpülnek és sosem látom újra őket, de ők értik ezt, és ez jól van így. Az utas csak passzív részese ennek a füstös, olajos, kékruhás világnak, nem képes behatolni kulisszái mögé. Megszólítaná a vonatban mellé­je telepedő vasutast, megkérdez­né, hog ' s mint, mit jelent ez, meg amaz, miért állunk, meny­nyit keres, milyen rangot jelez a vállpántja ... De nem kérdez­heti meg, mert a vasutas amint leül, máris alszik és pontosan akkor ébred fel, amikor ki kell szállnia. A kinek sikerül bejutnia az állomásépületnek abba a részébe, ahol az „Idegeneknek tilos a bemenet" tábla van, meg­lepetten tapasztalja, hogy a va­sutasvilág semmivel sem titok­zatosabb, mint bármely más üzem világa. A vezetőség pon­tosan olyan helyiségekben in­tézi hivatalos dolgát, mint má­sutt, a különleges berendezések is csak gépek és jelzőszerkeze­tek, a hivatalnokok és techni­kusok pedig épp olyan gondok­kal küszködnek itt is, mint más­hol. Például: A zvoleni pályaudvar iroda­épületében civilruhás embert találunk kimutatások fölé ha­jolva. Számoszlopokat ad össze, jelentésekben lapoz. A munka­lapokból kiszámítja, hogy a ta­valy decembertől idén márciu­sig csupán az állomás 94 vál­t udosítóink IZSAN a szövetkezet vezetősége korszerű öltözőt épített a spor­tolók számára. A költségekhez az SZTSZ járási vezetősége 20 ezer koronával járul hozzá. A hnb sem maradt tétlen, mert 400 méter dróthálót, 200 vasosz­lopot és két vaskaput vásárolt, mintegy 16 000 korona értékben. A közeli napokban megkezdik a sporttelep bekerítését. Andrískin Józseí FELEN az efsz tagsági gyűlésén többen is felszólaltak és rámu­tattak a hiányosságokra: elha­nyagolják a gazdasági udvar rendbentartását, a rossz gépek széjjelszórtan hevernek, az Is­tállók környékén sincs rend. A tagság most kíváncsian várja, bogy a felszólalóknak érdemes volt-e felszólalniuk. Mózes Imre GÖMORÜJFALUN komoly prob­léma, hogy nincs kultúrház. Tíz esztendővel ezelőtt ugyan meg­kezdték az építését, de még a mai napig sem fejezték be. Most újból hozzákezdtek az építéséhez. A hnb elnöke azon­ban azt ls kijelentette, bogy be­iejezni csak úgy tudják, ha a tójának tisztításán .455 ember dolgozott éjszakai műszakok­ban a hó eltakarításán, és ál­lawdó 20-tagú éjszakai ügyele­tet kellett tartani a váratlan hóözön elhárítására. Kiszámítja azt is, hogy a sugárhajtású mo­ÉLET A tor, amellyel a legjobban lehet tisztítani a váltókat, egyetlen óra alatt 1000 korona költsé­get mutat ki és a télen 70 dol­gozót. Kimutatja, hogy a téli munkák 90 százaléka a váltók tisztítása, és csak 10 százaléka egyéb tevékenység. Mindennek alapján kiszámítja, hogy a vál­tók automatikus elektromos fű­tése és befagyásuk ilyen meg­előzése nem is lenne olyan drá­ga mulatság, mert három év alatt a befektetés megtérülne. Ekkor emberünknek eszébe jut valami, régi költségvetési ada­tokat kotorász elő és fejcsóvál­va megjegyzi: — Ha már 1964-ben felszerel­tük volna a váltóhevítő beren­dezést, a beruházás csak 500 ezer koronába került volna. Most másfél millióba kerül. D;pillantunk mi is a jegy­® zőkönyvekbe, a levele­zés halmazába és csalódottan látjuk, hogy vannak azért titok­zatos dolgok még a vasúton, az „Idegeneknek tilos a bemenet" tábla mögött is. Hat év óta év­ről évre sürgetik és másfelől ígérgetik a váltók ügyének megoldását, de még egyetlen egyszer sem került a dolog a végrehajtási tervbe. Hogy miért? Ez a nagy titok. A vrútkyi Men­šík mérnök már több mint fél évtizeddel ezelőtt feltalálta és kipróbálta a berendezést, próba­képpen fel is szerelték Dolná Štubňán. Kitűnően bevált, mais működik. De a 94 váltós zvoleni vasúti gócponton, ahol Szlová­kiának úgyszólván minden vas­útvonala kereszteződik, még mindig seprűkkel felszerelt vasutasok teszik szabaddá té­len a váltókat. Az emberek ha­vazás idején álmosak, fáradtak, mert egész éjjel havat söpörtek, de reggel munkába kell állniuk, mert annyi ember nincs, hogy külön váltőtisztításra lehessen alkalmazni őket. Ilyenkor az egész hivatalnokgárda, a disz­pécserek, indítók, de az állo­másfőnök is brigádra jár. És ugyanezek az emberek azután nappal irányítják a bonyolult pályaudvaron a még bonyolul­tabb üzemmenetet. Ez az áldo­zatkészség tette mindvégig le­hetővé, hogy nem történt na­lakosság társadalmi munkával is támogatja az építőket. Vince Edit LOSONCON az építőipari közép­Iskola második osztályos tanu­lói Ferenczy Tibor mérnök ve­zetésével ötnapos brigádmunkát vállaltak a párizsfalvai állami gazdaságban. Burgonyát gyűj­töttek, szalmakazlat raktak, műtrágyát szórtak. Munkájuk­kal az állami gazdaság vezető­sége elégedett volt. És ezt nem­csak dicsérő szavakkal, hanem pénzjutalommal is kifejezte. Száraz Pál BORIBAN a lévai járás 11 szö­vetkezete közös vállalkozásba kezdett: téglagyárat építenek. A gázfűtésű és műszárítókkal fel­szerelt üzem évi kapacitása 12 iitiHió tégla lesz. Tervszerűen folynak a munkálatok. A tég­lagyár tavasszal megkezdi mű­ködését. Előreláthatólag 100 évig üzemeltethető majd, mert a szakemberek véleménye sze­rint a gyár melletti nyersanyag lelőhely ennyi időre bőven biz­tosít kitűnő minőségű nyers­anyagot. Belányi János gyobb üzemzavar. S mivel így fennakadás nélkül zajlik a köz­lekedés, hiányzik az érv a jég­oldó berendezés „kiboxolására". ... Es mi áll ezen a géppel írt lapon? A Keleti Vasútigaz­gatóság főnöke végérvényesen utasítást ad, hogv a zvoleni pá­lyaudvar váltóit az 1971. beru­házási évben fel kell szerelni a jégoldó eíektromos berendezés­sel. Tehát az idei tél lesz az utolsó, amikor a váltókról a ha­vat seprűkkel takarítják el? Ügy látszik, a zvoleni pálya udvaron végre megkezdődött az ígéretek teljesítésének idősza­ka. C?y másik irodahelyiség­™ ben az állomás pártbi­zottságának elnöke ül. Egy név­sorból 27 ember nevét húzza ki piros ceruzával. Egy-két év előt­ti zűrzavar ügyét lezáró aktus ez. A zűrzavar a vasúton nem engedhető meg. S ezen az ál­lomáson a legkevésbé. Ha vala­ki Szlovákia vasúti közlekedé­sét meg akarná bénítani, elég lenne a zvoleni pályaudvaron zűrzavart keltenie. És erre tett kísérletet a kihúzott 27 név vi­selője és még egynéhány ember. De az állomás élete nem bénult meg akkor. Hogyan sikerült megmenteni ezt az állomást? A szem- és fültanúk elbeszélésé­ből kitűnik, hogy a gyors cse­lekvés mentette tneg a helyze­tet. A mozdonyvezetők mintájá­ra az indítók is különálló szak­szervezeti föderációt akartak szervezni, s ezzel megbontani a szakszervezetek egységét. Zíll­nán sikerült is, s a következ­mény egy sztrájk volt, amely sokmilliós közvetlen és közve­tett kárt okozott. Am Zvolenben, amikor a föderáció megalakítá­sára a küldötteket megválasz­tották, a pártszervezet azonnal akcióba lépett: az állomásfő­nök, a pártbizottság elnöke, a szakszervezet elnöke és más jó­zan emberek egyenként és kö­zösen belekezdtek a küldöttek meggyőzésébe. „Értsétek meg, az egységbontás itt lehetetlen. Ha az indítóknak eszükbe jut sztrájkolni, még akkor is, ha a többség, a többiek nem támo­gatják őket, a forgalom leáll. Ezt nem tehetitek meg mások kárára!" A meggyőző szó hatott. A föderáció alakuló konferen­ciájára az állomásról senki sem utazott el. Persze, engedményt is kellett tenni, két vezető em­bert le kellett váltani, hogy a kedélyek megnyugodjanak. Bár leváltásuk követelése indoko­latlan volt: csak demagóg frá­zispuffogtatók zavarkeltési vá­gya szülte a vádakat. A forró­fejűek vádja az volt, hogy az 1968-as vörös vándorzászlóval járó jutalmat a vezetőség egy­más közt osztotta el. A vezető­ség erre azonnal központi el­lenőrzést kért maga ellen. Ki­tűnt, szabálysértés nem történt. De amíg a vizsgálat lezajlott, a hangulatot mesterségesen si­került parázson tartani, s így két embert elmozdítottak . .. Azóta más gondok nyugtala­nítják az állomás dolgozóit. Itt 'an például az előcsarnokban a világítótábla, amely a vona­tok indulását mutatja. Mily so­káig nem voltl A zvoleni állo­máson átutazók jól tudják, mennyit kellett bolyongani, míg rátalált az ember a vonatjára. De a világítótábla ma már ott áll. Persze, ismét fellendült az újító mozgalom. Ez is ennek eredménye. És még tizenkét más ilyen problémát, régen za­varó apróságot oldottak ijieg ily módon. Most a portalan szén­rakodáson, a hidránt tömítésé­nek végérvényes megjavításán, a külső szemaforoknál elhelye­zett telefon megrongálásának megelőzésén törik a fejüket. Csupa olyan látszólagos apró­ság, amely megnehezíti a min­dennapi munkát, bosszankodást okoz, és évek óta megoldatlan. Újító műhelyt szeretnének, hogy ezeket a problémákat megold­hassák, s némileg nagyobb ön­állóságot az anyagi eszközök felhasználásában, mert enélkül 70 méter kábelt is a pályaigaz­gatóságtól kell kérni... A titokzatosnak tűnő, füst és ködgomolyagok mö­götti pályaudvari élet olyan, mint, más üzemben. Szól a hang­szóró, a külső pályáról hív be valakit. Mert még nincs ott te­lefoni Most már tudom. VILCSEK GÉZA A tribúna [S^flf ÉGIBB TmMMinmny naÉnHE^amni ^^ PRÄGAI A Švestka-cikk visszhangja Olvasóink ismerik Oldŕich Svestka elvtárs „Miről volt szó 1968-ban ...?" c. cikkét, amely­ben a Tribúna főszerkesztője megkísérelte az 1968 januárját megelőző és az utána következő időszak politikai összefüggései, nek elemzését. A Tribúna októ­ber 7-i számában A. Grund tol­lából figyelemre méltó válasz­cikk jelent meg az elemzésre. A cikkíró megírja, hogy tapaszta­lata szerint Svestka elvtárs cik­kével kapcsolatban széles körű vita alakult ki. Mivel a cikk na­gyon fontos kérdésekkel foglal­kozik, s elemző jellegét tekint­ve viszonylag kis terjedelmű munka, egyes olvasók amiatt aggódnak, hogy a fontos kérdé­sekről csak röviden esik szó. A cikk egyébként abban is figye­lemre méltó, hogy egész sor ne­vet tartalmaz, olyan emberek nevét, akikkel kapcsolatban egyes csoportok ma is spektt. Iáinak. Mi az oka az elvtársak aggo­dalmainak? — teszi fel a kér­dést. A. Grund, majd — vá­laszként a kérdésre — kifejti véleményét. Egyeseket talán az hökkent meg, hogy a cikk első részében sok a bírálat az 1968-at megelőző időszakra, ar­a az időszakra vonatkozóan, amelyet a párt ellenségei a leg­nagyobb mértékben gyaláztak. Azon aggódnak, hogy ilyen al­kalomra már ne kerülhessen sor. Az olyan olvasó előtt, aki csak „átfutja" a cikket, egyes részei szubjektívnak tűnhetnek. Ez felületes szemlélet, mert a cikk figyelmes elolvasása után észre kell venni a domináló gondolatokat. Ezek: a jobboldali erők elleni harc; a jobboldal jellemzése; a munkásosztály szerepe; a tömegtájékoztatási eszközök feladata és tevékeny­sége; az akkori akcióprogram elemzése: az elit-elméletek stb. — A tanulmány tényekkel követi az eseményeket s eze­ket a. tényeket,' néha tö­mören is, de meggyőző érvekkel támasztja alá. O. Švestka írása, és a kérdés további tanulmá­nyozására serkent. Az anyag je­lentős vitacikk is — 1 írja A. Grund. A masarykizmusról Szeptember végén Prágában megjelent a Levá fronta c. új­ság, amelyet a Baloldali Front Központi Bizottsága ad kí. A 16 oldalas újságban elsősorban ideológiai vonatkozású vitacik­kek vannak, amelyek közül dr. Vladimír Novák Masarykizmus című cikkéből idézünk. A szer­ző megismerteti az olvasót Ma­saryk pályafutásával. Megálla­pítja, hogy Masaryk az Osztrák —Magyar Monarchia fennállásá­nak utolsó fázisában a haladó politikusok közé tartozott, de a • köztársaság megalakítása után a burzsoá demokrácia esz­mei képviselőjévé válik. Masa­ryk életműve és gondolatai 1968-ban a párt- és a szovjet­ellenes orientációjú jobboldal eszközévé váltak. Masaryk pályafutásának ecse­telése után a szerző levonja a következtetést, hogy Masaryk mint köztársasági elnök céltu­datos antikommunistának bizo­nyult. Opportunizmusa az ural­kodó osztályok méltó képviselő­jévé avatta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom törté­nelmi jelentőségét sohasem ér­tette meg. Mint a marxizmus­leninizmus ellensége, ellensége volt a forradalmi mukásmozga­lomak és a kommunista párt­nak is. Az első köztársaság idején a szocializmus és a haladás ellen­ségei személyi kultuszt terem­tettek Masaryk körül. Akkor keletkeznek a „Masaryk.tata" legendák. A külpolitika terén, Masaryk elnök alatt, 1919 tava­szán a főleg légionáriusokból álló csehszlovák katonaság na­gyobbrészt a francia és olasz tisztek irányítása alatt támadást indítottak a Magyar Tanácsköz­társaság ellen. Hol itt a huma­nizmus, az internacionalizmus? És hol volt a demokrácia a Szlovák Tanácsköztársaság kí­méletlen eltiprásakor? — teszi fel a kérdést dr. Vladimír No­vák, majd megállapítja: Masa­ryk egyoldalú Nyugat-baráti kül­politikai orientációja zsákutcá­ba — a müncheni katasztrófá­hoz vezette az országot. A politikai agitáció reneszánsza Miroslav Hájek a Rudé právo csütörtöki számában a kommu­nisták feladatainak egyikével, a politikai agitációval foglalko­zik. Megírja, hogy a revizionis­ták és burzsoáziát támogató kü­lönböző elemek mindmáig nem tették le a fegyvert. Csupán más, rafináltabb eszközöket hasz­nálnak az emberek vagy egyes szociális csoportok befolyásolá­sára. El akarják terelni a dolgo­zók figyelmét azokról a sürgős feladatoktól, amelyek teljesíté­se hasznos lenne a párt, és az egész ország számára. Tehát a kommunistáknak éppen elegen­dő okuk van arra, hogy a pár­tonkívüliekkel beszélgessenek. A politikai agitáció reneszán­száról van szó. Sajnos, ez a munkaforma a közelmúltban mintha kiveszett volna. Feladtuk az agitációt, s a jobboldal ezt ellenünk fordította. A kommu­nisták feladták ezt a harci módszert, annak ellenére, hogy a párt leghatékonyabb fegyve­re a politikai irányvonal meg­valósításában. Az anyagi érde­keltség mindent üdvözítő elvé­nek túlságos hangsúlyozása is hozzájárult az agitáció lebecsü­léséhez. A dolgozók kezdemé­nyezését eszmei ráhatás nélkül akarták elérni. A pártpolitika alapvető esz­köze és módszere a dolgozók megnyerése a pártvonal teljesí­tésére, s ebből adódik, hogy minden kommunista köteles részt venni a politikai és szer­vező munkában. A szocializmus a párt által vezetett tömegek al­kotása. A pártonkívüllekkel va­ló szövetség nélkül nem lehet szó a szocializmus sikeres épí­téséről. De ezért a szövetségért harcolni, agitálni kell, ezt a szövetséget létre kell hozni és sokoldalúan megszilárdítani — olvashatjuk a Rudé právo kom. mentárjában. Prága—Budapest A budapesti fővárosi pártbi­zottság küldöttségének prágai látogatása után Vilém Chva­lovský a Národní výbory c. cseh kormánylapban ezeket írja: A delegáció prágai látogatása kétségkívül hozzájárult a két fő­város, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt közötti testvéri kapcsolatok ki­szélesítéséhez. A prágai kom­munisták bizonyára mindent megtesznek annak érdekében, hogy a baráti kapcsolatok ha­tékonysága mennél nagyobb le­gyen, főképpen azért, hogy a kapcsolatok az elkövetkező ídö­potban hasznosak legyenek mind nemzeteink, mind pedig fővárosaink közt... A prágai üzemek a jövőben az eddiginél többször fognak tapasztalatcse­rére járni budapesti osztály­testvéreikhez. Nemcsak újí­tó-tapasztalatokát fogunk ott keresni, de a párt- és szakszer­vezeti munka, valamint az ifjú­ság közt végzett munka tapasz­talatait is. KOBÖLKÚTON a homokos domb­oldalon 120 hektárnyi szőlője van a szövetkezetnek. Ebből 95 hektár már terem. Tóth Zoltán vincellér gondjaira ebből 34 hektárnyit bízott a vezetőség. A próbaszüret hektáronként 165 métermázsás termést jeloz. Ennek alapján 100 vagon szőlő értékesítésére kötöttek szerző­dést. Ez 15 vagonnal több, mint tavaly, és a várható bevétel is meghaladja a 7 millió koronát. Gábris József 197D X. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom