Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-11 / 41 . szám, Vasárnapi Új Szó

Érdekességeh UllftGSAlIOBOL A csodatevő oxigén A nyugat-németországi dr. Van Aaken „a futás pro­fesszoraként" tett szert hírnévre. Van Aaken edzési módszerét követve 12 nyugatnémet hosszú- és középtáv­futó bajnok lett a sport mestere. Sokan szenzációnak tartják Van Aaken elméletét. Ö ugyanis azt állítja, hogy a mozgás, például a hosz­szútávfutás hatásos eszköz nemcsak az öregség, az el­hájasodás és a szívinfarktus, hanem az ember halálos ellensége — a rák ellen is. Van Aaken véleménye szerint a kerékpározás, a gyors járás vagy az úszás éppen olyan hatásos, mint a futás. Van Aaken módszere a rákos sejtek anyagcsere-folya­matának tanulmányozására épült. Mint ismeretes ez az elmélet Ottó Warburg Nobel-díjas professzor nevéhez fűződik. Szervezetünk egészséges sejtjeiben az anyag­csere folyamatában vércukor „ég el". Elégéséhez, mint általában, levegőre, pontosabban oxigénre van szükség. Léghiány esetén a tűz kialszik. Az ember szervezetébe a tüdőn keresztül jut az oxigén, melyet aztán a vér szállít az összes sejtekbe. Ha testünk hatvanbillió sejtje közül valamelyik nem kap elegendő mennyiségű oxigént, ennek egész szervezetünkre nézve a legkellemetlenebb következményei lehetnek. Az emberi szervezet sejtjeinek rossz oxigénellátását különféle okok sokaságával magyarázzák. Először is ki­pufogógáz, korom és egyéb ártalmas anyagok szennye­zik a levegőt és megbonthatják a lélegzés és az anyag­csere folyamatának bonyolult láncolatát. Az egyik fő veszély abban rejlik, hogy a nap folyamán igen keveset mozgunk. Emiatt aztán gyengül a vérkeringés folyamata, a szervezet nem jut elegendő oxigénhez. Érdekesek Warburg professzor biológiai kísérletei. Egerek embrionális sejtjeit tanulmányozta csökkentett oxigénmennyiség feltételei között. A tanulmányozott sej­tekben már 48 óra múlva megkezdődött az erjedés fo­lyamata, mely aztán e sejtek rosszindulatú „dagadásá­hoz" vezetett. E folyamat akkor sem szűnt meg, ami ; kor a sejtek oxigénellátása elérte a normális szintet. Milyen nagy a veszély, abból is kitűnik, hogy az erje­dési folyamat elindításához elég 35 százalékkal csök­kenteni a sejtek oxigénellátását. A vérkeringés és a szervezet sejtjei oxigénellátásá­nak serkentésére a legegyszerűbb módszer a futás. Van Aaken azt miondja: „Az az ember, aki egész életében rendszeres testedzést űzött, reálisan immúnis rákos da­ganatok keletkezésével szemben." A gyakorlat kedvéért ajánlható naponta ötezer métert (de inkább tízezret) futni, lehetőlég erdőben, nem kéli gyorsan futni, nehogy légzési zavarok támadjanak. A kifulladás azt jelenti, hogy a sejtek nem kapnak ele­gendő oxigént. Természetesen nem feltétlenül szükséges hosszú távon futni. Elég gyors ütemben lépkedni, alpinizmussal fog­lalkozni, sízni, kerékpározni, korcsolyázni, teniszezni vagy úszni. Röviden: mozogjunk oly gyorsan, hogy iz­zadjunk: a verejtékkel fölösleges víz és elhasznált só távozik a testből. Van Aaken azt tartja, hogy a rák megelőzésében a futással alkalmazott oxigén-terápia túlszárnyal minden más gyógymódot és gyógyszert. QUICK 1 Korcsolyák A kimmériaiak, akik 3200 év­vel ezelőtt a Fekete-tenger északi vidékén éltek, ismerték a korcsolyát. Erre a következ­tetésre jutottak a szovjet régé­szek, miután a Juzsnij Bug és a Szuhoj Limán folyók partján, Ogyessza közelében a kései bronzkorszakból származó tele­pülések romjai közötti ásatások során korcsolyákra bukkantak. Az ősi korcsolyakészítő mes­terek lapos lócsontokból készí­tettek korcsolyát. A lócsontba lyukakat fúrtak, azokon zsine­geket dugtak át és velük erősí­tették a korcsolyát talpukra. A talált korcsolyapárok 38—39­es méretűek. Nyilván ifjaké voltak. A szovjetország területén el­ső Ízben találtak ősrégi korcso­lyákat. Korukat tekintve meg­előzik a Dániában és Hollan­diában élt ősi korcsolyázók fel­szerelését. TRUD „Luxustank" Nixon amerikai elnök hivatalos gépkocsija. Átlőhetetlen ablakok, bombabiztos karosszéria, hőszige­telt ctnyag. VJESNIK U SRIJEDU Vándorol az Északi-sark „Eligazítás" útrukeiés előtt. OGONYOK Már több mint 70 évvel ezelőtt a tudósok észrevették, hogy a Föld földrajzi Északi­sarka nem mozdulatlan, hanem — bár bo­nyolult módon, — mégis mozgásban van. Egy bizonyos középpont körüli mozgásának időszaka 14 hónapig tart. Ez alatt az idő alatt a pólus körülbelül 6 méterrel változ­tatja fekvését. Ez égitestünk ún. szabad ki­lengésének az időszaka. A kutatások során ugyancsak megállapí­tották, hogy a pólus még egy — kényszerű — mozgást végez, mégpedig egy év lefor­gása alatt. Ezt a mozgást a meteorológiai időszaki befolyások idézik elő, elsősorban a világrészek váltakozó megterhelése nagy mennyiségű levegővel, valamint hó- és jég­rétegekkel. Az Északi-sark elmozdulása át­lagos fekvésétől tehát évente 10 méter. Nemzetközi egyezmény alapján állandó szolgálatot szerveztek: öt állomást létesítet­tek a Föld körül az északi egyenlítő 38 fok 8 perc szélességi fokán — Olaszországban, a Szovjetunióban, Japánban és kettőt az Egyesült Államokban. Később az Északi-sark „vándorlásának" megfigyelésére a földgömb mindkét oldalán még számos megfigyelő ál­lomás létesült. A megfigyelő állomások egész hálózata lehetővé tette még egy jelenség feltárását. Megmutatkozott ugyanis, hogy a Föld föld­rajzi pólusának átlagos fekvése is változik, bizonyos irányban eltolódik a Föld felszí­nén. E természeti jelenséget részletesen megvizsgálta A. Orlov szovjet csillagász és megállapította, hogy az Északi-sark Észak­Amerika, illetve pontosabban Labrador irá­nyában tolódik el, mégpedig évi 11—13 centiméter gyorsasággal. Ezzel szemben el­lenvetések hangzottak el. Nemrégen olyan vélemény látott napvilágot, hogy a föld­rajzi pólus nem Észak-Amerika irányában tolódik el, hanem valamilyen középpont körül mozog. Ezzel kapcsolatban számításokat végez­tem, hogy megállapítsam a tényleges hely­zetet, mert a pólus egy év alatti néhány centiméternyi mozgása is elvi jelentőségű számos pontos adat szolgáltatás számára. A terjedelmes anyag sokoldalú elemzése le­hetővé tette annak megállapítását, hogy a Föld pólusai legalábbis az utóbbi néhány évtizedben a középpont körüli mozgáson kí­vtil bizonyos egyenes vonalú mozgást is végeznek. A számítások és az adatok össze­vetése azt mutatta, hogy az északi pólus mintegy hét méterrel távolodott el attól a helytől, ahol 1903-ban volt. Felmerül a kérdés, mi idézi elő e figye­lemreméltó jelenséget — a pólusok moz­gását. Erre ma még senki sem mer pontos választ adni. A sarkok „vándorlását" való­színűleg az Idézi elő, hogy a földkéreg — a földnek e vékony burkolata — a kéreg alatti rugalmas anyagon ún. köpenyen csú­szik. Nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy az egyes világrészek sajátos mozgást is végeznek. Ez az egyéni mozgás azonban tizedrésze az egész földkéreg mozgásának, amelyet az égi orientációs pontok szerint rögzítenek. Másszóval: míg a földkéreg évente néhány centiméternyi gyorsasággal mozog, a világrészek mozgása csupán mil­liméterekben fejezhető ki, úgyhogy a szá­razföldek mozgása gyorsaságának és irányá­nak megállapítása még csillagászati mód­szerekkel is túlságosan sok időt igényel. SZOVJETSZKAJA ROSSZ1JA Népek és nyelvek A világon sokkal több nyelv van, mint nép. Ha mintegy 1300 nép él, mint azt a szovjetországban meg­jelent „A világ népeinek at­lasza" feltünteti, akkor a holt nyelveken kívül mint­egy háromezer nyelv létezik. Egy országban több nyelvet is használnak, sőt egy nép­nek több, egyes esetekben nagyon sok nyelve van. Bel­giumban például franciául és flamandul beszélnek Szu­dánban 117, Kongóban a táj­nyelveken kívül 500, Indo­néziában 250, a mindössze 1 millió 400 ezer lakosú To­góban pedig negyven külön­féle nyelven beszélnek. A Szovjetunióban például az egymillió lakosú Dagesztán­ban több mint hatvan nyel­vet beszélnek. KALENDAR HOZJAJSZTVENNYIKA Veszélyes játék. QUICK

Next

/
Oldalképek
Tartalom