Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-08 / 213. szám, kedd

SDDaDBBDDÖÖSönEJiri -- Ö J FILMEK• •C:D0DDDűBQGI3aOD OLIVER (angol) A filmrendezők és színházigazgatók már évtizedekkel ezelőtt felismerték a Dickensregényekben rejlő nagy lehetőségeket s ez a magyarázata annak, hogy az író alkotásai napjainkig bejárták a világot és mindenütt osztatlan sikert arattak. A Dickens-tolmácsolók népes táborában (már a némafilm korában több mint 20 műve került filmvászonra) nem kisebb nagyság, mint Dávid Lean, vagy George Cukor alkotott maradandót. Az utóbbi években ezekhez csatlakozott Carol Reed angol rendező, aki az eszköztelen, tiszta poézis varázsával készítette el a Twist Olivér filmváltozatát. (Az alkotót egyébként a közelmúltban bemutatott „A pápa szolgálatában" című amerikai szuperfilm rendezőjeként ismerhettük meg.) Sok vita folyt már arról, hogy az irodalom remekműveit hogyan lehet és kell helyesen a film nyelvére lefordítani. A megoldás lehetőségeinek a skálája rendkívül széles: a hagyománytisztelő, a kötött feldolgozástól egészen a teljesen szabad átköltésig terjed. Véleményem szerint azonban nem a módszeren múlik — az eredmény a döntő. Nem kellett azonban nagy matematikai tudás ahhoz, hogy a filmesek kiszámítsák: ha a Twist Olivér-bői filmet csinálnak, mégpedig melodramatikus elemekkel átszőtt musicalt, az csakis sikert eredményezhet. S bizonyára nem tévedtek! A közönségsiker persze nem kis mértékben a rendező, a forgatókönyvíró, á zeneszerző és a sok, jól megválasztott szereplő érdeme. A Twist Olivér a világirodalom egyik legkomorabb gyermekregénye, melynek Lionel Bart-féle színpadi musical-változatából készült a világsikert aratott Oliver című színes, szélesvásznú angol filmmusical. A filmet — mely eléggé hűséges Charles Dickens koloritjához — Carol Reed rendezte, aki nem a konzervatív módszerekhez, a a „puritán" feldolgozáshoz folyamodott, hanem letért a kitaposott útról és könnyed-vidám musicalt készített a híres és közkedvelt regényből. A kis lelencgyerek szomorkás történeA REMAGENI HÍD te -*- melyen keresztül az író, de a rendező is kiválóan érzékelteti a múlt század eleji angol társadalmi viszonyokat és szociális helyzetet — elbűvöl ritka megjelenítő erejével, légkörének és emberábrázolásának hitelességével, fegyelmezett mértéktartásával. (Ez az ízléses fékezettség a látványos produkciókra és a hasonló gyermekhistóriákra csak ritkán jellemző, hiszen a szentimentális, melodramatikus téma már eleve magában rejti az érzelgősség, a könnyet facsaró jelenetek veszélyét.) A film sötét tónusaiba a vártnál ritkábban, valóban csak néha vegyül az amerikai szuperprodukciókra oly jellemző pátosz, a „rózsaszín" és cukros érzelmesség. A színes film ezúttal technikailag is igen jól sikerült. Az 1830-as London elevenen és mégis patinásan tűnik elő a film kockáin. Lionel Bart méltán világhírű zenéje és dalai, Onna White tartalmas, drámai erejű koreográfiája, a . rokonszenves és a maga egyszerűségében megragadó és nemes Mark Lester Oliverje, két kiváló karakterszínész alakítása (Ron Mooddy — Fagin és Oliver Reed — Bili Sikes szerepében) — mind-mind részesei a film közönségsikerének. De az elsősorban Carol Reed rendező dinamikus, árnyalt, az élet végtelen sokrétűségét érzékeltető rendezésének köszönhető, hogy a szigorú kritikusok is a legnagyobb elismeréssel fogadták a filmet. Az alkotás kvalitásait igazolja az a tény is, hogy az Amerikai Filmakadémia tavaly az 1969-es év legjobb filmjének minősítette és öt Oscar-díjjal tüntette ki. A múlt évi moszkvai nemzetközi filmfesztiválon Carol Reed rendezőt a bíráló bizottság külön díjjal jutalmazta. Ron Moody pedig a legjobb férfialakítás díját nyerte el. Ezenkívül az alkotócsoport több tagja is díjazásban részesült. Az egyik külföldi kritikus a filmet méltatva igen szellemesen és találóan Olivernek a levesosztáskor elhangzó szavait idézte: „Uram, kérek mégl" — s ez a tömör megfogalmazás minden bizonnyal kifejezi a film erényeit is. —ym— (amerikai) A háborús filmeknek nagyjából két fajtáját ismerjük: az egyik ítél, a másik szórakoztat. Az egyik hatására az ember iszonyattal gondol a háborúra, a másik nyomán valósággal kedvet kap rá. Megesik

1, mint például ebben az amerikai filmben is, hogy a kettőt eggyé akarják vegyíteni, de ebből sem származik sok jó, mert az a néző, aki nem ismeri a háború borzalmait, tulajdonképpen nem tudja, legyen-e kedve a háborúsdira, vagy ne. /ohn Guillermin filmjére is ilyesfajta dilemmával emlékezünk

1, mert bár sok igaz kép és jelenet is van benne, ezek erejét a kasszasikert óhajtó rendező jócskán gyengíti a kimondottan kalan. dos, látványos elemekkel. A remageni híd volt az egyetlen, amelyet a németeknek a Rajnát 1945 tavaszá.n átlépő amerikai hadsereg előtt nem sikerült felrobbantaniuk. E körül a híd körül bonyolódik a film cselekménye — hol a német, hol az amerikai táborban. Meg kell hagyni, a csatajelenetek

1 felelevenítése rutinos, a technikai bravúrok nyelvét jól ismerő rendezőre vall. Vagyis a remageni csatából háborús kalandfilm készült, amelynek a látványosságon kívül érdekessége az Is, hogy néhány jelenetét tavaly és tavalyelőtt nálunk forgatták: Most városának a külszíni bányák

1 tedjeszkedése miatt halálra ítélt egyik részében és Prágától nem messze, a davlei híd völgyében. Az amerikai hadnagy szerepében tehetséges és közkedvelt amerikai színészt látunk viszont: George Segalt. Őszinte szívvel a Nem félünk a farkastól című, nemrég látott filmben tapsoltunk neki. A híd német parancsnokát Róbert Vaughn játssza, aki az emlékezetes Hét bátor férfi-ban nyerte el rokonszenvünket. S bizonyára sokan felismerik Vit Olmert is, a fiatal cseh színészt és rendezőt, akí a legvakmerőbb német tiszt szerepében mégis csak megkísérli a remageni híd felrobbantását ... NEVÉT SOHASEM FELEJTEM EL (angol) Ismét egy film, amely az önmaga és környezete ellen lázadó nyugati ifjúság tipikusan modern szüleménye. A lázadás célja egy bizonyos fajta, polgári értelemben vett önrealizálás, amely a teljes független-, ségben véli megtalálni feltételeit. A lázadás a közvetlen környezet ellen szól, a legközvetlenebb társadalmi kötöttségek ellen, de az egyéni harc, a magános küzdelem eleve sejteti a kudarcot. Vagyis ebből a lázadásból is hiányzik az osztályfelismerés, s így az illúziókról újfent bebizonyosodik: valótlan Slmok szövevénye. Michael Winner mégis hasznos munkát végzett: filmje egy kor és egy társadalmi réteg (nem nagy réteg) reális, szinte valóságmásoló tükörképe, s hősének megbékélést eredményező kompromisszuma végeredményben nemcsak a megoldás egyik szokványos formája, hanem a még lehetséges útkeresés bátorító felkiáltójele is. A szereplők közt a világhírű Orsón Welles mellett néhány olyan új tehetséget is láthatunk, akikről a jövőben minden bizonnyal sokkal többet fogunk hallani, mint eddig. jszaj j _-•

&*> N IffilIBffl Üj anyagok — új technológiák A műszaki tudományok jejlesztése nem csupán az emberi kéz által átalakított anyagi világ törvényszerűségeinek és jelenségeinek mélyreható elméleti vizsgálatain alapszik, hanem kiterjedt kísérleteken is, amelyek lehetővé teszik, hogy megtaláljuk az utat e jelenségek és a törvényszerűsé. gek irányítására, biztosítsuk a technika újabb és újabb eszközeinek megalkotását, az embernek a természet feletti hatalmát megvalósító eszközök létrehozását. Éppen ezért a műszaki tudományok minden ágában óriási jelentőségű a vizsgálatok folyamatának folytonossága: kezdve az elméleti vizsgálatoktól, áttérve a kísérleti vizsgálatokra, majd az új technikai eszközök megalkotására, az új gyártási folyamatok bevezetésére. Az alábbiakban röviden ismertetjük az új szerkezeti anyagok keresésének útjait, amelyek nélkül nem lenne megoldható a műszaki fejlesztés számos problémája. AZ ÚJ KOHÁSZATI IPAR A tudományos feladatok hatalmas köre kapcsolódik a kohászat fejlesztéséhez. Annak ellenére, hogy eredményeket értek el előre megadott tulajdonságú — pl. szilárd, hőálló, kis fajsúlyú stb. — új szintetikus anyagok gyártásában, nem kétséges, hogy a legközelebbi évtizedekben is a szerkezeti fémanyagok maradnak a technika alapvető anyagai. Éppen ezért jut a fém az egyik legfontosabb szerephez a népgazdaság anyagi-technikai bázisának a megteremtésében. E probléma megoldásában két alapvető irányzat észlelhető: a népgazdaság mennyiségi szükségleteinek kielégítése szerkezeti fémanyagokkal, valamint új, javított mechanikai és fizikai-kémiai tulajdonságú ötvözetek és anyagok létrehozása a technika új területei számára. Az acél, a könnyűfémek, a színes fém és a ritka fémek terén idejében olyan új műszaki megoldásokat kell előkészíteni, amelyek egyrészt lehetővé teszik, hogy a legkisebb veszteség árán legyen elérhető a termelés kívánt növekedése, másrészről pedig jelentősen növekedjen a munka termelékenysége. Ez részben a kohászati berendezések jobb kihasználásával is elérhető. A legfontosabb azonban a termelési folyamatok maximális mértékű gépesítése és automatizálása, beleértve az ellenőrzési és a vezérlési műveleteket. Ez pedig általában az egész technológia gyökeres megváltoztatásával jár: a meglevő technológiai eljárásokat új eljárások

1 váltják fel és ezekhez természetesen új gépek és berendezések kellenek. Mélyreható tudományos vizsgálatokat kell végezni például azzal a céllal, hogy a nyersvas és az acél koksznélküli gyártásának technológiáját kidolgozzák, közvetlenül kapjanak fémporokat az ércekből, a revékből és a tömörítvényekből, majd ezeket zsugorítsák és hengereljék, megvalósítsák a folyamatos acélöntő eljárást. A távolabbi jövő számára pedig az a cél, hogy kidolgozzanak olyan folyamatos eljárást, amellyel ércből és tömörítvényből közvetlenül hengerelt árut lehet kapni. Egyidejűleg az anyag minőségét is lényegesen javítani kell, minthogy az anyag szerkezetének és tulajdonságának homogenitását a legcélszerűbben a technológiai eljárások automatizálásával lehet elérni. További követelmény, hogy az új anyagok kémiai összetétele és szerkezete tegye lehetővé célszerű gyárthatóságukat és megfelelően nagy szilárdságukat. Az anyagok forgácsmentes alakítására alkalmas új termelékeny eljárások és berendezések megalkotása nagy megtakarítást eredményez, minthogy az utólagos forgácsoló megmunkálás minimumra csökken. Ennek eléréséhez a fémek képlékeny alakításával kapcsolatos fizikai-kémiai elmélet tudományos fejlesztése szükséges, és módot kell találni az öntési hibák kiküszöbölésére, a hatásos technológiai kenőanyagok használatára stb. A vasfémek és a színes féme'k gyártására alkalmas, nagy termelékenységű, folyamatos eljárások fejlesztését meg kell előznie a legmagasabb hőmérsékleten és nyomáson, illetve vákuumban lezajló kohászati folyamatok fizikai-kémiai vizsgálatának. Ezekre építve kell kidolgozni a magas plazmahőmérsékletű kohósítási folyamatok elméletét, tovább kell fejleszteni a képlékenység elméletét, az anyagok általános megmunkálásának elméletét, tanulmányozni kell az új fémek és ötvözetek technológiájának fizikai és kémiai alapjait. A SZERKEZETI ANYAGOK TÖKÉLETESÍTÉSE Az egész gépipar szempontjából a nagy szilárdságú acélok és ötvözetek problémája a legfontosabb. Ezek szerepe az utóbbi időben különösen megnőtt a nagy sebességű repülés és a rakétatechnika nyomán. Az anyag szilárdsága szempontjából egyre inkább szerepet kapott a szilárdság elméleti határa, amit az atomok közötti kohéziós erők határoznak még. Az ideális kristályrácsban az elméleti szilárdság — az anyagok tökéletesítésének végső határa — eddig csupán 1—2 mikron keresztmetszetű szálkristályok vizsgálatakor volt elérhető. Ráadásul ezt akkora alakváltozással érték el, amekkora egy szerkezetben sem engedhető meg. Éppen ezért az ilyen kristályok gyakorlati felhasználásához meg kell oldani a nagy rugalmassági modulusú anyagok gyártását, s ezenkívül tökéletes technológiát kell kidolgozni a szálkristályok egymással, vagy valamilyen fémes kötőanyaggal való összekötésére. A nagy szilárdságú fémek problémájának eg^ másik klasszikusnak tekinthető megoldása a hőkezelés és az alakítás kombinációján alapszik. A káros szennyeződésektől mentes nagy tisztaság a nagy szilárdsághoz szükséges. Az anyag* tisztasága az új hőálló ötvözetek előállításához is szükséges. A nagy szilárdságnak a szerkezetben való tény. leges megvalósítása nehéz technológiai feladatok megoldásával függ össze. A bányászok, a kohászok és a metallográfusok együttes munkája kétségtelenül mégis lehetővé teszi, hogy a nagy szilárdságú acéllemezek terén a legközelebbi jövőben már eljuthassunk a vas elméleti szilárdságának kb. egynegyedéig. A technikának különösen gyorsan fejlődő ágai — pl. a villamosenergia-ipar, a kémia, az elektronika, a műszeripar, az atomtechnika és az űrtechnika — különleges tulajdonságú fémeket és ötvözeteket is igényelnek: félvezetőket, szupravezetőket, nagy villamos ellenállású ötvözeteket, különféle mágneses ötvözeteket, rozsdamentes, hőálló, nagy szilárdságú ötvözött acélokat stb. Kidolgozásukkor a már eddig is használt ötvözőanyagokon kívül széles körben kell felhasználni a ritka fémeket és a ritka földfémeket, valamint vegyületeiket. A kohászat és a metallográfia terén végzett vizsgálatoknak aktívan elő kell segíteniük a nagy tisztaságú fémek gyártását. Mélyreható elméleti vizsgálatokat kell végezni, amelyeknek célja a képlékenység ős a szilárdság atomi-mikroszkőpikus elméletének kidolgozása, az ötvözetek fizikai és kémiai tulajdonságai, valamint atomi elektronszerkezetük közötti kapcsolatok törvényszerűségeinek vizsgálata, a fémek mechanikai és fizikai tulajdonságaira vonatkozó strukturális elmélet tökéletesítése. AZ ALAPANYAGGYÁRTÁS FEJLESZTÉSE A feladatok megoldásához széles körben kell fejleszteni mind az elméleti, mind az alkalmazott kutatásokat a kohászati és az ércdúsítási folyamatok terén, valamint a fémek fizikája és kémiája terén, valamint a bányatechnika elméleti alapjainak feltárásában. A fizikai-matematikai tudományok eredményeit és a kőzetek aprításának ésszerű elveire vonatkozó vizsgálatokat felhasználva meg kell teremteni az aprítás új fizikai és elektrofizikai módszereinek tudományos alapjait, el kell terjeszteni a robbantás, a fúrás hatékony módszereit, anyagait és eszközeit, a hasznos ásványok felszíni és föld alatti jövesztésére alkalmas nagy termelékenységű kombinált gépi berendezéseket. Ki kell kutatni és be kell vezetni a szén folyamatos termelésének módszereit és eszközeit, beleértve a hidromechanizációt, a bányagépek és szerkezetek automatizálását és távvezérlését, az ipari televízió alkalmazását. Végső fokon a tudománynak a komplex módon automatizált külszíni fejtések létrehozását kell elősegítenie. A távolabbi jövőben módszereket kell találni arra, hogy az ércek hasznos alkotóelemeit a meddő kőzet kitermelése nélkül vonhassuk ki (kémiai, bakteriológiai stb.- módszerekkel), ki kell dolgozni a kőzetekben fellépő dinamikai jelenségek megelőzésének megbízható eszközeihez vezető elméleti alapokat, a beomlások, a hirtelen széngáz-kitörések megelőzésének módjait. Elsődleges fontosságú az ércdúsítás technológiájában új módszerek kidolgozása, hogy így a dúsítmányban 65—68 százalékig növeljük a vastartalmat és a lehető legjobban csökkentsük a káros szennyezők mennyiségét. Az a cél, hogy dúsítmányok alakjában állítsuk elő a korszerű technika fejlesztéséhez szükséges új nyersanyagokat és különösen a ritka fémeket, és bevonjuk a feldolgozásba a korábban fel nem használt hasznos ásványokat, biztosítsuk a rendkívül koncentrált és rendkívül tiszta ércdúsítmányok termelését stb. Igen fontos, hogy tisztázzuk az ércet alkotó ásványok és a szenek alkotói, valamint a különféle reagensek közötti kölcsönhatások elméleti alapjait. A dúsításban sokatígérő irányzat az egyes fázisok vegyi elbontásának kombinált módszere. Az energiaellátottság növekedése és a villamos energia önköltségének csökkentése lehetővé teszi, hogy kiterjedtebben használjuk az elektrokémiai módszereket, különösen az ioncserélő anyagokat. A dúsítási folyamatok további fejlesztéséhez ú) fizikai-mechanikai és fizikai-kémiai módszereket kell kutatni az elválasztandó alkotóelemekre való behatás céljából. Mesterséges radioaktivitást kell például egyes alkotóelemekben létrehozni és — különösen a diszperz részecskék vonatkozásában — új elválasztási módszereket kell kidolgozni új fizikai tényezők hasznosításával. Az ércdúsítás, főleg a polimetallikus ércdúsítás terén alapvető feladat olyan folyamatok megalkotása, amelyekkel szelektív dúsítás érhető el és az ércekben levő fémmennyiség maradéktalanul kivonható. E tudományos problémák megoldása közvetlenül összefügg a mechanika fejlődésével, ezért új utakat kell keresni a szilárd testek rugalmasképlékeny alakváltozására vonatkozó általános elméletet előkészítő vizsgálatokban, továbbá az anyagok mechanikai rugalmas-képlékeny tulajdonságai, valamint fizikai-kémiai alakváltozási mechanizmusai között fennálló kapcsolatok megállapítására irányuló kutatásokban. í.djj