Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-06 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

SZLOVÁKIAI MAGYAR fotosok első kiállítása KüaBzsi István: FALUSI MOTÍVUMOK SOROZATBÓL. ^ - * i '-M-m \ * * í ^ tÍL i - , , ^ A népművelési intézet és a József Attila Ifjúsági Klub májusban a komáro-í mi Jókai-napok keretében fényképkiállítást rendezett. A kiállítást verseny-; pályázat előzte meg, melyre 35 szerző 405 felvétellel nevezett be. A beküldött felvételek közül a bíráló bizottság 73-at választott ki, és ezeket mutatták be a komáromi kiállításon. Ez volt a csehszlovákiai magyar nemzetiségű amatőr fényképészek első versenye és kiállítása. A résztvevők többsége már több kiállításon vett részt, és felvételeikkel felhívták magukra a szakértők figyel-; mét. Első közös bemutatkozásuk nagy jelentőségű, megmutatta, hogy magyar polgártársaink részt vállalnak közös hazánk kulturális és művészeti életének kialakításában. Az amatőr fényképészetnek aránylag gazdag hagyománya van, mely természetesen más viszonyok között alakult ki. A két háború közti időszakban Szlovákia magyar lakossága körében élénk tevékenységet fejtettek ki az amatőr fényképészek. A bratislavai és kassai fényképész-egyesületnek sok tagja volt, és sajátságos alkotó programmal rendelkeztek. A harmincas években kialakult a haladó, szociális irányzat, amely a vidéki lakosság, elsősorban DélSzlovákia lakossága életének szociológiai felmérésével, dokumentálásával foglalkozott. A Sarló körül csoportosult diákok és fia tal értelmiségek az elkötelezett fényképészet programját valósították meg, amely sokban azonos .volt A Természet Barátai Német Turistaegyesület mellett működő Sociofoto törekvéseivel. Hasonló irányzatot követtek az Ymca melett működő szlovák és cseh fényképészek is. A mai fiatal magyar fényképészek természetesen más formában jelentkeztek és kapcsolódtak be az együttműködésbe. Bemutatott alkotásaikkal ugyanúgy mint a többi szlovákiai fényképész, a mai ember profiljának kialakítására, gondolatviláguk, az élethez való viszonyuk és emberi tulajdonságaik tolmácsolására törekszenek. Ebből a szempontból legfigyelemreméltóbb Könözsi István főiskolai hallgató munkássága, aki fényképeivel kifejező képet alkot a mai emberről. Felvételein felvetette a falu, az öregség, a város és a fiatalság problémáit. A képzőművészeti jellegű, kísérletező felvételein az emberiséget ma oly nagy -—Tnértékben jellemző keresést és kutatást fejezi ki. Hasonló jellegűek a bratislavai Tóth pál Gyula munkái is. „Az 1900-as nemzedék" sorozata, elsősorban „A nagymama" valamint portréjai, falusi képei a mai ember mentalitását ós életkörülményeit örökítik meg, jó meglátással kultúráltan és művészi Igényességgel. Ilyen zsánerű felvételeket mutatott be az újvári Gyéni ]ános, A bratislavai Prandl Sándor és a rozsnyói Kanala Iván is. Az újvári Procházka István szülőföldjét mutatja be, felvételeit a széles látókör, a mezők, erdők, vízszintes csíkjai és a jó kompozíciós ritmus jellemzi. Tájfelvételeket mutatott be a bratislavai Pórsök Imre és komáromi Bíró Béla ls. („Az árzív után" című szuggessztív felvételen a napégette, árvíz sújtotta földeket mutatja be.) A versenyben és a kiállításon is külön hely illeti meg az izsai Kurucz Sándor, a budapesti Filmművészeti Főiskola hallgatójának felvételeit. Kompozícióit a technikai megoldások magas színvonala jellemzi, nagyon jól bánik a fénnyel, és alkotásai arról tanúskodnak, hogy jól ismeri a fényképészet mai irányzatait. Ez bizonyos előnyt jelent, de ugyanakkor hátrányt ls. A szerzőnek lehetősége nyílik, hogy rugalmasan csatlakozzék a legújabb irányzatokhoz, (szürrealista tájképei a logikátlanul elhelyezett alakokkal a szerző által kívánt hatást gyakorolják), de munkáiban hiányoljuk a térrel és az idővel való kapcsolatot. Felvételei szépek, tetszetősek, talán tökéletesek is, de földöutúliak és időfelettiek. Hiányzik belőlük a kor és a hely, korunk ós tájunk szelleme. Ha Kurucznak sikerül visszatérnie oda, ahonnan elindult, nagy lehetőségek állnak előtte. A komáromi kiállítás megmutatta a magyar és a szlovák fényképészek törekvéseinek és irányzatának azonosságát. Felvételeiken ugyanazokat az embereket, ugyanr azokkal a gondokkal és örömökkel, azonos módon és művészi program szerint örökítik meg. Véleményem szerint a kiállítás megrendezése nagyon hasznos volt, s lehetővé tette, hogy meggyőződjünk arról, ezen a téren is milyen közel állunk egymáshoz. ĽUDOVÍT HLAVÁČ 2 '< U S-C s Z S t = s a « N 3 M 2 =