Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-06 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1970. szeptember 6. A NAP kel: S.08, nyugszik: 18.16 őrakor. A HOLD kel: 11.06, nyugszik: 19.56 óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZAKARIÁS - ALÍZ nevű kedves olvasóinkat • 1620-ban ezen a napon indult el Angliából a May flower • 1790-ben szüle tett JOSEPH THOÜVEN1N francia könyvkötő, a res­tauráció kori francia könyv­kötőmtivészet mestere (+ 1834). • 1925-ben halt meg ÁGOSTON PÉTER jogtudós, a Magyar tanácsköztársa­ság külügyi népbiztoshe­lyettese (szül.: 1874). Olvasd, terjeszd... Lassan vége a nyárnak. Az emberek — megérdemelt pihenés után — visszatér­nek munkahelyükre, hogy újult erővel kapcsolódjanak be az építőmunkába. Vége a nyári szünidőnek is, a peda­gógusok már a katedrák mögött állnak, s a diákok az új tankönyvekkel ismer­kednek. Számukra is meg­kezdődik az intenzív munka — az életre való felkészítés és felkészülés. S ebben a fo­lyamatban — úgy véljük — jelentős helyet foglal el a sajtó. Ennek tudatában szer­kesztjük a lapunkat — s arra törekszünk, hogy ne­mes hivatásunknak becsüle­tesen, elvhűen eleget te­gyünk. Igyekezetünket arra összpontosítjuk, hogy olva­sóinkkal tovább fejlesztjük kapcsolatainkat, s igényes, pártunk marxista—leninista politikájának megfelelő la­pot szerkesszünk. E törekvésünknek termé­szetesen csak akkor lesz eredménye, ha lapunk egyre több olvasóhoz jut el. Véle­ményünk szerint minden asztalon ott a helye az Oj Szónak, legyen az szövetke­zeti dolgozó, kőműves, pe­dagógus vagy diák asztala. A szabadság és a szünidő után azokhoz fordulunk, akik még eddig nem léptek be olvasóink nagy táborába, vagy az említett időszakban ideiglenesen kiváltak: Fo­gadjátok lapunkat jó barát­kánt, családtagként I Azokat pedig, akik már évek óta hűek lapjukhoz, arra kérjük, kapcsolódjanak be a terjesz­tésébe. Szeretnénk felkérni pedagógusainkat: terjesszék, népszerűsítsék lapunkat a diákok, a szülők körében. Ügyünk, célkitűzésünk kö­zös. Az Oj Szó továbbra is ezek megvalósításán fárado­zik. Erre a munkára hívunk mindenkit. Olvasd és terjeszd — ez a Te lapodl A következő tartalmából A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET SZERZŐDÉS GAZDASÁGI JELENTŐSEGE (Jirí Štepánek cikke a Nová mysl-ből) TÁJAK, EMBEREK, PROBLÉMÁK (Rozsnyótól Pe'isőcig) FABRY ZOLTÁN ÉS A NYELVI KULTÜRA (Kovács Győző cikke) A munkabiztonsági előírásokat nemcsak ismerni kell Egyszer egy fiatal munkástól hallottam, hogy veszélyes mun­kája végzése közben azért nem használ biztonsági övet, ne­hogy 1 munkatársai kinevessék. Talán mondani sem kell, hogy munkatársai többnyire fiatalok valtak, vagyis a biztonsági elő­írás be nem tartása nemcsak tapasztalatlansággal és meggon­dolatlansággal magyarázható, hanem a korunkra jellemző „le­génykedéssel" is. Mindehhez persze hozzájárulhatott az alapos ellenőrzés elhanyagolása is. Pedig olyan munkahelyről volt szó, melyet többnyire a magasban, tehát állandó veszélyben vé­geznek. A biztonsági intézkedés be nem tartása tehát nyilván félelmet váltott ki, még ha nem is ismerték be egymás előtt a fiatal dolgozók. A munka közben jelentkező félelem pedig valamilyen módon rányomja bélyegét a végzett munkára. Rá­adásul a félelem — ez bebizonyított tény — már egymagában is fokozza a veszélyt, illetve csökkenti a munkabiztonságot... Mindezt egy nemrég végzett felmérés tanulságai apropóján mondtuk el. A felmérés során négy termelési ágazat — gépipar, vegy­ipar, textilipar és élelmiszeripar — 2222 dolgozójától erre a kérdésre kértek választ: „Ismeri az ön által végzett munka biztonsági előírásait?" A válaszok azt bizonyították, hogy a megkérdezettek 90,9 százaléka tisztában van munkája biz­tonsági előírásaival, 7,78 százaléka részben, 0,49 százaléka egyáltalán nem ismeri őket. Az ankét résztvevőinek 0,16 szá­zaléka nem válaszolt a kérdésre. Az is kiderült a felmérés so­rán, hogy az előírásokat nem ismerők közül valamivel több a nő, mint a férfi. Érdekes lenne megtudni, miért. Rendkívül tanulságos tapasztalat szűrhető le az eredmények, illetve a megkérdezettek életkorának figyelembevételével. Ugyanis amíg a 18 éven aluli dolgozóknak csupán 78,92 szá­zaléka ismeri, 17,64 százaléka részben ismeri, 3,52 százaléka pedig nem ismeri az előírásokat, addig a 40—59 év közti dol­gozók közt senki sem akad, aki ne ismerné 9,38 százaléka részben, 90,67 százaléka pedig teljesen ismeri munkája bizton­sági előírásait... Vagyis a bevezetőben is említett fiatalokra vonatkozik leginkább a munkabiztonsági előírások nem ismeré­se. A munkabiztonság nem ismerése fokozott mértékben vonat­kozik az üzemek új alkalmazottjaira. Egyébként az említett ter­melési ágazatok közül legjobban a vegyipar, legkevésbé a tex­tilipar dolgozói ismerik a munkabiztonsági előírásokat. E kérdés szinte elválaszthatatlan része az, hogy vajon igazod­nak-e az emberek a szóban forgó előírásokhoz. Kiderült, hogy a megkérdezettek 83,97 százaléka igen, 13,14 százaléka időnként igazodik, 0,36 százaléka nem igazodik hozzájuk. A megkérdezet­tek 1,80 százaléka nem érinti ezt a kérdést 0,73 százaléka pedig nem válaszolt a kérdésre. A számok is bizonyítják, hogy a munkabiztonsági előírásokat nem elég ismerni, hanein következetesen be is kell tartani. El­hanyagolásuk eredményeit egy másik statisztikával mutathat­nánk ki, mely azokról a hatalmas károkról szólna, melyet az egyénnek és a társadalomnak egyaránt okoznak. (fülöp) KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Súlyos kihívás Az Afrikai Egység Szervezete csúcsértekezletének már az előkészítési időszakában is komoly, a kontinens népeinek, or­szágainak alapvető érdekeit érintő, jövőjét meghatározó kér­dések, problémakörök tolultak előtérbe. U Thant főtitkár a csúcsértekezletet megnyitó beszédében tehát nem éppen vélet­lenül mutatott rá, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét az afrikai földrészen „súlyos kihívás" érte, hi­szen a fajgyűlölet és a reakció erői mind a mai napig bün­tetlenül üzérkednek a kontinens népeinek, nemzeteinek érde­keivel. Mindenekelőtt természetesen Rhodesiáról és a Dél-afrikai Köztársaságról van szó, amelyek fajüldöző rendszerei haté­kony támogatást kapnak a NATO-országoktól. Az ENSZ fő­titkára rámutatott, hogy az afrikai népek felszabadítási moz­galma, amely az utóbbi két évtizedben figyelemreméltó ered­ményeket ért el, történelmi jelentőségű csatákat vívott meg, megtorpant a kontinens déli részén, ahol a reakció, teljes erejét bevetve, szilárd bástyákat kísérel meg kiépíteni. Nos, a jelenlegi csúcsértekezletnek éppen az a kérdéskomp­lexum alkotja a gerincét, nem kevesebbről van szó, mint egy olyan akcióprogram kidolgozásáról, amely hatékonyabb támo­gatást nyújtana a felszabadító mozgalmaknak, amely az ed­diginél is jobban elszigetelné a fajüldöző rezsimeket. Mind­erre természetesen a világ haladó erőinek összefogására van szükség, arra, hogy a különböző katonai tömböket kezükben tartó militarista körök törekvéseinek gátat vessünk. Tény, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete fokozott akti­vitásának eredményeképpen jelentős mértékben sikerült elszi­getelni mind Rhodesiát, mind a Dél-afrikai Köztársaságot. Persze mindmáig komoly erők sorakoznak fel a két rendszer védelmére, amelyek nyíltan szabotálják az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozatait, a különböző nemzetközi fórumokon elfogadott dokumentumokat. Érthető tehát, hogy az Afrikai Egység Szervezete olyan intézkedéseket sürget, amelyek le­hetetlenné tennék, hogy a reakció felvonulási területet épít­sen ki magának Afrikában. S erre végeredményben a független afrikai országoknak minden lehetőségük adva van. Nem ti­tok, hogy a fekete földrész természeti kincsei, amelyek java­része mindmáig feltáratlan, ugyancsak vonzzák a nyugati vi­lág üzleti köreit. A közelmúltba n sokszor tapasztalhattuk, hogy egyenlőtlen „játék" folyik az afrikai országok és kereskedel­mi partnereik között. Lényegében a gyarmatosító politika új módszereinek érvényesítéséről volt szó. Ha már pedig, s ez lényeges momentum, az Afrikai Egység Szervezetek a gyar­matosítás utolsó maradványainak a felszámolását tűzte ki célul, vitán felül áll, hogy az „olcsó" afrikai nyersanyag ára hamarosan felszökken, sőt megszerzése politikai jellegű meg­szorításokkal is jár majd. Mindez persze a szóban forgó országok gazdasági megerősö­désének feltétele, mindenekelőtt a feldolgozó ipar kiépítése. Köztudomású, hogy a szocialista tábor országai hathatós tá­mogatást nyújtanak ehhez. Egyrészt szakembereket képeznek a fejlődő afrikai országok számára, másrészt tevékenyen hoz­zájárulnak a feldolgozó ipar kiépítéséhez is. S ez az önzetlen segélynyújtás jelentős tényezővé vált az afrikai országok po­litikai koncepciójában, megjelölte a függetlenség elérésének egyedüli módját. A jelenlegi csúcsértekezlettől sokat várnak Afrika népei, de a világ haladó közvéleménye is. Nem kevesebbet, mint a gyarmati politika felszámolására irányuló konkrét lépéseket. (B. P. M | BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az új japán—amerikai szerződés értelmében az Egyesült Ál­lamok ázsiai rendőrszerepet szán Japánnak és bizonytalan idő­re halasztotta Okinava kiürítését. (Borisz Jefimov rajza az Izvesztyijában) Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, Ľubomír Štrougal, a CSSZSZK szövetségi kormányának elnöke a kíséretükben levő elvtársakkal együtt a múlt héten ellátogatott Közép-Szlovákia több ipari üzemébe. Az elvtársakat szívélyesen fogadták a ru­žomberoki V. 1. Lenin pamutipari üzem dolgozói is. Felvéte­lünkön a IV. fonórészleg munkásnői szívélyesen üdvözlik kö­rükben Husák elvtársat. (Telefoto — ČSTK J A Szlovák Nemzeti Felkelés 26. évfordulója alkalmából Tren­čínben a Brezina erdőben eltemetett 69 mártírhalált halt an­tifasiszta harcos sírjánál emlékművet állítottak fel, amelyet dr. Peter Colotka, a CSKP KB elnökségének, valamint az SZLKP KB elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnöke lep­lezett le. (ČSTK — V. Pŕibyl felv.) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Kazah SZSZK és a Kazah SZSZK Kommunista Pártja megalakításának 50. évfor­dulója alkalmából beszédet mondott az Alma Atában tartott ünnepi gyűlésen. (Telefoto — ČSTK—TASZSZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom