Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-22 / 225. szám, kedd

Készül az új csehszlovák-szovjet kereskedelmi szerződés Beszélgetés VÁCLAV BRODNÍČEKKEL, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetőjével Az iden lejár a Szovjetunióval l'Jti5 októberében aláírt öt énre szóló kereskedelmi szerződésünk. Ezért folynak máris az új szerződés megkötésére irányuló tárgyalások. Milyen problémák várnak megoldásra? És főleg milyen eredményekre számolhatunk? VÁCl.AV BRODNÍČEK, u Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője a napokban tért vissza Moszkvából. Neki köszönhető, hogy a nagy horderejű külkereskedelmi tanácskozásról „első kézből" kapott tájékóztatásink alapján beszámolhatunk olvasóinknak. — A tárgyalások ugyan még nem fejeződtek be, de a legjobb úton haladnak, hogy az új szerződést még ebben az évben aláírhassuk. Máris elárulhatom, hogy árucserénket jelentősen kiterjesztjük. Ez az igyekezetünk az idén lejáró szerződéshez viszonyítva a forgalomnak kb. 41 százalékos növekedéséi jelenti. Véleményem szerint tanácskozásainkat igen kedvezően befolyásolják a párt- és állami szerveinknek tavaly októberében Moszkvában folytatott tárgyalásai, melyek már a szocialista gazdasági integráció jegyében folytak. — Milyen konkrét változásokat, illetve előnyöket hoz a szerződés? — Mindenekelőtt azt, hogy az eddigi klasszikus nyersanyagok helyett dúsított, korszerűbb fajtákat fogunk behozni. Vonat kőzik ez elsősorban a vasércre. Ezentúl tehát mennyiségben ugyan kevesebbet importálunk belőle, mégis, 68 -72 százalékos vastartalmánál fogva sokkal értékesebb részünkre. Noha a fejlődés folytán sokkal több nyersanyagra, így vasércre is van szükségünk, átrakodást és szállítási lehetőségeink meglehetősen korlátozottak. Ezért határoztuk el, hogy 1972-től kezdve a mennyiséget jobb minőséggel pótoljuk. Ezzel kohászati iparunk hatékonyságát is fokozzuk. — Árucserénk lényeges kiterjesztése természetesen kötelezettségeink gyarapodásával is jár. Ugyanakkor az elmúlt két évben felgyülemlett adósságunk törlesztése is bizonyára sok gondot okoz ... Képesek leszünk helytállni? — Véleményem szerint aggodalomra nincs ok. A szavakat ugyanis végre felváltották a tettek. Az első félév végéig — túlteljesítve az exporttervet — a Szovjetunióval szembeni tartozásunk nagy részét már törlesztettük. A hátralék az év végéig árucsere-forgalmunk 3 százalékánál többet aligha fog ki tenni. Ez azt jelenti, hogyha az 1970. évi árucsere forgalom eléri a 2 milliárd 200 millió rubelt, tartozásunk nem fogja meghaladni a 40—50 millió rubelt. Ezt az összeget már 1971 végéig is könnyűszerrel kiegyenlíthetjük. Ám hitelezőnk nem türelmetlen. Ismeretes ugyanis, hogy a hitelnyújtás |az árucsereforgalom 10 százalékának erejéig) a világviszonylatban is bevett szokás, és minthogy ezt a lehetőségünket csupán 30 százalékban vesszük igénybe, nem kell, hogy a fejünk fájjon. — A Szovjetunió, de más országok is többször bírálták termekeink minőségét és a szállítási határidők gyakori be nem tartását. Mivel magyarázhatók ezek az ismétlődő pontatlanságok? — Kereskedelmi 'kapcsolataink a Szovjetunióval rendkívül sokoldalúak. Ne csodálkozzunk tehát, hogy hibák is előfordulnak. A szállítási határidőkre a szerződések aláírásakor kellene nagyobb figyelemmel lenni. A kapitalisták elővigyázatosabbak. Szándékosan későbbi határidőket kötnek ki, hogy idő előtt szállíthassanak. De az idén mi is pontosan betartjuk az ütemet, sőt jóval többet teljesítünk a szokottnál. Ha minden jól megy, reméljük, sikerül megdupláznunk az így nyert előnyt. — Ez a konkurrencia miatt is nyilván igen fontos volna .., — A konkurrenciával számolnunk kell. Hiszen a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolatai, a mieínkhez hasonlóan, rendkívül kiterjedtek. Úgyszólván az egész világgal kereskedik. Érthető, hogy a sok külföldi szállítóvállalat egymással versenyez vevője kegyeiéit. Ezt a tényt nekünk is tudomásul kell vennünk s ehhez kell tartanunk magunkat. Ezért oly fontos, hogy jobb minőségű legyen az árunk, betartsuk a határidőket és a szervizszolgálatot se hanyagoljuk el. Sajnos, még nem mindennel lehetünk elégedettek. Különösen cipőink és bútoraink minősége kifogásolható. A gépek alkatrészeinek szállításával is gyakran vannak bajok. Márpedig ha továbbra ls helyt akarunk állni az egyre igényesebb szovjet piacon, mely ma már kitűnő minőségű angol, olasz cipőkben és egyéb pompás külföldi áruban sem szűkölködik, akkor sürgősen meg kell javulnunk. — Mi jellemzi a legközelebbi öt év árucseréjét? — Sok tekintetben megváltozik struktúrája. Gépiparunk pl. teljesen újfajta termékeket is fog szállítani a Szovjetuniónak. A műtrágya előállítására főleg a szovjet vegyipar várja türelmetlenül gyártmányainkat. A Szov jetunió Kommunista Pártja KBnak ez idén júliusban megtartott plenáris ülésén hangsúlyozták a műtrágya döntő szerepét. — Még milyen árút exportálunk a Szovjetunióba? — Tagadhatatlan, hogy termékeink — az itt-ott előforduló hibák ellenére is — rendkívül keresettek a Szovjetunióban. Vonatkozik ez főleg a már említett árufajtákra, de a konfekcióra és egyéb közszükségleti cikkekre is. — Főleg milyen árufajtákat fogunk importálni a Szovjetunióból? — Elsősorban gépipari termékeket. Behozatalukat megkétszerezzük. Légiforgalmi társaságunk gépparkja 9 korszerű TU 154 jelzésű repülőgéppel és egy szuperszónikus géppel bővül. A személygépkocsikban mutatkozó igényeinket a legközelebbi öt év alatt mintegy 225 000 autó behozatalával fedezzük. Az olasz Fiat-gyár segítségével felépített, Togliatti nevét viselő szovjet gyár Zsiguli jelzéssel forgalomba hozott termékeire gondolok, melyeket újfajta Moszkvicsokkal és Volgákkal szándékozunk kiegészíteni. Mezőgazdasági gépkészleteinket pedig gabonakombájnokkal, különféle traktorokkal, ekékkel és géptartozékokkal gyarapítjuk. Persze a ház. és útépítő berendezésekről sem feledkeztünk meg. És mert a fejlődés egyre több nyersanyagot igényel, a Szovjetunió ezen a téren is kilesz magáért. — Kétségtelenül nagy se gíiséget jelentenek ezek a ' szálítások. De a Szovjetunió a terven túlmenően is nemegyszer állt már mellénk szorult helyzetünkben. Konkrét példákban bizonyára nincs hiány ... — Valóban ez a helyzet. Az idén nyáron pl. Szlovákia vette igénybe a Szovjetunió önzetlen segítségét. A búza nagy rés^e megüszkösödött. Ki tudja, mit vetnénk el az ősszel, ha a Szovjetunió soron kívül nem szállítana 13 000 tonna kitűnő minőségű vetőmagot (hozama hektáronként 36—40 mázsa), mely ígérete szerint legkésőbb október 15-ig megérkezik. Kanadán és az USA-n kívül más ország képtelen volna ilyen nagyfokú segítségre. Megértéséért külön köszönetet érdemel. Ez azonban csak

1 egy példa a sok közül és csupán azt igazolja, hogy együttműködésünk a Szovjetunióval, noha rendkívül igényes, minden téren mérhetetlenül hasznos. Arra törekszünk tehát, hogy a jövőben is kiérdemeljük bizalmát és minél kevesebb okot szolgáltassunk az elégedetlenségre. Kölcsönös érdekünk* ez a célkitűzés, melyet minden bizonnyal készülő kereskedelmi szerződésünk is tükrözni fog. Legalábbis tárgyalás

a'ľf- KARDOS MARTA Vöröskatona volt EGY VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEI CSEVÁR LAJOS munkáscsaládból származik. Az általános iskola elvégzése után egy évig szeghordógyerek volt a komáromi hajógyárban, majd a Dosztál-cégnél tanulta a gáz- és vízszerelő mesterséget. Alighogy felszabadult, tizennyolc éves korában be kellett vonulnia. Az első világháborúban a frontokon sok katona esett el, kellett az utánpótlás. Ez volt az oka annak, hogy nem kímélték a fiatalabb korosztályok életét sem. Nagybecskerekre vitték, ahol magyarok, szlovákok, németek, szerbek voltak, akiket egy közös nyelven, németül vezényeltek. — Kevéssel utána — mondja Csevár Lajos — megkaptuk a felszerelést, de fegyvereket nem adtak. Zászlóaljunkban sok idősebb, frontot járt katona szolgált, akik nem is rejtették véka alá elégedetlenségüket. 1917-et írtak akkor. A katonák már nem szívesen viselték el a kemény regulát, főleg amikor hír érkezett arról, milyen események játszódtak le Oroszországban. Ilyen hangulatban döcögött velünk a hosszú katonavonat, amelynek egy-egy kocsijában negyvenen vagy még többen szorongtunk. Később megtudtuk, hogy az olasz frontra visznek bennünket. Olaszországban július végéig harcoltunk. Innen először Bécsújhelyre, majd Brassóba mentünk és vártuk a további intézkedéseket. Mivel azonban semmiféle utasítás nem érkezett, segítettünk a helybeli földműveseknek a termés betakarításában. Itt voltunk egészen 1918 novemberéig, amikor megtudtuk, hogy véget ért a háború. Leírhatatlan örömet éreztünk. Mindenki hazaíelé igyekezett. Idehaza azonban örömünk ürömmé változott, mert nem kaptunk munkát és éheztünk. A városban szaporodtak az erőszakosságok, a rendszertelenségek, s ezek megfékezésére az elöljáróság rendfenntartás céljából behívta az 1898—99-es korosztályok volt katonáit. Később Tatára kerültünk. Ott ért bennünket a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának híre. Zászlóaljunk minden tagja vöröskatonának jelentkezett. Nagyon szép látvány volt, amikor sapkáinkon Ferenc )ózsef címere helyett vörös rózsa díszelgett. Tatáról Komárom Újvárosba szólított a parancs, ahol géppuskás-kiképzésen vettünk részt. Közeledett 1919. május elseje, melynek megünneplésére nagybán készülődött Budapest népe. Nálunk is, az április 25én megtartott katonatanács ülésén úgy határoztunk, hogy mivel Budapesten szép ünnepséget rendeznek, mi is teszünk valamit. Az ellenforradalmárok által megszállt felvidékre elviszszük a szabadságot jelentő forradalmi vörös zászlót. Egyúttal segítséget akartunk nyújtani az Eperjesen kikiáltott Szlovák Tanácsközársaságnak. Feletteseink elmondották, hogy a szlovák elvtársak tárt kaVokkal várnak bennünket. Nagy volt a lelkesedés és a készülődés. 1919. május l-re virradó éjszaka a sötétség leple alatt egyetAMIT MEGTEHETSZ MA TOBB FIGYELMET AZ ISKOLAÉPÍTÉSNEK 1970. IX. 23. Szeptember elsején országszerte megkezdődött a tanítás. A két hónapi megérdemelt pihenés után a diákok elfoglalták helyüket a padokban, hogy ismét „munkához" lássanak. Sok helyen örömteli volt a tanévnyitás mivel a gyerekek új iskolát, tantermeket vehettek birtokukba. Szlovákiai méretben az öröm azonban nagyobb is lehetett volna, ha az építők megtartották volna óz átadási határidőt. Sajnos, a tervezett 595 tanteremből a tanévnyitásig csak 450-et adtak át rendeltetésének. A többiek építését e hónapban, illetve az év végéig fejezik be. Az építővállalatoknak Szlovákiában az idén újabb 70p tanterem építését kellene elkezdeniük. Ezek nagy részét 1971. szeptember elsejéig kell átadni rendeltetésüknek. A több éves tapasztalatok és af. iskolák építése terén mutatkozó jelenlegi helyzet azonban arra figyelmeztet, hogy a jövő év sem lesz teljesen örömteli. Éppen ezért már most szükséges olyan intézkedések foganatosítása, amelyek a mutatkozó és az évente ismétlődő lemaradásokat az iskola-építkezések terén a minimumra csökkentené. Az .építővállalatok valóban nagy feladatok előtt állnak. A Košicei Magasépítő Vállalatnak az idén pl. 4 óvodát — 480 férőhellyel — és egy 22 tantermes iskola építését kell megkezdenie. Az utóbbit — amely Tőketerebesen épül — júniusban kezdték el, persze megkésve. A Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat a negyedik negyedévben 22 tantermes iskola építését kezdi meg Losoncon. Ezenkívül Tisovecen, Zvolenben, Banská Bystricán és Breznón összesen 94 tanterem építése vár rá. Ezek munkálatainak a megkezdését azonban késlelteti a nehézkesen készülő terv, és az építkezéshez szükséges más egyéb formalitás. A Zilinai Magasépítő Vállalatnak a körzetében idén 163 tanterem építését kell megkezdenie. Az említettekből az építővállalat 66 tanterem építését csupán az év utolsó negyedében szándékszik megkezdeni. A trnavat vállalatra 101 tanterem építése vár. A Horná Streda-i és a báhoüi iskolákon kívül az építkezéseket mindenütt megkezdték. A Prešovi Magasépítő Vállalatnak is mintegy 100 tanterem építését kell megkezdenie, eddig azonban csak 66-ba fogtak bele. A fentiekből látni, hogy az építővállalatok objektív vagy szubjektív okok miatt nem tartják meg az építkezések megkezdésének határidejét, így aztán a tantermek és az iskolák nem is készülnek el határidőre. Különösen a kisebb építkezéseken télen nemigen lehet dolgozni, így a tavaszi és a nyári hónapokban „hajrá"-munka következik, amelynek a legtöbb esetben a minőség látja kárát. Ebből adódik, hogy az iskolai építkezések nagyobb figyelmet érdemelnének mind az építők, mind pedig az irányító szervek részéről. Több építővállalat munkaerőhiánnyal küzd. Ennek leküzdésében a hnb-k és a jnb k nagy segítséget nyújthatnának, és talán így hamarabb, de legalábbis időre elkészülnének az iskolák. „A nép a fiataloknak" akció keretéhen is még aktívabb munkát kellene kifejteni. Egyszóval közös erővel, összefogással bizonyára az iskolák építése terén is jobb eredményt lehetne elérni. Ha valahol, akkor itt érvényes legjobban a közmondás: „Amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapral" -nj len puskalövés nélkül kikötöttünk a túlsó parton. Azonnal csatarendbe fejlődtünk és percek alatt elfoglaltuk a hídfőket. Filmszerűen peregtek az események. Eltávolítottuk a hídról a drótakadályokat, a vasszerkezetről a robbanótölteteket, és ezzel megnyílt a híd az utánunk jövő vöröskatonák számára. A Győri Vagongyárból is érkezett egy lelkes felfegykezett egység. Valamennyien fiatalok voltak. Kellő intézkedések foganatosítása után csapataink eindultak a város felé, de a Kis-Dttnahídnál meg kellet állnunk, mert az ellenforradalmi erők géppuska-össztüzet zúdítottak ránk. Nem mehettünk tovább. Pillanatok alatt sokan meghaltak közülünk. Megszálltuk az Erzsébet-sziget városfelé elterülő .partjait Itt, míg a köd ei nem oszlott, céltalan puska- és géppuskapárbajt folytattunk reggelig. Ágyúzásra is sor került. A mögöttünk levő tüzérek lövöldöztek. A mieink hamarosan belőtték a Komárom mellett levő Harcsáson álló hatalmas puskaporos raktárt, amely óriási robbanással a levegőbe repült, bevilágítva a fronttá lett várost. Reggel az ellenforradalmi erök Pozsonyból erősítést kaplak és azonnal ellentámadásba mentek át. Elfoglalták a NagyDuna-híd feljáróját. Sok katonánk nem tudott idejében viszszahúzódni és az eljenforradalmárok kezébe került. A terroristák kíméletlenül elbántak Velük. Jobban jártak azok, akik tovább harcoltak és lehúzódtak a Duna-parton lehorgonyzott vízimalomra és egy nagy molnárladikkal visszaeveztek n lúlsó partra. Én, mivel a szigetet alaposan ismerem, a kérteken keresztül jutottam el a volt Böjti kastélyig, ahol három napon keresztül egy padláson húztam meg magam. A házban egy szlovák postás lakott, aki polgári ruhát adott és bejuttatott a városba. Igy kerültem haza. Két-háromhetes bujkálás után egyik társammal egy május végi éjszakán átúsztunk a D.una másik partjára, ahol diadalmasan lengett a szabadság vörös zászlaja. Akkor még szilárdan állt a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság. Tudtuk, hogy a Tanácsköztársaságnak bátor és harcos katonákra van szüksége, akik már az előző frontokon értékes harci tapasztalatokat szereztek. Mi éppen ilyenek voltunk. Azonnal jelentkeztünk a vörös katonai parancsnokságon, ahol szívesen fogadtak. Beosztottak bennünket a győri 31-es menetszázadba. Az összeomlásig harcoltunk. Füzesabonynál hatalmas túlerővel támadtak az intervenciós hadseregek. Sokkal többen voltak mint mi, körülkerítettek bennünket. A fogolytáborokban horthysta katonai detektívek halgatták ki a legénységet és a tiszteket. A közkatonákat pofozták, rugdosták. Sokkal brutálisabbak voltak, mint az intervenciós seregek katonái. Feljebbvalóinkat — ha munkáscsaládból szármuztak — Budapestre szállították. Sohasem hallottunk többet felőlük. Háromhónapos internálás után kiszabadultam és 1921-ig Budapesten dolgoztam, majd visszatértem Komáromba, ahol nagy nehezen sikerült bejutnom a kikötőbe, ahol húsz évig dolgoztam, majd a gázgyárba kerültem, ahol megszakítás nélkül tizenöt évet töltöttem el ... CSEVÁR LAJOS elvtárs már nyugdíjas. A városban nagyon sokan ismerik és szeretik. Nem érzi magát öregnek. Felemelő érzéssel tölti el az a tudat, hogy részt vehetett a Tanácsköztársaság fenntartásáért vívott nagy harcokban. HOLCZER LÁSZI.Ö