Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-20 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

% % % s Igen, tudósítóink irjók . . . S nincs ebben semmi írulcnös, Húz leveleik, tudósításaik naponta érkez­nek szerkesztőségünkbe. A különös most ebben mégis az, hogy nem másokról, hanem kivételesen ön­magukról, élményeikről írnak. Egy évvel ezelőtt láttunk hozzá tudósítóink hálózatának újjáépítéséhez és kiszélesítéséhez. A szerve­zett munkatársak száma ma megközelíti a háromszázot. Érdekességként megemlíthetjük, hogy hazánk területén a „legnyugatibb" tudósítónk Kovács Árpád (Karlovy Vary), a „legkeletibb" Jakab Sándor (Szirénfalva). Legidősebb tudósítónk az érsekújvári Új­vári Gyozö. Egy tudósítónk, Mázsár László, a tanév kezdetétől a Szovjetunióban, Volgctgrádban tanul. Az elmúlt év folyamán egy tudósítónk, a párkányi Nagy József eltávozott az élők sorából. Tudósítói kör Kassán, Királyhetmecen, Ipolyságon, Rimaszombatban, Galántán, Érsekújvárban, Zse­lizen és Párkányban működik. E bevezető után átadjuk a szót tudósítóinknak, hogy a sajtónap, o kommunista sajtó félévszázados évfordulója alkalmából mondják el, mi minden előfordulhat munkájuk során. ZSÓFI KURA (Rimaszombat) 1951, december lB-án szüle­tett Harmacon. A Kimászom bati Közgazdasági Középiskola negyedikes tanulója. Elsősor­ban a műemlékek és azok * dolgok érdeklik, amelyekhez valamilyen történelmi érde késség fűződik. Utazni jó! Nagyon szeretek utazni. A nyáron Magyaror­szágon, Romániában és Bulgáriában jártam. Szováta-fürdőn, Romániában nyári, mintás anyagból készült nadrágot, ugyanolyan anyagból készült tunikát vettem fel, majd szalmakalapot illesztettem a fejemre. A kemping előtti téren meg is kérdezte valaki: „Milyen előadás lesz ma es­te?" Kész volt a kapcsolat. Most már csak az élménybeszámolót kellene megírni. BLAHÓ JULIANNA (Szene) 1952. október 12-éo, Boido­gon születeti. A Szenei ÁJ talános Középiskola tanulója. Tanulmányai! az újságírói fő iskolán szeretné folytatni. Néha sikerül, néha nem A párkányi Papír- és Cellulózgyár ifjú munká­saival készítettem riportot, Négy riportalanyom kö­zül csak egy maradt a helyszínen, a többi eltűnt. Az ottmaradt ifjúval a zenekarról beszélgettünk. Fényképet kértem zenekarukról. Ô randevút tő­lem. Én nem mentem el a találkára, ő viszont nem küldött képet a zenekarról, fgy a riport el­maradt. A Napfényes Tavaknál járva egészen másként alakult a dolog. Megkérdeztem, hol találkozhat­nék búvárokkal. Határozott választ kaptam: „A víz alatt." Nem mentem a víz alá, de azért a ri­portot megírtam. HORNYÁK IRÉN (Király Itelinec) 1956. március l én született. Tudósítóink közül 6 a legfia talabb. (elenleg a Királyhelme ci Kilencéves Alapiskola IX. D osztályának a tanulója. Nehezen hitték el Nem is olyan régóta tudósítok. Szívesen teszem, hisz azért vállaltam. Az információk beszerzése­kor a hivatalok dolgozói eleinte hitetlenül néztek reám. Csak nehezen hitték el, hogy az Új Szó tu­dósítója vagyok. Amióta meggyőződtek felőle, készségesen állnak rendelkezésemre, szívesen el­mondják problémáikat NYUSTVIN FERENC (Zselízl 1938. szeptember 12 én, Ipoly visken szüleiéit. Magyar—orosz szakos tanító, (elenleg a Zse lízi Kilencéves Alapiskola igaz ' " *W gatóhelyeltese. Szereti az ir» '•%HÉl»«i dalmat ós a sportot. Tubarózsák Léber néninek A VASÁRNAPI ÚJ SZÓ egyik szerkesztője ná­lunk járva egy levelet adott át. Kíváncsian olvas­tam végig a Szepesváraljáról érkezett levelet, melyet Léber Erzsi néni, az ottani nyugdíjasok ott­honának lakója irt: „Nagy kérésem van. önök sokfelé járnak, ismernek kertészeket. Nem szerez­hetnének részemre tubarózsa-hagymákat? Lega­lább 4-6 darabot..." A Zselizi Vnb kertészetébe siettünk. Fábik Ká­roly kertésznek elmondtuk látogatásunk célját. Csak tíz cserép tubarózsa-hagymája volt. de hár­mat azonnal átadott, hogy a kertészet nevében küldjük el Léber néninek. Léber néni nemsokára köszönő levéllel nyugtázta a hagymák megérke­zését, melyben aggódva kérdezte: Vajon kivirág­zanak-e az idén? Minden bizonnyal kivirágzottak, hisz a tubaró­zsák ilyenkor nyílnak s köszöntik a sajtó nap­ját... DÁVID NÁNDOR (Párkány| 1948. március 9-én, Kényben született. Ai Ipolysági MMK­ban Érettségizett. jelenleg vámtiszt. Nőtlen. Ezért lepő dött meg, amikor táviratot ka­pott szerkesztőségünktől: „Még ma jöjjön a zselizi kórház gyermekosztályára a fiáért." Idegesen ugrott ki az ágyból Mmif amhar" 5 csa k akkor nyugodott meg, „ndgjf ClIIIICl amikor tisztázódott, hogy a voltam — kevés sikerrel postás bácsi „véletlenül" más­nak szóló táviratot adott a kezébe. Később fellélegezve ol­vasta: ..Küldjön jelentést..." Párkány környékén, az egyik faluban történt. Autónk a hnb épülete előtt állt meg. Fogadá­sunkra elénk siettek az iroda dolgozói. Akarat­lan bár, de meghallottam a titkárnő súgását: „Vigyázat, elvtársak! Ezzel az autóval nem akár­kik jöttek ...!" Amikor elmondtam, hogy a falujukról szeret­nék írni, készségesen elém tették a múlt heti já­rási lapot. Mosolyogtak: •„Szerencséje van! Most jelent meg egy cikk a falunkról. Ebben mindent megtalál. Tessék nyugodtan kiírni!" Igy persze elmaradt a tudósítás. DEÁK TERÉZ (Ipolyság) 1954. január 23-án, Szécsén kén születelt. Az ipolyságl gim­názium II. B. osztályának ta­nulója. Az ipolysági ifjú ta dósítók körének legfiatalabb tagja. Miért tudósítok? Számomra élmény egy-egy ember megismeré­se. Ugyanakkor nem szívesen beszélek, írok ön­magamról. Az ilyesmit felesleges szenvelgésnek tartom. Inkább másokat mutatok be. Talán ezért is határoztam el. hogy tudósítani fogok. VÁRADY MÓNIKA (Kassa | 1954. augusztus 23-án szüle lett, lihlsván. A kassai magyar középiskola diák|a. Vágyam Tizenhatodik születésnapomat ünnepeltem szü­leim és barátaim körében, amikor betoppant a postás a szerkesztőség táviratával: „Küldjön tu­dósítást ..." Ekkor fogalmazódott meg bennem az elhatáro­zás: hogy az érettségi után főiskolára kerüljek és utána élethivatásom legyen az újságírás. MOTESÍKY ÁRPAD (Nagycétény) 1941 január 1-én. Nagycé tényben született. lelenleg szülőfalujának tanítója. Főként a Zubor vidéki falvak életéből meríti tudósításainak témáját. Kedvenc témaköre a vadászat. Sok emberi ismertem meg A közvetlenül szerzett élményanyagot tartom lényegesnek. Mindenhová, a könyvtárakba, az is­kolákba, a sportpályákra, a vadászatokra elme­gyek. A „hallott" hírekre mit sem adok. Csak azt írom meg, amiről személyesen meggyőződtem. Sok érdekes embert ismertem meg. FARKAS RÓZSA (Áji 1941 október 1-én született, lelenleg • tornaváral jai kör 7,eti hivatal dolgozója Hivata­lukhoz 10 község tartozik. Igyekszik e községek éleiéből minden érdekes mozzanatot megírni lapHnknak. Írni, írni! Ezt a tanácsot még 1968 őszén Fábry Zoltántól kaptam. Azelőtt is Írogattam kisebb-nagyobb si­kerrel, de a tanács után még nagyobb készség­gel és akarattal fogtam hozzá az íráshoz. ÚJVÁRI GYÖZÖ (Érsekújvári 1B9B. június 7-én, Ersekú| várott született. Nyugdíjas. Tudósítóin': közül ő a legidő sebb. Az irodalmat és a törté nelmet kedveli Varázsszó Az egyik faluban több ház ajtaját is zárva ta­láltam, míg az egyikben erirlyes kopogtatásom után megjelent egy harcias asszonyság. - Mii akar? Nincs itthon a gazda. Nincs Sem­mi eladónk! - De kérem ... - Ne kérjen semmit! H a nem távozik rögtön, magára uszítom a kutyát! Kimondtam a varázsszót: - Az Új Szó tudósítója vagyok. Az asszony elmosolyodott. A kutya farkcsóvál­va fogadott. Tíz perc múlva kész volt a tudósítás KURUCZ NÁNDORNÉ (Izsa) 1929 ben született Izsán. Ta oitóoő. Egyike legrégibb tu dósítóinkji jk. A szüuidőben is rendszeresen tudósította a la púnkat Tizenhét esztendeje tanítok. Tanulmányaimat távúton fejeztem be. Még diplomamunkámban is kedvenc lapunkkal foglalkoztam, hisz ez volt o témája: „Az Új Szó szerepe a kulturális forrada­lomban." Igaz, hogy amikor legelső tudósításomat írtam községünk szövetkezetének aratási ünnepélyéről, választ sem kaptam a szerkesztőségtől, de néhány nap múlva viszontláttam tudósításomat a lapban KOVÁCS ÁRPAD (Karlovy Vary | 25 esztendős. A nyugat eseti országi PRAVDA és RUDÉ PRA VO fotóriportere. Egyébként a lévai járásból, Kálnáről szár mozik Hidegvérrel Teheneket fényképeztem, ügy akartam elkészi teni a felvételt, hogy a képbe bekerüljön az új istálló is. Körüljártam a tehenek kifutóját. Egy­szer csak zsupsz, beleléptem a szalmával letakart trágyalégödörbe. Elkattintottam a gépet s oda­szóltam a gazdaság egyik vezetőjének: - Segít majd? Rám se nézett. Csak amikor kiléptem a trágyalés gödörből, vették észre, hogy mi történt. A gazdaság vezető­je szabadkozott: - Bocsánat... azt hittem, hogy a szöveg meg­írásához kér segítséget. HORVÁTH GÉZA (Brno) 19 éves. A Brnói Építészeti Fakultás diákja. Hobbyja a zene és at irodalom. Glmna zista korában, Zselízen ismer kedett ntffg ás újságírás altá jávai Az iskolai láp szerkesz lője volt Én, a „külföldi" Januárban történt. A brnói Munkások Múzeu­mában szorgalmasan jegyzetelgettem. Egy idős bácsi, a múzeum idegenvezetője, kíváncsian kö­vetett, néha jegyzeteimbe pillantott, majd meg­kérdezte: - Ugye, maga magyar? Meglepetten válaszoltam. - Az Új Szó tudósítója vagyok. Brnóban látásból ismerik az Új Szót, de anna: kevesebben tudják, hogy Pozsonyban szerkesztik Valahányszor átlépem a Munkások Múzeumának küszöbét, a bácsi udvariasan érdeklődik: - Jól érzi magát Csehszlovákiában? - Igen - válaszolom mosolyogva, és titokban az örök igazságra gondolok: Mindenütt jó, de leg jobb otthon. HOROSZ ÁRPÁD (Tökelerebes) 1941. április 8-án. Nagykú vesden született. Tudósító munkájal 1954 ben kezdte. |e lenleg á Töketercbexl |ob szer vezési osztályán mint önálló szakelőadó és osztályvezető be Mondd meg az igazat... . . . öetörik o tejed! Igy szól a közmondás, rne lyet gyakran címeztek nekem az őrösiek a „Ho szorít a cipő?" című. kritikai hangvételű cikk meg jelenése után. Nem kellemes ilyesmit hallani. Dt ha a tudósító látja, hogy kritikája nyomán az il letékesek rendezik a problémákat, nyomban kei lemes érzés tölti el. Őrösben megkezdték a mel lékutcák aszfaltozását és az óvoda építése is biz­tatóan halad. Sokan az őrösiek közül most mó< ilyen szólásmondást címeznek nekem: „Szorítson már a csizma is!" ^ ® m : Jet** ^mtmsmmm w

Next

/
Oldalképek
Tartalom