Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-03 / 209. szám, csütörtök

El életek sokasága A

burzsoá propaganda törvénye: harc a kommunizmus ellen minden lépésen és minden eszközzel. Nem csupán az eszmék nyílt konfrontációjáról van szó. A burzsoázia szívesebben használja a hazugság, a rágalmak és a demagóg támadások módszerét. Ez megfelel a kommunizmus elleni pszichológiai háború fogalmának. Az eszmék kölcsönös harcát nem lehet teljes mértékben pszichológiai diverzióval helyettesíteni, és így a komunistaellenes "elméletek kialakítása a burzsoá világ egyre nagyobb szükségszerűségévé válik. A burzsoázia a mai napig nem volt képes egy olyan társadalmi elméletet kidolgozni, amely a marxizmust—leninizmust ellensúlyozná. Ez nem azért van, mert nincs elég ideológusuk. Több tízezer tudósnak minden eszköz rendelkezésére áll, hogy feltalálja a burzsoá társadalom reneszánszának elméletét. Számtalan elmélet születik, melyek sok esetben ellentmondanak egymásnak. Közös vonásuk, hogy a marxizmus ellen irányulnak. Bírálják, támadják, cáfolják, de nem tudnak helyette egy másik pozitív koncepciót kialakítani. A ma divatos burzsoá elméleteknek sok híve és magyarázója van, akik azonban az évek folyamán többször megváltoztatják nézeteiket és így tulajdonképpen nem beszélhetünk többfajta elméletről, hanem egy széles körű hálózatról, az eszmék, a nézetek és az érvek hálózatáról. Szociális küldetésük közös, — meg akarják akadályozni a marxizmus—leninizmus terjedését és a kommunista mozgalom előrehaladását. A legfrekventáltabb mai burzsoá elméletek közé tartozik a hídépítés doktrínája, az összetartás elmélete, az iparosított .társadalom elmélete, az elit réteg elmélete, a policentrizmus elmélete és mások. — A gazdasági és kulturális hidak kiépítése megnyithatja az utat Európa újjáegyesítéséhez — írja /. W. Fulbright A hatalom büszkesége című könyvében, mely nálunk 1969-ben jelent meg. A Nyugat és a Kelet közti gazdasági és kulturális híd doktrínájával akarják helyettesíteni a burzsoá és a szocialista ideológia közti harc összeférhetetlenségének lenini elvét, meg akarják teremteni az utat az ideológiai megbékéléshez és egyúttal kialakítják a feltételeket ahhoz, hogy a Nyugat ideológiai hatást gyakoroljon a szocialista országokra. Gazdasági nyomással akarják biztosítani a Nyugat ideológiai és politikai hatásának tolerálását. Ez a doktrína nálunk is hívekre talált, akik „a kulturális együttműködés", szellemi együttélés" jelszavával szélesre tárták a kapukat a burzsoá ideológia előtt. Ez abban nyilvánult meg, hogy a befolyásos tudományos és művészi csoportok egyoldalúan a Nyugat felé orientálódtak. A hídépítés doktrínája összefügg a konvergencia elmélettel. A doktrína alapja az a gondolat, hogy a világ jövője nem a kapitalizmusé, sem a szocializmusé, hanem egy egészen új társadalmi rendszeré. Ez az elmélet gyanúsan az Ota Šik típusú közgazdászok és politikusok érveire emlékeztet. Šik ma a Nyugaton nyíltan ehhez az elmélethez jelentkezik. Azt állítja, hogy az eddigi nyugati és keleti politikai és közgazdasági rendszerek kilátástalanok, és az új társadalom megváltó modelljét csak most dolgozzák ki. A Kelet és a Nyugat kulturális és gazdasági együttműködésének gondolata pozitív és világszerte sok híve van. Egyes burzsoá liberálisok, akik látják a kapitalista viszonyok fogyatékosságait és problémáit, gyakran valamilyen evolúciós közeledést keresnek a szocialista rendszerhez. A kommunistaellenes és a revizionista erők arra használják ki a kapitalizmus és a szocializmus közti elvi osztályellentét evolúciós áthidalásának irreális teóriáját, hogy tudatosan félrevezessék a tömegeket. Az iparosított társadalom elméletének célja elsősorban a társadalmi előrehaladás kritériumának a deformálása. A társadalmi előrehaladást lényegében csupán a tudomány és a technika fejlődésben való felhasználásának fokára korlátozza. Eltekint a termelőerők és termelőkapcsolatok fejlődésének ideológiai összefüggéseitől. Az ilyen elmélet szerint az Egyesült Államok, vagy NyugatNémetország a leghaladóbb országnak számít. Nálunk is akadtak olyan emberek, akik nem láttak tovább az orruknál, és a Nyugat fejlettebb ipari termelése és tetszetősebb közszükségleti cikkei alapján messzemenő következtetéseket vontak le a társadalmi rendszerről. A propaganda éveken keresztül szándékosan ezt a kritériumot hangoztatta, elsősorban az ifjúság körében. Ennek tipikus példája volt Šik tévé-sorozata, melynek során vulgarizált és elrajzolt ijsszehasonlítások alapján elmaradott országként tüntetett fel bennünket a látszólagos nyugati civilizációhoz viszonyítva. Hogy a legfejlettebb műszaki színvonalat embertelen életkörülmények között érik el, azt az egész kapitalista világ, így pl. az Egyesült Államok bizonyítja. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a négerek és a bevándorlók szociális körülményeit, a vietnami és a kambodzsai háborút, a harmadik világ országainak kizsákmányolását, és azt sem, hogy milyen embertelen pszichikai és erkölcsi viszonyok között élnek a jól fizetett munkások és az értelmiségiek is. Tudatában vagyunk a tudomá' nyos és műszaki forradalom követelései kulcsfontosságú jelentőségének, de ezt nem látjuk elszigetelve a politikai és a szociális osztályváltozások alapvető követelésétől. A világ előrehaladását nem lehet csupán a technika és a termelés formális mutatóira korlátozni, mivel ez nagyon leegyszerűsített eljárás lenne, amely a kommunistaellenes propagandát szolgálja és a burzsoá viszonyokat védi. A

z elitrétegek elmélete a munkásosztály társadalmi hegemóniája és a kommunista párt vezető szerepének marxista—leninista elve ellen irányul. Ez az elmélet a műveltség kritériuma szerint az értelmiséget tartja társadalmi elitrétegnek, amely arra hivatott, hogy uralkodjon. Ez az elmélet nem új. Az orosz mensevikek már fél évszázaddal ezelőtt hangoztatták, és régóta a marxizmus elleni küzdelem egyik érve. 1968-ban a jobboldali revizionista körök Csehszlovákiában szembe akarták állítani az értelmiséget a munkásosztállyal és a párttal. A 2000 szót az értelmiség állásfoglalásaként tüntették fel. Ezt az irányvonalat folytatják az augusztus utáni emigránsok, így pl. Eugen Lobi Az értelmiségiek harca című könyvében és A. f. Liehm A három nemzedék című könyve új kiadásában. A kommunistaellenes propaganda hivatalos irányvonala az utóbbi időben 180 fokos fordulatot tett. A Szabad Európa adásai rengeteget foglalkoznak „munkásproblémákkal" és Tigrid Tanúságának 37. száma valamilyen kiegészítést közöl a 2000 szóhoz, amely kizárólag a munkásokhoz szól. Ügy látszik, a kommunistaellenes központok is rájöttek, hogy a szocialista országokban semmit sem érhetnek el a munkásság nélkül, és az elitréteg elmélete nem menti meg őket. Nincs elegendő bátorságuk ahhoz, hogy beismerjék, munkásosztályunk nem azért nem csatlakozott hozzájuk, mert nem fordultak feléje, hanem azért, mert szocialistaellenes célokat hangoztattak. A policentrizmus elmélete a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megbontását tűzi ki célul. Azt állítja, hogy a marxizmus csak általános keretként szolgál, amelyben különböző elméletek létezhetnek, és ezért nehéz bebizonyítani, melyik is a valódi marxista elmélet. Felteszik a kérdést, hogy ma vajon a szovjet, a kínai, a jugoszláv vagy „a megújhodott csehszlovák" marxizmus a mérvadó? Űj történelmi jelenség, hogy a világban több olyan nézet létezik, amely marxistának hirdeti magát? A nemzetközi munkásmozgalom története azt bizonyítja, hogy az elmúlt száz év nem volt más, mint küzdelem a marxizmus helyes magyarázatáért, megteremtéséért, védelméért, érvényesítéséért és fejlesztéséért a különféle jobboldali vagy „baloldali" revizionista s opportunista tendenciák ellen. Mi az új ma ebben a harcban? Elsősorban az, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom ereje és a marxizmus—leninizmus tekintélye egyre növekszik. Míg a háború előtt csak 3,1 millió kommunista volt a világon, számuk ma már meghaladja az 50 milliót. Amennyiben az antikommunizinus sikert akar elérni, kénytelen a marxizmus leplével álcáznia magát. Ma már nemcsak a munkásmozgalom revizionistái és árulói, hanem egyre gyakrabban maguk a burzsoá ideológusok is marxistáknak nevezik magukat. Különbözőmarxista érveket vesznek át, hogy aztán ebből a pozícióból támadják a marxizmust. Ez az állapot a marxizmus válságát bizonyítja? Nem. Csupán arról tanúskodik, hogy a marxizmus tekintélye egyre nagyobb. mivel a gyakorlat bebizonyította helyességét. Ez nem csökkenti, hanem ellenkezőleg: fokozza a marxizmus—leninizmus tisztaságáért folytatott harc jelentőségét. A gyakorlat, mint a felismerés igazságának kritériuma, jelenti a választ arra a kérdésre, vajon egy vagy többfajta marxizmus létezik-e. Választ ad arra is, .hogy miszerint különböztethetjük meg a jobboldali marxista magyarázatot az álmarxizmustól. A marxizmus az igazság szinonimája, és az igazság csak egyfajta lehet. A kármennyi elméletet ta** Iáinak ki a kommunistaellenes központok, egy sohasem sikerül nekik — nem tudják helyesen megmagyarázni az emberiség törvényszerű fejlődését, és nem tudják az emberek . túlnyomó többsége, az összes dolgozó objektív érdekeit valóra váltani. Ez azért nepi sikerül, mivel csak egy helyes válasz létezik erre a történelmi kérdésre, és ezt a választ egyedül a marxizmus—leninizmus adja meg. * fRpf Az elnök portréja Tóthpál Gyula jelvétele Pirospozsgás arcú ember fog velünk kezet. Valóságos atléta termet. Nem riad viszsza a legnehezebb munkától sem. Az a típus, amelyikre azt szokták mondani, nem ismeri a fáradságot. Harminckilenc esztendős. Púchovský Sándor már nyolcadik éve áll a gímesi szövetkezet élén. Kedvelik, szeretik az emberek. Nemcsak segítőkészsége, hanem humora is közismert. Mindene a családja és a szövetkezet. Kedves felesége és két fia van. Jelenleg családi házat épít. Szabad ideje így alig van. De ha úgy adódik, ezt a keveset az olvasásnak, sportnak szenteli. Kedvenc írója fókái Mór, de kedveli a mai írókat is. Ami pedig a sportot illeti: él-hal a labdarúgásért. Szavaiból kicseng, hogy szeretné, ha a fia a nyomdokaiba lépne. Öhaja alighanem beteljesedik, mert a fiú sikerrel végezte el a gimnáziumot és felvették a nyitrai mezőgazdasági főiskolára. A lövő évben lesz húsz éve annak, hogy a faluban megalakult a szövetkezet. Szeretné, hogy a szövetkezet tagjai a jubileumi évfordulót méltóan megünnepeljék, szeretné valamilyen formában érzékeltetni az utat, amelyet szövetkezetük a két évtized alatt megtett. STUBNYA ATTILA 23 Vrábel csak azt látja, hogy Fritzsche megrezzen, majd üveges szemmel mered maga elé. Felkapja a poharát, és iszik. Cigarettát dug a szájába, megkattintja az öngyújtóját, és mélyet szippant. Magához inti a pincérnőt, s már a harmadik pohár konyakot rendeli. Nem ijedős fickó! — állapítja meg magában Vrábel. Arca rándulásával azonban elárulta, hogy nagyon is jól tudja, kit hívtak a telefonhoz. Újra reccsen a hangszóró, és megismétli a hívást. Komora Jánost Losonc hívja, jöjjön azonnal a telefonhoz! Senki sem ugrik fel, senki sem siet a kijárat felé. — Szegény Komora Jánost hiába hívják — szólal meg váratlanul Ica. — Hátha az apja halt megl A rádióban is hányszor hívják sürgősen haza az utazó családtagokat... — Lehet, hogy az étteremben ül — jegyzi meg Vrábel. Fritzsche valamit hallhatott Ica beszédéből, mert lopva rájuk pillant. Aztán nem történik semmi. Halk zümmögés tölti be a kávéházat, itt-ott nevetgélnek. Fritzsche tizenöt perc múlva fizet, és távozik. Néhány perc múlva Vrábel is kimegy, mintha az illemhelyre menne. Hozzá lép a szürke kabátos férfi, és jelenti, Fritzsche felment a szobájába ... Fél óra múlva: Fritzsche a szobájában vacsorázik, egy üveg konyakot is rendelt... Egy óra múlva: Fritzsche vendégül látta a pincérnőt. Elbeszélgetett, sőt tréfálkozott is vele .. . Másfél óra múlva a szürke kabátos -férfi beront a kávéházba, és kihívja Vrábelt. — Fritzsche megszökött! — jelenti a századosnak. — Nem gondoltunk a személyzeti kijáratra ... A KÖDBEN ÉLES LÖVÉS DÖRREN Az utcára néző két kis ablakot szürke pokróc takarja. Az egyik sarokban ágy, a másikban dívány. Mindkét oldalon szekrény sötétlik. A két ablak között kis állványon rádió. Középen nagy szögletes asztal székekkel. Az asztalnál ketten ülnek. A fiatalabbik tömzsi, széles vállú férfi, dús fekete haja a halántékán őszül. Vele szemben falusi ruhában, gyűrött ingben, pulóverben és kopott kabátban borostás arcú, idősebb ember mered maga elé. Az orra alatt őszes bajusz. A jobb válla erősen csapott, mintha megbillent volna, úgy ül a széken. Az őszes bajuszú férfi bort tölt az üres poharakba. — Ne keseregj, igyál! A fiatalabbik csak hörpint a borból. — Nem ízlik? Hozok egy kis szalonnát. — Majd később ... Mindketten rágyújtanak. — Hogy is hívnak téged — kérdezi a házigazda. — Annyi nevem van, hogy már magam sem tudom, hogy hívnak ... — Mégis ... — Szólíts Pistának. — Te meg Ondrónak. — Szervusz Ondról — Szervusz Pista! Koccintanak, és fenékig ürítik a poharat. — Jó bor — mondja Pista. — Sok szőlő terem nálunk. — Hány éves vagy? — kérdezi szlovákul a fiatalabbik. — ötvenhét. — Mióta élsz a faluban? — Negyvenöt őszétől. — Egyedül élsz? — Egyedül. — Rossz lehet így ... • — Sokkal rosszabb volt tizennyolc évig várni arra a pillanatra, hogy valaki bekopogjon hozzám! — Gondolom. — De nem is a várakozás bántott annyira, hanem az, hogy nem tudtam, mi fog történni. — Most már tudod... Még tagja vagy annak a népi tanácsnak, vagy minek hívják? — kérdezi Pista. — Már kitettek onnét... Nem jött senki, pedig azt mondták, ha nagy szükség lesz rám, felkeresnek. Nem jött senki, én meg inni kezdtem . .. Ezek szekerét toljam? — Most mivel foglalkozol? — "Éjjeli őr vagyok a szövetkezetben. Valamiből élnem kell. — Nem jár hozzád senki? — Az éjszaka mondtam .. . — Reggel volt már az az éjszaka! Majd megdermedtem a kamrádban. — Téged most keresnek? — Alighanem ... — Nálam jó helyen vagy ... Nem látott senki, hogy ide jöttél? — Akkor már nem lennék itt! — Ne félj, testvér! Kerülnek engem az emberek. Azt mondják, hóbortos lettem. Hóbortos az anyjuk istenit! — Ügy látom, csak ez az egy szobád van. — Ha több lenne, betettek volna valakit! Sok a tanító, s nincs lakásuk ... — Miért mondják, hogy hóbortos vagy? Ondro bácsi Pista szemét fürkészi. — Ügy vallatsz, mintha detektív lennél. — Az én helyzetemben te sem lennél más. — Mit tudsz rólam? Mondtak valamit odaát? — Azt mondták, hogy veszély esetén bátran jöhetek hozzád! — Mást nem mondtak? — kérdezi emeltebb hangon Ondro. — Csak a neved mondták meg és azt, hogy megbízható ember vagy — válaszolja Pista, s elneveti magát. — Mit nevetsz?! — Még azt is mondták, hogy „szűz" vagy! Egy ideig az élettársad leszek. Ondro bort tölt a poharakba. — Igyál, Pista! Isznak. — Most már hozhatnál egy kis szalonnát — kéri a vendég. — Most én mondom, majd később... Cigarettára gyújtanak. — Szóval, nem mondtak semmit?! — — Mit kellett volna még mondanirfk? — Azt, hogy miért lettem „hóbortos"! Hosszú évekig vár az ember, és semmi- Érted? Semmi sem történiki Semnji! — Ha valami történt volna, most nem lennék nálad! — Embert rejtegessek? Ez valami? — Nyugodtan élhetsz — csillapítja az öreget Pista. — Nyugodtan?! Ezt te mopdod?! Te nyugodtan tudnál itt élni? — Szó se róla, nem bánnám, ha már holnap a határon túl lehetnék. tFolytatjukI 1970 IX. 3.