Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-05 / 184. szám, szerda

Újabb zavargások Belfastban Belfast — Daniel O'Hagan te­metését követően — akit mint ismeretes az angol katonák múlt hét csütörtökön sebesítet­ték halálra — Észak-Írország fővárosában újabb zavargások robbantak ki. Az angol katonai járőrök megkísérelték feloszlat­ni a tüntetőket, mindenekelőtt a katolikus ifjúságot, ám annak ellenére, hogy a katonák gumi­botot és könnyfakasztó gázt al­kalmaztak, csak a kedd reggeli •rákban sikerült felújítani a nyugalmat. Kedden reggel két bomba rob­bant az észak-írországi Newry városában. Az egyik az úgyneve­zett angol légió épületében rob­bant fel, a másik az autóbusz­megállón. Belfastban egy házi készítményű bomba szétroncsolt egy autót, míg egy másikat is­meretlen tettes angol katonai járőrre dobott. Észak-Írországban kedden éj­jel mintegy 25 angol katona se­besült meg. A belfasti zavargá­sok során a hadsereg 700 gázzal töltött gránátot, míg a tüntetők 100 gyújtóbombát használtak fel. 65 személyt letartóztattak. Bővíteni kell a part sorait London — John Gollan Nagy­Britannia Kommunista Pártjának főtitkára cikket tett közzé a „Labour Monthly" című lapban, melyben méltatja a pártnak az utóbbi időszakban kifejtett te­vékenységét és 50 éves törté­netét. John Gollan cikkében rámu­tat arra, hogy a párt félévszá­dos évfordulója megünneplésé­nek legjobb módja az lesz, ha teljesítik a jelenlegi politikai leiadatokat. Elsősorban a párt új tagokkal való bővítéséről és Iraki küldöttség Moszkvában Moszkva — Tegnap Moszk­vába érkezett Irak küldöttsége Takritinek, a forradalmi pa­rancsnoki tanács elnökhelyette­sének, a Baath-párt főtitkár-he­lyettesének vezetésével. Az ira­néhány sorban A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSA­SÁG hitelt nyújt Algériának a népgazdaság fejlesztésére. A Budapesten aláírt megállapodás értelmében Algéria gyári be­rendezéseket vásárol majd Ma­gyarországtól. A BRIT dokkmunkások sztrájk­ja mintegy 100 millió font ster­ling kárt okozott az angol gaz­daságnak. A sztrájk befolyásol­ja a brit külkereskedelem mér­legét is. ALBERTO GUTIERREZ uruguayi képviselő kérte Dan Mitrione amerikai szakember elrablása ügyének kivizsgálását. Gutierrez szerint Mitrione külföldi kor­mány funkcionáriusa az uru­guayi biztonság szolgálatában és fontos államtitkokat ismer. Mint ismeretes, Mitrionet a múlt héten partizánok rabolták el. Hivatalosan az amerikai nagykövetség hivatalnokának nevezik, és tanácsadóként dol­gozott a montevideói rendőrpa­rancsnokságon. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár háromhetes szabad­ságra Norvégiába utazott. Létérdekünk a béke és a biztonság A csehszlovák—román diplomáciai kapcsolatok megkötésének 50. évfordulója a Morning Star című lap olva­sótáborának gyarapításáról van szó. Már a párt végrehajtó bi­zottságának januári ülésén is foglalkoztak a kérdésekkel. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára mély tiszte­letét fejezte ki a párt alapító tagjai iránt és kiemelte Willie Gallacher, J. R. Campbell, R. Pal­me Dutt és a többiek szerepét Nagy-Britanniában, valamint a nemzetközi munkásmozgalom­ban. Bukarest — A Scinteia cikket közölt Csehszlovákia és Romá­nia diplomáciai kapcsolatai megkötése 50. évfordulójának alkalmából. Csehszlovákia és Románia nemzetei a történelem során több esetben egymás oldalán álltak a nemzeti és szociális felszabadításért és a testvéri barátság elmélyítéséért folyta­tott harcban — írja a lap, majd megállapítja, hogy Romá-. nia és Csehszlovákia barátsága fejlesztésének alapja a két or­szág munkásosztályának inter­nacionalista szolidaritása. Meg­állapítja, hogy a román—cseh­szlovák barátságot megpecsé­telte a fasisztaellenes háború­ban folytatott közös harc. A két ország barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződése kellő kere­tet biztosít ahhoz, hogy a két szocialista ország magasabb színvonalon fejlessze együttmű­ködését. Mindkét ország létér­deke a béke és a biztonság. Ez­zel kapcsolatban a cikk hang­súlyozza, hogy a háború utáni tapasztalatokból, elsősorban a létező határok elismeréséből kell kiindulni. Fontos, hogy normális kapcsolatok alakulja­nak ki a két német állam kö­zött. Románia nézete szerint a müncheni szerződés már meg­kötése óta érvénytelen. IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ ki küldöttséget Kirill Mazurov, az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja, Borisz Pönomarjov, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára és más hivatalos személyiségek üdvözölték. Moszkva — Az NDK, Bulgá­ria, Románia, Csehszlovákia, Lengyelország és Mongólia 5­tagú ifjúsági küldöttségei, ame­lyek részt vesznek a Komszo­mol ötödik találkozóján, teg­nap megérkeztek Moszkvába. A Komszomol ez évben Lenin szüle­tése 100. és a fasizmus fölött ara­tott győzelem 25. évfordulójának alkalmából hívta össze a ha­gyományos találkozót. A talál­kozó résztvevői felkeresik a Szovjetunió forradalmi és har­ci dicsőségének színhelyeit. A Milan Pastirík vezette cseh­szlovák küldöttség a többi szocialista ország küldöttségei­vel együtt tegnap Uljanovszk­ba utazott. A hirosimai tragédia 25. évfordulójának előestéjén JOSEPH MOBUTU kongói el­nök tegnap megkezdte 12-napos Egyesült Államok-beli látogatá­sát. Mobutut Nixon elnök is fo­gadja. A PAN AMERICAN WORLD AIRWAYS légitársaság szóvivője közölte, hogy a New York-i Ken­nedy-repülőtéren nem működött az a berendezés, amellyel a fegyverek után kutatnak, ami­kor az elrabolt és Kubába elté­rített Boeing 747 repülőgép uta­sai felszálltak a repülőgépbe. A NYUGAT-BERLINI Wilmers­dorf fürdőben tegnapra virradó éjjel az épületek falatra isme­retlen tettesek horogkereszteket mázoltak. Nyugat-Berlin más negyedeiben is hasonló rend­bontók zavarogtak. A NEWADAI Searchlight kö­zelében lezuflant az amerikai haditengerészet egyik repülőgé­pe. Szemtanúk szerint a repülő­gépet, melynek fedélzetén 10 személy tartózkodott, villám súj­totta. VLASTISLAV RAICHL altábor­nagy, a moszkvai csehszlovák nagykövetség katonai attaséja a csehszlovák kormány nevében „A fegyverbarátság elmélyíté­séért érmét adta át a kárpáti katonai körzet több tisztjének és tábornokának. Tokióban befejeződött a nuk­leáris fegyverek betiltását szor­galmazó 16. világkonferencia első része, amelyet a Japán Kommunista Párt és a Gensuik­Jo japán békeszervezet rende­zett. A konferencia 30-tagú kül­döttségét, melyben részt vettek Ceylon, az Egyesült Államok, India és Pakisztán képviselői is, fogadta Rjokicsi Minőbe professzor, Tokió kormányzója. Ismertette a küldöttséggel azt az igyekezetét, miszerint min­dennemű robbanóanyag raktá­rozásának és tárolásának törvé­nyes betiltását szorgalmazza a japán főváros területén. A hidrogén- és atomfegyve­rek betiltását szorgalmazó ja­pán kongresszus nemzetközi konferenciája (Gensuikin), amelyet a Japán Szocialista Párt támogat, nyolc ország kül­dötteinek jelenlétében kedden Hirosimában megkezdte mun­káját. Hírügynökségi közlések sze­rint Hirosimában és Nagasza­kiban, az emberiség első atom­tragédiájának 25. évfordulóján nem vesznek részt a japán kor­mány hivatalos képviselői. BARATI ESZMECSERE Havanna — Az a szovjet kül­döttség, amely Katusevnek, az SZKP Központi Bizottsága tit­kárának vezetésével részt vett Kuba államünnepén, kubai veze­tő képviselők, köztük Fidel Castro kíséretében ellátogatott a Havanna melletti mezőgazda­sági területekre. Szoldatov, a Szovjetunió ku­bai nagykövete fogadást rende­zett a szovjet küldöttség tiszte­letére. A szovjet küldöttség találko­zott a Kubai Kommunista Párt vezető képviselőivel is. A ta­lálkozón részt vett Fidel Cast­ro, Dorticos elnök, Raul Castro, a fegyveres erők minisztere és más vezető személyiségek. # » • Havannában közleményt ad­tak ki a bolgár párt- és kor­mányküldöttség kubai látogatá­sáról. A közlemény hangsú­lyozza, hogy a bolgár és a ku­bai küldöttség tájékoztatta egy­mást a szocializmus építésében elért eredményekről, foglalkoz­tak a két ország együttműködé­sével, időszerű nemzetközi problémákkal, s tanácskoztak a nemzetközi kommunista mozga­lom helyzetéről. 1970 VIII. 5. „A Szovjetunió vezető képvi­selői részéről teljes megértésre találtunk. Biztosítottak minket arról, hogy támogatják a pár­tunk akcióprogramjában és a Nemzeti Front kormányának nyilatkozatában kifejtett szocia­lista programunkat. Arra az egyöntetű következtetésre ju­tottunk, hogy a szocialista kö­zösség és a nemzetközi kommu­nista mozgalom érdekében to­vábbi határozott lépéseket kell tenni a kommunista és munkás­pártok egységének megszilárdí­tására, a KGST-n belüli kölcsö­nös együttműködés fokozására, valamint a Varsói Szerződés keretében történő további együtt­működésre, annak érdekében, hogy az ellenség esetleges tá­madásával szemben erősítsük a szerződésben részt vevő orszá­gok védelmi képességét." E szavak 1968. augusztus 1-én hangzottak el a prágai televí­zióban, s akit idéztünk — Lud­vík Svoboda köztársasági el­nökünk, aki a történelmi neve­zetességű ágcseruyői megbeszé­lésekről számolt be. Határainkon belül és kívül is akkoriban sokan úgy vélték, hogy a pártjaink és országaink kapcsolatait ideiglenesen beár­nyékoló komor fellegek örökre szertefoszlottak. Annál is in­kább hihették ezt, mert két nap múlva Bratisiavában hat euró­pai szocialista ország kommu­nista pártjainak vezetői talál­koztak, s nyilatkozatukkal meg­pecsételték az ágcsernyői tár­gyalások eredményeit. Ez a nyilatkozat bevezetőben méltatta a szocialista országok sokéves szocialista építőmunká­jának sikereit, majd leszögez­bratislavai nyilatkozaton ott áll pártunk vezetőinek az aláírása ís, azt bizonyítja, hogy vezető­ségünk elfogadta ezeket az el­veket és a nemzetközi kommu­nista mozgalom előtt kötelez­Két év múltán te: „Valamennyi szocialista or­szág közös internacionalista kö­telessége ezeknek a vívmányok­nak a támogatása, megszilárdí­tása és védelme, amelyeket va­lamennyi nép hősi erőfeszíté­sei és önfeláldozó munkája árán értek el... A testvérpártok tör­ténelmi tapasztalatok alapján meggyőződtek arról, hogy csak úgy haladhatnak előre a szo­cializmus és a kommunizmus útján, ha szigorúan és követke­zetesen szem előtt tartják a szocialista társadalom építésé­nek általános törvényszerűsé­geit és mindenekelőtt erősítik a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt vezető szere­pét, ugyanakkor a további szo­cialista fejlődés kérdéseinek al­kotó szellemű megoldásán mun­kálkodva, mindegyik testvérpárt tekintetbe veszi a nemzeti sajá­tosságokat és feltételeket." Ez a megállapítás olyan sar­kalatos pont volt, melynek be­tartása, illetve be nem tartása végigkísért 1968 drámai esemé­nyein. Az a tény, hogy mind az ágcsernyői értekezleten elfo­gadott megállapodáson, mind a te magát ezeknek betartására a politikai gyakorlatban. Mégis az ellenkezője történt. 1968 eseményeinek részletes elemzése még sokáig fogja fog­lalkoztatni a történészeket és az arra hivatott szerveket. Ám már az eddig feltárt tények és a tapasztalat alapján leszögez­hetjük, hogy az akkori vezető­ség gyengesége, bizonyos jobb­oldali érdekkörök irányában folytatott kapituláns politikája volt az oka annak, hogy az ág­csernyői és a bratislavai meg­állapodás szövege csak papíron maradt. Hisz amikor a CSKP vezetősége aláírásával tanúsí­totta, hogy a bratislavai nyilat­kozatban rögzített elveket hi­vatalos politikai irányvonalának tekinti, a jobboldali irányítás alá került tömegtájékoztatási eszközök zöme kétértelmű, sőt néha nagyon is egyértelmű célzást tett arra, hogy e meg­állapodásokat írott malasztnak tekinti, s azt az utat szorgal­mazza, mely mind messzebbre vitte volna hazánkat a szocia­lista építés közös útjától. Azok­nak, akik egyre inkább nyugat felé szerették volna kormányoz­ni hazánk hajóját, különösen nem tetszett a nyilatkozatnak az a kitétele, hogy „a szocia­lizmus állásainak szilárdításá­ban és az imperializmus kísér­leteinek visszaverésében a sike­rek biztosítéka a rendületlen hűség a marxizmus-leniniz­mushoz, a néptömegeknek a szocializmus, a proletár inter­nacionalizmus eszméi szellemé­ben történő nevelése, valamint az engesztelhetetlen küzdelem a burzsoá ideológia az összes antiszocialista erők ellen." A jobboldaliak és az oppor­tunisták megszegték a mar­xista—leninista tanításnak eze­ket az általános érvényű, sarka­latos tételeit. Romboló, zül­lesztő aknamunkájukat tovább folytatták, s így került sor 1968. augusztus 21-én a szocialista or­szágok közös akciójára, hogy megmentsék a szocializmust Csehszlovákiában. Most, a konszolidáció folya­matában, a párt- és állami élet szocialista megújhódásának kel­lős közepén a bratislavai nyi­latkozat 2. évfordulója nem egy­szerű történelmi évforduló: int és figyelmeztet, tanúságot tesz arról, hogy a szocialista társa­dalom megújhodása, bárminő reform csak a marxizmus—le­ninizmus tanítása szellemében, a testvérpártok kollektív tapasz­talatainak tekintetébe vételével, ideológiai tisztánlátással lehet­séges. L. L. K o m m e n tárunk KUBA — a távlatok országa Kuba körül lassan lecsil­lapodik a nyugati, főként a washingtoni propaganda lár­mája. íme, szertefoszlottak a remények ... Sem gazda­sági blokád, sem fegyveres beavatkozás, ;.e.n politikai diverzió nem tudta megtör­ni a kubai forradalom ere­jét, lendületét. E viszonylagos nyugalom természetesen korántsem je­lenti annak a kampánynak a végét, amelyet a nyugati imperialista körök, elsősor­ban az Egyesült Államok, a szocializmust építő Kuba el­len Indítottak. A cukornád­sziget mind a mai napig szálka Washington szemé­ben, de ugyanakkor követen­dő példa a latin-amerikai haladó mozgalmak, a szociá­lis reformokat követelő szervezetek számára. S pont ez utóbbi vörös posztó „bi­zonyos körök" szemében, amelyek elsősorban a többi latin-amerikai országból származó, sokszor nevetsé­gesen olcsó nyersanyagra gondolnak, amelyek minde­nekelőtt e földrészhez fűző­dő érdekeltségeket és remé­nyeiket féltik. Éppen ezért tán nem vé­letlen, hogy az Egyesült Ái­lamok felderítő repülőgépei ismét rendszeres „őrjáratot" tartanak Kuba felett. A Pen­tagon természetesen nem tu­lajdonít ennek a ténynek „különösebb" jelentőséget, viszont tagadhatatlan, hogy fél szemét azért mindig Ha­vannán tartja. Persze a washingtoni kor­mányköröket egyéb mozza­natok is idegesítik. így töb­bek között egyre jobban ag­gasztja őket, vajon miként viszonyulnak általában a la­tin-amerikai országok Kubá­hoz. Nos, a Fehér Házban nem nézik éppen jó szem­mel azt a chilei—kubai ke­reskedelmi egyezményt, amelynek értelmében Chile mintegy tizenegymillió dol­lár értékű mezőgazdasági terméket szállít Kubának. Ugyanakkor az utóbbi idő­szakban egyre több latin­amerikai országban merül fel a kapcsolatok felülvizs­gálásának a kérdése, arról nem is szólva, hogy a de­mokratikus reformokat kö­vetelő mozgalmak célkitűzé­seinek a homlokterében áll a Kubával való kölcsönös viszony normalizálása, az együttműködés kibővítése. Kubában tehát fokozato­san győzedelmeskednek a forradalom eszméi, illetve beérnek gyümölcsei. Tapasz­talható ez a szociális viszo­nyok átformálódásából, az életszínvonal stabilizálódásá­ból. Az ország arányosan ki­építi iparát, mégpedig úgy, hogy az mindenképpen meg­feleljen a hagyományos ter­melési ágazatok továbbfej­lesztésének. Tudvalevő, hogy Kuba a világ legnagyobb cu­kortermelő állama. Nos, bál­áz idén rekordtermést sike­rült elérni, a cél, a tízmillió tonna, nem teljesült. Iga^ ugyan, hogy még mindig nem teljesen kielégítőek a feltételek, még sokat kell tenni a munkák gépesítése, korszerűsítése érdekében. Fidel Castro a cukorkam­pány értékelésekor beszélt ezekről a fogyatékosságok­ról. Teljes nyíltsággal muta­tott rá a hibákra, feltárta azok eredőjét, rámutatott azok kiküszöbölésének a módjára. S ebben rejlik a szocializmus útján haladó Kuba hatalmas ereje. Veze­tői nyílt kártyákkal állnak a dolgozó nép színe elé, tel­jes őszinteséggel tárják fel a hiányosságokat, s ugyan­akkor felhívják a figyelmet az eredményekre is. Az idei rekordtermés min­den esetre arra enged kö­vetkeztetni, hogy Kuba még mindig bőségesen rendelke­zik rejtett tartalékokkal. Ami pedig a cukor forga­lomba hozatalát, értékesíté­sét illeti, ma már végképp nem okoz gondot az Egye­sült Államok szervezte gaz­dasági blokád, hiszen csupán a Szovjetunió ötmillió ton­na cukrot vásárol a szocia­lista Kubától. (P.J

Next

/
Oldalképek
Tartalom