Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)
1970-08-04 / 183. szám, kedd
A HALÁL TORKÁBAN Fülledt meleg terpeszkedett a Duna mentén. Árnyékban harminckét fokot mutatott a hőmérő higanyszála. A lihegő, izzadó emberek levegő után kapkodtak, a hűvösre menekültek a tűző napsugarak elől. Többen a nagy folyamhoz vetették útjukat. Jobbára azok, akik kreolszínüre akarták napoztatni testüket. Vagy pedig a hűs hullámok vonzották, csábították őket. Délre járt az idő. Özvegy Kálmánné nem mozdulhatott a tűzhely mellől, üt szájba készítette a vasárnapi ebédet. Jóétkűek mind. Megkövetelik a magukét. Meg aztán rájuk is fér, hadd nőjenek, erősödjenek. Mert kell a háznál a kenyérkereső... Peti, a legkisebb alig múlt tizenöt éves. Mint afféle suhanc, unta magát odahaza. Egyszeriben eltűnt hazulról. Éva nővére meg már kint őgyelgett a Duna-parton. A fiú hanyagul elfektette kerékpárJát a gyér fűben. Sebtiben lerúgta cipőjét, majd félmeztelenül nekihasalt a testet hűsítő víznek. Ám nem elégedett meg azzal, hogy jól megmártózzon. Elkapta a part mentén veszteglő teherszállító uszály tatjáról csüngő vasmacskát, mintegy incselkedve vele. Itt azonban nem időzött. Beljebb merészkedett. Abban a hitben ringatta magát, hogy úszni tud, mi baj érhetné. De az életével játszott. Odament, ahol örvénylett a víz, dühödten ostromolva a kimustrált vízi szállítóeszköz oldalát. Üszott vagy öt-hat métert, mind erőtlenebbül viaskodva a szilaj hullámokkal. — Hová lett ez a szerencsétlen fiú? — tűnődött el a távolabbról figyelő. A szemét valósággal odatapasztotta arra a helyre, ahol a gyerek eltűnt. Ennek fele sem tréfál Még belefullad a gyerek. Tölcsért formált két tenyeréből, s a közelebb napozó fiatal nők felé kiáltotta: — Hé .. .1 Lányok! Segítsetek! A gyerek belefullad! Azoknak sem kellett több, villámgyorsan talpra ugrottak. Egyik is, másik is a vizet kémlelte, hátha felbukkan Peti, akit ők is láttak, hogy vetkőzött. Idegfeszítő percek teltekmúltak. Már-már azt hittem, semmi remény. Egy bimbózó élettel ismét kevesebb. Magába žárta a hullámsír... De a Kálmán-család legifjabb sarját valamiképpen, különös szerencse folytán a felszínre vetette a víz sodra. Valahol Varga Pista szomszédom halászbódéje közelében. A gyerek nem veszítette el létekjelenlétét. Hangosan jelezte, veszélyben forog az élete. A segélykiáltásra többen felfigyeltek. Ifjabb nővére, Éva vett annyi bátorságot, liogy gyönge úszó létére valamiképpen kimentse a már zsibbadt kezű öccsét. A vízbe vetette magát. A fuldokló ember még a borotvaélbe is belekapaszkodik, ha más nincs. Most is ilyesmi történt. A gyerek a lány nyakába csimpaszkodott, veszélybe sodorva a mentésére sietőt. Éva lerázta öt magáról, hiszen minden pillanatban őt is elnyelhetik a hullámok, majd megragadta a zsibbadt kezét, s rémülten kiáltotta: — Se-gít-sé-é-é-g . . .1 Egy korosabb napozó férfi volt hozzájuk a legközelebb. Ám ő éppen betegsége miatt nem merte vállalni a kockázatot. Hiszen egyszer ő is nagyon megjárta ... így hát a jó kőhajításnyira álldogáló fürdőnadrágos legényeket nógatta, menjenek már, mert mindkettőjüket elnyeli a víz. Berger Janó, az izmos, bátor legény hajlott a szóra. Ogy csapódott az alattomos folyam vizébe, mint a halat sejtő, hirtelenül lecsapó sirály. Egy-kettőre a vízben vergődőkhöz ért. Szárazra vonszolta a már csaknem alélt fiút, s a még idejében segítségére siető, veszélytől meg nem riadó lányt. Csak másnap vallotta be a gyerek, mi is történt vele, hogyan is történt. S az önvallomás legvégén kimondta az anyja szemébe örömkönnyet, csaló, simogató szót: Anyám, örülök, hogy élek. N. KOVÁCS ISTVÁN Játszva is lehet pénzt keresni A PRÁGAI SENOVÁŽNÁ a fiatalok utcája. Nem, nem az épületei miatt, hiszen ezek alig különböznek valamiben a belváros többi épületétől, de a diáklányok és fiúk miatt, akikben errefelé soha sincs hiány. Nem csoda, hiszen a Szocialista Ifjúsági Szövetség székhelyétől mindössze néhány lépésnyire van a STOP-vállalat, ahova napestig szinte özönlenek a fiatalok. Ezért a tömegek a bejárat előtt és abban a helyiségben is, melynek egyetlen dísze a rajzszögekkel odaerősített, sűrűn egymás mellett függő hirdetések. Annyi vau belőlük, hogy nem látszik töltik a fal. Ezeket a hirdetéseket tanulmányozzák a munkát kereső érdeklődők, majd „kinek a pap, kinek a papné" elve szerint a legcsábítóbb felöl Zdenka Lukáčovához, a közvetítő iroda vezetőjéhez fordulnak közelebbi felvilágosításért. Tőle, ettől a talpraesett, ügyes fiatal asszonytól tudtuk meg mi is, hogy ezek a 15—20 év körüli középiskolások és tanoncod év közben sem henyélnek. Hát még ilyenkor, a szünidőben, amikor semmi dolguk sincs. Igaz, a tanulás lefoglalja idejük java részét, de ők estéiket és az ünnepnapokat is hasznos munkával kívánják eltölteni. Nyáron pedig még több a szabad idejük, úgyhogy a legtöbbet; jó pénzért hetekre elszegődnek valamilyen munkára. Mert a mezőgazdaságban, az építőiparban, a vendéglőkben, de másutt is, ahol a munkaerőhiány folytán, illetve a nyári szabadságok idején oly nagy. szükség van minden dolgos kézre, jól megfizetik a segítséget. így azután elégedettek a diákok és persze a vállalatok is. — Amint látja, csak úgy hemzsegnek nálunk a munkalehetőségek — mutat a takarítást, hurcolkodást, csomagolást, raktárnoki, vagy akár szállodai munkát kínáló hirdetésekre Zdenka, melyek közül nem egy a titkárnői és gépírónői teendők ideiglenes elvállalására szólít fel. — Aratási munkát már nem ajánlhatok — jelenti ki sajnálkozva a központ vezetője az éppen belépő két kislánynak. — Hamarabb kellett volna jönnötök. A szénabegyűjtésnél sincs szükség több segéderőre, hiszen a szövetkezetek jóelőre gondoskodtak igényeik fedezéséről. A két kislány csalódottan összenéz. Mi lesz most? — kérdezi a tekintetük. De tanácstalanságuk csak néhány pillanatig tart, addig, amíg Zdenka ismét meg nem szólal: — Semmi baj, lányok, más munkám van részetekre. Mit szólnátok például a baromfitenyésztéshez vagy a gyümölcsszedéshez, ha mindenáron a friss levegőn akartok lenni? Mondanunk sem kell, hogy ez utóbbit választották, mert minden hiába, a gyümölcs olyan csalétek, amelynek kevesen tudnak ellenállni. De miért is ne tennék, ha ilyen előnyös lehetőségük kínálkozik? MEGSZÓLAL A TELEFON. — Gyógyszercsomagolásra van kedve? Hogyne, bármikor beállhat. Ám előzőleg jöjjön be hozzánk, hogy megbeszéljük a részleteket és átvegye a vállalat részére a beutalásunkat. Enélktil ugyanis senkivel sem állnak szóba — figyelmezteti Zdenka az ismeretlen fiatalembert. akinek nyilván nagyobb összegre van szüksége. De létezik olyan diák, akinek nem kell a pénz? Az egyik télikabátra „spórol", a másik külföldi útra és akad, aki nem szereti évközben sem fogához verni a garast, ezért gyűjti a „dohányt". A keresetéből megteheti, hiszen a vállalatok nem kicsinyesek. Az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint óránként tisztán 7—12 koronát fizetnek. Mindenki anynyit dolgozik, amennyit keresni akar. Van, aki naponta 100 koronával a zsebében tér esténként nyugovóra. Ezért pedig már érdemes egy kicsit fáradozni. Ezzel magyarázható, hogy a brigádmunkát végző középiskolásokkal majdnem mindenütt találkozunk Prágában és környékén. A fiúk nagy része az új lakótelepeken a kőműveseknek segít — néha 300-nál is többen vannak az építkezéseken —, mások az éppen elkészült lakásokat takarítják, mégpedig nemcsak úgy kutyafuttában. Ablakokat mosnak, padlót súrolnak, kilincseket fényesítenek. A múlt hónapban pl. 14 nap leforgása alatt 17 000 órát dolgoztak le ily módon. Nincs is okuk panaszra a szakembereknek, de valószínűleg az új bérlőknek sem, akik talán éppen ezeknek a gyerekeknek a jóvoltából költözhetnek be néhány héttel vagy hónappal előbb új otthonukba, ami kétségtelenül sokat jelent annak, akinek nincs tető a feje fölött. A lányok többnyire a vendéglők konyháin foglalatoskodnak. Sokan felszolgálnak az éttemekben, kávéházakban — Öröm nézni, milyen háziasak és szolgálatkészek — meséli Zdenka. —• Ügyességben és jóindulatban nemegyszer túltesznek azokon, akiket helyettesítenek. De hát ők fiatalos kedvvel, játszva végzik munkájukat és nem tekintik sértésnek vagy zavarásnak, ha a vendég soron kívül még egy pohár vizet is merészel kérni tőlük. EZÉRT VAN oly nagy keletjük ezeknek a fiataloknak, akik Zdenka Lukáčová állítása szerint évközben: szombatonként és vasárnaponként dolgozva havonta mintegy 250—300 ezer korona értékű munkát végeznek. Ilyenkor nyáron még több az idejük s ezért érthető, hogy havonta 700—800 ezer koronát fizet ki nekik a STOP központja, mely a vállalatokkal kötött szerződései alapján átveszi a munkaadótól a munkabért. Igaz, a béradó, a biztosítási díjak kifizetése és a többi költség levonása után nem sok haszonnal dolgozik ez az ifjúsági munkaközvetítő, de hát nem is ez a célja. A fő dolog ugyanis, hogy segítségére legyen a fiataloknak. KARDOS MÁRTA Új folytatásos regényünk 1963-ban játszódik. Alapvető témája: a Nyugat-Németországban székelő kémközpont elindítja a Rokon-akciót. A regény aktualitását misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a külföldi kém ügynökségek 1968-ban és manapság is hasonló módszerekhez folyamodnak. A már nyomdába került regény a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában 1971 elején jelenik meg. Sajnos, — terjedelme miatt — nem közölhetjük teljes egészében. Az első részt tartalmát az alábbiakban ismertetjük. Klatz, pozsonyi órás meglátogatja Nyugat-Németországban élő édesanyját és bátyját. Mondvacsinált ürüggyel letartóztatják és megfélemlítik, s ilyen pszichológiai előkészítés után ajánlatot tesznek neki, hogy kémkedjék Csehszlovákiában a nyugat-németországi hírszerzés számára. Egy magát Antalnak nevező férfi teszi neki az ajánlatot, aki közben folyton emlegeti az órás elvált feleségét. Annát. A hazautazása előtti napon fogadja öt a kémhálózat főnöke. Alakja, megjelenése rendkívül emlékezteti őt Helmutra, aki a háború idején a hitleri felderítő kémszolgálat pozsonyi parancsnokságán szolgált. Ogy látszik, plasztikai műtétet végeztetett magán, mert arca egészen más. Helmut csábította el annak idején Klatz feleségét, aki most tehetetlenségében azon töpreng, miért hagyta mégis Prágában az asszonyt, miért nem vitte magával Németországba. Frankén mérnököt, aki egy hadifontosságú gyár tervezőosztályának vezetőhelyettese, a háború után tizennyolc évvel felkeresi Ausztriába települt nagybátyja, Georg Leimitz. A harmadik látogatás után bejelenti neki, hogy ügynökhálózatának központja dollárokat helyezett letétbe a nevére. A rokoni látogatások ideje alatt lefolytatott beszélgetések révén szerzett hírekért, s így akarvaakaratlanul már Frankén is tagja a kémhálózatnak. Tudtára adja, hogy apja, Frankén Vilmos a Gestapo besúgója volt, 1945-ben a Javornikon tanyázó partizánok mint kémet agyonlőtték. A mérnök úgy tudta, hogy apját a németek partizánként fogták el és kivégezték. Erről hitelesnek látszó okmánya is van. Kiderül, hogy az okmányt Frankén apjának egy társa hozta neki. Ezután Frankén mérnök is kötélnek állt. János lesz a fedőneve. Három segítőtársat is kap, Halder Ottó őrnagyot, aki a katonai tervezőiroda mérnöke, a másik Zell Rudi, aki most Zelený névre hallgat, s a területi kereskedelmi vállalat vezetője. Öt Frankennak kell beszerveznie. A harmadikat nem nevezi meg. Ennél a harmadiknál lesz a kémtevékenységhez szükséges felszerelés. Utasításra majd felkeresi Frankén Oszkárt. A jelszó: Éjszaka és köd ... A válasz: Hoszszú éjszaka és sűrű köd. Leimitz kilátásba helyezi Frankennek, hogy idővel autót kap és feleségével, Hédivel együtt a határon túlra menekülhet. Leimitzet érdekli az is, vajon Frankén tagja-e a pártnak. A mérnök felvétele épp abban az időben van folyamatban. Frankén panaszkodik Leimitznek, hogy Górázd György nevű munkatársának apja, Górázd Géza, üzemi őr, a pártbizottság tagja, akadályokat gördít fölvétele elé. Leimitz azt tanácsolja neki, hogy mártsa bele valamilyen kétes ügybe a fiút. Vrábel Dezső elhárító tiszt „szimatoló" körúton járt a repülőtéren. Kávézgatás közben elbeszélgetett a büfésnővel. Egy-két elejtett szóból gyanút fogott. Előző nap egy férfi a kisfiával járt kint a repülőtéren, bejöttek málnát inni. A repülőtér parancsnokával akart találkozni, régi jó barátja, na, hogy is hívják?! A büfésnő megsajnálta a gyámoltalannak tűnő, szemüveges, görnyedt embert, s megmondta a parancsnok nevét. Vrábel a parancsnokhoz sietett: a napokban egy régi jó barátja sem kereste fel! Másnap útlevélhez használt fényképeket mutogat a büfésnőnek, aki a képek között rábukkan Klatz Károly órás fényképére. Nagy a sürgés-forgás a géptervezők osztályán. Kordík Ĺida, a szép, elvált, szőke asszony, az tzemi lap szerkesztője látogatott ide, cikket akar írni Frankén Oszkárról, az osztályvezető helyetteséről, a szocialista munkabrigád vezetőjéről. Rövidesen miniszteri kitüntetést kap, ezért kell Lidának írni róla. Adatokat gyújt, kisebb történeteket a riport „fúszerezéséhez". Górázd GyUri, a fiatal mérnök is jelen van, de nem csatlakozik a beszélgetők társaságához. Attól tart, hogy véletlenül elárulja magát, s kitudódik, hogy a szép, de nyolc évvel idősebb, elvált asszony már egy éve a barátnője. Azonban — akarata ellenére is — a társasághoz kell szegődnie, hogy tisztázzanak egy kényes kérdést. (Frankén előzőleg panaszkodott Müller Ferinek, a másik jótállójának, hogy az öreg Górázd biztosan azért ellezni felvételét a pártba, mert a kommunista mérnök fiát szeretné a helyébe, vezető állásba „protezsálni"A kis Müller, aki „segédrendőrként" titokban jelentéseket tesz az elhárítóknak Frankén viselkedéséről, saját akcióba kezd, összeugratja az apát a fiával, hogy megtudja végre, az öreg Górázd miért ellenzi olyan makacsul Frankén felvételét a pártba. Az elhárító tisztek — Vrábel Dezső és Gálát Emil — Baksa László őrnagy vezetésével tanácskoznak. Elemzik Klatz Károly órás életét. Sebezhetőnek tartják, elrendelik a figyeltetését. De nem tudják, hogy mihez kezdjenek a Leimitz—Frankén —Halder hármassal. Semmi célravezető nyom. Leimitz valóban csak rokoni látogatásra járna? Tévedett volna a határainkon túl működő felderítőnk, aki azt jelentette, hogy az Ausztriában élő Leimitz a nyugat-németországi kémközpont embere ... Miillemck megüzenik, hogy többé ne kezdjen saját akcióba ... Az üzemi pártbizottság megtárgyalta Frankén felvételét a pártba, aki kérelméhez csatolta az apja aqyonlövetését és partizánvoltát bizonyító okmányt is. Górázd, az öreg kommunista megdöbben, hiszen azon az éjszakán a falu határában nem lőhették agyon Frankén Vilmost. A partizánosztag parancsnokának megbízásából Kolejkát lőtték agyon — mégpedig ő maga hajtotta végre az utasítást. Kolejka halálfélelmében elárulta neki a főkolompos, Kmety igazi nevét: Ondrej Tarabusz volt a kivégzett társa. Kmety a leleplezés előtt szinte a keze közül szökött meg. Górázdban föltámadt a gyanú, hogy Kolejka valójában Frankén Vilmos volt. Ha ezt bizonyítani akarja, akkor most, tizennyolc év eltelte után meg kell találnia Tarabuszt. A taggyűlésen sikerül bebizonyítani, hogy Frankén Vilmos az SDP tagja volt. Csakhogy kommunisták olykor megbízatásból is beléptek az SPDbe. Górázd fia védi Frankent, s ezért apa és fia között komoly konfliktusra kerül sor. Prágába befut egy nyugatnémetországi rendszámú, fecskefarkas, fekete Chevrolet. Egy nagyvállalat megbízottait hozta kereskedelmi tárgyalásokra. A Kurt Fritzsche névre hallgató sofőr — aki csak nemrég került a vállalathoz —, nem más, mint a kémközpont futárja. Az autóban elrejtett kémfelszerelést csempészett át a határon, melyet Josef Raml prágai ügynöküknek és a pozsonyi Klatz órásnak kell átadnia. Még aznap találkozik Ramllal, és este Klatz órás egykori feleségével, a Prágában „ragadt" Annával. A vörös hajú pincérnőnek úgy mutatkozik be a szlovákul és magyarul beszélő Fritzsche, mintha a Trencsénből hivatalos útra Prágába látogató Pernek Ťibor technikus lenne ... Szlovákia fővárosában aznap este a Park kávéhmban találkozik Halder Ottó Frankén Oszkár mérnökkel. Az asztaluknál egy mogorva „házaspár" ül. A férfi nem más, mint Gálát Emil fel derítő tiszt, a „feleség" viszont a felderítők egyik külső munkatársa. A táncot utáló mogorva férj a bárpulthoz ül, a „feleség" pedig Frankenékkel „szórakozik" . .. jFolytat juk j 197u VIII. 4