Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-30 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

-< Műfordítóink műhelyéből Nyár volt akkor is, amikor először jártam Nagyölveden Most Ss nyár van, ptros rózsák lobognak végig az utakon, szegfűk emelik üdvözlésit sokujjú kezüket Jó közérzettel ácsorgom a főutcán — főleg ilyenkor nyáron van valami megtoghatatlar.u! szép ebben a faluban Bokros Ferenc, a hnb e'inöke meséli: — Nagyölved va'iamikor mocsaras, nádas vidék volt — ölyvek tanyája. Innen kapta nevét az első telepesektől. Többévszázados lassú fejlődés után az utolsó tíz esztendő hozott igazi változásokat. Itt mindenki emlékszik még az egynéhány évvel eze'iőtti állapotokra: virágtalan mindent elnyelő sártenger cuppogott a járókelőre. Bokros Ferenc nagy darab ember, ügyes szjervi zői készségekkel rendelkezik. 1960-ban került Nagyölvedre. akkor kezdődött éppen a földműves szövetkezet kiszélesítése; ez jó alapozás vo'it a falu lakosságának a megismeréséhez — Nehéz vo'it eleinte. De éreztem az emberek bizalmát, ismertem igényeiket. Mindenekelőtt a gumicsizmát akartam lehúzni mindnyájunk lábáról A járdarendszer kiépítésével kezdtük. Ez kimondottan a lakosság bevonásával történt, nehéz lenne utána számolni, hány óra társadalmi munkájába került ez a falunak. Három év alatt 13 km hosszú járdarendszert építettünk ki, majd az utak portalanítására tértünk át. A szövetkezet faluadójából erre a célra az elmúlt négy év alatt három miílió hétszázezer koronát fordítottunk. Ehhez járult még két millió négyszázezer Kčs állami kölcsön is. Ma már alig van községünkben utca szurkozatlanul. Sétálunk a portalanított, napfényben úszó utakon. A falu főutcája egy felnagyított házimérleget asszociál bennem: két végén kiszélesedő telkein, mint a mérleg tányérján a súlykok, guggolnak a házak. A házak előtt díszes rácsos kerítések, a kerítésen innen és túl gazdag virágágyások Az út hosszában kis park, tujákka'i, díszfákkal. A park végén ját szótér a legkisebbek számára, úszőmedencé

: Jében fekete bőrű gyerekek, hajóhintáin szőke kislányok. . — Mindez szocialista munkaversenyben épült — folytatja Bokros elvtárs. De parkosítottuk a kultúrház környékét is. Szeretnénk; ha gyer mekeink kulturáltabb környezetben élhetnének, mint az elődeik. Itt mindenki büszke például az új iskolára. Kiépítése ötmilliónál is több koronát emésztett fel, de megérte. Az új iskolát most cseperedő kis liget övezi. Letaposatlan gyeppszőnyegek, egzotikus fák, temérdek virág. Szökőkút és virágház. A háttérben sporttelep, mellette tornaterem. Az iskola felbecsülhetetlen értéke mégis másban rejtik, azon iskolák egyike, melyekben az oktatói-nevelői munka a legkorszerűbb keretek között történik. Szaktantermes osztályai szinte zsúfoltak a legmodernebb segédeszközöktől. Film- és diavetítők, magnetofonok, epidiaszkópok, biológiai gyűjtemények, fizikai műszerek emelik erősen az iskola önértékét. (Zárójelben jegyzem meg: a segédeszközök zömét maguk az iskola tanítói teremtik meg vagy társadaimi, vagy otthoni többletmunkával). Nagyölveden mindenütt a legfegyelmezettebb renddel találkoztam. Űgy a szövetkezet betontalajú gépparkjában, mint a különféle szórakozási 'lehetőségeket biztosító épületekben. — Eredményes munkánkat — jegyzi meg Bokros elvtárs — egyre jobban elősegíti a lakosság politikai érettsége. Az állandó egymásra utaltság kiternieite a közösségi lét törvényszerűségeit. Lakosaink aktivitása újabb tervek kigondolására és — természetesen — végrehajtására ösztökél bennünket. Ez idén példáui a temető rendezéséhez s egy hullaház felépítéséhez fogtunk hozzá. De tervünk van a további parkosításra is. Elkészült az új futballstadiöu dokumentációs anyaga is, ha minden jól megy, jövőre már ott kergethetik a fiúk a labdát. Impozáns lesz. kétmillióba kerül, elképzelheti. Az elmúlt tíz év alatt 70 új ház épült fel Nagyölveden, ebben az évben 15-en kaptak építkezési engedélyt. Fejlett üzlethálózata majdnem két és fél ezer lakos számára biztosít állandó áruellátást; földművesszövetkezete, téglagyára pedig munkalehetőséget. Ügy érzem, boldog emberek élnek ebben a faluban. A fiatalok kívánságának teszek eleget, amikor mégis ide jegyzek egy ici pici panaszt: nagyon szeretnének végre egy ízlésesen berendezett klubhelyiséget, hogy esténként ne a vendéglőkben kelljen találkozniuk — e külső jegyeiben kultúrált falut csak így tölthetnék ki illő beiső tartalommal. Hiszem, hogy ez a kívánság is megvalósul Nagyölveden. Kezemben egy szál rózsával búcsúzom. Nem tudom, hogy kinek a virágoskertjében bontottam meg a rendet. Utólagoson most kérek bocsánatot. BARCZI ISTVÁN KASSAI KÖRKÉP Kassa az utóbbi időben nagy változásokon megy át — jelentős események színhelye. Az Idei tavasz két legrangosabb rendezvénye az ez évi csehszlovák kulturiszta bajnokság, melyet a Sportcsarnokban bonyolítottak le, valamint a dolgozók szabadtéri filmfesztiválja. Mindkét rendezvény az érdeklődés középpontjában állott. A fesztivál népszerűsége növekvő tendenciát mutat. Kis híján minden filmet telt ház előtt vetítettek, annak el'ienére, hogy az időjárás szeszélyes volt. Ügy látszik, végre megoldódik az Orbán-torony rejtélye is. Vagy az időjárás martalékává válik, vagy újra műemlék lesz. Június végén megjelentek az újnak nem mondható állványzaton az első fecskék, pontosabban, néha egy, néha kettő, ugyanis naponta általában ennyi kőműves végzi el a nagyértékű műemlék javítását. Ha a javítási munkálatok ilyen kozmikus sebességgel folytatódnak, hamarabb lesz ember a Marson, mint látogató az Orbán-toronyban. Még mindig folyamatban van a Thá'iia Színház színpadának átépítése. A tervek szerint az őszi évad kezdetén kell elkészülnie. A színjátszócsoport sikereinek hallatára a kassai közönség nagy érdeklődéssel várja az első bemutatót. Oj, világoszöld festék-védőréteget kapott az Á'ilami Színház bádogtetőzete. Ez az óvintézkedés egy jelentős kulturális központ élettartamát hosszabbítja meg. Követendő példaként álljon a műemlékek és középületek karbantartói előtt! BRXJTOVSZKY JÁNOS JANA MORAVCOVÁ: ZÁSZLÓS Fogót o nap zablójába vágja. Arra a hegyre ... Nem jut fel már, azt látjo, Lyukas o zászló teste. A fény elbújik körme szegélye alá. Köd borul az éjre, mancsa szorul szájkosarán. Emberszagot érez. < JAN BREZINA: VAN REMENY Madárlátto hegyeken is túl és túl a megözvegyült erdőn titokzatos vértócsában találok önmagomra, selymes virág vagyok. Bárki letéphet. Az idő túl rövid. hogy oz öröm mezejét élősövénnyel védje, az élet túl hosszú, hogy az iszonyat terhét felfogja a jóság szeplőtelen fonola. Túl sokat abbál ne adjunk, aminek részvétteli pillantás az ára, az alvadt vérben ne kotorjanak közömbös férgek. — De miért dörömbölnek a felfeszitett ajtón? Mikor a szúrós csend gyümölcse mór régen elfogyott s a tiszta fénynek réseken bujkálva kell áttörnie e földön a hosszú éjszakát. — A megözvegyült erdőn túl egy aggastyánra leltem, utolsó ingét dobta a szelek szárnyára. Szavai frissek voltak, mint a forrós vize, de amit ki nem mondott, attól megriadt. És láttam azután, hogy a nap továbbra is a szőlőhegyek foglyo, a fecskék átszárnyalják a hatalmas tengert, csiganyáltól ezüstös a mit sem sejtő levél, s a kőhöz ólmában jut el a források titka. MILOSLAV BUREŠ: ZIZEG AZ ERŐ ZAB Zizeg oz érő zab. Az égbolt kékjén ezernyi fényes lánggal hentereg a vándormadarak feszülő csőre. Zizeg az érő zab lágy sarki fényben remeg. JIŔi WOIKER: ALAZA1 Egyre kisebb és még kisebb leszek a világon a lekgisebbé válok. A réten is a legapróbb virágot tépem le egy nyári reggelen. S ezt súgom, míg magamhoz ölelem: „Te mezítlábas kis legény, rajtad támasztja meg az ég harmatcsepp tenyerét, hogy le ne essen". Forditotta: L. GÁLY OLGA t •t