Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-29 / 205. szám, szombat

Felkerestük az új városházán Szlovákia jövárosámk főpolgármesterét, LADISLAV MARTINAK mérnököt és a szüntelenül növekvő Bratislava néhány "Időszerű problémájáról beszélgettünk. • Mi mindenben változott meg Bratislava élete azóta, hogy az SZSZK fővárosa lett? — Sokát kíván egy személytől, ha megtakarja tudni, meny-' nyit változott a város élete két év alatt — amióta az SZNT törvényének értelmében Bratislava Szlovákia fővárosa lett. Problematikus ítéletet mondani már csak azért is, mivel az elmúlt két év alatt látványos változások nem is jöhettek létre. En nek ellenére úgy gondolom, hogy bizonyos változásoknak mégis tanúi vagyunk. Elsősor ban városunk az SZSZK kormányának székhelye fett, itt összpontosították a minisztériumokat, külföldi államok külképviseleti szervei találtak otthonra városunkban. Ugyanesak más, jelentős szervezetek, mint például külkereskecj£(mi szervezetek is megnyitották irodáikat. Ezek a tények a város sokoldalú fejlődésének kedvező lehetőségeit teremtették meg. A fejlődést illetőleg fokozódott a kormány gondoskodása és felelőssége. Ez pl. megnyilvánul abban, hogy ez év januárjában a kormány megtárgyalta a város problémáit, egész sor intézkedést fogadott el és kormánybizottságot nevezett ki, élén július Hanus mérnökkel, az SZSZK kor-mányának elnökével, akit megbízott azzal, hogy koordinálja és egyesítse a legérdekeltebb minisztériumok és városi szervek tevékenységét. Jeleilleg az ötéves terv javaslatának előkészítésén dolgozunk és igyekszünk, hogy abban a kormány januári irányelvei is meggyökerezzenek. Nem árulok el államtitkot, amikor azt állítom,, hogy ezzel kapcsolatban sok probléma, akadály merül fel, főként a rendelkezésünkre álló eszközök korlátolt terjedelménél fogva, így pénzügyi és anyagi téren, amelyek nem teszik lehetővé azoknak az eredeti termékeknek a realizálását, amelyekről a kormány ebben az évben tárgyalt. Ha nem sikerül kiutat találnunk különösen a limit megállapításában a társadalmi befektetések részére, nagymértékben hátramarad. Nem vádoljuk a kormány felelős tényezőit, illetve az egyes szerveket, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy igyekezetük sokszor nem áll összhangban gazdasági életünk reális lehetőségeivel. Ezt a tényt nem azért emli tem, hogy valamiféle nyomást gyakoroljak a felelős szervekre, hanem hogy polgártársaink megértsék: a fővárosról szóló törvény elfogadása sokkal egyszerűbb volt, mint ánnak az állapotnak az elérése, hogy Bravagy pedig jelentőségében, színvonalában is, amihez minden lakosnak hozzá kell járulnia. • Hogyan kívánják megoldani a lakásproblémát? Bruiislava főként a vidékről beköltözőkkel szaporodik. — Szlovákia fővárosáb.ln még mindig problémát jelent a lakáskérdés, annak ellenére, „csend oázisait'' megteremteni. Például a város történelmi magvából a pihenés és felüdülés szigetét kialakítani. Éppen ezért meg akarjuk benne szüntetni a felesleges közlekedést, zajt, port stb. Ebben a város részben csendes borozókat, em léktárgyakat árusító üzleteket ' tervezünk. Az óváros a külföldi turisták célja és központja kell hogy legyen. Persze ezeket az A főváros tervei és gondjai Beszélgetés Ladislav Martinák elvtárssal tislavának rövid időn beiül valóban rendelkezésére álljon mindaz, amit egy főváros igényel. A város szükségletei terén tehát a lakosság és az újságírók is reálisabb és szerényebb szemszögből értékeljék a helyzetet. A legjobb akarattal és a legnagyobb igyekezettel sem tudjuk egy-két év alatt be

J hozni azt, amit hosszú éveken át elmulasztottunk. Ennek ellenére is sok problémát megoldottunk és oldunk meg. Egy kis jóakarattal még sokkal többet tehetnénk a legfelsőbb állami és városi szervek közös fáradozásaival, de ugyanakkor a Bratislava életére kiható vállalatok és intézmények felelős dolgozóinak nagyobb körültekintésére is gondolunk. Sokat segíthetnének maguk a város lakosai is, tanítók és diákok, társadalmi szervezetek és a tömegtájékoztatási eszközök dolgozói. Mindnyájuknak el kéne gondolkodniuk a segítő módozatok lehetőségén, hogyan hárítsuk el a nehézségeket, amelyek károsítják a várost, akadályozzák harmonikus fejlődését. Legfiatalabb szervünk tagjaitól egészen a legfelelősségteljesebb dolgozókig, funkcionáriusokig, mindnyájunknak el kell gondolkodnunk azon, hogy a rendel kezésünkre álló lehetőségeket miként használjuk fel a legcélravezetőbben, hogy Bratislava fejlődjék, nőjjön, szebb legyen és minden tekintetben konszolidálódjék. Hogy véleményemet alátámasszam, több társadalmi felelősségre, konstruktív munkára és kezdeményezésre van szükség. Mindnyájan részesei vagyunk annak, milyen irányban fejlődik Bratislava, csak területben, a lakások és a lakosság számában lesz-e nagy, hogy a felszabadulás óta több mint 50 000 lakás épült. A következő ötéves terv során további 22 000 lakás építésére számítunk. Mint látható, u lakásépítés irama jelentősen fokozódott. A vidékről való beáramlás révén jelentősen emelkedett a lakosság száma. Ahogy általában mondják, minden szlovák falu elküldte a maga fiát a fővárosba. A vidékről beköltözött lakosság számára jelentős hányad jut az újonnan épített lakásokból. Némelyik vállalat új alkalmazottjának már a belépéskor biztosítja a lakást. • Mikorra várható Rratislavában a lakáskérdés megoldása? — Realista vagyok, nem akarok felelőtlen kijelentéseket tenni, sem időpontokra hivatkozni. Minden igyekezetünk azonban arra irányul, hogy a lakáskérdést mielőbb megoldjuk. A magunk erejéből persze nem futja erre, de segítségünkre van az SZSZK kormánya is. Bratislava építése nagy pénzügyi beruházásokat igényel, ezen felül biztosítani kell a szükséges építészeti kapacitásokat. Sok hasonló probléma akad még ezzel kapcsolatban, amelyekben — mint már említettem — a legfelsőbb kormányszervek is segítenek bennünket. • Bratislava nagyon zajos város. Ezzel valószínűleg senki nem elégedett? — Természetesen zajos, mint minden nagyobb város. Sajnos, felesleges zajt okoznak éjszaka a felelőtlen polgárok, vagy látogatóik. Igyekszünk a zajt a minimumra csökkenteni és a • elképzeléseket nem lesz könynyíí és egyszerű megvalósítani. • Milyen nagy építkezéseket tervez Bratislava? v.— További Duna-híd építése ti Slovnaft kornyékén, a váralja kiépítése, második téli stadion, kiállítási csarnok, kormányépületek és más építkezések szerepelnek tervünkben. Most azon dolgozunk, hogy az új Duna-híd jól és hasznosan illeszkedjék bele a város forgalmi keringésébe és kapcsolja azt az építendő autópályához. Ligetfalut 150 000 lakosú városrésszé akarjuk kiépíteni. Ez azt jelenti, hogy ott körülbelül 40 ezer lakást kell majd építeni. Ha elgondoljuk, hogy a városnak 10 év múlva 350 000 lakosa, 2000-ben pedig a lakosok száma kb. félmillió lesz, elképzeljük, milyen munka vár az építőkre.. • Bratislava fejlődésében jelentős szerepet játszik a közlekedés. Mit várhatunk az elkövetkező évek során a közlekedés fejlesztése terén? — A közlekedéssel összefüggő egyes kérdéseket már most igyekszünk megoldani. Rendbe hozzuk az utcákat, utakat. így pl. korszerűsítették a Malinovszkij utcát, a Martanovics utcát, az SZNF teret. Most a Csehszlovák Hadsereg utcájának felújítása folyik. Ha a Technikai Szolgálat s a Közlekedési Vállalat dolgozói betartják a terveket — az utóbbi időben meggyőződtünk róla, hogy ígéretüket komolyan veszik —, a tél beálltáig számíthatunk az utca felújítására. Kijavítottuk a Károlyfalusi út úttestét, s jelenleg a Központi Vásártér közlekedési rendezését dolgozzuk ki. A közlekedést egyik napról a másikra nem lehet megoldani. A Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság tanácsa nemrégen elfogadta és jóváhagyta a közlekedés és a gépkocsik p'at' kolásának irányelveit, amelyeket folyamatosan léptetünk életbe. Olyan intézkedéseket fo* ganatosítunk, amelyek jelentós változásokat hoznak létre a város közlekedésében, a parkolási lehetőségekben stb. Párhuzamosan az utcák felújításának elvégzésével vezetjük be az új közlekedési rendet. Több autóbuszt helyezünk forgalomba. Ezen a téren gondoskodtunk a káderek biztosításáról is. Olyan intézkedéseket készítünk elő, amelyek biztosítják a rendel utcáink és utaink javítása terén. Ezekről a kérdésekről gyakran kormányértekezletekun is tanácskozunk • A hi'c . -a '.etiséyi. kérdéseinek ts iz-"' Inek figyelmet? Van a lako isdgtiak. megfelelő számú iskolája az illető nemzetiség számarányához viszonyítva? — A város minden lakosának jólétét szem előtt tartom, munkájuk és polgári magatartásuk alapján ítélem meg őket. Internacionalistáknak valljuk magunkat, és ebben egyek vagyunk szocialista szomszédainkkal. Nem tudok olyan esetről, hogy például magyar nemzetiségű polgártásainkkal nem tudtunk volna megegyezni, és gondolom, hogy ezeket a problémákat a jövőben is mindkét fél megelégedésére oldjuk majd meg. • Bratislavu szövetségi kapcsolatot tart fenn Kijevvel. Hogyan fejlődik ez a kapcsolat? — Nagyon jól. A Kijevből Bratislavába érkező küldöttségek meg vannak elégedve a lakosság szívélyes fogadtatásával, a város építésével és a konszolidációs folyamat előrehaladásával. Ugyanilyen szívélyes fogadtatásra találnak a bratislavai küldöttségek is Kijevben. Egy nagyobb kijevi delegáció látogatott el Szlovákia fővárosába a város szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25. évfordulójának alkalmából. További küldöttségek is érkeznek hozzánk. Persze, nemcsak formális, hivatalos látogatásokról van szó. FÜLÖP IMRE 20 '— Nem jó mindig a múltat emlegetni. — Akkor már nem volt senkiin, és mégis tartoztam valakihez! — És most? Férjed van! Bizonyára jól éltek. — Mindenem megvan, és semmim sincs! — Talán ... talán ... nem szeretitek egymást? — Ha szeretne, most nem ment volna el... — Az ilyen elmenés nem mindig függ össze a szerelemmel. — És mivel? ... — Ha gyereked lenne . . . Nem éreznéd magad olyan egyedül . . . — Még egy boldogtalan zsidóval több lenne a világon! — Hogy beszélhetsz így, Aliz? — Nincs igazam?I — Szlováknak vallod magad. — És ki vallja itt zsidónak magát? — Hogy juthat ilyesmi az eszedbe? —• Mert bujdostunk az erdőben. Apámat, anyámat azért ölték meg, mert zsidók voltak ... — Mi is bujkáltunk ... — Az más ... — Tudom, hogy más... Ezért akarsz Izraelbe menni? — Kitől tudja, Laco bácsi? — Ott, ahol dolgozom, nem titok az ilyesmi ... — Megkapom az útlevelet? — Megsürgetem, Aliz. — Nem fél, hogy ott maradok? —. Ha tudnám, hogy ott boldog lennél, magam is küldenélek ... — Ügy szeretnék most sírni, de már sírni sem tudok... — Ha akarod, behozhatod hát azt a borocskát... Az éjszaka aludni sem tudnék, ha a szemedből nem patakzanának a könnyek ... Aliz feláll. — Mindjárt hozom, Laco bácsi — mondja félcsillanó szemmel, és kisiet a konyhából. Baksa utána néz. Amikor az. ajtó mögött eltűnik Aliz nyúlánk alakja, újabb cigarettára gyújt— Jobb is, hogy nincs itt a férje — suttogja maga elé. SZOKIK A FUTÁR Baksa kiszól a titkárnőjének: — Vrábel kapitánnyal szeretnék sürgősen beszélni! — Telefonon? — Már hívtam, nincs a szobájában ... Beteszi az ajtót. Alig tudja türtőztetni magát, hogy rá ne morduljon a -titkárnőjére: tárcsázni én is tudok! ... Megint ideges vagyok... Az íróasztalához megy. Felkapja a cigarettásdobozt. Izgatottan rágyújt. Az ajtóra mered. Nem kopog senki. Nem mozdul a kilincs. Vrábelt még kereshetik. Addig beszélhetne az öreg Górázddal. A gépgyárat hívja, a kapuőröket kéri. — Halló! Górázd elvtárs? — Igen. — Itt Baksa . . . — Üdvözöllek, Baksa elvtárs ... — Azt hiszem, rábukkaittunk a te emberedre. Nagyalmásdon lakik... — Köszönöm, Baksa elvtárs . . . Nincs is olyan messze, oda autóbusszal is kimehetek ... — Mikor akarsz munkához látni? — Ha tehetném, még ma mennék. így holnap körülnézhetnék a faluban ... — Ne küldjem el veled az egyik emberemet? ' — Feltűnő lenne. Valamit csak kiokoskodok... S hátha nem ő lesz... Holnap, szerdán megyek, csütörtökön majd jelentést teszek! — Csak ne olyan hivatalosan, Górázd elvtárs . .. — Nyomozni megyek, vagy nem?! — neveti el magát Górázd. —- Sok sikert! — mondja Baksa, és leteszi a kagylót. Valaki kopog az ajtón. — Tessék! Vrábel nyit be. — Hivattál, őrnagy elvtárs? — Gyere gyorsan! Vrábel a zöld posztóval borított tanácskozóasztalhoz siet, és leül. — Az előbb kaptam meg a prágai központ jelentését — mondja Baksa. —- Tudod, hogy kicsoda Kurt Fritzsche, aljas Pernek Tibor? — Nem tudom ... — Állítólag Komora Jánosnak hívják. Losonc környékéről származik. — Hogy lett „sofőr" Németországban? — Csak azt tudják róla, hogy mint leventét hurcolták ki Németországba, s a háború után ott maradt... — A mi emberünk jelentette? — Nem hiszem, hogy Helmut barátunk árulta volna el — mosolyodik el kesernyésen Baksa. — A hír nem biztos. Csak sejttették velünk, hogy ő lehet ... Lépj azonnal összeköttetésbe a losonciakkal, s tudj meg mindent a Komora családról! — Azonnal! — Most mit csinál Kurt Fritzsche? — Tegnap este érkeztek. Semmi gyanúsat nem észleltünk. A Carltonban szálltak meg. Reggel a Slovnaftba vitte a német urakat. .. — Meddig maradnak? — Holnap mennek vissza Prágába. — Klatznéval mi lesz? — Már hirdeti, a lakáscserét. Ha két hét alatt nem talál megfelelő lakást, akkor a szüleihez költözködik. — Csak jöjjön mielőbb! Most pedig érdeklődj a Komora család után ... Ha fényképet tudnál szerezni... — teszi hozzá elgondolkozva az őrnagy, majd legyint. — Csaknem húsz év után megváltozhatott a gyerek ... Lida szilvakék kabátjában a gyár felé közeledik. A nyomdából jön. A képek miatt áttördelték a Franken-oldalt. Délután már nyomhatják a Tápot . . Amikor befordul a gyár kapuján, az öreg Górázd kilép az őrszobából, egyik kezét'a széles derékszíjra teszi, s úgy tekint körül. — Jó napot, Górázd bácsi! — köszönti Lida halkan az öreget. — Cseszty práci! — dörmögi Górázd, s el akar fordulni. — A nyomdában voltam ... — Nekem nem kell számot adnod, hogy merre jársz, mit csinálsz! — Hoztam valamit, Górázd bácsi — mondja megszeppenve Lida, s könyörögve néz a haragos ember szemébe. — Nekem te nem hozhatsz semmit! Lida a halványszürke kézitáskájában kotorászik. Egy kék borítékot vesz ki belőle. — Frankén mérnöktől megszereztem azt a képet. A kliséről lenyomatot készíttettem, sokkal jobb, mint a kép. Tessék, Górázd bácsi... Az öreg tétovázik. — Már nincs szüksége rá? — kérdezi Lida. Nem mondhat nemet az öreg. Szö nélkül átveszi a borítékot, s a zsebébe dugja. — Meg sem nézi? — Majd ha egyedül leszek ... Lida menni akar, de nem tud megmozdulni. Bűnbánatot érez. Nem lett volna szabad Gyurit „befogadnia". Ha máshol dolgozna ... De így? Az apjával mindennap találkozik ... — Nálad van? — kérdezi az öreg. Lida elpirul. — Igen ... Kitől tudja? — Egy jóakarótok meglelefonálta . .. — Tőlem is többen kérdezték, hogy igaz-e?! Valaki szándékosan terjeszti a hírt... — összeházasodtok? — Ha megbocsát neki, még ma hazamenne — tér ki a válasz elől Lida. Már tegnap, hétfőn, kérdezgették tőle, igaz-e, hogy a mérnök úr nála tölti a „szabadságát"? Telefonon érdeklődtek. Amikor késő délután elmondta Gyurinak, elkeseredtek inind a ketten. Már a csók is elvesztette a varázsát. Egyszerre olyanok lettek, mint az összeférhetetlen házastársak. Ki erre, ki arra menekülne, hogy újra megleljék a maguk megszokott békességét. — Döntsön a fiatalúr! — mondja Górázd. — Én nem haragszom rá . . . ! F oly tutiul 19711 VIII.