Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-23 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

1 FOISKOLÁSOK MUNKARUHÁBAN A bratislavai SZLOVÁK MÜ SZAKI FŐISKOLA ifjúsági szer­vezetének jól bevált, régi szoká­sa, hogy jz úgynevezett „nul­ladik' évfolyam hallgatóit (azo kat, akik sikerrel álltak he'iyt e fölváteliken és októberben megkezdhetik az első szemesz­tert) három-négy hetes nyári brigádmunkára hívja Szlová­kiában így az SZMF négy fa­kultásának védnöksége aiatt ti­zenhét különböző építőtáborban találhatók nieg a munkaruhát öltött, reményekkel és tervek kel teii főiskolások. E nyári brigádok kiiiön érde­kessége. hogy néhány ilyen cso­portot nemzetközi részvétel is fémjelez! Akárcsak az előző években, az idén is a legtöbb „vendég­munkás" a Szovjetunióból jött, de az építőtáborokat járva ma­gyar, lengyel, bolgár, román, jugoszláv, angol, ^francia, né­met, svéd vagy holland szót is hall a riporter ... És minél sok­rétűbb egy-egy társaság össze­tétele, annál könnyebbnek tű­nik a lapát vagy a csákány nye­le. gyorsabban gördüí a taltcs­ka. jobban telnek a napok, em­lékezetesebbek a szombat—va­sárnapi kirándulások, szebbek az esti séták, hosszabbra nyúl nak a tábortűz melletti beszél­getések . Szlovákia többi városához hason ióau, Banská Bystricáíi is a lakásépítésre összpontosul a vnb és az egyes építővállala­tok figyelme. Nem véletlen hát, hogy a közei száz hazai és negyven moszkvai illetve char­kovi főiskolást a helyi Magas­építő Vállalat és a Stavoindus tria alkalmazza. Ji kereseti le­hetőségek. a munkaidő nem egységes, mert az öt-tíz tagú csoportok más-más munkát vé­geznek. Dél van, a most készülő Fon­fcoiúa lakótelepre tűz az au­gusztusi nap... így 'munkaru­hában, gumicsizmában alig le­het a főiskolásokat megküíön böztetni az állandó munkások tói. A lányok jobbára takaríta­nak, a kőművesek, ácsok, asz­talosok után maradt szemetet gyűjtik egy rakásra; míg a fiúk alapokat, két-három méter mély árkokat ásnak vagy be tonoznak. A keverőhöz sarog lyán hordják a cementet. Egy zsák fél mázsa A fiúk egyike lassúnak találja a szállítás ilyen ütemét és egy-egy zsákot az ö'iébe szorítva, kacsázik ve le a keverőhöz. Odaérve szem reháuyólag a saroglyát tóló tár sára pillant, mintha azt inon daná: komám, kereset is van a világon! ... Egy másik keverőnél homok helyett egy újszerű anyaggal: peruttel keverik a habarcsot. Há szél kerekedik, olyan az építkezés akár a téli hóesés ben ... A könnyű, fehér por csípi a t'iúk orrát, szemét. Amikor egy hevesebb széllökés után egészségvédő filtert, szem­üveget emiítek, rosszallólag le­gyintenek: — Ilyen hőségben? Legszívesebben még a fürdő­ruhát is levetné az ember! ... Vászja a moszkvai elektro­fakultás harmadéves hallga tója. Fekete hajú, bakuí legény. Két keverés közben beszélge­tünk Az NSZK beli Wolfgang — Alig egy hete vagyok itt, de már öt társammal kötöttem komoly barátságot. Címet is cseréltünk . Remélem, szor­galmasan levelezünk majd, mert legatább levelek útján szeretnék társalogni mindar­ról, amiről itt élőszóval oly so­kat beszélgetünk — mondja, majd nevetve hozzáteszi: — "Egyszer pedig vodkával szeret­ném nekik személyesen viszo­nozni azt a sok ízes, finom sört, amivei ők vendégül látnak valamennyiünket .. . — Az ellátás? — Kielégítő Zuhanyozókkal, fürdőszobákkal ellátott diák­otthonokban lakunk. A szakács­nőkre sem lehet panasz, csak napközben kapunk kevés teát Persze, iiyen melegben minden ital kevés és a víztől meg csak még jobban izzad az ember ... A pojirádt Stano éleset füty­tyent. jelzi: megjött az újabb saroglya cement. Tompa zúgás­sal beindul a keverőgép Vász­ja és társai szinte pihenő nél­kti'i dolgoznak tovább Sötétedik. A déiutáni futbal­lozás, levélírás, magnóhallga­tás vagy séta után ma közös műsor szerepel a Banská Byst­rica-i ifjúsági építőtábor prog­ramján: tábortűz. A vidéket környező erdős pa­noráma már csupán hamuszür­ke árnyjáték. A felhőtlen ég­boltot csillagháló kendőzi, melybe röviddel később hegyes félkörívben hasít lyukat a Hold. Pontban nyolckor lángra lob­bantják a magas, kúpszerű mágiyát. A hangulat gyorsan feloldódik Egyesek beszélget nek, mások harmonika és gitár kíséretében énekelnek A „Vala­hol a Volga mentén"-t egy szlo­vák diáknóta követi, aztán négy-öt táncdal következik. Ta­lán tíz óra is eimúlt már. ami­kor valaki egy ismert társas játékot ajánl ... A javaslat tet­szik, a többség elfogadja. A tűzre újabb hasáb kerül. Vö­rös lángcsóva csap a magasba. Számtalan izzp, könnyed szikra táncol körülötte. Néhány hotlap htján két esz­tendeje. hogy ünnepéíyes kere­tek között lerakták a trenőíni S. O. S. gyermekváros alapkö­vét. Azóta két nyár telt el, s mind tavaly, mind pedig az idén nemzetközi ifjúsági építő­tábor segít a „városalapítás­ban". Dr. Cipák Bélának, az áp­rilisban alakult SZSZISZ Szto vák Műszaki Főiskolán alakult alapszervezete elnökének veje. tésével júliusban tizenkilenc, augusztusban pedig tizenöt kül­földi egyetemista dolgozott együtt a mi főiskolásainkkal a Trenčín melletti Zlatovcen. Rekkenő hőség, a környező erdők fáin a szél sem rebben. Az olasz Giuvatini Chiambretto széles karimájú szalmakalapjiai próbál védekezni a perzselő napsugarak elien. a francia |ean Luc Trosseille. Michel Bi tuzé és Jean Michel Gilbert egy szál fürdőnadrágban és térdig érő gumicsizmában várja, hogy egy újabb szállítmány betont hozzon a trencséni Magasépítő Válialat tehergépkocsija. Az angliai Collins Jonesról is sza kad a veríték. Sőt. őt még a dús körszakáll is melegíti. —. Évről évre minden nyáron utazom valahová. Ez idén Cseh­szlovákiát választottam, hogy a gyakorlatban is meggyőződjek mindarról, amit eddig az önök hazájáról könyvekben, lexiko­nokban olvastam. Az építészet pedig különösen érdekel, mert otthon is ez a szakmám. — A munkaidő? — Megfelel. Reggel hattói dé­li kettőig alaposan kidolgozhat­ja magát az ember. — És aztán? — Sétálni, kirándulni járunk, hiszen az ország, az emberek megismerése itt-tartózkodá­sunk fő célja. Voltunk már a trenčíni Merinában, a S'iovlik­ban, meglátogattuk a turűai állami gazdaságot, fürödtünk Tepiicén, az elmúlt hétvégét j>e­dig a Tátrában töltöttük. Cseh­szlovákia politikai rendszeréről személyesen a járási nemzeti bizottság elnöke tájékoztatott bennünket, míg a fiatalok prob­lémáiról az ifjúsági szövetség járási bizottságán volt egy vita-, délután. Petrovič épitkezésvezető is elégedett a fiúkkal: — Az öltözködés, a föliépés alapján első pillanatban látja az ember melyik a külföldi, me­lyik a hazai diák az építőtábor­ban, de a lapát nyelét egyfor­mán markolják mindannyian. Különösen az idei júliusi cso port tett ki magáért, mely a nyolc-kilenc korona órabért is elérte. De Coilinsra, Michelre és társaikra sem panaszkodom, mert nekik viszont valamivel nehezebb munka jutott. — Tesznek valami különbsé­get az építőtábor dolgozói és az állandó munkások között? — Soha, hiszen így csak tor­zsalkodásra, nézeteltérésekre adnánk okot. Egyetien problé­mát tálán csak az elvégzendő munka kiosztása, tökéletesítése jelenti. Nem mindig van ugya­nis éppen kéznél a tolmács, s akkor bizony nehezen magya­rázzuk meg a mesterrel: mit, hol kell még kiszélesíteni, to­vább mélyíteni vagy föltölte­ni... Elmosolyodik. — Végűi kézzel-lábbal ugyan, de mindig megértjük egy­mást ... A délelőtt folyamán csak egy­szer található együtt az egész csoport: a tízórai szünetben. Az afféle tálKiri büfében mindenki oda telepszik, ahol helyet kap. Aki ügyesebb, annak szék is jut, a többiek a sarokban vagy az asztalokon ü'inek. — Kár. hogy nincsenek a cso­portban lányok — mondja jean Luc, aki még a munkába is el­hozza fiimkameráját. A többiek helyeselnek, aztán egyikük nagyot húz a sörös­üvegből. — Még ez is jobban ízlene ... — mondja. Wolfgang az eddig tett ki­rándulásokat dicséri. Giovatini pedig azokrói a lányokról szól elismerőleg, akikkel a trenőíni Uiscoklubfoan ismerkedett meg, majd kissé lehangoltan hozzá­fűzi: kár, hogy nem tud velük úgy beszélni, mint a csoport szlovákiai tagjai, a kerek arcú Oldó és a köbölkúti Jano Tom kuliafc. Az építkezésvezető halk kopo gással jelzi a szünet végét. Ki­ki megissza sörét, egy utolsót szippant még a cigarettából és szó nélkül az árván hagyott la pát, csákány feié indul. Petro­vič építész szeme az utolsónak haladó nyurga Riccardót köve­ti, majd a gyermekváros 16 hek­tárnyi területét határoló dim­bes-dombos tájra siklik a tekin­tete. — Talán még a legjobban föl­szerelt nevelőotthon vagy gyer­mekváros sem tudja pótoini az édesanyát vagy a szerető apát. Mégis mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy a zlatov­cei S. O. S. városka 416 leen­dő lakója a lehető legjobban érezze magát itt... És ha majd nem kínozza őket a szeretet­szomj, akkor abban nagy ré­szük lesz ezeknek a fiataloknak is. Elismerés? Köszönet? Mind­kettő! Mert szeptemberben minden bizonnyal már hiányozni fog nak az S. O. S. gyermekváros építőinek a ziatovcei ifjúsági építőtábor fiataljai » MIKLÓSI PÉTER Megjött a bettin (Foto: Tóthpál| Mindig imponállak nekem a Scherlock Holmes és a Pronyin őrnagy típusú, szupermanok. Vasaka ratuk. gyors elhatározóképességük és csodálatos kitartásuk mindig elkápráztatott. Ezért az elmúlt hétfőn elhatároztam, hogy edzeni fogom akarat erőmet Ha nem is lesz vasakaratom, a legrosszabb esetben is erős akaratú leszek. Azzal kezdem, hogy minden reggel ébresztő óra nélkül felkeltem hat órakor. Másodszor egy hónap ra lemondtam a fagylaltról, ami rosszabb volt, mint egy szahalini száműzetés. Harmadszor: a matracokat felvittem a padlásra, hogy lemondjak minden kényelemről. Az akaraterőtől duzzadó em berek képesek voltak végleg lemondani róla. De mindez csak a kezdet volt. Fő feladatul va lami sokkal nagyobbat tűztem magam elé és si kerrel teljesítettem is. Másfél hétig nem láttam az én Majkámat, akivel nyolcadikos korom óta ba rátkozom. Amikor telefonált, elváltoztattam a han gomat, és azt mondtam, hogy nem vagyok otthon. Hihetetlen akaraterővel elértem, hogy ez alatt a tíz nap alatt úgy kihullottak belőlem a Majka iránti érzelmek, mint a hirtelen kinyitott szek­rényből a fehérneműk. Napról napra jobban tetszett a sikeres akarat edzés. Egyre nehezebb feladatokra vállalkoztam, és eredményesen teljesítettem őket. Például fagyos időkben sapka nélkül jártam, egy nap alatt nieg-. ettem egy kiló fekete kenyeret, egy szuszra fel­rohantam a kilencedik emeletre és megtanultam cr telefonkönyvből az A-val kezdődő telefontu­lajdonosok nevét. Ezenkívül a barátomtól egy jo­ga-kézikönyvet szereztem, s hozzáláttam a gya korlatokhoz. Már úgy éreztem, hogy az akaratedzés csúcsán vagyok, amtkor életemben először leugrottam a száguldó villamos lépcsőjéről. Ezzel az edzés első részét befejeztem, és elhatá LEONYIO NYERSZESZOV: roztam, hogy háromnapos szünetet tartok. Rette netesen szerettem volna ezt a három napot Majká val tölteni, s az első alkalmas pillanatban felhív tam. Nyilvánvalóan megörült, de csodálkozva kér­dezte: — Hová tűntél el ilyen hosszú időre Vagyim? Hencegni akartam Majkának, s nagyon komo­lyan elmondtam neki. hogyan edzettem akarato­mat. — P.s nem is jutottam eszedbe, látni sem akar tál? — kérdezte Majka sértődötten.' Azt válaszoltam, hogy az embernek . az élei ben mindig áldozatokat kell hozni, viszont szilárd akaraterőm van. Ezután a találkáról beszélgettünk. Majka hihetetlenül könnyen beleegyezett, de egy feltételt szabott: — Lehetséges, hogy egy kicsit később megyek. Ugye megvársz? Annak ellenére, hogy aznap reggel erős jagi/ volt, beleegyeztem, pedig a várakozás nem ígér kezett valami kellemes időtöltésnek. Hét órakor már a megbeszélt helyen vártam. Elmúlt tíz perc, de Majka nem jött. Fél óra, és még mindig sehol. A lábam zsibbadni kezdett. Nem csoda, mert vékony zokni volt a lábamon, vagyis amióta rájöttem, hogy szilárd akaratú ember va gyok, félretettem a gyapjú zoknit. Erős akaratú ember lévén természetesen a fejemen sem volt semmi. Szidtam magam könnyelműségemért. Közben az óra mutatója fél kilencre ugrott. Nehezen mozgat ható, meggémberedett lábammal alig bírtam ha zabotorkálni. Otthon megállapítottam, hogy a jobb fülem és a bal lábam két ujja megfagyott, s ráadá sul meg is fáztam. Amint egy kicsit jobban lettem, felhívtam Maj kát. Amikor szemrehányást tettein neki, miért nem jött el a megbeszélt találkára, a nőkre jellemző ár tatlansággal válaszolta: — Drágaságom, a te példád alapján én is akar ratedzésbe kezdtem. Az embernek valamiről le is kell mondannia, hiszen ezt tőled hallottam. Abban a reményben hagyiam abba a speciális akaratedzést, hogy Majka is követni fogja példá mat S7. B fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom