Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-21 / 198. szám, péntek

FEKETE NAPPALOK 1970. A városháza elútt embercso­portok: munkanélküliek. A sar­kokon: munkanélküliek. Százan és százan. Ezren. Örökig tartó vagy cselekvésig érő viták. A legforgalmasabb sarkon: rend­őr. Autók. A rendőr mutogat az autóknak. S lesi a munkátlanok seregét. Hajnaltól délig: a vidé­ki munkanélküliek, munkare­ménykedők. A vállukon kapa, fejsze. A rendőr oldalán kard. A kapák földre várnak — a fej­sze fahasábra. A kard is vár. Nap-nap mellett. Egy-két munkátlan egy-két napra ke­nyérhez jut. Azután újra a tét­len ácsorgás. Ha akarjuk: ácsorgó tétlenség is. Tél után tavasz. Aztán a nyár. A munkátlanok serege a sarko­kon. Egy-két kivétellel a ré­giek. Nyáridő, de munka nél­kül. A derült, napsütéses égen a nyomorúság felhője. A felhő árnyat teremt. Az árny a bel­sőkbe hatol. Sötét, komor han­gulatot teremt. A kapák alatt: elkeseredést. A kard mellett: szomorú kötelességérzetet. A kardon túl: ideges, kapkodásra késztető félelmet. Egyik nap hiányoztak a sar­kok lakói. Már azt hitték — nem jönnek — megunták. Hir­telen jelszavak csattantak a le­vegőbe. A munkátlanok négyes sorokban jöttek a sarkokat meg­rengetni. A kard kiremegett a hüvelyéből. Kis idő múlva rohanás. Rend­örök. Kardok a levegőben. Ide­ges kiáltozások. A bankablakok függönyei mögött: remegés. A négyes sorokban: vasakarat. A kardok a sorokba furakod­tak. A sorok megbomlottak. A bankablakok megenyhültek. Már-már rendet szagoltak, de újólag megmerevedett rajtuk a félelem. Jajok helyett a kar­dok alól magasra szökkent a dal: az Internacionálé. A város körül falvak. Mező­gazdaság. Az adósság, jelzálog, kölcsön, adóteher — egyetlsn generális gond. Törlesztés majd az újból. Ringtak a kalászok. A majo­rokban egyetlen készülődés. A gazdák szérűskertjeiben, hom­bárokban: készülődés. Kaszaéle­sítés, hombártisztítás. Aztán számítások. Megérkeznek az aratók. Ke­vesebben vannak, mint az előző években. Mégis elégnek kell lenni. Aztán az aratás. Silán/ A személyszállítás problémái (ČSTK) — Szlovákia lakosai tíz első helyek egyikét foglalják el a világon az utazások számát ille­tően — egy ember évente 45-sziir utazik. Az utazás kultúrájában, a személyszállítás gyorsaságában azonban lemaradtunk, és a többi európai államhoz viszonyítva a 18. helyre kerültünk. Az utazás kultúrájának emelé­sét főleg a kocsihiány, s az állo mások elégtelen színvonala aka­dályozza. Szlovákiában a személy­kocsik 30 százaléka több mint 32 éves, az állomásépületek átlagkora pedig 60 év. Az utazás színvonalát egyes pol­gáraink is rontják. Tavaly például a személyszállító vasúti kocsikból több mint 2 millió korona érték­ben, ez év elejétől pedig a mai na­pig több mint 1 millió korona ér­tékben „kölcsönöztek" ki függö­nyöket, fogasokat, hamutartókat, mosdókat, villanyégőket, tükröket és egyéb berendezést. 3U kilométeres óránkénti átlag­sebességgel szállítjuk azt a fél­millió utast, akik naponta igény­be veszik a vasutat. Az utazás gyorsaságát negatívan befolyásolja a sok megálló is. A személyvona tok átlag minden kél négy kilomé­ter után megállnak. A személy­szállítás gyorsaságának csak 10 százalékos fokozasa az utasok megelégedettségén kívül évente több mint 35 millió korona megta­karítást jelentene a népgazdaság­nak. A személyszállítás problémáinak megoldása több szervezési intézke­dést követel. Javítani kell a vasút­vonalak technikai állapotát, a jelző- és biztosító berendezéseket, a mozdonyokat és kocsikat. A sze­mélyszállítás színvonalát emeli majd az új személyszállító kocsik bevetése, amelyeket a Keleti Va­sútigazgatóság kap egy és fél mil­lió korona értékben. lormés. A gondok kiszélesíiltek. A felhő itt is eltakarja a napot. Az éhenmaradottak bemennek a városba kenyeret reményked­ni. A sarkok . megszaporodott várakozókat hordoznak. Ünnepre készült a város. Hét­száz „magyar dalos eljön a dal ünnepélyére". Az öreg, törté­nelmet túlzó vár rengeni l'og az énektől. Aztán eljött a nagy nap. Fe­hér ruhás lányok. Lampionos, A KOMMUNISTA G3E3E3E3 EJ egyenruhás felvonulás. Parádés kocsik. Autók. Este. Szerenád. A város vezetőségének. A járás vezetőségének. A plébános úr­nak. A rendezőknek. Koszorúk, csokrok. Aztán újra szerenád. Üdvözlő beszédek. Másnap díszhangverseny. Az­tán díszközgyűlés. Aztán dísz­ebéd. Díszevés és díszivás, dísz­muzsika, dísztánc. Tósztok: „Magyar véreink". „Magyar dal". „Jobb jövő, bizalom". Csak a sarkokról nem be­széltek. A sarkokon dupla rend­őrposzt. A földeken pedig jaj­szó. Holdanként 2—3 métermá­zsa termés. A várban este újra hangver­seny. Görögtüzek. „Magasan re­pül a daru". A dal is. Hirdeti a „magyar kultúrát". A sarkokról egy csomó éhező a várral szem­ben levő hegyen. S kissé félén­ken, kissé bátortalanul itt is felhangzott egy kórus: korog­tak az éhez gyomrok. Valamelyik halkabb strófánál a várba hallatszott a hang. Az éhesek morgása. A dal megza­varodott. A hallgatóság pissze­gett. Rendőrök jöttek. A hegy tiszta lett. A vár megnyugodott. Aztán újból felszállt a magyar kultúra. A dal. A művészet. Lenn, a munkanélküliek egyi­ke ironikusan megjegyezte: „Te­ledalolták a gyomrunkat — mar enni sem kell." A dalosverseny előkészítésének ára 17 000 ko­rona. Belépődíjak árai 8—10— 15—20 még talán több korona. A munkanélküliek segélye csa­ládonként 10 koronás élelmi­szerutalvány. Az éjszakába belezeng a kul­túra: „Kinek nincsen kutyája, maga ugat este". Száz kilométerrel odább eköz­ben sortűz dördült el. A ma­gyar dalt itt magyar sikolyok váltották fel. „A magyar vér" itl. feketén-megalvadt tócsában hirdette a magyar kultúrát, cseh kultúrát. S a dalosok megtagad­tak minden közösséget ezzel a vérrel. Mert ez a magyar vér: munkásvér volt. Nem dalolt, nem ivott, nem járta a palotást. Csak vádlóan kiáltott némasá­gában is mindenfajta kultúra ellen, mindennyelvű civilizáció ellen. Mert idelent már átlátnak az éjszakán. Tudják, erre a hajnal jön. Fönn is tudták. És készül­tek, hogy a fekete ködöt újból elhárítsák magukról. A sarkokon a munkanélküliek elkeseredettebben, türelmetle­nebbül, de öntudatosabban vár­ták az újabb támadást. Fekete nappalok. Üzembe­szüntetések, üzleti pangás, bank bukások. Munkanélküliség! A sarkokon plakátok: „Jön a tél! Segítsünk a nyomorgókon stb". A félelem adakozóvá teszi őket. Az adakozásból megma­radt az ígéret. Egyik párt a má­sik után. Szónoklatok, határo­zatok. Kocsmahelyiség. Nagy hasú munkásvezérek: „Ne en­gedjük városunk munkanélkü­liéit a bolseviki demagógiába merülni". Másik kocsma: — vagy kávéház: dalos díszmagya­rok: „Társadalmunk mozduljon meg". Hivatalok: széles mosolyú tisztviselők: „Jelentés, a válság enyhül." Aztán széles, nagy szo­ba. Munkanélküliek. Határozat: „Kitartani a végsőkig." Oszlo­pos palota, díszterem. A terem­ben: városi közgyűlés. Fenn a karzatokon hallgatóság: mun­kanélküliek. A városatyák be szélnek. Tárgy: A kommunisták javaslatai. A kerszoc: „így gon­doltuk mi is, csak ..." A nép­jyárti: „Az indítvány helyes, de nem csináljuk, nincs pénz." Az agrár: „Majd az állam". A szoc­dem: „Kommunista demagógia." Aztán a forradalmi munkásság képviselői a kommunisták — éles ostorcsapások. Mintha va­lami összeomlana a többiekben. HÁBER ZOLTÁN (Megjelent a Munkás és Parasztnaptár 1932-es évfolyamában j TOVÁBB NEM MARADHAT TITOK Német szerzők a csehszlovákiai eseményekről Julius Mader berlini író is­merős az Üj Szó olvasói előtt. Néhány éve közöltük folytatá­sokban A haramiák kincse cí­mű könyvének kivonatát. Most Albrecht Charisiuss társszerző­vel Tovább nem maradhat titok címmel új könyvet jelentetett meg. Ismerteti az imjierialista német titkosszolgálat fejlődését, rendszerét és annak munka­módszereit. Arról is szól, aho­gyan a titkosszolgálat (még rafináltabb eszközökkel, mint Hitler idejében) igyekszik a szo­cialista szomszédállamokat ha­talmúba keríteni, és a NATO rendszerébe beleilleszteni. A könyv hosszú fejezetben foglalkozik az 1968-as csehszlo­vákiai eseményekkel. Elmondja, hogy a nyugati hatalmak Prá­gát az európai szocialista or­szágok elleni politika és straté­gia központjává akarták tenni. Az amerikai „US. News World Report" című folyóratot idézi, amely rámutat arra: ha Cseh­szlovákiában a szovjetellenes erők kerülnek hatalomra, Cseh­szlovákia folyosót képezett vol­na, amelyen át a nyugati hatal­mak hadseregei egyenesen a szovjet határhoz vonulhattak volna. A szerzők adatokkal támaszt­ják alá, hogy a diverzánsok se­rege alaposan felkészült és a legtökéletesebb műszaki felsze­reléssel beférkőzött a tömegtá­jékoztatási, valamint párt és állami apparátus különféle szer­veibe. A terjeszkedési stratégia a nyugatnémet—amerikai terv alapján több szakaszt dolgozott ki köztársaságunk ellen, ame­lyekben mindkét ország titkos­szolgálata fontos szerepet ka­pott. A „Zephir'-nek nevezett — ami enyhe délnyugati szelet je­lent — operációs tervet 1968 ta­vaszán a NATO politikai vezető­sége és nemzetközi katonai ve­zérkara, mint titkos „külön­programot" dolgozta ki. Ebben részletesen lefektették, hogyan kell előidézni a külső és belső feltételeket ahhoz, hogy Cseh­szlovákiát szakaszonként kira­gadják a szocialista rendszerből és hogy milyen úton lehetne lé­pésől lépésre bevonni az impe­rialista érdekkörbe, valamint a tőkés gazdasági rendszerbe. Számítottak a Bundeswehr, a 7. USA-hadsereg, valamint a NATO katonai egységek beavatkozásá­ra. A stratégia és taktika az „erőszakmentes felkelésről", a „rejtett háborúról", és az ezt követő villámszerű katonai tá­madásról sem feledkezett meg. A kötet szerzői leírják, hogy az imperialisták a kívülről irá­nyított ellenforradatmi fejlődés egyes szakaszait 1968-ban a kö­vetkezőképpen akarták megva­lósítani: Az első szakaszban a titkos­szolgálatok ügyesen álcázott támogatását ajánlották a szo­cíalistaellenes erőknek, az ún. „lappangó" hatalomátvételt és az átmenetet a „demokratikus szocializmus"-hoz. Tanultak az 1956-os magyarországi esemé­nyekből, ahol helytelenül, egy gen gyors, erőszakos hatalom­átvételre törekedtek, ami vi­szont elhamarkodott lépésnek bizonyult. A második szakaszban a „rej tett háborút" tervezték, amelyben a megakadt „csendes puccsot" az antiszocialista erők erőszakos • hatalomátvételének kellett vol­na felváltania. Katonai biztosí­tásként a NATO vezérkara meg­kezdte a csapatok álcázott fel­vonulását egy beavatkozás ese­tére. A harmudik szakaszban köz­társaságunkat a majd megala­kuló ellenforradalmi kormány segítségével és annak ún. „ön­• rendelkezési" jelszavával kel­lett volna semlegesíteni, vala­mint a Varsói Szerződésből és a KGST-ből kiléptetni. Ezzel egy új központ létesült volna a többi szocialista országgal szemben, azok ideológiai-politi­kai bomlasztására. Belga forrásokból származnak azok a megállapítások, hogy az európai NATO vezérkar külön­leges irányító szervet épített kt a „csehszlovák probléma" keze­lésére, melyhez a szükséges tit­kosszolgálatot is hozzákapcsol­ták. Ez már 1968. július elejétől kezdve működött Regensburg térségében. Vezetője . olyan egyén volt, aki köztársaságunk­ból származott, és a NATO-ban képviselte a nyugatnémet had­vezetést. E taktika 1968. nyarán bizo­nyos sikerhez vezetett. A köz­társaságunkból kiutasított nyu­gatnémet tudósító és ügynök, Razumowsky grój a „Frankfur­ter Allgemeine Zeitung" hasáb­jain újongva jelentette: „Cseh Szlovákiában ma már sokkal to­vább jutottak, mint annak előt­te Magyarországon vagy Len­gyelországban". Bonn és szócsövei azonban túl korán örvendeztek. A Varsói Szerződés öt állama által ide­jében nyújtott baráti segítség, mint a proletár nemzetköziség ragyogó ténye keresztülhúzta az ellenforradalom exportja stra­tégiáinak a térvét. A könyv szerzői meggyőzően bizonyítják: ha összehasonlítjuk az imperialisták 1956-os, 1961-es és 1968-as agressziós kísérleteit, az látjuk, hogy a minőségi vál­tozások mellett néhány új tag­likai vonás is mutatkozott. A ré­gebben csuk elemeiben létező . módszereket 1968-ban rendszer­be foglalták össze, amely fo­kozta a hatást. Ilyen: pszicho­lógiai hadviselés, amely a re­vizionizmusra — mint az ellen­forradalom egyik eszközére — támaszkodhatott, továbbá az ad­dig még ismeretlen „csendes állampuccs", amellyel a szocia­lista államhatalmat kellett vol­na felülről harcképtelenné leüt­ni. Új volt a „rejtett háború" is, amelyet az „eszkalációba" és a „korlátolt atomháborúba" sorol­tak. A szerzők felkészülten, érde­kes részleteket hoztak nyilvá­nosságra, és feltárták az össze­függéseket, amelyek két évvel ezelőtt oly nagy veszélybe hoz­ták Csehszlovákiát. A müvet — sok képpel és diagrammal — a berlini Deut­scher Militürverleg jelentette meg német nyelven, 630 olda­lon. Jó lenne, ha e kötetet ná­lunk is kiadnák. GREK IMRE Gstravában a Vítkovicei Klement Gottwald Vasműben új n csoportja az új kohó szerelésével egyidoben hegeszti az sét. agykohút építenek. A szerelők egyik új kemence légmelegítő berendezé­(Felvétel: Švorčík — ČSTK) m SZOVJETUNIÓBAN TANULNAK Az idén 140 csehszlovák diák kezdi tanulmányait három szov­jet városban, Moszkvában, Le­ningrádban és Volgográdban. lelenleg tíznapos összpontosí­táson vesznek részt Nyitrán, ahol politikai és nyelvi előké­szítés a fő cél. A diákok au­gusztus 22-én Zilinából indul­nak Moszkvába, majd Lenin­grádba, illetve Volgográdba. Mázsár LAszli

Next

/
Oldalképek
Tartalom