Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-15 / 193. szám, szombat

I Hétvégi hírmagyarázatunk | V

IO L E N CIÄ íflBĽ 1970 VIII. 15. Erőszakot jelent ez a spanyol zeddel ezelőtt is borsózott a ko mert azt jelentette, hogy a jog vagy ügyüket, földreformkövete mi rétegekhez tartozó barátaik láltak. Meggyilkolva. Eléktelen szemlére kitéve — a szabadság gált. Sokakat vissza is riasztott megmozgalmakat azonban nem latin-amerikai országok zöméb galmak jöttek létre. Noha a vi terrornak a jelölésére szolgál, Iában a Blanco Mano és más h birtokosi fegyveres szervezetek korlatban kialakult egy másfajt nak a különféle baloldali cso ott, ahol a harc politikai for ahol hatásosabb eszközökkel k burzsoáziát a demokratikus kö # A Tupamaros-iigy A héten híre jött, hogy az uruguayi partizánok, a Tupamaros néven ismert szabadságharcos szervezet beváltotta igére-, tét, s megölte a túszként fogságban tartott Daniel Mitrione amerikai szaktanácsadót, mert a montevideói kormány nem volt hajlandó a három túszért váltságként szabadon bocsátani mintegy 160 politikai foglyot. Meglepő az uruguayi kormány makacssága. Döntését több éjszakai kabinetülés előzte meg, s noha Pacheco Areco elnök mindvégig fogadkozott Washingtonnak, hogy mindent elkövet az amerikai hivatalos személyek biztonságba helyezéséért, mégsetíi akadályozta meg Dan Mitrione meggyilkolását, noha tudhatta, hogy a Tupamaros-harcosok kemény legények, s nem tréfálnak ultimátumukkal. Vajon nem volt ebben szándékosság, hogy a kormány ürügyet kapjon a demokratikus szabadságjogok felfüggesztésére, a haladó erők elleni általános offenzívára? A brazil kormány nagyvonalúsága az ugyancsak elhurcolt von Holleben nyugatnémet nagykövet ügyében követendő például szolgálhatott vol na, hogyan lehet elkerülni diplomáciai konfliktusokat. Ám Washington reagálása — n szokásos részvét, a gyilkosság elítélése stb. — sem vall túl nagy politikai felháborodásra. Vajon Washington — bizonyos célt követve — csaléteknek szánta tanácsadóját? Nem bizonyított, de logikus feltevés ez, mert az utóbbi napokban külföldi lapok érdekes részleteket kezdtek szellőztetni a Xupamaros-akcióval kapcsolatban. Először is Dan Mitrione nemrégen még Indiana állam Richmond városának volt a rendőrfőnöke, s mint „szaktanácsadó" az amerikai külföldi fejlesztési program, az AID ke-, retében a múlt év júniusa óta tartózkodott Uruguayban. A verebek is csiripelték, hogy a „tanácsadó" a CIA embere és különleges megbízatásokat teljesít. Most erre is fény derült: őt, mint amerikai szakértőt bízták meg, hogy segítse az uruguayi hatóságokat a két éve tevékenykedő Tupamaros-mozgalom felszámolásában. Az sem véletlen, bár a hírügynökségi jelentésekben eltérő dátum szerepel, hogy Dan Mitrione megölése egybeesik Raul Sendicnek, a Tupamaros-mozgalom alapítójának és több partizánvezetőnek elfogásával. 0 Erőfitogtatás? jorge Pacheco Areco elnök nek a Tupamaros-ultimátummal szemben tanúsított csökönyösen elutasító álláspontját még mással is magyarázzák. Uruguayt éveken át a legnyugalmasabb latin-amerikai országként emlegették. A burzsoá propagandisták hajlottak rá, hogy az „osztályharmónia" országaként népszerűsítsék. Ám az utóbbi években felfakadtak az ország bajai, köztük a legsúlyosabb, a munkanélküliség, az infláció, a gazdasági hanyatlás. Okai azonosak a többi latin-amerikai ország bajainak gyökereivel: az elmaradott hazai ipar északamerikai monopolista kisajátítása, a nagybirtokosok egyeduralma, földéhség, százezres tömegek nyomora. Uruguayban 160 ezer főnyi munkanélkülit tartanak nyilván akkor, amikor az ország költségvetéséből 919 millió pesót a hadügyminisztérium, 320 millió pesót pedig a belügyminisztérium céljaira fordítanak (1 peso kb. 40 koronásző. Hallatýra még egy évtilumbiai szegényparasztok háta, aikért küzdő legöntudatosabbak léseiket támogató más társadal közül valakit valaha holtan taített holttestük — mintegy közmozgalmak elrettentéséül szola nagybirtokosi terror. A tölehetett feltartóztatni, így a en kisebb-nagyobb partizánmozolencia szó elsősorban annak a mint amilyet például Guatemaasonló szélsőjobboldali, nagyfolytatnak, a társadalmi gyaa erőszak is: ehhez folyamodportokból toborzódó partizánok mái erőtleneknek bizonyultak, ell rákényszeríteni az uralkodó vetelések teljesítésére. nak felel meg a mi pénzünkben). A hadseregre és a rendőrségre fordított túlméretezett kiadások következtében két év alatt 38 százalékkal emelkedtek az árak, s az állam három és fél milliárd peso további adót vetett ki. Érthető, hogy ilyen gazdasági és szociális körülmények között a lakosság elégedetlensége is fokozódott. Pacheco Areco elnök most meg akarja mutatni „erős kezét", hogy rendkívüli törvényt csikarjon ki a parlamentben, melynek alapján jövőre újraválasztathatná magát mint „pótolhatatlan politikus". Normális körülmények között ugyanis nincs rá lehetősége. t £ Latin-amerikai bonyodalmak Az öntudatos, az anarchiát kirekesztő latin-amerikai baloldali erők, elsősorban a kommunista pártok és a vezetésük alatt álló szervezetek helytelenítik a Tupamaros-akciókat, melyek többet ártanak, mint használnak a mozgalomnak. Világosan kifejezte ezt legutóbbi állásfoglalásában a Chilei és a Venezuelai KP vezetője, s igazolják őket az események is. Uruguayban sorozatos razziák vannak, szinte vadásszák a baloldali személyiségeket. Találtak rá „jogcímet": a Tupamaros-terror. S találtak ürügyet újabb terrorra más latin-amerikai országokban is. Legutóbb Paraguayban, ahol a már 16 éve rendőrállamot kormányzó, német származású, fasisztabarát Stroessner elnök három hónapra elrendelte a rendkívüli állapotot. Az 56 éves diktátor 16 év alatt egymillió polgártársát kényszerítette külföldi emigrációba, s ezreket gyilkoltatott meg. Országában, mely a hitlerizmus bukása után az újvilágba menekült nácik menedékhelye lett, s ahol német telepesek fasiszta mintájú falutáborokat létesítettek, 25 ezer munkásra 35 ezer katona és rendőr jut, ismét rendkívüli állapot van. Ez ugyan nem meglepő, hisz Stroessner hatalomra jutása óta többször is elrendelték az ostromállapotot, ám veszélyes, mert ez láncszem lehet a latinamerikai diktatúrák partizánellenes akcióinak láncolatában. LÖRINCZ LÁSZLÓ Az amerikai propaganda hazugságai Moszkva — Az amerikai propaganda központok rendszeresen valótlan publikációkat adnak ki a szovjet külpolitikáról. Ezeket a kiadványokat a washingtoni központi hírszolgálat készíti. E napokban ilyen kiadvány jelent meg a szovjet— kínai kapcsolatokról — írja Zavjalov a „Za Rubezsom" című folyóirat legutóbbi számában. A „Washington Evening Star" című lap provokációs hírt közölt, hogy a Szovjetunió és Kína között „újabb összetűzés" várható, és hogy „a Nixon-kormány komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy orosz megelőző csapás éri Kínát.'.' E hír provokációs jellege nyilvánvaló. Szerzői újból tanúbizonyságát adták annak, hogy az Egyesült Államokban olyan erők vannak, amelyek számára a szovjet—kínai kapcsolatok romlása külpolitikai irányvonal, amelynek éle a szocalista tábor és annak egysége ellen irányul. A Tupamaros-gerillák HEVES HARCOK közleménye a Mekong-deltájában ^v'/lí/ÍAr) T^ íľil _\7íntno V» o »•» A f»oíríAni omiMiíbr,; 1, Montevideo — A Tupamarosgerillák csütörtökön közleményt juttattak el a hatóságokhoz. Gépírásos üzenetüket ezúttal az argentin főváros, Buenos Aires egyik vendéglőjében találták meg. A gerillák kijelentik, hogy az általuk elfogott túszok közül az amerikai Daniel Mitrionét „a szigorú, forradalmi igazságszolgáltatás módszereinek alkalmazásával ítélték el és végezték ki." A volt indianai rendőrfőnök kivégzéséért a felelősséget — írták — az uruguayi államelnöknek kell vállalnia, amiért nem volt hajlandó belemenni „egynéhány nemzetközi bűnöző és bebörtönzött hazafiak kicserélésébe". A kommüniké említést tett a Tupamaros-csoport fogságában levő brazil konzulról, Dias Gomideról. Montevldeóban egyébként több mint tízezer katona és rendőr folytatja a razziát Dias Gomide és Fly felkutatására, egyelőre eredménytelenül. Jorge Periano Facio uruguayi külügyminiszter csütörtökön este kijelentette, hogy kormányának az emberrablásokkal kapcsolatos álláspontját a nyugati félteke országai ^„szilárdan támogatták", kivéve egy-két kormányt. Periano Facio cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint a határon lÄzil csapatösszevonásokat hajtottak volna végre. Colombo programja Róma — Az olasz szenátus bizalmat szavazott Colombo kormányának. Vitazáró beszédében az új miniszterelnök ismételten kijelentette, ellenzi a kommunisták bevonását a kormányba. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy kormánya a kelet—nyugati feszültség enyhítésén kíván fáradozni. Elismeréssel szólt a szovjet—nyugatnémet szerződésről is. Közölte továbbá, hogy nagy súlyt helyez a gazdasági reformprogramok megvalósítására. Saigon — Dél-Vietnamban csütörtökön a DNFF egységei több heves csatát vívtak a saigoni és az amerikai egységekkel. B-52-es amerikai bombázók ismét támadták az O'Reilly támaszpontot és 600 tonna bombát szórtak el e térségben. Ez a dél-vietnami támaszpont már néhány nap óta a hazafias egységek összpontosított támadásainak célpontja. A saigoni amerikai katonai szóvivő közlése szerint,az utóbbi négy hónap legnagyobb veszteségeit az a támadás okozta, amikor az amerikai aknavetők tévedésből az egyik dél-vietnami egységet lőtték. Az incidens színhelye Tay Ninh tartomány volt. A támadás következtében 11 dél-vietnami katona életét vesztett és 26 személy, közöttük két amerikai tanácsadó, megsebesült. A tévedés okait kivizsgálják. JELENTŐS ÉVFORDULÓ 1970. augusztus 15 azun dátu •nok egyike, amelyet a második világháború távol-keleti befejeződése 25. évfordulójának tarthatunk. A japán katonai főparancsnokság ugyanis 1945. augustzus 15-én közölte, hogy tűzszüneti parancsot adott valamennyi fegyveres erőnek, miután előzőleg, augusztus 14-én a japán császár elfogadta a szövetségesek kapitulációs félté teleit. A japán katonai és politikai vezetők azonban, akik sohasem vol tak szótartők, ezúttal sem vették komolyan a tűz beszüntetését. Habár a szövetségesek túlsúlyban voltak a tengeren és a levegőben egyaránt, a japánoknak még min dig hatalmas szárazföldi katonai erűk álltak a rendelkezésükre, kü lünösen a csaknem egymillió főnyi kvantungi hadsereg, amelyet a Szovjetunió ellen akartak bevetni. A Szovjetunió Japánnal 1945. augusztus 9-én lépett háborúba, hogy a Távol-Keleten is minél gyorsabban véget vessen a továb bi vérontásnak. A szovjet csapatok a Mongol Népköztársaság katonai erejével együtt azonnal általános támadást indítottak az egész fronton és augusztus 19-ig megsemmisítették a kvantungi had sereget. Ez a villámgyőzelem megakadályozta a gyarmatosító hatalmakat abban, hogy még japán összeomlása előtt elegendő katonai erőt vonjanak össze e térségben „pa citikáció" ürügyén, és elősegítet te a felszabodító harc rohamos kibontakozását egész Kelet- és Délkelet-Ázsiában. A szovjet fegyveres erők hozzájárulását a japán agresszor feletti végső győzelemhez a nyugati propaganda igyekezett és igyekszik elhallgatni és lebecsülni. ' A koreai nép nemzeti ünnepe Moszkva — A koreai nép nemzeti ünnepe — augusztus 15 — alkalmából Vaszilij Harkov, a TASZSZ megfigyelője a következőket írja: Ezt az évfordulót a koreai néppel együtt megünnepli az egész haladó és békeszerető világ. Az idén ez az ünnep különös jelentőségű, mert 25 évvel ezelőtt szabadult fel Korea a japán imperializmus igája alól. Korea északi részének dolgozói a Koreai Munkapárt vezetésével sok sikert értek el a szocializmus építésében. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság — a szocializmus távol-keleti bástyája fennállásával a szocialista rendszer nagy előnyeit és a szabad nemzet óriási alkotó erejének lehetőségeit bizonyítja. A koreai nép vágyva-vágyott óhaja továbbra is a nemzet egyesülése. Dél-Koreában, ahol a japán gyarmatosítókat amerikaiak váltották fel, nemzeti tragédia van. Az Egyesült Államok minden módon arra törekszik, hogy meggátolja az északi és dél-koreaiakat abban, hogy közös megállapodással döntsék el hazájuk scy'sát. Az amerikai csapatok jelenléte Dél-Koreában nemcsak az ország egyesítésének fő aka dálya, hanem e világrészben a feszültség állandó növekedésének veszélyes forrása is. Negyedszázada annak, hogy 1945. augusztus 15-én Japán beleegyezett a feltétel nélküli kapitulációba, melyet aztán néhány héttel később, 1945. szeptember 2-án írtak alá. A jaltai konferencián megállapodás jött létre a Szovjetunió és szövetségesei között, hogy a 11. világháború európai befejeződése után, valamint a hitlerista Németország kapitulációját követően 2—3 hónapon belül a Szovjetunió hadat üzen Japánnak. A szovjet kormány beváltotta ígéretét és 1945. augusztus 8-án hadat üzent Japánnak. A Vaszilevszkij marsall által irányított szovjet távol-keleti hadműveletek már kezdeti szakaszukban igen jelentős siker rel jártak és a szovjet hadsereg néhány napon belül döntő vere séget mért a milliós japán Kvantung-hadseregre. Japán vereségével 1945. .au gusztusában véget ért Korea 40 évig tartó megszállása, s a szövetségesek közti megállapodás alapján a 38. szélességi foktól északra a Vörös Hadsereg foglalta el Korea területeit s így lehetővé tette egy igazságos szocialista társadalmi rend kia lakulását Észak-Koreában. Sajnos az Egyesült Államok által megszállt dél-koreai területeken 1948-ban a Li Szin Man féle reakciós rendszer vette át az uralmat. Az USA politikai manöverezései Korea kettéválásához vezettek. A koreai kérdésben az amerikaiak felhasználták az ENSZ-et is, és 1948 augusztusában kikiáltották az ún. Koreai Köztársaságot Dél-Koreában, s ezzel az ország demokratikus alakulása egy időre lehetetlenné vált. Negyedszázada szabad a KNDK népe 1948. szeptemberében ÉszakKoreában a Legfőbb Nemzetgyűlés döntése eredményeképp megalakult a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Az év végéig a szovjet hadsereg egységei elhagyták Koreát. Rá egy évre a világközvélemény nyomására az amerikai csapatok is elhagyták Dél-Koreát, de az USA és Dél-Korea közt létre jött „Kölcsönös Védelmi Szerződés "továbbra is lehetővé tette az USA politikai befolyását. Ismeretes, hogy ez a befolyás 1950-ben a szégyenteljes koreai háborúhoz vezetett. Az USA és számos szövetségese az ENSZ égisze alatt fegyveres támadást indított a KNDK területe ellen. A hősi koreai nép a szocialista tábor orszá gai, valamint a kínai önkéntesek támogatásával jelentős győzelmeket aratott az imperialista betolakodókon s így kikényszerítette a fegyverszüneti tárgyalásokat, melyek kétévi megbeszélések után 1953. júliusában a Panmindzsoni fegyverszü neti egyezmény aláírásával értek véget. Ezzel hosszú időre eldőlt Korea sorsa. Az ország kettévált. Korea északi részeiben megindult a szocialista társadalmi fejlődés, mely igen jelentős sikereket ért el. Korea népének egyik legfontosabb, megoldásra való feladata hazájának egyesítése. Ez pedig csak az idegen csapatok DélKoreából való kivonásával, minden külső beavatkozás beszüntetésével és a KNDK által szorgalmazott szabad, demokratikus választások megtartásával lehetséges. Üdvözöljük a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népét, felszabadulásának negyedszázados évfordulóján. Meggyőződésünk, hogy a világ haladó erőinek összefogása végül is igazságos megoldáshoz vezeti a koreai kérdést és az egész ország demokratikus alapokon történő egyesítése folytán felszámolják a világnak e veszélyes, háborús tűzfészkét. (Ginzery) - jn • , > , - \élí, : .^...v.^.ťÄÍi.i;...:..;...,... . . . • ; . . . .. • . - iA népi Korea negyedszázados ünnepén — Oj lakónegyed Hamhüngben Az évi 20 ezer tonna kapacitású műszálgyár Hamhüngben