Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-26 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

FOGORVOSNÁL Egy ijedős asszonyka jajgat a fogorvosnál: — Doktor úr kérem, nagyon lá j a fogam! Olyannyira, hogy inkább szülnék, mitsem most hagyjam kihúzatni a rossz fogamat! \ fogorvos egykedvűen feleli: — Akkor gondolja meg, aszszonyom, hogy mit akar, mert aszerint állítom be a széket! JÖ KIS VALLALAT Pszt, a gép most azt számolja, hogy mennyit veszítünk takarékossági rendeletünkkel ... J. Pop karikatúrája Ez is, az is... RÉMÜLET meséli barátnőiMazulákné nek: — Képzeljétek, az éjjel gyanús neszre ébredtem. Felkeltem, benézek az ágy alá, hát mit látok ott: két meztelen lábat! — Jaj, ne mondd! — hüledeznek a barátnők. — Csak nem egy betörő feküdt az ágy alatt? — Nem, hanem a férjem, ö már előbb hallotta a gyanús zajokat, és ijedtében odabújti KALAPVASAR Homorákné kalapot vásárol. Végigpróbálja szinte az egész készletet, de egyik sem nyeri meg a tetszését. Hosszas tűnődés után végre az egyiknél megállapodik: — Azt hiszem ez jó lesz ... Ezt legyen szíves becsomagolni! — Kérem — mondja az eladőnő. — Bár ez az a kalap, amelyikben be tetszett jönni... Z. olyan óvatos, hogy amTKor megkérdeztem tőle hány óra van, nem azt felelte: öt pere múlva hét, hanem ezt: öt perc múlva hét órának kellene lennie ... • • * Akinek fölülről nem adatik, az alulról szerez. "m • • Új közmondás: Nincsenek ügyes üzletesek — csak ügyetlen ellenőrök vannak. • • » Lassanként vendéglőinkben sehol sem találkozhatunk szívélyesseggel és udvariassággal, csak annál a pultnál, ahol a nénike egyhónapos süteményeket árul... « • • Paradoxon, de igaz, hogy a gyakori örömteli esemény a családban legtöbbször fejfájást és szomorúságot okoz. m m m Kellemetlen igazságot valakinek a szemébe mondani a gerinces dolog, telefonon keresztül közölni viszont biztonságos... ÓRÁN Az egyik iskolában a tanító bácsi magyarázza a kis nebulóknak: — Tudjátok, gyermekeim, a tífusz kutya egy betegség. Sok emberrel végez és aki életben marad az a betegség következtében megbutul. Ezt én tapasztalatból mondom, mert tavaly magam is megkaptam ezt a betegséget ... PÁRBESZÉD Bratiovácz találkozik Cicvarekkel. A kölcsönös üdvözlés otán Brahovácz így szól: — Képzeld el, barátom, az elmúlt hét végén kint voltunk a nyári lakunkban. Egyszerre csak nagy vihar támadt és a villám belevágott a televíziónkba. Annyira tönkrerongálta, hogy most több héten keresztül nem nézhetjük a tv műsonőt. Cicvarek legyint egyet: — Hiába, öregem, neked az életben mindég szerencséd voltl OSZTÁLYON ALULI Az egyik temetkezési vállalathoz egy sötét ruhába öltözött nő lép be. Megkérdi az üzletvezetőt: — Kérem, egy temetést szeretnék bejelenteni! — És milyen oszitályú temetést óhajt? — kérdi az üzletvezető. — Miért, ez is osztályokra van beosztva? — Igen. Van kérem, első, másod-, harmad- és negyedosztályú temetés. — És a negyedosztályú temetés milyen? — Az olyan, kérem, hogy az elhunyt maga viszi a koszorúkat... Mi van, miért nem akartok velem játszani?! >< (Balázs — Piri Balázs rajza) ILLETLEN KIFEJEZÉSEK — Menjen oda és mossa ki a játékosa száját vízzel és szappannal! (Puncli — Aglia) FEJLŐDIK Nagy mondja Kissnek: — Tudod, amikor tavaly megnősültem, a feleségem csak feketekávét tudott főzni. — És most? — Már jobb a helyzet, mert a tejeskávét is el tudja készíteni! MAI PANASZ Kovács pimaszkodik barátainak: — Nem hiszem, hogy szeret a feleségem. Ha szeretne máshoz ment volna feleségül és azt az Illetőt csalta volna meg velem... CSOKOLÁDÉ — Képzelje, milyen jő férjem van. Tegnap negyed kiló csokoládét hozott. — Az semmi. Az én férjem a múltkor három vagon csokoládét hozott! — Gratulálok, gavallér ember. Mi a maga férje? — Mozdonyvezető ... A — As ügy volt, hogy aludtam, egysxercsak kiabálni kezdett a feleségem: „Vigyázz drágán), megjött a férjemi írre kiugrottam ai ablakon ... VIGASZTALAS A hazatérő ifjú férjet sírva fogadja felesége: — Képzeld, szívem, a kutya felfalta a vacsorát, amit neked főztem! — Ne sírj, szívem, majd holnap veszek egy másik kutyát! | zok, akik a Dunában úszkálnak, akik a Balaton hűs hullámaiban lubickolnak, azok, akik lefüggönyözött szobában, ventillátor mellett üldögélnek, gondoljanak azokra, akik a legmelegebb napokon is helytálltak, nem törődve azzal, hogy hány fokot mutat a hőmérő. Tóházi Ottót a Ligetben kerestük fel, a munkahelyén: egy padon üldögélt, összebújva Gizikével, szorosan, szerelmesen. Már a látványtól melegem lett. — Jó estét, szakiI — mondtam kókadozva. — A Hírharsonái ól jöttem ide... — Nem hallotta. Éppen csókolózott. Gizikén csak egy könnyű kis strandruha volt, mély kivágással. Valósággal remegett körülötte a levegő. — Mondom, Jó estét... Tóházi szaki abbahagyta Gizikét, kérdőn rám nézett. Homloka úgy ragyogott, mintha kifényesítették volna. — Phüestét... — felelte lihegve. — A Hírharsonától jöttem ... Olvasóink kíváncsiak, mit csinálnak ilyenkor a szerelmesek? — Hát kérem ... Nekünk mintegy, tél vagy nyár — Hány fok lehet? — Gizike közelében van vagy nyolcvan fok... — Es mit csinál most? — Csókolózom ... Valakinek ezt is meg kell csinálni, kérem... Én is szívesen jürödnék a Balatonban, de hát első a kötelesség ... — Meddig lesz még itt? MIKES GÍYÜRGY NYÁRI RIPORT — Nem sokáig. Kapuzárásig haza kell kísérnem a kislányt. A következő pillanatban már Ismét Gizikéhez simult. Szédelegve távoztam. Ha még egy percig ott maradok és nézem Őket: elájulok... A Ligetből egyenesen a Bámexbumfériba mentem. Az épület már teljesen sötét volt, csak a raktárban láttam némi világosságot ... Mintha egy zseblámpa fénye lenne ... Benyitottam. Egy verejtékező férfi állt előttem, csíkos trikóban, fekete álarcban, vállán óriási batyu. — Jó estét, jó estét! — köszöntöttem. — Nincs melege? — De nagyon meleg van... Amikor meghallottam a lépteit, még jobban melegem lett... — Nem meleg az az álarc? — Nagyon meleg, de nem vehetem le, munkavédelmi okból. .. — Hány fok lehet itt? — Száznyolcvan, százkilencven ... — A bátyú is nehéz ... — Nehéz, nehéz, de mit csináljak? Nem bízhatom másra! — Nem irigyli azokat, akik most a Balatonban fürödnek? — De nagyon... — sóhajtott fel az illető, megtörölve az arcát. — Szabad a nevét? — Minek az, kérem? — szabadkozott a kartárs. — Mtnek az én nevemet kiírni az újságba? Micsoda szerénység! Amikor elbúcsúztam tőle, úgy futott, mintha puskából lőtték volna ki. Ily melegben futni! Szörnyű melege lehetett, de helytállt, illetve helytfutott. Ezek után hazamentem, és önmagamtól kérdeztem meg: — Mondd, hogyan tudsz ilyen melegben humoros dolgokat kitalálni? — Nem ugrok be provokatív kérdéseknekI — feleltem ingerülten, és fejest ugrottam a fürdőkád vizébe.