Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-24 / 174. szám, péntek

HÉTSZÁZEZER NYUGDÍJAS ÉRDEKEBEN Michal Štancl szövetségi munka- és szociálisügyi mi­niszter a Szövetségi Gyűlés kamaráinak legutóbbi ple­náris ülésén az alacsony nyugdíjak emelését szabá­lyozó törvényjavaslatot is­mertette. A képviselők a javaslatot, megvitatása után, ez év október 1-i hatállyal egyhangúlag jóváhagyták. Kiknek az érdekeit védi az új szociális intézkedés? Nem árt talán, ha a kérdéseinkre kapott válaszok alapján rá­mutatunk a fontosabb prob­lémákra, melyek bizonyára nyugdíjasainkat is érdekelni fogják. KÉRDÉS: A Szövetségi Gyű­lés kamarái a múlt év de­cemberében hagyták jóvá a gyermekgondozási segélyt sza­bályozó törvényt, mely néhány nappal ezelőtt — július 1-én lépett érvénybe. Alig hat hónap elteltével újabb szociális intéz­kedés elfogadására került sor. Megoldódtak ezzel szociális problémáink? VALASZ: Korántsem. A nyug­díjbiztosítás tekintetében több komoly problémával kell meg­küzdenünk, melyeknek teljes ki­küszöbölésére egyelőre nem gondolhatunk. Legutóbbi intéz­kedésünket az alacsony nyugdí­jak emelését tartottuk a leg­sürgősebbnek és ezt most sike­res gazdasági konszolidációnk jóvoltából meg is valósítjuk. A legnagyobb problémának a különböző időszakokban szabá­lyozott nyugdíjak közötti arány­talanságokat tartjuk. Ezekre ve­zethető vissza elsősorban a ré­gi nyugdíjasok problémája, akiknek az életszínvonala stag­hál és ezért lényegesen eltér a jövedelméből élő dolgozó la­kosság ma is emelkedő élet­színvonalától. A régi nyugdíjasok problé­máival persze szorosan össze­függ az egyetlen bevételi for­rást képező alacsony nyugdí­jak problémája ... Ennek a megoldása szociális kérdés s ezért annyira égető. KÉRDÉS: Az alacsony nyugdí­jak emelésének a múltban is többször voltunk már tanúi. VÁLASZ: Igen, ez így igaz. 1959-től 68-ig összesen hétszer került erre sor és ez az intéz­kedés évente 1,5 milliárd koro­na többletkiadást igényelt. A leglényegesebben 1968-ban emeltük az alacsony nyugdíja­kat, s ez az intézkedés 382 ezer nyugdíjast érintett. Nyugdíjuk átlagosan havi 130 koronával emelkedett. Csupán erre az emelésre 614 millió koronát fordítottunk. KÉRDÉS: Mennyivel emelked­nek október 1-től az alacsony nyugdíjak? VÁLASZ: Az új törvény értel­mében a legalacsonyabb nyug­díj, ha a nyugdíjas egyetlen jö­vedelmi forrása, havonta 500 koronát fog kitenni. Ha azon­ban a nyugdíjas családtagja (pl. férje, Illetve felesége) is erre a nyugdíjra van utalva, akkor ez az összeg 850 koro­nára emelkedik. Megjegyzem, hogy ez az emelés nemcsak az öregségi, hanem a rokkantsági, özvegyi és árvasági nyugdíjra, illetve járadékra is vonatkozik. Az eddigi törvénytől eltérően, mely nem vette tekintetbe a nyugdíjas 200, Illetve 400 ko­ronáig terjedő egyéb jövedel­mét, feltéve, hogy arra család­tagja is rá volt utalva, az új intézkedés a nyugdíjas bármi­lyen jövedelmére figyelemmel lesz, az évente 60 napot nem meghaladó tevékenységéből eredő jövedelem kivételével. Emellett a törvény a 70 évnél idősebb dolgozó nyugdíjasok jö­vedelmét sem veszi tekintetbe, mert abból az elvből indul ki, hogy ebben a korban már csak azok dolgoznak, akiknek gazda­sági helyzetüknél fogva szük­ségük van keresetükre. Amennyiben azonban a nyug­díjasoknak vagy családtagjaik­nak az alacsony nyugdíjon kí­vül más jövedelmük is van, ak­kor a járadék a nyugdíj és a jövedelem összege, valamint az 500, illetve 850 korona kö­zötti különbséggel csökken. Ez azt jelenti, hogy csak annak a nyugdíjasnak lesz érdemes ké­relmezni alacsony nyugdíja fel­emelését 500, illetve 850 koro­nára, aki semmiféle más jöve­delemmel nem rendelkezik, vagy akinek olyan alacsony a jövedelme, hogy az eddigi nyug­díjával együtt sem haladja meg az 500, illetve 850 koronát. Ezzel az intézkedéssel igyek­szünk tehát legalább részben hozzájárulni a nyugdíjasok megélhetési költségeinek fede­zéséhez és biztonsági érzésük fokozásához. KÉRDÉS: Mivel indokolják, hogy a nyugdíj emelésére nem kerül sor gépiesen, hanem csak a nyugdíjasok kifejezett kérel­mére? VALASZ: A jelen esetben nem adminisztratív, hanem szo­ciális intézkedésről van szó, melynek küldetése a minimális jövedelem biztosítása, feltéve, hogy az más forrásból nem biztosítható. Ez megfelel jelen­legi gazdasági lehetőségeink­nek és a sürgős szociális prob­lémák gyors, célszerű megoldá­sára irányuló törekvéseinknek. Ezért az alacsony nyugdíjak emelése csak abban az eset­ben jöhet számításba, ha a nyugdíjas vagy családtagja ko­ra, vagy egészségi állapota miatt a saját munkájával nem képes megtartani, illetve emel­ni életszínvonalát. KÉRDÉS: Hány személyt érint az új törvény? VÁLASZ: Az új törvény mint­egy hétszázezer nyugdíjasra vo­natkozik és évente kb 1 mil­liárd 120 ezer korona kiadás­sal jár. Nemzeti minisztériu­maink a nemzeti bizottságokkal karöltve már meg ís tették a szükséges lépéseket az új tör­vény végrehajtására. A legsür­gősebb az alacsony nyugdíjak­kal rendelkezők felkeresése, hogy a velük folytatott megbe­szélések, Illetve a kérvényeik alapján mielőbb tisztában le­gyünk az igényekkel. Természetesen a prágai nyug­díjbiztosító intézet is felkészült már feladatai teljesítésére. Ahhoz azonban, hogy az ala­csony nyugdíjakat ez év októ­ber 1-től emelhessük, a kérvé­nyeket időben .legkésőbb július 31-ig ketl beadni a nyugdíjbiz­tosító intézethez. A később bea­dott kérvények — bár vissza­menő hatállyal — de termé­szetesen későbbi időpontban lesznek csak elintézhetők. KÉRDÉS: Milyen elbírálásban fognak részesülni az október 1 után esedékes igények? VÁLASZ: Ezekről az esetek­ről sem feledkeztünk meg. Újabb törvényes intézkedés van készülőben, mely lehetővé teszi majd a nyugdíjigények ugyan­azon kritériumok alapján tör­ténő elismerését, mint az ala­csony nyugdíjak emelése ese­tében. Amint már mondottam, te­kintettel jelenlegi gazdasági helyzetünkre, bármennyire is szeretnénk, pillanatnyilag na­gyobb összeget nem fordítha­tunk az alacsony nyugdíjak emelésére. Ezzel azonban a kormány nem mondta ki az utolsó szót. Nem tesz pontot intézkedése után, mert abból az elvből indul ki, hogy a nemze­ti jövedelemmel arányosan nö­vekedjen azoknak az életszín­vonala, akik bármilyen oknál fogva nem vehetnek részt a munkafolyamatban. Most tehát csak a régi nyug­díjasok legégetőbb problémáit igyekeztünk némiképpen orvo­solni, ám tisztában vagyunk az­zal, hogy tartós megoldásra lesz szükség az egész nyugdíj­biztosítási rendszer átdolgozá­sával és újjászervezésével. Ez azonban olyan összegeket igé­nyel majd, amelyekkel ma nem rendelkezünk. Reméljük, hogy gazdasági helyzetünk további javulásával — nolia a takaré­kosság állandó programunk marad — mégsem kell majd annyira a garast a fogunkhoz KARDOS MÁRTA A magánkereskedelem rákfenéje A tavalyi áruhiány s néhány Jelenlegi hiánycikk nem egy spekulánsnak jó „keresetre" adott lehetőséget. Ennek követ­keztében igen elszaporodott az engedéllyel, vagy az anélkül ügyeskedő magánkereskedők száma. Persze a bajok lényege nemcsak létezésükben rejlik, hanem mindenekelőtt abban, hogy a kiskereskedelemtől vá­sárolt és a csempészárut két­szeres, sőt háromszoros áron árulják, és sajnos, el is ad­ják. Nézzünk csak egy-két je­lentéktelennek tűnő példát. Az úgynevezett vándorárusok a a gyermekgyűrűket 20 fillér he­lyett 1 koronáért árulják. A gyermekpisztolyba való „kapsz­li" ára 50 fillér, de 3 koronát kérnek érte. Az állami kereskedelmi felü­gyelőség a múlt hetekben Szlovákiában 137 magánsze­mélynél, Illetve kereskedőnél végzett ellenőrzést. Az említett számokból csak öt dolgozott a szocialista szektorok részére. Többnek — a kelet-szlovákiai kerületben például 52 ellenőr­zött személyből 31-nek — nem volt engedélye a kereskedés űzésére. Azt is megállapítot­ták, hogy több nemzeti bizott­ság nincs tisztában jogkörével. A 13/68-as miniszteri rendelet alapján az illetékes nemzeti bi­zottságok csak mezőgazdasági termékfölösleg, illetve házilag készített áru értékesítésére Az engedély kiadásakor kezdődik a baj 0 A nemzeti bizottságok nem élnek jogaikkal # Országos felmérésre és a törvények szigorú betartására van szükség adhatnak engedélyt, ezt is csak saját hatáskörük területén. Saj­nos, a magánkereskedéssel kap­csolatban több olyan törvény, illetve rendelet is napvilágot látott, amelyek félreértésre ad­nak okot, különösen akkor, ha a nemzeti bizottságok dolgo­zói azokat nem ismerik elég­gé. Az ellenőrzés bebizonyította azt is, hogy az ilyen kereske­delmi formára elsősorban az állam és néhány hiszékeny vá­sárló fizet rá. Hogy példával bizonyítsunk: a szorgalmas és élelmes „kereskedők" eljárnak Leopoldovba, ahol a Lengyelor­szágból érkező gyorsvonat uta­saitól olcsó áron igyekeznek árut szerezni, hogy aztán drá­gán adják el. Például az egyik kereskedő a 20 koronáért vá­sárolt frottírtörölközőt 60 ko­ronáért árusította. A szocialista szektoroknak dolgozó árusokra is ráfizet az állam. K. R., akivel az egyik közszolgáltatási üzem kötött szerződést, a kölcsönös meg­egyezés alapján a vállalatnak havonta 2500 koronát utalt át, amelynek 60 százalékát juta­lomként visszakapta. E feltéte­lek megtartása mellett az üzemtől arra is ígéretet kapott, hogy a gyereksegélyt is folyó­sítják számára. Nyolc hónap alatt munkaadójának 20 000 ko­ronát utalt át, amiből 12 000 koronát jutalomként visszaka­pott. Az üzem haszna — a be­tegsegélyzőt leszámítva — 6000 korona volt. Ugyanakkor az em­lített idő alatt K. R. vándorárus 8240 korona gyermeksegélyt vett fel. Kell ehhez még kom­mentár? Hiba az is, hogy az egyik körzetben lakó egyénnek egy másik körzeti nemzeti bizott­ság ad ki engedélyt, amely a kérelmezőt nem ismeri kellő­en. Nem ritkaság az sem, hogy az engedélyen feltüntetett áru­választékot utólag bővítik. Nehéz az Ilyen árusokat nyil­vántartani, mi tagadás, ellen­őrizni is. Okvetlenül szüksé­ges, hogy bevezéssék végre: — csakis olyan áruval keresked­hetnének, amelyet házilag ké­szítettek, vagy dolgoztak fel. A nemkívánatos jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy a nemzeti bizottságok nem elég szigorú következtetéseket von­nak le, nem élnek a bírságolás, illetve az engedélyek bevoná­sának lehetőségével. A múlt he­tekben végzett ellenőrzés pedig azt mutatja, hogy erre igen nagy szükség lenne. N. J. A KOMMUNISTA SAJTÓ ÍRÁSAIBÓL A munkás és a munkásnő Ha önök elmennek egy hely­re, ahol a királynak palotát építenek, és körülnéznek, látni fogják a munka nagyszerűsé­gét. Jönnek rossz ruhájú, kér­ges tenyerű, az idő viharától felszántott arcú emberek, és ásóval, lapáttal föltúrják a föl­det. Rossz ruhájú emberek a föld sarából kiverik a téglát. A rossz ruhájú téglamunkások munkája után a téglasereg meg­érkezik az épülethez. Rossz ruhájú munkások, telve foglalkozásuk minden illatával és ízével, egymásra rakják a téglát, és fölemelik az épületet. Jönnek fehérkőporos kőfara­gók, kivájják a követ, földíszí­tik az épület homlokzatát, jön­A KOMMUNISTA HE3E3 EE2 nek rossz ruhájú, izzadt szagú, enyves, firnájzillatú emberek, akiknek kezeiről a festék soha le nem jön, kidíszítik a palota belsejét. Jönnek ferdelábú asz­talosok, akik a gyalu folytonos taszigálástól féloldalt állnak, és csinálnak gyönyörű bútoro­kat. főnnek a tapétázók és tér­den állva megcsinálják a tapé­tákat. Jönnek a gáz- és villany­szerelők, kovácsok, lakatosok, és a többi munkások. Kezük nyomán ragyogó lesz a királyi palota. Készen van. Most jönnek rossz ruhájú, rosszul táplálkozó kertészek, kihordják, megjavítjak a földet, elhelyezik a virágokat, főnnek mészárosok, hentesek és szaká­csok, akik az élőállatok húsát véresen dolgozzák föl finom eledelekké. Jönnek a dohány­gyári munkások által készített finom, illatos szivarok. Megnyílik az estély. A szalonban a szabók által elegánsra faragott urak és höl­gyek jelennek meg, akik testi épségük minden hiányának el­tüntetését egy szabónak vagy egy szabónőnek köszönhetik. Rajtuk van a ruha, amelyen száz meg száz csipkeverő leány szeme vakult meg ... ... A munkásnak vasárnapja van. Leveti rongyos, piszkos ru­háját, fölveszi az ünneplőt és elmegy a királyi palota elé. El­megy bámulni és azt mondja: milyen csodálatosan szép, mi­lyen nagyszerűi Mindenki dicséri, milyen szép a királyi palota, egy felcifrá­zott templom, egy díszes szín­ház. Es amikor ezekről a szép­ségekről beszélnek, minden szó- . ba kerül, csak az nem, hogy a városok utcáin járó rossz ruhá­jú, görnyedt alakok, millió nő és férfi együtt alkotta meg azt, amire azt mondjuk, hogy szép, hogy nagyszerű, hogy fenséges. A munka volt az, amely sar­kallta az embert, hogy szellemi téren is folyton tökéletesedjék. Nem a szellem volt a tökéletes, amely a létfenntartás eszközei­nek megteremtésére sarkallta az embert, a munka volt a szel­lemnek is a megteremtője. Az állat és az ember közötti határ­vonalat a munka gigászi ereje hozta meg. Az a vérszegény téglagyári munkás, az asztalos a műhely­ben, a cipész a stanglija mel­lett, a tüdővészes szabó, a kovács a szén- és vaspor kö­zött, és minden, ahol és ami­' ként a munka megszületik, az éppen olyan borzalmas tragé­dia, mint amikor a szerelemből a gyermek megszületik. A mun­ka is, amikor alkot, olyan, mint a születés. Csak amikor létre­jön, lesz naggyá és fenségessé. Mindenben az éltető műhely az alap, amelyből szárnyra in­dul mindaz, ami nagy. Míg go­molyog, míg képződik, míg csak részletekben van- meg, addig csúnya, csak a kialakulás fej­leszti gigászivá, titánná és naggyá. És ezt a gigászit, ezt a titá- ­nit, ezt a nagyot a munkás csi­nálja. A szellemi és fizikai munkának a házassága az, amelynek műhelyéből születik mindaz, ami az emberiséget naggyá és boldoggá teszi. BOKÁNY DEZSŐ (Megjelent a Kassai Munkás 1913. febr. 15-i számában) A bratislavai Mélyépítő és Ipari Épületelemgyár rovinkai üze­mének misérdi részlege előfeszített nyomócsöveket készítő kol­lektívája hazánk felszabadítása 25. évfordulójának alkalmából szocialista vállalást tett. Eszerint szabad szombatok kereté­ben 23 000 korona értékű munkát végeznek. Felvételünkön: Jozef Horváth munka közben. (Felvétel: Ivan Dubovský — ČSTK) • AZ EGYKORI SZERI MO­NOSTOR romjainak feltárása — a Csongrád megyei múzeumok régészeinek irányításával — megkezdődött. Anonymus fel­jegyzései szerint a honfoglalás utáni első országgyűlés helyén épült ez az Árpádkori monostor, amely a tervek szerint része lesz egy nagy nemzeti emlék- jjJJS parknak. • A BÁNK BÁN témát feldol­gozó Grillparzer-drámát ősszel mutatja be a bécsi Burgtheater; az Ein treuer Diener seines Herrn című színművét Fritz Kortner rendezi. 1970 VII. 6'

Next

/
Oldalképek
Tartalom