Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-23 / 173. szám, csütörtök

Pusztaf ö démesi GONDOK, ÖRÖMÖK A galántai járás szövetkezeteit járva, már aratási lázban talál­tuk a Nagyfödémesi EFSZ ag­ronómusát, Boros Jenő elvtár­sat is. Ott jártunkkor tőle ér­deklődtünk az aratási munkák menete, mikéntje felől. — Jelenleg még szinte csak kóstolgatjuk az aratás „ízét", hiszen mindössze 60 hektárnyi árpát vágtunk eddig rendre. Ez pedig az 556 ha összterületű kalászosunkhoz viszonyítva bi­zony kevés. De sajnos, az idő­járás mindig nagyobb úrnak bi­zonyul nálunk. Ebben az év­ben jóformán még rendesen meg sem ázott a határunk, most mégis az eső miatt késik a betakarítás. — Milyen a gépi felszerelt­ségük? — jónak mondható. Igaz, hogy csak három kombájnnal dicsekedhetünk, de hármat a Suinperki, és kettőt a Galántai Gép- és Traktorállomásról köl­csönöztünk, illetve béreltünk. A šumperki „hármas fogat" ép­pen most érkezett meg a bri­gádosokkal együtt. Huszonkét traktorunk teljes mértékben biztosítja inajd a gabona zavar­talan szállítását, és a többi, ilyenkor szükséges munkafela­datokat. így előreláthatólag nem okoz túl nagy gondot majd, hogy idejében biztos helyre ke­rüljön a termés. A raktározá­si lehetőségek oldaláról mérle­gelve a „kenyércsatát", szintén derűlátóak vagyunk, mert vár­ható 30—35 mázsás hozamaink mellett még az egyik közeli felvásárló üzemnek is mintegy 55 vagonnyi gabonát el tudunk raktározni. Boros Jenő már tizennyolc éve dolgozik állandóan ebben a szövetkezetben. 1956 óta agro­nómus. Régi, sokat tapasztalt, kiváló szakember. Ennyi év után mint a tenyerét, úgy is­ineri a nagyfödémesi szövetke­zetet. Mindezek tudatában már egyáltalán nem volt meglepő, hogy bármilyen, az efsz min­dennapi életét érintő kérdésre, magabiztosan válaszolt. A szö­vetkezetben jelenleg folyó más munkák iránt érdeklődve, így nyilatkozott: — Az aratás mellett nagy fon­tosságot tulajdonítunk a zöld­ségfélék betakarításának is. Egy-két nap múlva megkezd­jük a zöldbab szedését. A fel­vásárlók kilogrammonként, 3,50 koronát fizetnek. Szeretnénk ezt minél előbb befejezni, mert a csupán néhány napos időkü­lönbség is jelentős elértékte­lenedést okoz. Egyébként a 13 hektáros kertészet dolgozóinak ilyenkor bőven akad munkájuk, mert ezen kívül még 10 hek­táron termesztünk fűszerpapri­kát. Állatállományunk takar­mányszükségletéről is igyek­szünk saját erőnkből gondos­kodni. Többek között 225 hek­táron termesztünk hereféléket. Az első kaszálásból 37,60 má­zsát takarítottunk be hektáron­ként. Ezzel elégedettek va­gyunk, habár tavaly ebből re­kordtermésünk volt. Négyszeri kaszálásból összesen 90 mázsát könyvelhettünk el átlagban. — Mi okozza a legnagyobb problémát a szövetkezetnek? — Az időjárás és környezeti feltételeink azok, amelyeknek sok nehéz napot, gyakran átla­gon aluli terméshozamokat tu­lajdoníthatunk. Az 1285 ha te­rületű szövetkezetünk a kuko­ricatermelő körzetbe tartozik, ahol 600—700 mm az optimális évi csapadékszükséglet. Saj­nos azonban, mint ahogy ebben az évben is, eddig jóval keve­sebb esett ennél. Amennyiben a lehullott csapadék mennyisé­ge el is éri a kívánt szintet, az esetek többségében az agro­technikai követelményeknek nem megfelelő az időrendi el­oszlása. Ebben az évben még szinte nem is volt kiadósabb eső. Persze ez érezhető lesz a hozamok alakulásánál. Legfá­jóbb pontunk ezen a téren az, hogy a szárazság ellen telje­sen tehetetlenek vagyunk. Nem tudunk öntözni. A régi öntö­zőberendezésünk már haszná­latra alkalmatlan, az új alag csöves öntözési rendszer épí­tése pedig még csa4c folyamat­ban van. Remélhetőleg ily mó­don az öntözés kérdése ennek elkészültével teljes egészében megoldódik. Az agronómusnak sok prob­lémát okoz a műtrágyákkal va­ló ellátottság néhány kellemet­lenül ható fogyatékossága is. ' — Nein is a mennyiséggel, vagy a választékkal, hanem is­mét a rossz elosztással van baj. Az esetek túlnyomó többségé­ben csak az agrotechnikai ha­táridők letelte után kapjuk meg a szükséges műtrágyát. Ogy, mint most is. Nemrégen kezdték küldeni a tavaszi ta­lajelőkészítéskor égetően szük­séges szervetlen trágyákat. — Nem lehetne ezen segí­teni? — Ezt úgy tudnánk megol­dani, ha megfelelő raktárunk, vagy tárolónk lenne e célra. Sajnos, ezt is csak most épít­jük, Tulan jövőre már ez is elkészül, de addig is sok gon­dot okoz. Szerintem az lenne a legideálisabb megoldás, ha a gyárak nem negyedévekre osz­tanák be a szállításokat, ha­nem alkalmazkodni tudnának a mezőgazdasági termelés, és fő­leg a növénytermesztés idény­szerűségéhez. Problémából tehát nincs hiány a nagyfödémesi szövetke­zetben sem. Ennek ellenére azonban bízunk abban, hogy eredményesen helytállnak majd a kenyérharcban is. LALO KÁROLY - ti . M...... Dolgos, eívhíí harcosok A kcszegfalvi szövetkezetben már szumbatun egy hete meg­kezdték az árpa aratását. A rendvágó gépek késő estig dol­goztak, és a munka vasárnap sem szünetelt, mert attól tartot­tak. hogy bekövetkezhet az esns időszak. Félelmük nem volt hiábavaló, mert a hét közepén megeredtek az ég csatornái és a munkát be kellett szüntetni. Amint kissé megjavult az idií, ismét teljes erővel folytatták a kenyérgabona betakarítását. Felvételünkön Pivovár Martin traktoros és Lovász Simon se­gédtrakloros látható munka kiizben. Andriskin József felvétele SZIGORÚBB ELLENÓRZEST! Ügyeljünk a vásárolt áru súlyára # Legtöbb a csalás a vendéglátóiparban 0 Minden árun szerepelni kell az árnak % Saját érdekünkben segítsünk! 1970. VII. 23. Sajnos tény, hogy az utóbbi években mind a kiskereskede­lemben, mind a nagykereskede­lemben egyre több a spekulá­ció. Ezért vált szükségessé az ármoratórium, amely ez év ele­jén lépett érvénybe, és ezért szükséges a tüzetes ellenőrzés es az esetleges következmé­nyek levonása. Az év első felé­ben hat vezérigazgatóságon, a termelő és fogyasztási szövet­kezetek központi igazgatósá­gán, 130 vendéglátóipari üzem­ben, 12 szénlerakatban, 143 fo­gyasztási szövetkezet elárusító­helyén végeztek ellenőrzést. Ezenkívül az ellenőrök 859 egyéni bevásárlást is ellenőriz­tek. Ennek alapján elmondhat­juk, hogy az ármoratórium ér­vénybelépése ellenére még na­gyon sokhelyütt megrövidítik a vasárlót és nem tartják be a kötelező előírásokat. Kiilön fejezetet érdemel a vendéglátóipar. Sajnos, itt a legtöbb a csalás. Megállapítást nyert, hogy a II. és a Ilf. kate­góriába tartozó vendéglőkben nagyon is eltérőek az árak, pl. a marhagulyás ára 7,10—10,40 ko­rona között és a bécsiszeleté 12,40—16,20 korona között moz­gott. Ez a tapasztalat arra en­ged következtetni, hogy az ét­termek kategorizálása ilyen ala­pon felesleges. A már említett 859 egyéni be­vásárlásnál 310 esetben (36,1 százalék) 865 koronával átla­gosan, az érték 5 százalékával rövidítették meg a vásárlót. A megrövidítés formáinak sor­rendje: súly- és mértékcsonkí­tás 42 százalék, magasabb ár­szabás 36,8 százalék, minőségi csalás 16,4 százalék, számítási hiba 4,5 százalék. Ez a sorrend is azt bizonyítja, hogy a vásár­lót inkább rejlett formákban csapják be, ami az egyén szem­pontjából sokkal nehezebben ellenőrizhető. A felsorolt elszomorító esetek ellenére mégis elmondhatjuk, hogy az ármoratórium érvény­belépésével javult a helyzet. Az 1968/69-es index szerint száz koronánként 1,30 korona volt a drágítás, viszont idén minden száz koronás vásárláskor 80 fil­lér volt a drágítás. Az egyes reszortok szerint száz koronán­ként a meg nem érdemelt ha­szon az élelmiszerboltokban 4,10 korona, a zöldség- és gyü­mölcs üzletekben 4,80 korona, a vendéglátóiparban 8,20 koro­na volt. Gyakran előfordul, hogy köz­vetlenül az elárusítás helyén a másod-, illetve harmadosztályú árut egy kategóriával maga­sabbra osztják be, amiből aztán szintén törvénytelen hasznot húznak. Sajnálatos tény, hogy főként az élelmiszer kereskede­lemben és a vendéglátóiparban nem tartják be a kötelező nor­mákat. Olyan jelenséggel is ta­lálkozunk, hogy a piacról eltű­nik az olcsóbb áru, így a vásár­ló kénytelen a drágábbat meg­venni (ez közvetve kihat az üz­letesek bevételére). Az ilyen je­lenségek ellen harcolni kell. Ha az árhivatal és az illetékes minisztériumok á csalókkal szemben szigorúan járnak el, gyakrabban végeznek ellenőr­zést, néhány tömegszervezetet is bevonnak munkájukba, felké­rik a Szlovákiai Nőszövetség közreműködését, kialakítják a polgári ellenőrző bizottságokat stb. — jelentős javulást várha­tunk majd e téren. A tajjasztalat azonban azt mutatja, hogy a tényleges javu­lás érdekében sokkal többet kell tenni. Valamennyiünk ér­dekében minden egyes észlelt visszaélésre, csalásra rá kell mutatni és jelenteni kell azt az illetékes helyen. Csakis igy kép­zelhető el a vásárlók jogtalan megrövidítésének a megszünte­tése. —QZQ— A prievidzai CígeT Bánya dol­gozói között szép számmal van­nak olyanok, akik tevékenyen kivették részüket a Szlovák Nemzeti Felkelésből. Mások a külföldön megalakult csehszlo­vák kötelékekben harcoltak a fasizmus ellen. Nem egy bá­nyász megjárta a nácizmus koncentrációs táborait. Az an­tifasiszták és a nácizmus kon­centrációs táborait. Az antifa­siszták és a nácizmus üldözöt­téi nemrégiben még a lakóhe­lyük szerint szervezkedtek. A bá­nyászoknak úgy tűnt, hogy az Antifasiszta Harcosok Szlová­kiai Szövetségének helyi szer­vezetei nem adnak elég teret sajátos problémáiknak és ez így is volt; a falvakban és vá­rosokban választott bizottságok­nak más gondjuk is volt, és nemigen törődhettek azzal, ami a vállalatokon belül történik. Pedig az évek eljártak az em­berek feje felett, a régi harco­sok egészsége megromlott, so­kan szeretnének tovább dolgoz­ni, és lassan időszerűvé vált a megfelelőbb munkabeosztás, a kielégítő egészségügyi és szo­ciális gondoskodás kérdése. Ily meggondolásból alakult meg a bányavállalat volt harco­sainak önálló üzemi szervezete. Kiderült, hogy a harcedzett an­tifasiszták, akik eddig elszórtan tevékenykedtek helyi szerveze­teikben, odahaza is résztvesz­nek még a politikai munkában, de az üzem területén működve igen fontos politikai erőt kép­viselnek. A Cigef Bánya párt­szervezetének, a vállalatvezető­ségnek, valamint a szakszerve­zetnek tevékeny segítői lettek; már kezdeti sikereikkel is nagy tekintélyt szereztek a dolgozók körében. Az antifasiszta ellenál­lók az elmúlt két év alatt egyé­nileg és együttesen is hűek ma­radtak elveikhez és tapasztala­taikhoz. Álláspontjuk a politi­kai válság idején az volt, hogy a szovjet antifasisztákkal együtt harcoltak, a szovjet hadsereg szabadította fel városainkat, falvainkat, családjainkat a fa­siszta megszállás és terror alól, s a Szovjetunióhoz köti népün­ket nemcsak a hálaérzet, ha­nem a szocialista nemzetközi­ség és a béketábor együvétar­tozásának tudata is. Emiatt a határozott álláspont miatt 1968 augusztusában és a rákövetkező hónapokban sokan szenvedtek az ismerősök, bará­tok és munkatársak megjegyzé­sei miatt. Igen könnyű volt ak­koriban valakire rásütni az „áruló" bélyegét, s akinek eb­ben része volt, csak fájdalma­san csodálkozhatott arra, aki­vel évekig együtt élt, dolgozott, tanult: hogy hogy ennyire nem értjük egymást? ... A Cígef Bánya antifasisztái most tartották rendes taggyűlé­süket, amelyen újra kiálltak a Csehszlovák Kommunista Párt és a köztársaság kormánya po­litikája mellett. Teljes mérték­ben egyetértenek a hazánk és a Szovjetunió közt felújított szer­ződéssel, és élesen elítélnek minden olyan kísérletet, amelv népeink testvériségét és" fegy­verbarátságát aknázza alá. A bá­nyászok azt követelik, hogy a járási szervekben is csináljon rendel a párt. A vállalaton belül működő antifasiszta harcosokból álló szervezet igen élénken műkö­dik. Egyéni meggyőző munká­val és tagjai személyes példa­adásával járul hozzá, hogy a Cígef Bánya teljesíthesse válla­lati kötelezettségét: harminc­ezer tonna szenet termeljen az idei terven felül. A tagság el­vállalta, hogy a bányaüzem fe­lületén ültetett 1500 gyümölcs­fát kertész híján gondozásba veszi. Közös brigádok mellett a társasélet szórakoztatóbb for­máit is megtalálták: megláto­gatták V. I. Lenin pozsonyi mú­zeumát, elszórakoztak a szov­jet hadsereg harcosaival, talál­kozót rendeztek az általuk pat­ronált iskola tanulóival és ne­velőivel stb. Éppen a gyermekek és az if­júság antifasiszta szellemben folyó neveléséről esik köztük a legtöbb szó. Elhatározták, hogy más iskolákat is „célba vesz­nek" és elsősorban a felnövek­vő bányász-utánpótlás eszmei nevelését fogják befolyásolni. Ezt azért tartják oly szüksé­gesnek, mert megfigyelték, hogy a fiatalabb nevelőgárda, s más iskolákban is — elsősor­ban a női tanerők — vajmi ke­veset tudnak mondani a gye­rekeknek, tanoncoknak és diá­koknak az antifasiszta ellenál­lás hősi hagyományairól. Más­részt a privigyei partizánoknak már sokéves tapasztalataik vannak a nevelőmunka terén, hiszen azelőtt rendszeresen fel­jártak a pionírokkal az újon­nan kiépített, régi „bunkerek­hez" és végigmentek azokon a helyeken, ahol a Vtáčnlkon megszervezett Felsőnyitrai Par­tizánbrigád küzdött a fasiszta túlerővel. Az ifjúsági szövetség és az antifasiszta harcosok szö­vetsége Prievidzán kölcsönösen meghívták egymás vezetőit és aktíváját az ünnepi rendezvé­nyekre. Ezt a jó szokást újítot­ták fel. most a Cígef Bányán szerzett antifasiszta harcosok. Vannak a szervezet program­jának olyan pontjai, amelyek kifejezetten a tagság egyéni helyzetének, sorsának javítását célozzák? Már nem egy esetben sikerült a régi harcosoknak egészségi állapotához vagy ko­rához mérten biztosítani mun­kát, elintézni régóta húzódó rokkantsági járadékuk ügyét, fürdőbeutaLást vagy más ügyes­bajos dolgát. A harcosokról egészségügyi vonalon is gon­doskodnak. SZÁNTÓ GYÖRGY A füvesített medence Lakótelepünk önkiszolgáló boltjának épülete meglehető­sen sokáig készült. Az építők alighanem alapos munkát akartak végezni. Dicséretükre legyen mondva, hogy a ren­dezett terep az említett léte­sítménnyel egyszerre lett át­adva rendeltetésének. A bolttal szemben apró csempével kirakott, mintegy 15 méter hosszú, 2 méter szé­les és háromnegyed méter mély medence készült, nyil­ván azzal a céllal, hogy időn­ként friss víz kerüljön bele. Azt sem sikerült megállapíta­nom, hogy a víznek hol kel­lett volna a medencébe jut­nia, s merre távozhatott vol­na el onnan ... Többnyire akkor volt folya­dék benne, ha eleredt az eső, vagy elolvadt a hó. Reggelente az emberek már jóval hat óra előtt sorban áll­dogálnál: a bolt előtt, s ta­lán szórakozottságból vagy ki tudja, milyen szándéktól in­díttatva, ott nézték át zsebe­ik, bevásárlótáskáik tartal­mát, s a felesleges paoiroktól úgy szabadultak meg, hogi azokat az említett medencé­be dobták. Ősszel még a ter­mészet is segítségükre sietett. Itt tárolta a sárgult falevelet, meg az avart. A medence közepén mint egy másfél méter széles be­tonhidacska ívelt át, amelyet úgy magamban mindig sóha joic hídjának neveztem. Két héttel ezelőtt arra let­tem figyelmes, hogy a me­dencét színültig földdel töl­tötték meg. Nincs benne többé hely az eső, a hólé, az avar és a hulladékpapír számára. Las­san talán már a jó emlékező­tehetséggel megáldottak is el­felejtik, hogy, — mint már említettem, — a medence ap ró csempével volt kirakva. A napok tovább múltak, s azt vettem észre, hogy a me­dencét betöltő föld felületén üdezöld fű jelentkezett. Rá­adásul az alaposan pásztázó eső is elősegítette a fű fej­lődését, s ma már annak dús sörényét vígan borzolja a szél. így ezzel a külsővel mintha barátságosabb lenne a meden­ce. Mégsem ád nyugtot ez a gondolat: de kár a mélyíté­sére, betonozására és csempé zésére kidobott pénzért... ZALA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom