Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
MOZIBAN Sötét. Mégszólal egy női hang — Kérem, azonnal vegye el a kezét! Nem maga, hanem maga! KARCSI A tizenéves nagyhajú Karcsi a borbélynál üldögél. Amikor sorra kerülne, előzékenyen átengedi helyét az utána következő férfinek. Miután annak ís lenyírták a haját egy további férfit is maga elé enged. Ez már feltűnik a borbélynak és megkérdezi Karcsit: — Mondd, Karcsi, miért nem jösz nyiratkozni? — Nem akarok én nyiratkozni — vágja rá a fiú — csak elszöktem hazulról ós ez a-z egyetlen hely, ahol úgysem fognak keresni! NŐI LOGIKA — Mondd csak, Vera, miért hívod Margitot influenzának? — Mert olyan is, mint az a betegség. Minden férfi megkapta... VALAHOL DÉLEN Jó regeit felség, míg ön aludt, a felesége megszökött valamilyen énekessel, á tisztelt lánii áldatt állapotba esett, a tő kamarás külföldre szökött, a s/nniszéd fejedelem hadat üzeni és az országunkban lázadás tört ki. Külóubnn még egyszer jó reggelt kívánok felségednek . (V. kenčin kanUatúrá..i I VÄ^fi-yr w - Fiam, ma %ste szeretnék megnéz-, ni anyáddal egy jó filmet, Jó lenne, ha legalább ma ti vigyáznátok p gye*reketekre ... (V. Renčín kqrikatúrpja-) *• Aprólék ÁLLOMÁSON Egy lihegő férfi fut be az állomás peronjára ós megkérdi az ott járkáló vasutast: — Mondja, elérem még a prágai gyorsot? A vasutas egykedvűen vonja meg a vállát: — Hát kérem, az csak attól ftigg, hogy milyen gyorsan tud futni. Ugyanis a prágai gyors már öt perce elment! PÁRBESZÉD Brahovácz hazajön és így szól a feleségéhez: — Drágám, vettem két jegyet színházba. — Rendben van, akkor nekilátok öltözködni — válaszolja az asszony. Brahovácz utánaszól: — Csak kérlek siess, mert az előadás már holnap este fesz! ÉNEK Az egyik énekpróbán a fiatal operaénekes szerelmi áriával hódítja meg kedvesét. Néhány taktus után a rendező félbeszakítja őt: — Több érzelmet, szenvedélyt bele! Mondja, maga még sohasem volt kettesben növel? A fiatal operaénekes lehangoltan válaszolt: — Dehogynem, rendező úr, de közben sohasem énekeltem! FÉRFIAK BESZÉLGETNEK — Tudod, a szerelein fura egy dolog. Mikor megismertem feleségemet, olyan szerelirres voltam belé, hogy majd fölfaltam. i — És most? — Most már sajnálom, hogy nem tettem meg .... Aki jellemileg törékeny, az ne kívánkozzék tflagas polcra. , • Vigyázat! A félveze tök veszélytelenül csak o technikában alkalmaz-* hatók, de a közigazgatásban már nem. • Ahhoz, hegy rólad roszszat mondjanak, előbb sok jót kell c?telekedned> i • Kereskedelmi p.nnaszr,,A vevő, sajnos, érdekember. Mindig akar\alamit" * - '4 Valósággal bibliai sze-, mély némely lialászcsárA' da-vezetö: ő is 7 hallal lakat jól 3009 vendéget. • Korunk hőskölteménye az önéletrajz. • Belkereskedelmünk fizikakönyvéböl: „Az anyag nem vész el, csupán eltűnik". t Hiába, lovas nép vagyunk! Néha semmisé- . geket lovagolunk meg. * Szerelmi vitákban többnyire a férfi kerül felül. DARÁZS ENDRE VENDÉGLŐBEN A vendéglőbe betér egy férfi és így szól: — Kocsmáros úúr, kékérek szészépen egy kokokorsó sösört! — Iigen i is,. aazonnal hohozum. — feleli a kocsmáros. Amint kihozza a sört, újabb vendég érkezik és így szól a kocsmároshoz: — Kérem, hozzon nekem valami jófajta bort! A kocsmáros így felel: — Könnyű rizlingünk van. Hozhatok abból? Mikor ezt meghallja a dadogós férfi dühösen kiáltja a kocsmárosnak: Nenem szészégyelli mamagát? Gúgúnyt űz bebelőlem? A kocsmáros széttárja a karját: — Eén nenem magából üiizök gúgúnyt, hanem bebelőle! MAI KISZOLGÁLÁS Kudlacsek bemegy a gyógyszertárba. Angol tapaszt kér, s megmutatja a megsebzett ujját. Az egyik elárusítónő elindul a raktár felé. Hosszú idő után visszatér. Körülnéz, Kudlacseket nem látja sehol. Megkérdi kollégáját: — Mondd csak, hová lett a vevő? Az legyint egyet: — Már elment. Olyan soká jöttél, hogy közben behegedt a sebe! Szöveg nélkül I Pavlihc — Zágíclk) MAI AŕA 1 —>• ... te kis taknyos ...' MIKES GYÖRGY KÁRÖRÖM Az egyik országúton a rendőr megállít egy jkerékpárost. Megviisgálj'a a járművet és így szól a tulajdonosának: — A kerékpáron hiányzik a stopplámpa ezért húszast fizet, nincs fékje és nincs pedálja sem ezért még fizet egy ötvenest. Ai illető elmosolyodik. — Mit vigyorog? — kérdezi csodálkozva a rendőr. — Hát azt, hogy itt jön mögöttem a Jani. Képzelem, ö menynyit fog fizetni, mert neki még kerékpárja sincs! EB Mostanában egyre többet és egyre többen vitáznak a krimiről. Van aki szereti, van aki únja. Akad olyan kritikus is, aki legszívesebben betiltaná a krimit: könyvben, színpadon és filmen. Néhányan azt vallják: csak az igazán jó, a műfajban kimagasló alkotásokat kellene lefordítani, filmre vinni, színházban bemutatni. A vita egyre izgalmasabb. Az egyik kritikus több világhírű, klasszikus, vagy klasszikus számba menő író nevét említi, akik szívesen olvasták, vagy olvasnak detektívregényeket pihentetőül, kikapcsolódásképpen. Egy másik kritikus is felsorol néhány világhírű klasszikus vagy klasszikus számba menő írót, akik viszont ádáz ellenségei a kriminek, és ha véletlenül kézbe vettek egy detektívregényt, rohannak kezet mosni. Jaj, nagyon izgalmas ez a vita... Nagy érdeklődéssel, körmömet rágva olvasom a cikkeket: a válaszokat és a viszontválaszokat. Az egyik cikkben azt olvasom: lehet irodalmi színvonalon is krimit írni. A másik cikkben azt olvasom: a krimi irodalom alatti műfaj. Van aki azt bizonygatja, a műfajnak immár klasszikusai is vannak. Mások nevetnek ezen, és azt mondják: a ponyva, az — ponyva. Az érvek, ízlések összecsapnak. A feszültség fokozódik. Uramisten, mi lesz ebből az izgalmas vitából? „Már megint krimil" — fanyalognak egyesek. Mások viszont elégedetten állapítják meg, hogy ismét hozzájutottak egy finom kis idegborzoló krimihez. Több kell! Kevesebb kell! Nem kell! Kell! Klassz! Pfúj! Csak a legjobbakat! Mind vacak! Kell egy kis izgalom! Alantas izgalom nem kell! Éljen Balzac! Éljen Agathe Christie! Éljen Balzac és Agathe Christie! Bevallom őszintén, nekem nagyon tetszik ez a vita. Érdekes és nagyon izgi ... Még Izgalmasabb lehetne a vita akkor, ha a kritikusok — a téma megvitatására — beköltöznének egy kastélyba, ahol nyugodt körülmények között vitatkozhatnának. Hol legyen ez a kastély? Mondjuk, a hegyek között, vagy egy hegy tetején, távol a világtól, egy sötét erdő közepén. Biztosan van ilyen Magyarországon, csak körül kellene nézni. Az épület egyik szárnyában laknának a krimi-pártiak, a másik szárnyában pedig a krimiellenesek. S aztán . . . Aztán egy viharos éjszakán ebben a kastélyban hirtelen kialszik a villany. — Mindenki őrizze meg a nyugal inát! — mondja az egyik irodalmi lap kritikusa. — Majd én rendbe hozom a dolgot. Semisség az egész, én tanultam politechnikát! A kapcsolótáblánál kiderül: komolyabb a baj. A kastélyban továbbra is sötét van. Egy délutáni lapunk csinos tévé-kritikusnője idegesen felkacag. A gondnok gyertyákat hoz. A gyertyák fénye sárga színűre festi az arcokat. A szél visítozva, hisztérikusan dörömböl az ablakokon. Megpróbálnak telefonálni, de a telefon nem működik. — Sebaj — mondja egy krimi-párti kritikus. — Itt a kocsim, leszaladok a legközelebbi faluba segítségért. — Hol van itt falu? S különben is: ilyen ítéletidőben nem lehet elindulni ... A mindenre elszánt kritikus mégis vállalja az utat. Azazhogy csak vállalná. Az autó nem Indul el. Valaki, vagy valakik tönkretették. — Elvtársak, el vagyunk zárva a külvilágtól — suttogja valaki reszkető hangon és tisztán hallani, hogy vacognak a fogai. A kastélyra csend borul. Vésztjósló csend. Mindenki érzi, hogy valami történni fog. A kritikusok gyanakodva néznek egymásra ... A többit már az önök fantáziájára bízom .. . Nagyon kérem, legyenek nagyon színvonalasak és kerüljék az olcsó megoldásokat. BB