Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-02 / 155. szám, csütörtök

1970 VII. 2. A saját zsebünkről van szó Az utóbbi időben szerkesztőségi postánkban sajnálatosan megszaporodtak a névtelen levelek. Sajnálatos jelenség ez két oknál fogva is. Az egyik ok az — amivel e hasábokon nem is egyszer toglalkoztunk —, hogy a névtelmi levelekkel nemigen tudunk mit kezdeni, mivel nincs meg az a kiinduló pont, unielvenek alapján az éppen szóvá tett ügyben elindulhatnánk. Többször is falhívtuk olvasóink figyelmét egyrészt arra, hogy szuverén joguk annak eldöntése, hogy nevüket akár a lap hasábjain, akár az illetékes szervekhez intézett leveleinkben felhasználhatjuk-e vagy sem. Másrészt ugyancsak több ízben biztosítottuk olvasóinkat arról, hogy szerkesztőségünket törvénves előírások kötelezik a levéltitok megtartására, és hogy olvasóink bizalmával még soha nem éltünk vissza. A most szóban forgó névtelen levelekről szólva azonban nemcsak erről van szó. Igen figyelemre méltó ezeknek a leveleknek a tematikája, tehát az, amiről olvasóink írnak. S e levelek állandó ismétlődő témája: a visszaélések, az árdrágítás, a csalás, a pult alól való árusítás I persze, k?llő ellenszolgáltatás ellenében

j és más ehhez hasonlók. Szóval azok a jelenségek, amelyeket röviden kifejezve csalásként emlegetünk s amelyek ellen a kormányzat oly határozottan, rendkívüli intézkedések életbe léptetésével küzd. Ám bármilyen szigorúak is legyenek a kormány múlt év végén hožott intézkedései, köztudott, hogy minden rendelet, határozat, törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. És hogy mennyit valósítanak meg belőlük, illelve, hogyan élnek velük, ez nem csupán az illetékes állami szerveken múlik. Igen sok múlik azon is, hogy a lakosság — melynek érdekében és védelmében ezeket az intézkedéseket hozták — hogyan és mennyiben járul hozzá a csalások leleplezéséhez. És itt, ezen a ponton érkeztünk el ismét ahhoz, hogy a névtelen levél Is lényegében nem több. mint: nesze semmi, fogd meg jól. Mert pl. mit kezdhetünk annak az ismeretlen olvasónknak a levelével, aki többek között azt írja, hogy egves csomagolt csokoládékon és bonbonos dobozokon nincs feltüntetve az ár, tehát az üzletben annyiért árusítják, amennyiért éppen akarják? Milyen más lehetne ez esetben is a helyzet, ha megírja, hogy hol, melyik üzletről van szó és ha elküldi nekünk a csokoládé csomagolópapírját és az üres bonhonos dobozt, melynek alapján aztán eljárhatnánk az ügyben! És miért nem írja meg nevét és címét, hogy meg lenne az az oly sokat emlegetett kiinduló pontunk? Egy másik névtelen levélírónk arra panaszkodik, hogy egyes félreeső falvak kocsmáiban nincs kifüggesztve az árjegyzék és az ilyesmi szinte kínálja a visszaélés lehetőségét. No, de melyik falvakról és' kocsmákról van szó? Ismét más olvasónk arra panaszkodik, hogy vidéken egyes önkiszolgáló boltokban a pénztári blokkot nem adják oda a vásárlónak s így annak nem áll módjában ellenőrizni, hogy helyesen számoltak-e vagy sem? Hosszasan sorolhatnánk még az ilyen és ehhez hasonoló dolgokat, melyek azt bizonyítják, hogy a csalásnak, a viszszaélésnek, az árdrágításnak még nem sikerüli gátat vetni, s hogy ellenük a harcot még az eddigieknél Is sokkal következetesebben — lm úgy tetszik: könyörtelenebbiil — kell folytatni. A névtelen levelek ugyanakkor olyan bsnyomást is keltenek az emberben, hogy az emberek tartanak a leleplezett csalók és esetleges „védnökeik" bosszújától, vagyis, hogy egyszerűen félnek átlói, hogv az ilyen ügyből kifolyólag őket is kellemetlenség érheti. Nem folytatunk struccpolitikát és nem tagadjuk, hogy ilyesmi is előfordulhat, bár az Oj Szó több mint kétévtizedes gyakorlatából nincs tudomásunk ilyesmiről, amit nyilvánvalóvá tesz az is, hogy a sértett fél akkor jelentkezett és a segítségünket kérte volna. De ennek ellenére feltételezhetjük, hogy a bosszúállás lehetősége fennáll, s ezzel kapcsolatban nagyon is nyomatékosan szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni a fentebb említett rendkívüli kormányintézkedésekre, melyek nemcsak a csalást büntetik szigorúan, hanem ugyanakkor kellő védelmet si biztosítanak a csalók heleplezőinek is. Félni tehát senkinek nincs oka, viszont jó lenne egyre inkább tudatosítanunk, hogy minden visszaélés, csalás, árdrágítás a mi zsebünkre megy. Márpedig minden koronáért meg kell dolgoznunk, s éppen ezért a leghatározottabban és minden eszközzel küzdenünk kell az ellen, hogy a munkával megkeresett pénzünkön bárki is élősködjék. Csalásnak vagy minek nevezzük? A napokban nagyon figyelemre méltó levelel hozott a posta Gábor Miklós hetényi (komáromi járás) olvasónktól, aki megírja, hogy ez év június 17-én a jednota komáromi építőanyag-telepén 20 métermázsa őrlött meszet vásárolt. Köztudott, hogy az építőanyag, s köztük az őrlött mész is, hiánycikk, nincs belőle raktáron, s így a vásárolni akarónak „ki kell szagolni", hogy mikor kapnak és akkor aztán rögtön ottteremni. így történt Gábor Miklóssal is az őrlött mész esetében. Az őrlött meszet, amely papírzsákokban érkezett, h vevők rögtön a vagonból rakták ki és vásárolták meg. (A vagon száma: 5725548 1/. Az őrölt meszet tartalmazó zsákokon feltűnően nagv betűkkel a következő felirat volt: „XII. 69. Zadecká cementáren n. p. závod vápenka Žiranij. Vápno vzdušné a čisté, jemné mleté. ČSN 722233 a ČSN 722209. 45 kg. Pozor! Škodí zdraviu!" Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a „45 kg" a többi felirattól is eltérő, egészen nagy betűkkel volt feltüntetve. Gábor Miklós látva ezt a feliratot, tehát azt, hogy egy zsákban 45 kg őrölt mész van, és mert 20 métermázsányit akart belőle venni, éppen ezért 44 zsák őrölt meszet rakott fel a kocsira s ennek az árát, 780 koronát a 105395 sz. szállítólevél bizonysága szerint ki is fizette. Igen ám, csakhogy ezek után kitört a botrány. Mert — így az építőanyag-telep embere '— ha 20 métermázsa őrölt mész árát fizette ki, akkor milyen jogon mer 44 zsákkal felrakni a kocsira, tekintve, hogy a zsákokban 50 kg őrölt mész van. Olvasónk hiába tiltakozott, és hivatkozott tudositoink ?ífir5ji;a|k| SZENCEN a tervezettnél egy héttel későbben tartotta meg be mutatóját a Napfényes tavon az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes. A száztagú együttes új műsorát a szép számú közönség gyakran jutalmazta tapssal. Mózes Imre UDVARDON a Posta és Hírlap szolgálat líjságkioszkot állított (el, melyben sajtótermékekből minden igényt kielégítő választék áll a lakosok rendelkezésére. Hamarosan átadják rendeltetésének a község peremén épült biitét is, melyben a frissítőkön kívül tejet és kenyeret is árusítanak majd. Ennek különösen örülnek a lakosok, mert bár a helyiség elég kicsiny, mégis nagyban csökkenti az üzletek reg geli zsúfoltságát. Gal la Mária GARAMKEI.ECSÉNYBEN a sportpályán mérték össze tudásukat a arra, hogy a zsákokon 45 kg van feltüntetve, a telep embere nem engedett az 50 kg-ból s így Gábor Miklós mert az őrölt mészre szüksége van — mi mást tehetett, mint kifizette a négy zsák, az építőanyag telep embere szerint két métermázsa őrölt mész árát, a 105400 sz. szállítólevél szerint 78 koronát. Gábor Miklós hazaszállította a meszet, de egyáltalán nem nyugodott bele abba, hogy a 45 kg mióta és miért 50 kg? Éppen ezért otthon lemért 10 zsák őrölt meszet és a legnagyobb megdöbbenésére a 10 zsák súlva a következő volt: 42, 43, 43, 4g,5, 41, 42, 43, 42, 41, 43 kg. Vagyis csupán ennél a 10 zsáknál a hivatalosan feltüntetett mennyiségből is 22,50 kg (pontosan fél zsáknak a manynyisége) hiányzott, hát még ha ehhez hozzászámít juk az építőanyag-telep által állított zsákonkénti 5 kg-ot. Ezek a tapasztalatok késztették. Gábor Miklóst arra, hogy most már mind a 44 zsákot tanúk jelenlétében lemérje. Ez június 19-én meg is történt és ott voltak: Csintalan László, a Jednota hetényi ellenőrző bizottságának elnöke, Szabó Lajos, az ellenőrző bizottság tagja és Tóth János, a komáromi építőanyag-telep raktárosa. A bizottság megállapította, hogy a zsákok átlagsúlya 43 kg (semmit sem számítottak lé a zsákokra, pedig egy j>apírzsák legalább 70—80 dkg-ot nyom). Gábor ennek alapján újból és erélyesen követelte vissza a különbözetet a Jednota komáromi építőanyag-telepétől, ahonnan is június 25-én postai utalványon kapotl 120,90 koronát a következő megjegyzéssel: „Visszatérítés a mész különbözetéért." Ügy tűnhet, hogy elintéződött és lezárult az egész ügy. Pedig dehogy! A leglényegesebb dolgok, az ügy legkirívóbb megnyilvánulásai ez után derülnek ki. Kezdjük azzal, hogy a Jednota komáromi építőanyag-telepe (Stavebniny, 42—293, Komárno) visszafizet Gábor Miklósnak 120,90 koronát. Most aztán tessék számolni: egy métermázsa mészpornak az ára 39.— korona, tehát 1 kg 0,39 korona. No már most, Gábor Miklós' 44 zsák mészport vásárolt, melyet 50 kg-jával számoltak el. Ha pedig utánaszámolunk a visszaküldött 120,90 koronának, akkor kiderül, hogy nemcsak a zsákonkéntí 5 kg mészpor árát térítették vissza, hanem elfogadva a már említett bizottság megállapítását, tehát azt, hogy a zsákok átlagsúlya 43 kg, zsákonkét 7 kg mészpor árát fizették vissza (sőt többet, s ez azt igazolja, hogy a zsákokra is leszámítottak bizonyos súlyt). Az előbbiekből ered a következő dolog, éspedig az, hogy ha a Jednota komáromi építőanyag-telepe a tényleges súlykülönbséget térítette vissza, akkor ország-világ előtt elismerte, hogy a iiranyi üzem súlyban és az árban nem a zsákokra feltüntetett 45 kg-hoz igazodik és azt számlázza, hanem a tényleges súlyt s az annak megfelelő árat. Következik a harmadik kérdés: egy vagon őrölt mészről volt szó (ami több mint 100 métermázsa), s ez azt jelenti, hogy abból sok ember vásádolt, s éppen ezért a kérdés: vajon a Jednota komáromi építőanyag-telepe minden vásárlójának visszatérítette e a különbözetet. vagy csupán Gábor Miklósnak, akinek volt mersze nemcsak szóvá lenni az iigyet, hanem ennek érdekében a leghatározottabban fellépni? Joggal tételezhetjük fel, hogy a Jednota komáromi építőanyag-telepén az őrölt mészpor dolgában nem ez volt az első „tévedés". Éppen ezért megkérjük a Komáromi /árási Nemzeti Bizottság ellenőrzési osztályát, valamint a Jednota komáromi járási igazgatóságát, hogy az ügyben, illetne az építőanyag-telep egész tevékenységét illetően indítsanak vizsga latot, és annak eredményéről szerkesztőségünket, illetve a nyilvánosságot a törvény megszabta határidőn belül tájékoztatni szíveskedjenek. A iiranyi üzem igazgatójától pedig arra kérünk magyarázatot, hogy az őrölt meszet tartalmazó zsákokon miért tüntetik jel, hogy 45 kg-os, amikor nincs annyi, illetve, hogy a Jednota építőanyag-telepeinek (és más vásárlóknak) az őrölt meszet 45 kg ként számlázzák ki, vagy pedig a tényleges súlyt? Arra is felvilágosítást kérünk, mi az oka annak, hogy nem tudják biztosítani azt, hogy a zsákok valól>aii a feltüntetett 45 kg-os súlyúak legyenek? Végiil pedig tudomásunk van arról, hogy a Jednota több építőanyag-telepén a zsákokon f eltüntetett 45 kg-nak megfelelően árusítják az őrölt meszet, holott, mint az eddig felsorakoztatott tényekből is kitűnik, a zsákokban kevesebb van 45 kg nál, tehát a vásárlót minden egyes zsáknál megkárosítják. Ügy néz ki a helyzet, hogy ezzel a iiranyi üzem szinte arany tálcán kínálja a viszszaélés lehetőségét És ennek megakadályozására — ha már nem tudják biztosítani a zsákonkénti 45 kg betartását — az volna a javaslatunk, hogy a zsákokra feltűnő betűkkel írják rá: „Vigyázat! Átvétel előtt le kell mérni és csak a tényleges súly árát kifizetni!" Mindezen kérdések tisztázása és a valóságos helyzet, továbbá a .felelősség megállapítása céljából megkérjük a Nyitraí Járási Nemzeti Bizottság ellenőrzési osztályát, hogy az ügyet vizsgálja ki s annak eredményéről szerkesztőségünket tájékoztatni szíveskedjék. Fontosnak tartjuk az egész ügy sokoldalú kivizsgálását annál is inkább, mivel ez ilyen vagy olyan vonatkozásban sok ezer embert, illetve vásárlót érint, illetve károsít meg. Rájuk a törvény nem vonatkozik? Nem olyan különös dolog, amiről most szó lesz, s hogy ennek ellenére mégis „ügy" lesz belőle, ennek az az oka, hogy akadnak még egyes állami szervek — ez esetben a Galánlai Járási Nemzeti Bizottság egészségügyi szakosztálya —, melyek úgy vélik, hogy a törvényes előírások alól kibújhatnak. Miről is van szó? Kucsera Ottóné vásár út i j Trhové Mýto/ olvasónk még április végén szerkesztőségünknek küldött levelében megírta, hogy Nádszegről J galántai járás) Vasa r út r a Idunaszerdahelyi járás) költöztek át. Két kislányuk van, az egyik kétéves múlt, a másik 10 hónapos. Természetes, hogy miután átköltöztek, kérte a nádszegi egészségügyi nővértől a gyerekek nyilvántartási lapját — melyeken a többi között fel van tüntetve, hogy mikor és mi ellen kaptak oltást —, de a nővér azt mondta, hogy ezeket postán elküldi Vásárútra. Olvasónk több mint egy hónapot várt, de a nyilvántartási lapok nem érkeztek meg. Ekkor elment Nádszegre, hogy személyesen utána nézzen a gyerekek nyilvántartási lapjának, de az egészségügyi nővérrel nem tudott beszólni, s ezért megkérte sógornőjét, hogy érdeklődjék az ügyben, akinek pedig azt mondták. hogy a gyerekek nyilvántartási lapját tévedésből nem Vásárútra, hanem Dunaszerdahelyre küldték. Ezek után olvasónk elment a dunaszerdahelyi gyermektanácsadóba, de a nyilvántartási lapokat ott sem találták meg. Időközben a vásárúti gyermektanácsadón a nővér kijelentette, hogy a gyerekekkel addig nem tudnak foglalkozni (pedig időközben a kislányoknak valamilyen oltást kellett volna kapniuk) míg a nyilvántartási kartotékokat meg nem kapják. Szinte már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az anya hányszor járt Ponciustól Pilátusig a kartotékok ügyében, de eredménytelenül. Kucsera Ottóné levele alapján azonnal, még április 24-én írtunk a Galántai Járási Nemzeti Bizottság egészségügyi osztályának, hogy nézzenek utána a szóban forgó nyilvántartási lapoknak, azonban választ nem kaptunk. Erre föl május 29-én sürgető levelet írtunk, de válasz a mai napig erre sem érkezett. Éppen ezért most már a Galántai Járási Nemzeti Bizottság elnökéhez fordulunk azzal,hogy ha már az egészségügyi szakosztályon nem ismerik, Vagy nem akarják ismerni a törvényeket, nevezetesen azt, hogy a 81/1966. számú törvény értelmében a sajtó bírálatára, illetve írásbeli megkeresésére 30 napon belül kötelesek válaszolni, akkor ő ismeri és megteszi a szükséges intézkedéseket. Reméljük, hogy az egész ügy — beleértve a leveleink meg nem válaszolásáért való felelősséget is — nem kerül a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányelnökségéhez, mint a jnb felettes szervéhez. BÁTKY LÁSZLÓ lévai járás ifjú tűzoltói, akik részt vettek a „25" című versenyben. Gyakorlati tűzoltás is szerepelt az érdekes küzdelem során. A helye zések így alakultak: Cseke, Kozárovce, Ipolyszakállas. A győztes rajok négy négy tagja kéthetes tngyenes üdülésre megy Martinba. Az első két ""helyezett együttes ezenkívül értékes tárgyi jutalmak ban részesült. Belányi János )ÚKÁN a Csemadok helyi szervezete a „Falunk múltja és jele ne"" c. vetélkedő sikeres megrendezése után nagyszerű „Csemadoknap" műsorral örvendeztette ineg a lakosságot. A község kulturális élete egyre gazdagabb eseményekben. Biztató jelek mutatják, hogy egyre gyakrabban számithat a la kosság liasonló és más jellegű kulturális rendezvényekre. Bohony Rudolf FARNADON a kultúrházban ér^ dekes képkiállítást rendeztek a KAI tanulóinak rajzaiból, festmé nyeiből a „Gyermek és világa" jelszó jegyében. A nagyterem megtelt szebbnél szebb gyermeki alkotásokkal, a gyermeki világot gazdagon kifejező munkákkal. A látogatóknak a sok sikeres rajz, festmény közül különösen Antal Kva „Zsuzsi" c. pasztellja tetszett. Gunyics János GARAMKÓVESDF.N tíz község tü/oltószervezetének csapatai vetélkedtek egymással a 9. körzeti lűzoltóversenyen. Az első helye zést a szalkaiak második csapata nyerte. Nem is csoda, hisz ők há rom csapattal képviseltetlék magukat. Sajnálatos, hogy ezen a versenyen több kiizség tűzoltói részt sem vetlek és ellenfél nél kiil versenyzett a szalkaiak ifjúsági csapata. Kovács Józsel ZSELIZEN 35 ifjú horgász gyűlt össze, hogy a télen elsajátított elméleti Ismereteket gyakorlati kiképzéssel bővítsék. Éder Iliire pionírvezető és Salaga Józsi bácsi, tapasztalt horgász a Garam partján gyakorlati bemutatót tartottak. A különféle horgászati módszereket az Ifjú horgászok nagy igyekezettel ki Is próbálták. Nyustyin Ferenc FÜLEKEN és Csíz rürdöhen koncertet adtak a magyarországi Nagybátony község zeneiskolájának növendékei. Természetesen ennek viszonzásaként adtak koncertet a tüleki népművészeti iskola növendékei a magyarországi Nagybálonyban és Pásztón. A kölcsönös tapasztalatcsere és vendégszereplés mindkét iskola számára hasznos volt. Schiller Gyula