Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-12 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

ÚJ VERSEK A LÉVAI műkedvelő múltja és je A lévai járásban igen mélyre nyúlnak a műkedvelő színjátszás gyökerei. Gondosan őrzünk két színlapot. Mindkettő műkedvelők előadásait propagálta annak idején. Az egyik 1872-ben, a másik 1910 ben. Ilyen mélyek a gyökerek. Az első köztársaság idején városunkban a különféle egyletek évente egy-egy színdarab bemutatásával képviselték a műkedvelő színjátszást. Ezekből az együttesekből válogatták ki az évente egyszer megrendezésre kerülő, magasabb színvonalú, az asztalosok, a lakatosok, a csizmadiák báljának keretében színre vitt előadások szereplőit. Gárdonyi „Ida regénye", Kodolányi „Földindulása", Bródi „Tanítónője" tűntek ki az előadott darabok sorából. Az ifjú kommunisták a Munkás Otthonban tömörültek s többek között színdarabot is játszottak. Ennek a lelkes ifjú gárdának volt a szervezöjit, rendezője, írója Háber Zoltán, a szabóinasból lett forradalmár, aki hihetetlen szorgalommal a semmiből művelte magát értelmiségi dolgozóvá. Színdarabokat, novellákat, verseket írt és dramatizált. Felszólalásai eseményszámba mentek. Mit játszottak? A „Vörös falu" című színdarab a megtévedt és idegen eszméknek behódolt munkás drámája volt. Telt házak előtt került színre. Kórusokat szerveztek a színjátszók. (Kalapácsos kórus, Kínai kórus stb.) Színháztermekben, sportpályákon, gyűléseken zengett szavuk. Szered, Ojvár, Farkasd volt emlékezetes fellépéseik színhelye. Szabó István elvtárs is közülük indult. Major István elvtárs számtalanszor tapsolt nekik. „Boldogság tölt el, ha köztetek lehetek," mondotta elismerés gyanánt. Kölcsönösen keresték egymást, vagy ő ment el oda, ahol a csoport fellépett, vagy a csoport ment el oda, ahol Major elvtáts beszédet tartott. Nemcsak Léván, de hazánkban is a „Háry János" volt az első szabadtéri színielőadás. A Kálvária egyik sziklafala előtt került bemutatásra. Emlékszem jól, igen dekoratíven hatott a sziklafal s a nézőtér elhelyezését is ügyesen megoldották. Még a Prágai Magyar Hírlap is elismerően méltatta az előadást és Háber Zoltán nagyszerű rendezését. Arról, hogy milyen hatással voltak ezek a rendezvények akkoriban a hivatásos színjátszásra, Földes Dezső színtársulatára, külön tanulmányt lehetne írni. Egyet azonban Így is leszögezhetünk: ezek a műkedvelő rendezvények késztették a színvonal állandó emelésére. A felszabadulást követő napokban a műkedvelő színjátszók azonnal „munkába léptek". Zenés estéket szerveztek. A nézőteret estéről estére megtöltötték a harcokban fáradt katonák százai. És a színpadon kavargott a tánc, zengett a dal. Persze a műkedvelők között ebben az időben voltak óvatoskodók is, sokak pedig közismert okok miatt hallgattak el a következő évek folyamán, de a Februári Győzelem napjai után mindannyian újult erővel kezdték el a munkát. A műkedvelőket nem kellett értekezleten munkára buzdítani. Ruhájukról le sem rázták a fűrészpont, meg sem törülték olajos kezüket, de szívvellélekkel a színjátszásnak éltek. Ha előadásaikon az említett jelek ott is voltak, de jelen volt a szívük is. Az eredmény nem is maradt el. De vajon ma kinek jut eszébe széles e hazában, hogy ha mi, műkedvelő színjátszók nem vagyunk, hogyan újulhatott volna meg a hivatásos színjátszínjátszás lene szás? Először a Falujáró Színház; majd a Magyar Területi Színház, legutóbb ennek kassái részlege. Kár erről elfeledkezni! Karel Höger, államdíjas művész a műkedvelő színjátszásról a következőket írta: „Nem osztom fel a művészeket hivatásosokra és műkedvelőkre. Ezt inkább a statisztikusokra hagyom. Az igazi művészet csak egy, az, amely az ember jellemétől függ s minőségében egyenesen megfelel a művészi munkához való viszonya mélységének, tekintet nélkül arra, hogy hivatásos, vagy műkedvelő művészről van-e szó. Igaza van. De inkább vegyük szemügyre most a műkedvelő színjátszásunk jelenlegi helyzetét. Korunkban a nézők művészi igénye szinte forradalmi módon emelkedik. A műkedvelők pedig többnyire kevésbé művészi előadásokat produkálnak, habár a közönség érdeklődése a műkedvelő előadások iránt nem változott. Példa erre a Jókai-napok zsúfolt nézőtere. Igaz, itt az előadások már művészi szinvonalat is képviselnek. Az a helyzet, hogy a nézők emelkedő igényei nem a műkedvelő előadások mellőzésében nyilvánulnak meg, hanem inkább abban, hogy kritikusabb álláspontot foglalnak el vele szemben. Abban az esetben, ha leegyszerűsítjük a problémát, a műkedvelő együtteseknek két lehetőségük van: 1. Megelégszenek eddigi színvonalukkal, hisz az számos nézőt még kielégít, de lemondanak az igényesebb nézőkről. 2. Vagy megértik az igényesebb nézőket és fontolgatni kezdik a műkedvelő színjátszó munka módszereit, hogy a legigényesebb nézők művészi igényeit is kielégíthessék. Szocialista társadalmunkban szükség van a műkedvelőkre, mert itt a műkedvelő produkció nevelő hatása előtérbe lép. A kommunista erkölcsre való nevelés folyamata nem nélkülözheti a műkedvelő' produkciók közönségneveléset. Tény azonban, hogv a műkedvelők az ilyen követelményeknek csak abban az esetben tudnak eleget tenni, ha emelik az előadások színvonalát. Hogyan lehetséges ez? Korszerű előadást csakis korszerű színházi alakulattal lehet létrehozni és üzemeltetni. Minden drámai mű számtalan alkotói feladatot rejt magában és a rendező a „kéz, szellem és szív" (Jouvet). Összehangolta az együttes munkáját, az egymást értő, érző és korszerűen gondolkodó munkatársakkal teremt szintézist. Persze mindehhez pénz is kell. Tapasztalatom szerint a járási népművelési ott Ilonba n adottak az anyagi és erkölcsi feltételek. Tehát a lehetőségek figyelembevételével ezeken a helyeken alakuljanak állandó műkedvelő színpadok. A már meglevő Csallóközi l hogyha feltámasztható), a Garamvölgyi (ha addig ki nem múlik és az alakulóban levő Gömöri (ha nem jut az elődei sorsára) állandó, műkedvelő színpadok mintájára. Ezek a meglevő és megalakuló színpadok közös dramaturgiai tervek szerint dolgozhatnának, műsorukat kicserélnék. Évenként elegendő volna egy-egy darab betanulása, így több időt fordíthatnának a műkedvelő színjátszóik módszeres nevelésére. Létre kell hozni a járási székhelyeken működő, állandó színpadokat. Össze kell hívni a műkedvelő együttesek vezetőit, rendezőit egy országos értekezletre a problémák megvitatása érdekében. Az eddigi tapasztalatok szerint ennek a tervnek a megvalósítása a művelődési házak keretében látszik megvalósíthatónak. Meg kell mondanom — még akkor is, ha népszerűtlen leszek — a CSEMADOK, azokat az előadásokat, melyeket nem az ő ne\te alatt rendeznek, nem tekinti érdemeseknek arra, hogy törődjön velük. Az esetek felsorolásában túlnyomó részben lévai eseményeket említettem. De ilyen a helyzet a többi városban is. A műkedvelő színjátszók számtalan esetben, a múltban is, a jelenben is tanúbizonyságát adták, hogy a színház szerelmesei, s ezért a szerelemért mindenre képesek. Nem hoznak áldozatot, mert ők a becsületes munkát nem tekintik áldozatnak. NAGY LÁSZLÓ, a Garamvölgyi Színpad rendezője : * ! •M J J/,•'':/;'> -. ' % m ..v • ** ' • • •< • - ,; j/ ., "' : ' * • !' • ' f*//*''/}. , f . v • ' ... ŕ ' * j '•Tíŕ;:*

' V Egykorú plakát 1872 GILANYI SÁNDOR: LELTÁR Felébiedtél hogy vissszotfthess oz álmoknak s nem hallottad a haldokló utolsó imáját kár valamit tanulni okkor is tőle is lehet. VEGUL Hited nem már csok o remegve fellobbanó , múlt melegít Amikor leszálltai a földre hogy vizet adj o szomjozóknak özönvíz volt Fejjel rohantál nyitott ajtóknak az ablokba tetted amit mások elrejtenek lépteket szabtál meg gyáván mosolyogva kifosztottál engem s holnap téged is meglopnak. CSAKY KAROLY: ANYAMHOZ Anyám, te homlokomra csókoltad az életet, és elküldtél, hogy leküzdjem a távolságokat. Ime, kigyalogoltam árnyékódból, és tizenkilencedik mérföld utón visszatérek a múltamért. VERS A MAGASBÓL Egymásra torlódtak a bérházak, most: a tizedik emeletről kiáltok le anyámhoz, hogy hozzon fel egy kötény vöröshagymát. TIZENKILENC MÚLTAM Tizenkilenc múltam, s már jártam a szomorúság fekete, sáros utairr. Jártam sűrű, tövises, vad bozótok közt, ejtettem könnyet, sírtam is talán, de voltam boldog Is. Tizenkilenc évig topegtam, rágtam a köldökzsinórt. Ennyi kellett, míg megismertem magomat.