Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-11 / 137. szám, csütörtök

Jan Pilier elvtárs beszéde A forradalmi erők mozgósításának programja A MOSZKVAI PRAVDA SZERKESZTŐSÉGI CIKKE Az SZKP KB lapja június 9 én szerkesztőségi cikkben emlékezett tneg arról, hogy egy évvel ezelőtt Moszkvában tartották meg a kom munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását. Annak a harcnak az első esztendeje, amelyet a testvérpártok vívtak a moszkvai tanácskozás eszméinek és következtetéseinek megvalósításáért, egybeesett a Lenin-centenárium előkészítésének és megrendezésének évével — írja a lap, majd megállapítja: Mély belső összefüggés köti össze ezt a két eseményt. A tanácskozás munkája fontos előfeltétele volt a forradalmi erők mozgósításának, amely a lenini évforduló jegyében ment végbe. A harc egyrészről a szocializmus, a demokrácia, másrészről az imperializmus, a reakció között mind bonyolultabbá, sokrétűbbé és néha rendkívül kiélezetté válik. Ilyen körülmények között különösen veszélyes lenne lebecsülni akár a haladás erőit, akár ellenfelének, az imperializmusnak az erőit, amely még nagy gazdasági és katonai erővel rendelkezik, és továbbra is az emberiség veszélyes ellensége. A nemzetközi porondon kialakult általános helyzet továbbra is a forradalmi mozgalom számára kedvező irányban fejlődik. A béke, a demokrácia és a szocializmus erői érzékelhetően megerősödtek, megszilárdult összefogásuk. De az elmúlt évet az imperializmus újabb agreszszív akciói ls jellemzik, s a népek békéjére, szabadságára és biztonságára a fő veszély továbbra is az amerikai imperializmus. Az antiimperialista mozgalom jelenlegi helyzetének fő vonása, hogy fokozódik a különböző antiimperialista erők erőfeszítéseinek összehangolását és egyesítését célzó törekvés. Az imperializmus stratégiája az utóbbi években arra épült, hogy szétforgácsolja, egyenként elnyomja ezeket az erőket. Ma már nyilvánvaló, hogy kudarcot vallanak ezek a számítások ... A világ népei mind jobban megértik: a délkelet-ázsiai országok sorsa elválaszthatatlanul összefügg az egész emberiség érdekeivel, s az Egyesült Államok vietnami, kambodzsai és laoszi agressziója ellen vívott harc, és az imperializmus mint rendszer ellen vívott küzdelem között szükségszerű a kapcsolat. Az 1969-es tanácskozás egyik legfontosabb feladatként jelölte meg egy átfogó szolidaritási kampány megszervezését az arab országok népeivel. Nagy arányokban bontakozott ki ez a mozgalom. Oj színvonalra emelkedett a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió együttműködése az arab államok népeivel. Ez a körülmény kiszélesíti a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért vívott harc lehetőségeit is. Olyan politikai rendezésről van szó, amely figyelembe venné minden nép törvényes érdekeit. A cikk ezután rámutat: Manapság nemcsak arról van szó, hogy vissza kell utasítani az imperialista politikának ezt vagy azt a konkrét tettét. Olyan pozíciókat kell meghódítani, amelyek lehetővé tennék a békeszerető demokratikus erőknek, hogy kiterjesszék befolyásukat az események általános menetére. Erről az álláspontról harcolnak a kontinens békéjéért és biztonságáért az európai néptömegek ... Hozzájárulnak ehhez a harchoz a német kommunisták is. Ez a hare tette lehetővé azt, hogy az NSZK-ban jelentkezzenek azok a realisztikusan gondolkodó, és haladó erők, amelyek a nyugateurópai politikai helyzet átalakulásának egyik új szímptómáját jelzik. Az amerikai imperializmus abból indult ki, hogy sikerült agresszív politikájának zászlaja alatt tömörítenie a régi világ minden reakciós erejét. A válóságban azonban — amint ezt a tanácskozás is előre látta — a kapitalista világban rohamosan elmélyülnek a viták, a súrlódások és a konfliktusok. Ismeretes, hogy a NATO országok közvéleménye milyen, eddig soha nem látott egyöntetűséggel és határozottsággal követelte kormányaitól, hogy nyíltan és egyértelműen határolják el magukat Washington politikájától. Az imperialistaellenes harcnak a tanácskozás által meghatározott stratégiája összeegyezteti az imperializmus agresszív akcióinak visszaverését a nemzetközi biztonságért, a termonukleáris háború elhárításáért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás metlett éléséért vívott harccal. E stratégia különféle bírálói azt állítják, hogy összeegyeztethetetlen dolgokat egyeztet össze. Az effajta állítások azonban vagy a dolog lényegének meg nem értéséről tanúskodnak, vagy pedig tudatosan a tényleges, reális imperialistaellenes harc kompromittálására irányulnak. A tanácskozás hangsúlyozta, hogy a szocializmus világrendszere az imperialistaellenes harc meghatározó tényezője. E következtetés helyességét igazolta a népek imperialistaellenes harcának egész menete. A haladó erőket egyre inkább eltölti az a felismerés, hogy éppen a szocialista rendszer állásainuk erőssége biztosítja az erőviszonyoknak a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadulás és a szocializmus javára történő további megváltozását. A szocialista közösségen belüli kapcsolatok mind szilárdabbak és mind sokoldalúbbak lesznek a barátság hagyományai mindinkább gazdagítják a szocialista szolidaritást. Megerősödött a marxizmus—leninizmus útján következetesen haladó szocialista országok egysége. A Varsói Szerződés országainak következetes és állhatatos tevékenysége eredményeképpen az európai politikai élet gyújtópontjába került az európai biztonsági értekezlet összehívására vonatkozó javaslat. A szocialista országokban, amelyek következetesen haladnak a marxista—leninista úton, a szocialista társadalom fejlődése szorosan összekapcsolódik a szocialista demokráciának, a társadalom politikai irányítási rendszerének további tökéletesítésével. A lökésországokban folyó munkás- és demokratikus mozgalomról szóivá a cikk megjegyzi, hogy ezek növekedése mutatja: érlelődnek a feltételek a döntő osztálycsatákra, amelyek — mint a moszkvai tanácskozás dokumentuma megállapította — alapvető társadalmi átalakulásokra, szocialista forradalomra vezethetnek, a munkásosztály hatalmának megteremtésére, szövetségben más dolgozó rétegekkel. Az utóbbi évek eseményei szemmel láthatóan megerősítették a moszkvai tanácskozás következtetését arra a szerepre vonatkozólag, amelyet a nemzeti felszabadító mozgalmak játszanak a világforradalmi folyamatban. A moszkvai tanácskozás — hangoztatja a cikk a továbbiakban — helyesen meghatározta a kommunisták soraiban mutatkozó nehézségek leküzdésének módozatait is. A kommunisták figyelmének összpontosítása azokra a feladatokra, amelyeket tekintve egységesek, előmozdította együttes értékelések kidolgozását a forradalmi és antiimperialista erők újabb lehetőségének érvényesítését illető alapvető módozatokra és eszközökre vonatkozólag ... Ez a megközelítési mód ellenkezik azzal a törekvéssel, hogy a kommunista pártok akcióegységének előzetes feltételeként valamennyi köztük fennálló ideológiai és politikai nézeteltérés teljes leküzdését szabják meg. A cikk rámutat, hogy fokozódott a harc, a kommunista mozgalomban a különféle revizionista irányzatok ellen, amelyekről kiderült, hogy a fő csapásokat nem az osztályellenségre kívánják mérni, hanem a munkásmozgalom leghaladóbb és legszervezettebb csapataira. Az opportunista elemek ideológiai és politikai leleplezésére és ezzel kapcsolatos szervezeti intézkedésekre idézi a cikk a Francia, az Olasz és az Osztrák KP példája. Az elmúlt évben még világosabbá vált, hogy a szovjetellenesség nemcsak a Szovjetunióval és a Szovjetunió Kommunista Pártjával való szolidaritás ellen irányul, hanem kárt okoz mindenütt a forradalmi harcnak. A moszkvai tanácskozás eredményei megmutatták: meddő és kilátástalan a kínai vezetők próbálkozása, hogy antileninista platformot kényszerítsenek a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalomra. Peking azonban tovább folytatja az ideológiai-politikai harcot a marxista—leninista pártok ellen, és kitart szakadár tevékenysége mellett. Az SZKP és más testvérpártok határozott harca a jelenlegi kínai vezetők „elméletei" és felforgató gyakorlata ellen azt célozza, hogy megvédjék az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit, politikai vonalát az imperializmus elleni küzdelemben. Ezekben a kérdésekben nem lehetséges engedmény. Az SZKP a kapcsolatok rendezésére törekszik minden olyan esetben, ahol e kapcsolatok megbomlottak, valameny nyi szocialista ország akcióegységét szorgalmazza az imperializmus elleni harcban. Az SZKP és a szovjet kormány minden lehetőt megtesz e célok eléréséért. A cikk rámutat, hogy a pártok közötti kapcsolatok bővítése a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésének egyik jellemző vonása volt az elmúlt egyesztendős időszakban, majd így végződik: Kétségtelen, hogy a moszkvai tanácskozás óta eltelt év folyamán jobbá vált a légkör a kommunista mozgalomban. A marxisták—leninisták azonban nem elégedhetnek meg az elért eredménnyel. Az egység ügye állandó és növekvő erőfeszítéseket követel meg. Ez valamennyi kommunista és munkáspárt kötelessége. A kommunista mozgalom és az antiimperialista front fejlődésében mutatkozó pozitív változások a forradalmi harc új lehetőségeit nyitják meg, lefektetik az alapot ahhoz, hogy az imperializmus és a reakció elleni harcban a szocializmus és a haladás erői újabb sikereket érjenek el. IFolytatas az 1. oldalról) szervezetekben kell folytatnunk, ahol a jobboldali erők befolyásolják több milliós tagságunkat. Részvételünkkel megkezdődött az üzemi és szakszervezeti bizottságok tevékenységének átértékelése, és ott ahol szükséges volt, levontuk a következtetéseket. Május 15-i adatok szerint a cseh országrészekben a szakszervezetek 14 százalékában, Szlovákiában 3,5 százalékban került sor káderváltozásra. Az üzemek csaknem 40 százalékában már értékelték az üzemi szakszervezeti bizottságok tevékenységét. Ez a politikai konszolidálás folyamatának pozitív fonását jelenti. Azonban nem mindenütt találkoztunk azzal, hogy becsületesen értékelni akarják az elmúlt évek hibáit és ezek következményeit. A jobboldal eszmei vereségének folyamata folytatódik. Ezért most valamennyi szakszervezeti szervnek segítséget kell nyújtania az alapszervezeteknek abban, hogy megnyerjenek valamennyi szakszervezeti tagot a szocialista társadalom javára folytatott aktív munkára. A konszolidálási folyamat eddigi lefolyása bebizonyította, hogy elegendő erőnk van a küzdelem sikeres befejezéséhez. Az újkori reformátorok igazi szándékainak leleplezésével egyre többen döbbennek rá, kik és hova akarták őket vezetni. Említsük csak meg, hogy ezek a reformátorok a szakszervezetekben még „az új szakszervezeti politika" forradalmi jelszavával is visszaéltek. A népgazdaság lehetőségeit figyelmen kívül hagyva alaptalan követelésekkel léptek fel a bérek emelését illetően. A dolgozók aktivitásának fejlesztése helyett a dolgozók érdekeivel ellentétben az üzemi tanácsokra vonatkozó törvény elfogadását szorgalmazták. Állandóan rá kell mutatnunk e téves elméletek lényegére. Nemcsak nevelőtevékenységről van szó. A téves elméletek elleni harcnak kell jellemezni szervező munkánkat is. Tevékenységünkben meg kell védenünk a szakszervezeti mozgalom marxista—leninista pozícióját és feladatát. Az új szocialista társadalom nem fejlődhet a dolgozók széles tömegeinek aktív részvétele nélkül. Ezért a szakszervezeteknek jelentős funkciót kell betölteniük a dolgozók nevelésében. A szakszervezetek ideológiai ós nevelőmunkája a marxizmus-leninizmus alapelveiből indul ki. A legnagyobb mértékben fel kell használnunk Lenin műveinek kiapadhatatlan gazdagságát a szakszervezetek munkájának megjavítására. Pillér elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szakszerve zetek konszolidálási folyamatában Fel kell újítani a szakszervezetek aktív részvételét és felelőssé gét a népgazdaság fejlődésében. Ezt a célt szolgálta a CSKP Köz ponti Bizottságának tavalyi szép temberi leihívása is. Ez a felhívás az elmúlt év utolsó negyedévében és ez év első negyedévében jelen tékenyen befolyásolta a népgazda ság fejlődését. Ez év első négy hőnapjában jő eredményeket értünk el. Az ipari termelés 6,5 százalékkal nőtt, és fokozódott a munka termelékenység is. Bár nem min deniitt teljesítettük a terv által ki tűzött feladatokat, a pozitív ered mények túlsúlyban vannak. Jelentős mozgalom indult Szlo vákiában „Mindenki szocialista módún'* címmel. Ez lehetővé teszi, hogy minden egyes munkahelyen helyes irányba tereljék a kezde ményezést. Tovább sorolhatnánk a pozitív eredményeket, de meg kell emliteniink azt, hogy a mai időszakot nemcsak a gazdasági politika terén előiorduló helytelen megnyilvánulások elleni harc jellemzi. Ki kell küszöbölni a hiányosságokat a gazdasági szervek és szakszervezetek gyakorlati tevékenységéből is. Az eddigi értékelés azt mutatja, hogy a kötelezettségvállalások egy részét nem támasztották alá a teljesítésüket megalapozó intézkedésekkel. Ezért most, amikor a második félévbe lépünk, értékelni kell a helyzetet és le kell vonnunk a tanulságot a jó és a rossz tapasztalatokból. Cgy gondoljuk, hogy az irányítás valamennyi szintjén részletesen elemezni kell az ez évi terv legfontosabb feladatainak teljesítését és a vele kapcsolatos problémákat. Az elemzést a gazdasági vezetőség természetesen a szakszervezetekkel együtt készítse el. A terv teljesítésén kívül értékelnünk kell a kollektív szerződések teljesítését is. A koileUlí szvzfdéseket jobban ki kell használnunk a szakszervezetek feladatának teljesítésében. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a jövő évi kollektív szerződéseket jobban előkészítsük. Tudatában vagyunk annak, hogy a felsorolt feladatok nagyon igényesek. Meggyőződésünk azonban, hogy ha fokozni akarjuk a szakszervezetek aktív szerepét népgazdaságunk fejlesztésében, akkor segítséget kell nyújtanunk az üzemi bizottságoknak elsősorban azokban az üzemekben, ahol a politikai és gazdasági konszolidálás akadályokba ütközik. Minden téren következetesen folytatnunk kell a CSKP KB és a Szakszervezetek Központi Tanácsa felhívásának teljesítését. Az ötéves terv előkészítésével kapcsolatban egyesek a nyugdíjkorhatár kitolásáról és az ötnapos munkahét megszüntetéséről beszélnek. Ezek alaptalan híresztelések, melyek törekvésünk ellen irányulnak. Államunkban senkinek sem érdeke, hogy megszüntessük a dolgozók vívmányait, melyek a szocialista rendszer építésének eredményei. A szakszervezetek politikai konszolidálása érdekében el kell oszlatni a szakszervezetek helyzetére, felépítésére és feladataira vonatkozó téves nézeteket is. Az egység felújításához, valamint az alapszervezetek politikai-szervező tevékenységére gyakorolt hatás növeléséhez jelentősen hozzájárul a szakszervezetek kerületi tanácsai szerepének és funkciójának felújítása. A harminc cseh és huszonhat szlovák szakszervezeti szövetség száma, és ezek belső struktúrája nem felel meg az egységes szakszervezetek tevékenysége elveinek. Szétforgácsolódnak az erők, megnehezítik az akcióegységet. Javaslatot terjesztünk a plenáris ülés elé, miszerint az eddigi 56 nemzeti szakszervezeti szövetségből 18 cseh ós 18 szlovák szakszervezeti szövetséget alakítsanak, de a csehszlovák néphadsereg alkalmazottainak szervezete továbbra is országos jellegű legyen. Az elnökség e javaslatnál abból indul ki, hogy a szakszervezeti szövetségeknek a népgazdaság egy, vagy rokon ágazatainak dolgozóit kell egyesíteniük. Továbbá figyelembe vette azt a tényt, hogy a dolgozóknak a szakszervezetekben való tömörülése lehetővé teszi a szakszervezetek részvételét a gazdasági, vagy állami irányításban. A szakszervezeti safrvetsegnek egyesítése jobb feltételeket teremt až üzemi szervezeteknek nyújtandó segítséghez. Tavaly április óta a szakszervezetek rendezték külföldi kapcsolataikat is. Helyesnek tartottuk, hogy elsősorban a Varsói Szerződés öl tagállamának szakszervezeteivel normalizáljuk kapcsolatainkat. Felújítjuk hagyományos barMJ kapcsolatainkat az üzemekkel, elsősorban a szovjet üzemekkel. Minden alkalmat megragadunk > deformációk kiküszöböléséhez. Tanulmányi küldöttségek mennek elsősorban a szocialista országokba, hogy tanulmányozzák a szocialista szakszervezetek tapasztalatait. A politikai konszolidálás sikerei befejezése megköveteli, hogy valamennyi felsőbb szakszervezeti szerv megvalósítsa azokat az intézkedéseket, melyeknek célja az alapszervezeteknek nyújtandó lakozott segítség. Elsődleges feladatunk, hogy az üzemi bizottságokat megtisztítsuk a jobboldali, oppor tunista nézetek hordozóitól. Ha az üzemi bizottságok megszilárdítják helyzetüket, minden figyelmüket a tagság körében kifejtett magyarázó ás meggyőző tevékenységre kell fordítaniuk. A jobboldali.erők demagógiájának hatására az em berek gondolkodásába sok hamis illúzió maradt. Országunk felvirágoztatásához szükségünk van valamennyi dolgozó aktív hozzájárulására. A szakszervezeteknek döntő szerepet kell játszaniuk abban, hogy a dolgozók megszabaduljanak az előítéletektől és a téves nézetektől. Június végéig a szakszervezeti szerveket meg kell tisztítani azoktól, akiknek politikai nézeteik miatt nincs helyük ezekben a szervekben. A szakszervezeteknek meg kell szervezniük a dolgozók aktív részvételét az irányításban, a szocialista verseny fejlesztésében. A dolgozók érdekeinek megfelel az a törekvés, hogy növeljük a szakszervezetek részvételét a népgazdaság továbbfejlesztésében. Világszerte nagy figyelemmel kisérik a Szojuz 9 űrhajó útját. Felvételünkön a potsdami megfigyelőállomás munkatársai. (CSTK felv.J