Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-27 / 151. szám, szombat

Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB első titkárának beszéde A tömeges hírközlő eszközök jelentősége Elvtársak! Az 1968—1969-es esztendők tapasztalatai számunkra szigorú iskolát jelentettek arra vonatkozólag, hogy a tömeges hírközlő eszközökre nem tekinthetünk úgy, mint csak a propaganda eszközeire. Ezek ugyanis rendkívül fontos politikai és hatalmi eszközök. A májusi realizációs irányelv azért ezen a területen alapvető feladatként jelölte ki a párt tevékenységükre gyakorolt befolyásának elmélyítését. Ennek az irányelvnek teljesítésében bizonyos sikereket értünk el, főleg a hírközlő eszközök politikai munkásságának alapvető megváltozásában. Döntő többségükben ismét a párt és az állam politikájának politikai és hatalmi eszközeivé váltak. Ebben a folyamatban a szerkesztőségekben sikerült elszigetelnünk a jobboldali opportunizmus fő hordozóit és megszervezni az egészséges erőket, hogy a szerkésztőségek élére álljanak. Á pártszervek a vezető posztok többségéről fokozatosan leváltották azokat, akik csődöt mondottak a bonyolult Január utáni fejlődésben, vagy pártellenes pozíciókba sodródtak. A szerkesztőségek vezetésével olyan embereket bíztak meg, akik támogatják a pártpolitika új irányvételét. A párt- és a szovjetellenes uszítások fő szervezői már többnyire elhagyták a szerkesztőségeket. Nem a véletlen müve, hogy 1968 augusztusa után több mint 160 újságíró disszidált Nyugatra. A szerkesztőségekben nagy létszámú csoportot tesznek ki azok az újságírók, akik a múltban többé-kevésbé iránytvesztettek. Időt és lehetőséget adtunk nekik, hogy megértsék politikai tévedéseiket és hibáikat. Ideiglenesen, főleg az első időszakban, megszigorítottuk az előzetes ellenőrzést, amelyet az egyes szerkesztőségek helyzetének konszolidálásával összhangban, fokozatosan leépítettünk. A pártsajtóban ilyen ellenőrzés egyáltalában nem létezett. 1969 szeptemberétől kezdve erről az ellenőrzésről általában és teljes mértékben lemondhattunk és a felelősséget teljes egészében átruháztuk a főszerkesztőkre úgy, hogy ma gyakorlatilag semmiféle cenzúra nem létezik a CSSZSZKban. Abból az alapelvből indulunk ki, hogy a lapok és a folyóiratok tartalmáért, a rádió és a televízió műsoráért főleg a" főszerkesztő felel. Már tavaly áprilistól kezdve a hírközlő eszközök alapvető feladata a CSKP KB irányvonalának teljesítésére irányuló törekvés, amelynek célja a párt és a társadalom kivezetése a mély válságból, a jobboldali opportunista nézetek elleni harc és hordozóik leleplezése. Az első időszakban ezt a feladatkört következetesen teljesítette a Rudé právo és a Tribúna szerkesztősége. A rádióban, a televízióban, n bratislavai Pravdában és a kerületi napilapokban is fokozatosan kialakultak a feltételek. Ez hozzájárult a párton belüli pozitív differenciálódáshoz, a párt egészséges derékhadának aktivizálásához, valamint ahhoz, hogy a társadalmi élet valamennyi szakaszán fokozatosan felújították a párt vezető szerepét. Amikor ma kiemeljük a Rudé právo, a Tribúna, a Pravda, a rádió és mások elkötelezettségét, észre kell vennünk azt is. hogy egyes tömegtájékoztatási eszközök adásaiban és cikkeiben politikailag nem elkötelezett programok és cikkek jelennek meg, sőt elvétve megkísérlik, hogy támadják a párt mai politikáját. Sajtónknak arra kell törekednie, hogy magas szintet és hatékonyságot érjen el, de nem olcsó hízelgés árán. Magas eszmei szinttel és politikai elvhűséggel a polgárok legszélesebb rétegeit meg kell nyernie a kommunista párt mai politikája, a konszolidáció feladatai és a szocializmus távlati céljai számára, tárgyilagosan kell tájékoztatnia pártunknak a szocializmus építésében kifejtett törekvéséről, de ugyanakkor kezdeményezüen kell fellépnie, hogy olyan közvéleményt alakítson ki társadalomban, amilyent a párt kezdeményez. Mai pléuumunknak nem az a feladata, hogy értékelje értelmiségünk helyzetét. Nem titkoljuk, hogy ez a helyzet nagyon bonyolult. Csupán anynyit akarok megjegyezni, hogy a burzsoá propaganda és a hazai reakció azt híreszteli, miszerint a párt megtisztítása általános támadást jelent az értelmiség ellen. Ez a valóság durva megmásítása. Pártunk több ízben megfogalmazta és értékelte értelmiségünk szerepét a szocializmus építésében. A CSKP Központi Bizottsága májusi plénumának az értelmiség egy részének nézeteiről és állásfoglalásáról elmondott bírálata jogos volt. Elsősorban az értelmiség soraiból toborozták a jobboldali opportunizmus vezető képviselőit és az ellenforradalom szervezőit. Politikailag helytelen lenne, ha nem vennénk észre vagy elhallgatnánk ezt a tényt. Természetes, hogy ezen a téren is objektíven és törvényszerűen folyamatban van a differenciálódási folyamat. Nem akarunk ma általános nyilatkozatot tenni az értelmiséghez való viszonyunkról, de nagyon alaposan kell megoldanunk a tudomány, a technika, az iskolarendszer és a szocialista kultúra fejlődésének komoly feladatait. Az ilyen konkrét pozitív program alapján politikánk számára meg kell nyernünk értelmiségünk alkotóerőit. Ezekhez a kérdésekhez később vissza kell térnünk. Következetesen meg kell valósítani a konszolidációs intézkedéseket Gazdaságunk ismét helyes irányban fejlődik Elvtársaki Az irányelvek ugyanolyan határozottan, mint ahogyan követelték, hogy emeljünk gátat a politikai bomlasztó tevékenység elé, hangsúlyozták h fenyegető gazdasági és pénzügyi katasztrófa kiküszöbölését, az irányítás és a fegyelem bomlasztásának megszüntetését, a szocialista irányítási rendszer struktúrájának és funkciójának felújítását, valamint azt a feladatot, hogy adjuk vissza az embereknek a megbontott szociális biztonságérzetet, s a jövőbe vetett biztonságot és bizalmat. A párt- és az állami szervek a májusi plénum óta nagy munkát végeztek az állami terv, a központi irányítás szerepe ós tekintélye felújításának és a népgazdaság konszolidálásának érdekében. Nem volt ez könnyű feladat. Nem rendelkeztünk kész receptekkel. Csak néhány intézkedést említek meg. A szövetségi kormányban, a nemzeti kormányokban és az alacsonyabb irányítási szervekben ki kellett cserélnünk a gazdasági vezetők jelentős részét. Határozott lépéseket tettünk BZ ösztönösség és a spekuláció ellen, a fegyelem és a gazdasági fejlődés tervszerűségének megszilárdításáért. Intézkedéseket tettünk, hogy gazdagabban lássák el a piacot közszükségleti cikkekkel, hogy szabályozzák a lakosság bevételének, elsősorban a béreknek a növekedését. A piac helyzetének rendezéséhez hozzájárult az árak befagyasztása. Megtettük az első lépéseket az építkezések ösztönös megkezdése ellen. Rendet teremtettünk a munkaerővel való gazdálkodásban és a munkaidő kihasználásában. Megkezdtük az adminisztratíva csökkentését és ésszerűsítését állami szakaszon és az üzemekben is. Szigorú takarékossági intézkedéseket hoztunk az állami eszközökkel való gazdálkodásban. A pártszervek és -szervezetek akcióképességének megszilárdulásával arányosan megerősödött a párt vezető szerepe a gazdaságban. A határozott, néha nem népszerű konszolidálás! intézkedések tagadhatatlan gazdasági eredménnyel jártak, s a dolgozók egyre szélesebb rétegei meg is értették őket, mivel a dolgozóknak létérdeke a gazdaság kedvező fejlődése. A gyakorlatban meggyőzödnek róla, hogy komolyan vesszük a felelőtlenség, a hanyagság és a rendetlenség elleni határozott harcot. A Központi Bizottság határozott eljárásának eredményeképpen a gazdaság fejlődésében már 1969 második felében pozitív fordulat állt be. Az erre vonatkozó számadatokat már nyilvánosságra hozták. Ez év első öt hónapjában, amikor gazdaságunknak már újból kötelező állami terve van, ezek a pozitív irányzatok tovább szilárdultak, annak ellenére, hogy küszködnünk kellett a rendkívül hideg téllel. Jelentősen meggyorsult az ipari és az építőipari termelés növekedése. Szemmel láthatóan megjavult a hazai piac helyzete. A bankbetétek jelentős emelkedése azt bizonyítja, hogy az emberek fokozott bizalommal vannak valutánk iránt. A gazdasági fejlődés az utóbbi évek kilengései után újból egészséges irányzatú. Néhány adatot ismertetek erről. Az elmúlt év első öt hónapjában 3,5 százalékkal emelkedett az ipari termelés, ez évben ugyanebben az időszakban 7,6 százalékkal; az építőipari termelés tavaly 1,3 százalékkal, ez évben 7,6 százalékkal; a szocialista országokba irányuló kivitel tavaly több mint 5 százalékkal csökkent, ez évben 16 százalékkal emelkedett. A lakosság bevétele tavaly 15,2 százalékkal emelkedett, ez évben 5,6 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom tavaly 15 százalékkal emelkedett, ez évben 1,5 százalékkal; a munkatermelékenység az iparban tavaly 2,7 százalékkal növekedett, ez évben 6,7 százalékkal. Ezzel szemben az iparban az átlagos havi bér 6,7 százalékkal emelkedett, míg ez évben 4,5 százalékkal. Az újonnan megkezdett építkezések költségvetése tavaly az első negyedévben 7 milliárd korona volt, ez évben januártól áprilisig 3,3 milliárd korona. Ezek a mutatók pozitívak, kedvező irányzatot bizonyítanak. Míg a múltban a bérek gyorsabban növekedtek, mint a munkatermelékenység, ma a munkatermelékenység növekedik gyorsabban, mint ahogyan a bérek emelkednek. A gazdasági konszolidálódás lehetővé teszi, hogy meghozzuk a legszükségesebb szociális Intézkedéseket. Július elsejétől bevezetjük az anyasági pótlékot, október elsejétől emeljük a legalacsonyabb nyugdijjáradékokat. Ezzel valósítjuk meg gyakorlatilag azt az elvet, miszerint a gazdaságot nem a dolgozók számlájára konszolidáljuk, ahogy ezt egyes piaci koncepciók hirdették. A konszolidációt a tartalékok mozgósításával érjük el, miközben megszilárdítjuk az állampolgárok szociális biztonságérzetét. Bebizonyosodott a Központi Bizottság eljárásának helyessége, mely abból indul ki, hogy a gazdasági konszolidálódást elsősorban azon széles körű, hozzáférhető tartalékok kihasználásával kell biztosítani, melyek összefüggnek gazdaságunk irányítása, tervezése és szervezése szocialista elveinek felújításával és megszilárdításával, s melyek eddig nincsenek teljesen kimerítve. A gazdasági fejlődésben pozitív eredményeket értünk el, s ezek fokozatosan túlsúlyba kerülnek a negatív tényezőkkel szemben, de ez nem jelenti azt, hogy az elért eredményeket túlbecsüljük. Tudjuk, hogy az elért eredmények reális feltételeket teremtenek az ez évi terv teljesítéséhez, de nehéz lesz a második félévben is megtartani a tervezett ütemet, mivel az elmúlt második félév alapja már szilárdabb volt. Tudjuk, hogy nem minden eselben teljesítik következetesen a központi szervek konszolidációs intézkedéseit és az alacsonyabb szintű irányítószervekben és az üzemekben nem fejlesztik őket kellő kezdeményezéssel. A következő hónapokban ezért fokozottan kell törekedni a terv teljesítésére, egyes területeken pedig túlteljesítésére. Megköveteljük, hogy minden egyes üzem aktívan hozzájáruljon a konszolidáció folytatásához. Továbbra is gondot kell fordítanunk a belső piacra és a lakosság jövedelmének szabályozására, de ugyanakkor fokozottan kell ügyelni a külkereskedelem és a beruházási építkezések tervezett feladatainak teljesítésére. Az elnökség már ez év elején határozatot fogadott el ezen a téren a központi irányítás megszilárdítására, azonban a külkereskedelem irányítása továbbra sem elég hatékony. Ezérl a kormány feladatává tesszük, hogy konkrét intézkedéseket javasoljon a helyzet megjavítására. Véleményünk szerint a beruházási építkezések terén a legsúlyosabb a helyzet. Az új építkezések megkezdése terén ma már nem érvényesül a teljes önkényesség, úgy mint egy évvel ezelőtt. A fogyatékosságok azonban továbbra is fennállnak, állandóan túllépik a költségvetést, nem tartják be az építkezések befejezésének határidejét stb. Az üzemek és a nemzeti bizottságok még mindig engedély nélkül kezdenek el több akciót.' Nem kielégítő a lakásépítkezés helyzete. A beruházások terén az elmúlt években a rendetlenség és az önkényesség uralkodott. A népgazdaság további konszolidálása döntő szakaszának a beruházási építkezések területét tartjuk. A kormány ezért fontos intézkedéseket hozott a beruházási építkezések központi irányítására. Következetesen ellenőrizni fogjuk az intézkedések teljesítését, állami és pártvonalon felelősségre vonjuk azokat a dolgozókat, akik nem tartják be a beruházási fegyelmet. Előtérbe kerül az újonnan felépített kapacitások, elsősorban a villanyerőmíívek előre kitűzött átadási határidejének a betartása. A gazdaság folyamatos menete megköveteli, hogy megszilárdítsuk a fegyelmei a szerződéses kapcsolatokban, hogy jót gazdálkodjunk a nyersanyagokkal, elsősorban a tüzelőanyaggal és az energiával Az a lenini utasítás, hogy szigorúan gazdálkodjunk minden egyes tonna szénnel, minden egyes kilowattóra árammal, hogy biztosítsuk a folyamatos tíizelőanyagfejtést és szállítást, s a következő télre a tüzelőanyagtartalékot, teljes mértékben számunkra is érvényes. A bányászok kezdeményezése valamennyi munkakollektíva számára példaképül szolgálhat. A népgazdaság konszolidálásában jelentős szerepet játszott mezőgazdaságunk. Falvaink, állami gazdaságaink és egységes földművesszövetkezeteink stabilitása jelentős tényező volt az elmúlt évben is, és az egész népgazdaságban megkönnyítette a nehézségek megoldását. A szigorú és hosszan tartó tél késést okozott a tavaszi munkákban. Ezért fokozott igyekezetet kellene kifejteni a mezőgazdasági munkák biztosítására. Nem tűrhetjük a mezőgazdasági termékek felvásárlásában és feldolgozásában mutatkozó krónikus fogyatékosságokat. Az időjárási viszonyok megkövetelik, hogy mindent megtegyünk — szükség esetén rendkívüli intézkedések árán is — a mezőgazdasági munkák és a begyűjtés sikere érdekében. Teljes mértékben fel kell újítanunk a takarmányok és gabona központi alapját. Mivel a mezőgazdaság és az élelmezés területén a munkaerő-reprodukció helyzete rendkívül kedvezőtlen, a hatékony gépesítési eszközök szállításának biztosításával meg kell teremtenünk a feltételeket a munkaerők további pótlásához. Az ötödik ötéves terv előkészületei A CSKP Központi Bizottsága plénuma határozatának érteimében a kormány és a CSKP KB elnöksége már megtárgyalta a következő ötéves terv irányelvei előkészítésének egyes alapanyagait. Az elmúlt évek nagy késése ellenére a munkákat úgy szervezzük, hogy az ötéves terv előkészítése irányelveinek javaslata már a kővetkező hónapban kész legyen. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége nem akarja megelőzni ezeket az irányelveket, s ezért csak néhány megjegyzést tesz az ötödik ötéves terv irányelvei előkészítésének módjáról. Elsősorban folytatni akarjuk a konszolidálást, az igényes, ele józan gazdasági politikát, mely lehetővé teszi annak a hatalmas erőnek a hatékony felhasználását, amellyel gazdaságunk rendelkezik. Az ötödik ötéves tervet úgy akarjuk kidolgozni, hogy szavatolja az egyenletes és tartós gazdasági fejlődést az ingadozás ós megtorpanás kockázata nélkül, mert ezek — ahogy az utóbbi tíz évben erről meggyőződhettünk — jelentós gazdasági veszteségeket okoznak és kedvezőtlenül befolyásolják a politikai fejlődést. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a gazdasági szervezetek és szervek — a vállalatoktól a kormányig — figyelmét az ötéves terv anyagi forrásaira irányítani és a termelés növekedését a társadalmi munkatermelékenység növekedésével biztosítani. Csak ezen az alapon bővíteni az anyagi érdekeltséget úgy, hogy az összhangban álljon a munkaszükséglet normáival. A legsúlyosabb tényező, amely az ötéves terv javaslatának előkészítése során döntési szabadságunkat korlátozza, a munkaerőhiány. Emellett * Csehszlovák Szocialista Köztársaság európai méretekben is azok közé az államok közé tartozik, ahol a legrövidebb a törvényes és tényleges munkaidő. Nem titok, hogy a törvényes muiikaidő kihasználása nálunk rosszabb, mint más, iparilag fejlett, szocialista vagy kapitalista országban. Az ún. „a szocializmus piaci modelljének" hívei munkanélküliséggel és a munkaerők szabad áramlásának látszólag tetszetős módszerével akarták nálunk megoldani a munkaerők kihasználásának problémáját. A munkanélküliség előidézésére nem volt elég idejük, ennek ellenére nem kis károkat okoztak népgazdaságunknak a munkaerő áramlása és felosztása tervirányítási rendszerének felszámolásával. Ezért a nemzeti bizottságok segítségével is biztosítani kell a munkaerőáramlás és -elosztás hatékony tervirányítását, hogy az összhangban álljon az egységes csehszlovák gazdaság fejlődési igényeivel. A szövetségi kormány ezen a téren megfelelő javaslatokat készít elő. A gazdasági növekedés sz.i bad forrásainak, mindenekelőtt a munkaerőknek teljes kihasználásával és annak az alapelvnek szem előtt tartásával, hogy népgazdaságunkat belső forrásokból kell fejleszteni, a jövő (Folytatás az 5. oldalon) 197u VI. 27.