Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-27 / 151. szám, szombat

Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB első titkárának beszéde ! (Folytatás *i 1. oldalról) tének konszolidálásához. A reakció erőit és lehetőségeit megkötöttük és korlátoztuk. Dolgozóink milliói számára megteremtettük a szociális és jogi biztonság szilárd alapjait. Az emberek fokozatosan újból bíznak a párt és az állam vezetőségében, újból látják családjuk és az egész társadalom távlatait. Ez múlt évi politikánk döntő sikerét jelenti. A hazai és a külföldi reakció szüntelenül arra törekedett, hogy megakadályozza és megnehezítse a konszolidálási folyamatot. Amikor már nem tagadhatták politikai vereségüket, jóslatokba bocsátkoztak és abban bíztak, hogy nem tudjuk majd kiküszöbölni a jobboldali és a szocialistaellenes erők által okozott gazdasági bomlás súlyos következményeit. Milyen eredményeket értünk él egy év alatt? Megállítottuk a veszélyes inflációs folyamatot, nagymértékben stabilizáltuk a piacot, felújítottuk a pénzünk Szilárdságába vetett hitet, felújítjuk a népgazdasági terv tekintélyét és kötelező voltát. Megállapíthatjuk, hogy ezt az évi Jervet a kedvezőtlen feltételek ellenére is sikeresen teljesíttük. •így tehát gazdasági téren is pozitív eredményeket értünk el. A Központi Bizottság elnöksége arra a következtetésre jutott, hasznos lenne, ha a Központi Bizottság mai ülésén foglalkoznánk az irányelvek teljesítésének ellenőrzésével, valamint a múlt évi munkánk eredményeinek értékelésével. Egyúttal meg kell határozni azokat a legfontosabb feladatokat, melyekre az év végéig összpontosítanunk kell figyelmünket. Abból indulunk ki, hogyan konkretizálták az irányelveket a szeptemberi és a januári plénum dokumentumai és határozatai. A szeptemberi plénum, amely hatálytalanította a CSKP előző vezetésének helytelen döntéseit és határozatait, hozzájárult politikai életünk fontos kérdéseinek tisztázásához, s elősegítette pártunk további differenciálódását, meggyorsította szervei megtisztítását. A Központi Bizottság januári levelében, melyet jogosan az elmúlt időszak első elemzésének tartunk, a Központi Bizottság meghatározta az alapvető kérdéseket, melyekből eddigi munkánkban kiindultunk. Ezen a plénumon nemcsak ellenőrizni akarjuk az ismert öt alapvető feladat megvalósítása irányelveinek teljesítését, hanem egyúttal azt az elvet akarjuk hangsúlyozni, hogy az elfogadott határozatok értékelése és ellenőrzése a párt és társadalmi szervezetek állandó munkamódszere legyen valamennyi szakaszon és minden szinten. Ez a módszer azért is szükséges, mert minden egyes döntést meghatároz a fejlődés adott foka és annak az időszaknak konkrét szervezeti, gazdasági, hatalmi lehetőségei, melyben ezeket elfogadták. A marxista—leninista pártnak mindig alaposan tanulmányoznia kell a társadalom objektív erőviszonyait és a társadalmi tudat helyzetét. Ellenkező esetben kívánságainkat felcserélnénk a realitással. A politikában nemcsak elképzeléseinket, hanem elsősorban a társadalom objektív tényezőit és irányzatait is kell respektálnunk. Ezért az elfogadott határozatok utólagos értékelése rámutat a Központi Bizottság irányvonala további fejlesztésének lehetőségeire. A Központi Bizottság plénumán felül akarjuk bírálni pártunk egysége megszilárdításának, aktivizálásának és megtisztításának eddigi eredményeit, véleményt akarunk mondani a Központi Bizottság elnökségének, valamint a kerületi és a járási pártbizottságoknak ebben a pártunk számára oly fontos kérdésben elfoglalt álláspontjáról. Pártunk történetének legigényesebb és legbonyolultabb feladata ' Elvtársak! A realizációs irányelv alapvető feladatnak tekinti a párt egységének megújítását a marxizmus—leninizmus tanítása, a párt építésének és életének lenini elvei alapján, valamint az egész párt akcióképességének és forradalmi harcos szelleméhek fokozását. Ez hosszú időre szóló feladat, és a párt minden szervétől, valamint szervezetétől rendszeres és rendkívüli igyekezetet követel meg. Igazolást nyer, hogy a feladat teljesítésének elsőrendű feltétele a jobboldali opportunizmus hordozóinak leleplezése és a velük való szakítás, a Központi Bizottság megtisztítása volt Ezzel párhuzamosan a Központi Bizottság eszmei har'cot szervezett, leleplezte a jobboldal igaz arculatát, pártés szocialistaellenes célkitűzéseit, hazánkban a szocializmus felszámolására Irányuló törekvéseit. Ily formán a tavalyi áprilisi központi bizottsági üléstől kezdve azonnal segítséget hyújtott a kerületi és a járási pártbizottságnak s a döntő fontosságú pártszervezeteknek is a tisztulás folyamatában. A szerveket és a szervezeteket olyan elvtársakkal töltötték fel, akik szilárdan álltak a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus talaján. Csak ezt követően kezdhettük meg a párt megtisztítását. Pártunk történetében még nem fordult elő ilyen bonyolult, igényes és fontos feladat. Bonyolultságát az magyarázza, hogy a párt szervezetének jelentős részét már 1968 januárja előtt az opportunizmus rendkívül megfertőzte. Pártunkbari gyökeret vertek olyan jelenségek, amelyek megengedhetetlenek a munkásosztály forradalmi élcsapata számára: a párton belüli élet lenini alapelveinek deformálása, az ideológiai harcnak és a párt nevelő munkásságának gyengülése, az idült passzivitás, a tagság jelentős hányadának elszigetelődése a párt életétől, a formalizmus és a közömbösség. 1948 februárja után sok olyan ember lett a párt tagja, aki nem rendelkezett mély ismeretekkel a forradalmi marxi—lenini pártról és a szocializmusról. Jól tudjuk, hogy 1948 februárja után milyen helyzet alakult ki. Sokan azok közül, akik Csehszlovákia Kommunista Pártjába kerültek, miután egyesült a szociáldemokráciával, illetve más politikai pártokból, gyakran a pártonkívüliek soraiból léptek be a CSKP-ba, terheltek voltak a burzsoá Ideológiával, a szociáldemokrata szokásokkal, a "masarykizmussal, a ludáksággal és a kispolgári ingatagsággal. Sőt mi több, voltak olyan járások és községek, amelyekben gyakorlatilag minden felnőtt ember a párt tagja volt. A párt szociális összetétele nem javult és nem következett be forradalmi jellegének szükséges eszmei megszilárdulása azokban az években sem, amikor két átigazolás után Csehszlovákia Kommunista Pártjából 900 000 párttag távozott. Ellenkezőleg, fokozatosan romlott a párt szociális összetétele. Adjuk ehhez hozzá a pártmunka egész rendszerében teret hódító formalizmust, a párton belüli nevelés idült fogyatékosságait, a döntésekben megnyilvánuló szubjektivizmust, a nagyméretű rögtönzést a politikában és átfogó képet nyerünk arról a helyzetről, amelyben kialakult 1968-ban a jobboldali opportunista és a szocialistaellenes erők elburjánzásának táptalaja. Hosszú éveken át szabadon terjedhettek a különféle kispolgári nézetek és előítéletek, megtűrtük a pártban az opportunista irányzatok erősödését. Bár szóbelileg elítélték a különféle negatív jelenségeket, nem folytattak ellenük következetes harcot, nem ügyeltek a párt szüntelen megtisztítására az opportunistáktól, a karrieristáktól, a társutasoktól és a kifejezetten passzív emberektől. Bár nyilvánvalóan teret hódítottak a különféle nem marxista elméletek és revizionista irányzatok, kevés példáját tudjuk annak, hogy valakit ezért kizártak a pártból. A párttagsági kérdésekkel kapcsolatos jelenlegi elvszerű magatartás feltárja a párt múltbeli munkájának fogyatékosságait és igazolja, hogy a párt bomlása mélyebb volt, mint ahogy azt feltételeztük a beszélgetések előtt. Elsősorban a párttal szemben kell tapintatosságot tanúsít anunk Ä Központi Bizottság elnöksége, amely szüntelen kapcsolatban állt a kerületi és a Járási pártbizottságok funkcionáriusaival, a tagkönyvcsere tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a januári KB-ülésnek, a CSKP Központi Bizottsága levelében kifejezésre jutó irányvonala helyes érvényesitése érdekében menet közben kell megmagyarázni és tisztázni számos olyan kérdést, amelyre bárminemű előzetes tapasztalat híján kell választ adnunk. Már a tagkönyvcsere kezdetén megmondottuk, hogy elvszerűen és tapintatosan fogunk eljárni. Ezt a helyes irányelvet eltérően értelmezték. A Jobboldali opportunisták hivatkozni kezdtek a tapintatosságra, hogy elködösítsék felelősségüket. A kommunistáknak természetesen nem szabad érzéketlenül bánniuk az emberekkel. A tapintatosság azonban nem jelenti az elvszerűtlenséget. Elsősorban a párttal szemben kell tapintatosságot tanúsítanunk. Ez anynyit jelent, hogy meg kell válnunk azoktól, akik nem valók k CSKP-ba. A tagkönyvcserét kísérő és elmélyülő liberalizmus, valamint a békülékenység jelenségei a Központi Bizottság elnökségét az 1970. április 14-i közismert következtetések levonására késztették. A CSKP KB elnöksége ezzel az intézkedéssel konkrét módon biztosítani akarta áz idei januári központi bizottsági ülés irányvonalának teljesítését Feltételezzük, hogy a Központi Bizottság egyetértését fejezi ki az elnökség e lépésével. Az említett intézkedések jóváhagyása után szembetűnő fordulat következett be az egész akcióban. A Központi Bizottság tagjai részletes írásbeli jelentést kaptak, amelynek táblázatai az egyes szakaszoknak, a kerületeknek és a szociális összetételnek megfelelően képet adnak a tagkönyvcsere eddigi alakulásáról és helyzetéről. Ezekben az eredményekben lecsapódott a járási és a kerületi pártbizottságok beszélgetéseket lefolytató bizottságainak óriási igyekezete. Ezeknek a bizottságoknak szembe kellett és kell helyezkedniük a liberális, a különféle sógor-komasági irányzatokkal, s rájuk hárul e feladat teljesítésének dandárja. A beszélgetéseket nem akarjuk és nem ls fogjuk meggyorsítani a minőség rovására. Hosszabb ideig azonban nem húzhatjuk el e feladat teljesítését, mivel szabad kezet kell nyernünk a további sürgető feladatok teljesítésére. Az elnökség egyben felhívja a figyelmet arra, hogy a tagkönyvcserénél a minőség és az Igényesség tekintetében különbségek vannak az egyes kerületek és járások között. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy az eltérő eredmények nincsenek arányban az egyes kerületeknek és járásoknak a jobboldali opportunizmus általi megfertőzöttségével, a hosszú ideje tartó passzivitással. Ilyen igényes munkánál előfordulhatnak hibák is. Azokat fokozatosan helyrehozhatjuk. Tény marad azonban, hogy a Központi Bizottság által kitűzött irányvonal helyes, s azt továbbra is következetesen teljesíteni kell. A párt megtisztítása múlhatatlanul szükséges az egész társadalom érdekében. Hisszük, hogy sokan azok közül, akik éveken át becsületesen dolgoztak és a kritikus időszakokban meginogtak, hibákat követtek el, amiért most vállalniuk kell a felelősséget, találnak magukban erőt fogyatékosságaik felismerésére és további becsületes munkával törekednek a helyrehozásukra. Néhány szót kell mondanunk az olyan párttagok címére, akik ugyan nem követtek el semmilyen kifejezetten szocialistaellenes tettet, de már évek óta passzívak. Ha valaki úgy véli, hogy mindenen túljutott, mivel megkapta az új tagkönyvet, akkor hangsúlyozottan figyelmeztetnünk kell arra, hogy nem lehet a párt tagja olyan ember, aki nem hajlandó elkötelezetten érvényesíteni a párt politikáját. A párt aktivizálása — nagy politikai munka A párt aktivizálása és akcióképessége nagy politikai, szervező és nevelőmunkát követel, amelynek alapjává váljon az alapszervezeti aktíva felvértezése. Ne feledkezzünk meg arról, hogy gyakran új segítségre szoruló elvtársak kerülnek a tisztségekbe. El kell sajátítaniuk és következetesen alkalmazniuk a pártélet alapszabályzatban rögzített lenini alapelveit és normáit. Rendkívüli figyelmet szenteljünk az elvszerű káderpolitikának, amely a politikai fejlettség, a jellembeli tulajdonságok és a szakmai hozzáértés követelményeiből indul ki. Biztosítsuk minden párttag politikai nevelését, létrehozva olyan feltételeket, hogy a párt határozatait minden munkahelyen helyesen érvényesítsék és minden kommunista részt vegyen a párt politikájának kimunkálásában és valóra váltásában. Nem kevésbé felelősségteljes feladatnak tekintsük a pártonkívüliek, az olyan becsületes állampolgárok milliói körében kifejtett munkát, akik hívei a szocializmusnak és tevékenységükkel hozzájárulnak társadalmunk fejlesztéséhez. Manapság, amikor célunk a párt jellegének alapvető megváltoztatása, azért hangsúlyozzuk a tömegek körében kifejtett politikai munkának és javításának jelentőségét, mivel pártunk politikája alapelveinek egyike kapcsolatunk a dolgozó emberek széles rétegeivel. Hisszük, hogy még azoknak zöme is, akiket megfosztottunk párttagságuktól, ereje és képességei teljéből munkálkodni fog hazánkban a szocialista építés érdekében. Ezért helytelen lenne mindazokat, akiktől a párt megválik, egy zsákba varrni a szocializmus igazi ellenségeivel, a bomlás szervezőivel. Ezt szeretnék a jobboldaliak, akik azzal számolnak, hogy megbújhatnának köztük, ismét félrevezethetnék, s így potenciális szövetségesükké tehetnék őket. A kommunisták nem építik a szocializmust egymagukban és csak a maguk számára. A szocialista társadalmi rendszer teljes támogatást nyújt annak, akinek becsületes a szocializmus iránti viszonya. Rendszerünk célszerűen fel akarja használni az ilyen emberek képességeit. A jobboldal elleni harcunkban árt erőnk bárminemű szétforgácsolása, a szektásság, s az olyan módszerek is, amelyek ellentmondásban állnak a párt alapszabályzataival, határozataival és jóváhagyott taktikájával. Az ilyen jelenségekre sem tekinthetünk tétlenül. Feltételeink között a jobboldali veszély a fő veszély. Mindaz, ami elvonja a párt figyelmét ettől a harctól, ami gyengíti akcióegységét — még h« a legforradalmibb követelmények és jelszavak jegyében lép is fel — végeredményben nem szolgálja a jobboldal elleni harcot, hanem objektíve a jobboldal malmára hajtja a vizet. A párt belső törvényévé váljon az alapszabályzat, a pártszervek határozatai és a demokratikus centralizmus alapelvei és semmiképp sem az egyének vagy a csoportok önkényes értelmezése, vagy akciói. A párt tisztogatása során a soron következő időszakban, a bárminemű opportunizmus elleni harcban tanúsított következetlenség egyet jelentene az össztársadalmi feladatok megoldásához olyannyira szükséges energiák pazarlásával. A és az eszmei-nevelőmunka fontos szerepe A válságos helyzet leküzdésében fontos szerepet visz a tömegpolitikai és az eszmeinevelőmunka. A Központi Bizottság májusi ülése megaIa-< pozta e munka marxizmus—leninizmus alapján való megújításának és kibontakoztatásának feltételeit. Világos álláspontot foglaltunk el és fokozatosan elvi fontosságú káderváltoztatásokat eszközöltünk. Ez nemcsak a legmagasabb szintű pártszervekben és apparátusukban, hanem az állami és társadalmi szervezetekben; a pártsajtó szerkesztőségeiben, a rádióban, a televízióban stb. is a jobboldal kárára lényegesen megváltoztatta az erőviszonyokat. A párt elsősorban a saját hírközlő eszközeiben, főleg a Rudé právoban és a Pravdában teremtett rendet. Közismert, hogy néhány elméleti Intézet, beleértve a pártintézeteket, központja lett az eszmei és a politikai ellenzéknek. Ezért felszámoltuk a CSKP KB mellett a Szocializmus Történeti Intézetét és a Politikai Tudományok Intézetét, amelyeknek számos dolgozója pártellenes és revizionista magatartást tanúsított. Ez év májusában a CSKP KB mellett létrehoztuk a Marxizmus—Leninizmus Intézetét, amely Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi tudományos kutatóintézménye. Szoros együttműködésben, főleg az SZKP KB illetékes párt- és tudományos intézményeivel, meg akarjuk alapozni nemcsak a jobboldali opportunizmus és revizionizmus hozzáértőbb elméleti leküzdésének és az időszerű pozitív feladatok megoldásának, hanem egyben társadalmunk távlati fejlesztése jelentős feladatai megoldásának feltételeit is. Egyben múlhatatlanul fontos intézkedésként megújítottuk a pártiskolák, elsősorban a CSKP KB Politikai Főiskolája marxi—lenini jelle* gét. A pozitív ideológiai munka fejlesztésében fontos kezdeményezés volt a Központi Bizottságnak a szeptemberi plénumon az 1968. és 69. évi legfontosabb eseményekről alkotott bíráló állásfoglalása. Az osztályellenség és az ellenséges irányzatok fokozatos leleplezésével folytatódott a szocialista erők egyesülése. A kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozása, valamint a Lenincentenárium előtti ideológiai aktivitás jelentősen hozzájárult a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus elleni sikeres harchoz, a marxista—leninista alapelvek, elsősorban a proletár internacionalizmus felújításáért kifejtett törekvéshez, valamint a Szovjetunóihoz fűződő őszinte kapcsolatainkhoz. Ezt a legjobban a felszabadulásunk 25. évfordulójának ünnepségei bizonyították be. Pártunk politikai, ideológiai és szervezeti törekvésének alapvető és legjelentősebb sikere ebben az időszakban a széles körű funkcionárius-aktíva kialakulása volt, amely sajátjának tekinti a párt politikáját és aktívan harcol valóra váltásáért. Ez a tagság körében folyamatban levő differenciálódási folyamatban nyilvánul meg. A közeljövőben a pártszerveknek és -szervezeteknek Ideológiai téren elsősorban ezekre a kérdésekre kell gondot fordítaniuk: — a pártoktatás rendszerének fokozatos kialakítása; — a párt politikájának, a (Folytatái a 3. aldaloB) 1970 VI. 27.