Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-19 / 144. szám, péntek

E

gy vasútállomás ütött-kopott epülete, benne egy minivámhivatal, s vagy kétszáz lépésnyire innen az országhatár. Ez talán a hetvenéves bíró pörtréféléjének, jóllehet vázlatos,de úgy vélem, mégis legjellemzőbb kerete. No meg, hogy el ne felejtsem, a májusi fényáradatban úszó almafavirág rengetegének csilingelő csöndje, amit hébe-hóba szoros méhrajok h-mollba csapó zümmögése zavar meg. Címét kezelőorvosomtól kaptam azzal a megjegyzéssel, hogy „megbánná, ha nem keresné fel a Františkove Láznétől vagy négy kilométernyire, közvetlenül hazánk és az NUK határvonala mentén fekvő Vojtanov község helyi nemzeti bizottságának elnökét, vagy ahogyan hetedhét határban -nevezik, a vojtanovi bírót, azaz b'ranli'sek Novákot. Kezében kapa, fején a legenúáris vadászkalap. Éppen a kertjében szorgoskodott, amikor Rolf. a hatalmas farkaskutya figyelmeztette jöttömre. Jó palócos magyarsággal üdvözöl a vojtanovi bíró és beljebb invitál, hogy a cseresznyefák árnyékában terített asztalnál beszélgessünk. Igen, ott mondja cl érdekes, színes monológját a fiirgeszemű és fürgelábú, a vén, ezeréves Krakonošra emlékeztető, fehérszakállas vojtanovi bíró, ez a kerek hetvenesztendős végvári vitéz. Mert végvári vitéz őkelme, mégpedig a legjavából! Ám az is igaz, hogy 1922-ben, amikor a Pozsonyi Pénzügyi Főigazgatóság losonci kirendeltségének egyenruhás alkalmazottjaként Dél-Szlovákrába került, még nem tudta, mi vár rá, hol végzi. .. Egy fülledt, embertelenül forró, júliusi röggel a losonci urak egy paksamétát nyomtak a kezébe, amely azt - jelentette, hogy az első világháború 22 éves obsitosát, a lounyi születésű František Novákot Vrbovkára osztják be ťinancinasnak. Hősöm nyomban neki is vágott az ismeretlen jövőnek, hogy - színtiszta magyar tájon a pénzügyőrök egyenruhájában védje a fiatal csehszlovák állam érdekeit a valós és valótlan ellenséggel szemben. Az apostolok lován baktatott a poros országúton Vrbovka felé. Vadonatúj egyenruháját a hóna alatt cipeli, s ahogyan kiér a losonci utcákról, cipőjét is leveszi. Ösztönösen hasonlítani akar az itteni parasztokhoz, s ezért vándorol mezítláb idegen falvak s idegen népek között, akiknek nyelvét nem érti. Am csakhamar ráhibázott arra, hogy ez az idegen, oly sokat szapult nép, tulajdonképpen igen rendes, barátságos, és vendégszerető náció! Az utat abba a bizonyos Vrbókba ugyan nem igen tudták megmutatni. František Novák ugyanis hírét sem hallotta Ipolyvarbónak, a derék Ipoly menti magyaroknak pedig fogalmuk sem volt, hol a szöszben lehet az a rusnya Vrbovka, amelyet a cseh jövevény állandóan szajkózott, s amelyet feketepecsétes paksamétájából kisilabizáltak ... Vrbovka, Vrbovka, ismételgették hangosan a kimondhatatlan nevű falut, majd hosszú tanácskozás után, bocsánatkérő vállvonogatások közt adták tudtára a „mezítlábas cseh legénynek", hogy az ő tájukon „ilyen állat nincs". De meghívták őt ebédre, és a szívélyes vendéglátók a borocskát sem sajnálták a kis cseh legénykétöl. — Hát ha Krisztus urunk keresztútjának minden állomásán annyi alkoholt, bort, szilvóriumot, szederpúlinkát ivott volna, mint azon az emlékezetes nnpon én, akkor talán még a kruci.fixen is dalolt volna — emlékezik nevetve viszontagságos bemutatkozására a vojtanovi bíró. — Es bizony magam sem tudom, hogyan is éltem túl azt a végnélküli napot, atnikor éjfél előtt húsz perccel, elázva és poiiepetten jelentkeztem a parancsnokomnál, aki nem tudom, komiszságból-e, vagy pedig tréfálkozókedvében, noha látta, milyen állapotban vagyok, rögtön éjjeli szolgálatra osztott be — egészíti ki szavait <jz egykori fináncinas, majd parancs.íok. Ekkor kezdődött František Novák csehszlovák pénzügyőr barátsága a környékbeli magyar falvak lakosaival. Fél éven beliil elsajátította a magyar nyelvet, amire valóban nagy szüksége k VOJTANOVI BIRO volt. Hívták őt lagzira meg keresztelőre, temetésre és disznótorra. És az ipolyvarbói tanító már feleséget is talált volna a kedves és mókás cseh financ részére, ha ... Ha azok a schilleri aranjuezi szép napok nem értek volna váratlanul véget Novák pénzügy-' őrtiszt számára Ipolyvarbón. A nyolc esztendő röpke pillanatként tovatűnt és hősünket a vendéglátó magyarlakta délről a nyugati határszélekre, a szudétanémetek egyik darázsfészkébe, Hazelbachba, a mai Hazlovba irányították. F

rantišek Novák nem ige;i örüir a környezetváltozásnak. De hát mit csinálhatott egy pénzügyőr? Elbúcsúzott ipolyvárbói barátaitól, vonatra ült és az Aš környéki Hazlovban jelentkezett szolgálattételre. Hosszú ideig itt sem voltak különösebb bajok. Mint ember és mint hivatalos szerv is jó viszonyban volt a helybeli szudétanémetekkel. Adolf Hitler és Konrád Henlein gyülöletpropagandája fertőzte meg a baráti együttélés forrásait németek és csehek közt úgy 1935 tájáii. — Este még a kocsmában együtt söröztünk — emlékszik vissza a vojtanovi bíró, reggel azonban, amikor német nemzetiségű kártyapartneremre ráköszöntem a „Pálinkás jórqggelt", az elfordult tőlem és vissza sem köszönt. Este, szolgálat után éppen hazatéfőben voltam, amikor az én németem óvatosan mellém lépett és a fülembe súgta: „Ne haragudj, Novák, megtiltották, hogy szóba álljak veled! Félek tőlük, mert képesek lennének fajárulónak kikiáltani!" Ezerkilencszázharminchéttől aztán már pokol volt az élete, .akárcsak a többi cseh lakosé. Konrád Henlein fáradatlanul járta a németlakta községeket, gyűlöletet és háborút prédikált, s a Szudéta-vidéknek a Harmadik Birodalomhoz való csatolását. Ettől kezdve František Novák, ez a békeszerető ember, tengernyi ellenség közepette végezte munkáját. Hej, de sokszor gondolt vissza méla nosztalgiával Ipolyvarbóra, az ottani magyarokra, Pista bácsira, a tanító úrra, no meg Marikára ... Mert Hazelbachban egyszeriben minden megváltozott, minden más lett, nem úgy, mint annak idején Ipolyvarbón. Az itteni németek, ismeretlenek, vagy ismerősök, az utcán hangosan szidalmazták őt, éppen úgy, mint a többi csehet, az asszonyok leköpködték. S egy csillagtalan nyári éjszakán František Novák ablakait is beverték, lakásának ajtaját pedig gyalázkodó szavakkal pingálták teli. így érkezett el 1938. május 21, a részleges mozgósítás napja. Ebben az időben már a hazelbachi pénzügyőrök parancsnoka volt, s mint ilyen a legfelsőbb parancs értelmében átvette az országhatár-vonal hazelbachi szakaszának védelmét. Parancsnoksága alatt jött létre a helybeli SOS különítmény (Stráž Obrany Štátu j, ami tíz fináncból, néhány esendőiből, postásból és vasutasból, valamint öt német kommunistából tevődött össze. — S le kell nyomban szögezni — hangsúlyozza a vojtanovi bíró —, hogy éppen ezek a német kommunisták voltak a legbátrabb, leghűségesebb harcosaim. Sajnos, amikor a müncheni árulás után (ez már a vojtanovi szakasz feladása után történt) velünk együtt a megcsonkított cseh területre vonultak vissza, a hitlerbarát, népellenes prágai belügyminisztérium fasiszta érzelmű fejesei ezeket az antifasiszta német hazafiakat kiszolgáltatták Hitleréknek — emlékszik a múltra, hangjában mély keserűséggel vendéglátóm, aki nemcsak szemtanúja, hanem szereplője is volt a hazelbachi vérengzésnek. C

sehszlovákia drámájának további felvonását František Novák Vojtanovban élte át, mivel 1938 augusztusában ebbe az istenháta mögötti, Úrkeze falucskába helyezték át. Itt ismét a tűzvonaiba került és néhány katonával, csendőrrel meg finánccal, és akárcsak néhány hét előtt Hazelbachban, cseh és német antifasisztákkal vállvetve verték vissza a Harmadik Birodalomban állig felfegyverzett hazaáruló henleinista ordnérek rohamait. S hiába is törtek utat maguknak a német tankok, hiába is szólította fel a vezénylő tiszt Novákékát, hogy adják meg magukat és akkor békésen, igaz, fegyvertelenül elvonulhatnak! „Nekünk Prága parancsol és nem Hitler níeg Henlein ..." — volt a válasz, no meg egy sortűzi Am Cheb és Františkove Lázné ebben az időben már a náci hadsereg kezében volt, — noha a müncheni diktátum csupán jóval későbbi időre határozta meg a Szudéta-vidék német megszállását — s Novákék számára csak egy lehetőség maradt: visszavonulni Tŕšnice irányába. Az ordnerek, a német sorkatonák ugyanis ezt a hídfőt még nem támadták, a fanatizált német soviniszta lakosok azonban „cseh disznók" kiálltással és kőzáporral búcsúztatták az elvonuló végvári vitézeket. A hitleri megszállás sötét és véres korszakát hősöm úgy-ahogy átvészelte. És amikor 1945. május 25-én meghallotta a szabad haza kormányának felhívását: „az összes pénzügyőrök azonnal térjenek vissza eredeti állomáshelyükre", František Novák nyomban .motorkerékpárjára pattant és elindult Vojtanovba, háború előtti ténykedésének utolsó színhelyére. Vojtanovban a háború utáni évek zűrzavarában sok jót, de rosszat is látott, meg tapasztalt is! Megélte azt is, hogy 1950ben öt is, mint minden pénzügyőr bajtársát, lefegyverezték, s itt érte őt, as ötvenes évek végén a nyugdíjazás is. Több mint tíz éve nyugdíjas a V'ojtanovban niár őslakosnak számító František Novák, s több mint tíz éve áll a helyi nemzeti bizottság élén. Mert vendéglátóm nem hiába szolgált végvári vitézként közel egy emberöltőn át, szívében, nyugdíjaztatása után is végvári vitéz maradt. Ezért állja a sarat még ma is hét kereszttel a hátán a fehérszakállas vojtanovi bíró, ezért alapította meg és gyarapítja tovább is, a kitűnően prosperáló szövetkezetet. S

talán még azt is el kellene mondanom erről a kemény kötésű, de mégis a „többet ésszel, mint erővel" jelszóhoz alkalmazkodó végvári vitézről, hogy nemcsak az országvédő munkából vette ki a részét, mégpedig alaposan, hanem az országépítés terén is sok hasznosat csélekedett. Erről különben a gyakorlatban bárki meggyőződhet. Az utas, aki Františkove Láznéből az NDK területén fekvő Elsterbadba igyekszik vonattal, vagy akár kocsival, saját szemével láthatja és személyesen tapasztalhatja előnyét annak a számos és valóban rendben tartott higiéniai berendezésnek, a gazdag étlappal rendelkező büfének, amik a Františkove Lázné — Vojtanov útszakaszon hazánk kultúráltságát is fényesen bizonyítják. Ám ugyanakkor a vojtanovi bíró és szövetkezeti elnök leleményességét, kezdeményezését, s úgy vélem, nem utolsósorban liazafUisságát is dicsérik. BARSI IMRE CSAK AKARNI KELL... 197. Miután leszűkült a termelők szabad árképzési lehetősége, sok helyen megértették: csakis a termelés növelésének, minőségének a megjavításával lehet nagyobb jövedelemre szert .tenni. A mezőgazdaságban ugyan nem volt szabad árképzés, de valamit tenni ott is lehet. Ha egy tojás termelésének önköltsége 59 fillér és azt a tojást az állami felvásárló szervek 95 fillérért veszik át a szövetkezettől, akkor joggal mondhatjuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet szépítés nélkül is jobb már, mint korábban volt. Az Ipolynyéki Efsz-ben is ennek bizonyítékát találjuk. Az efsz baromfitelepén azt tapasztaltuk, hogy a feladatokkal tisztában vannak: olcsóbban termelni, növelni a piacra kerülő baromfihús és tojás mennyiségét. Sőt, a hozzá -vezető utat, a módszert is megtalálták. Tapasztalataikra építettek. Arra, hogy baromfitenyésztés és nevelés terén már elértek bizonyos sikereket tavaly is, hisz 2500 métermázsa baromfihúst adtak népgazdaságunknak, s 1 kg hús kitermelése 11,80 koronába került. Az idén pecíig megkezdték a tojásgyár üzemeltetését. Lehet, hogy furcsán hangzik a tojásgyár megjelölése, de helytálló. Elegendő végigjárni a baromfitelepet Oroszlány János, a farm vezetőjének kíséretében, s a látvány bizonyít. A ketrecek során végigtekintve a legtökéletesebb és legmodernebb berendezést láthatja a kíváncsiskodó. Ketrecenként négy tojóstyúk kárál. Automatikus etetőberendezés szállítja eléjük a toronyból a speciális, granulált takarmánykeveréket. Természetesen lyukkártyás, órára, percre beállított vezérlőberendezés automatikus irányítása alapján. Ha szomjasak a tyúkok, bármely pillanatban friss vizet ihatnak, hisz előttük állandóan csordogáló víz található az italóban. A kipottyanó tojást pedig futószalag szállítja a gyűjtőasztalra, ahol már csak az osztályozás feladata vár a telep két gondozónőjére. Ez a Jesenník típusú belső berendezés másfél millió koronába került. Cseh szerelők állították össze. Közülük az egyik Ľuboš L jot, aki Plzeň mellől került a szerelők közé, és megtelepedett Ipolynyéken. Most ő a baromfifarm harmadik alkalmazottja. Feladata az automata berendezés karbantartása, a vezérlőberendezés kiszolgálása. Az épület 1 millió 200 ezer koronába került. Csinos összeg, mondhatja bárki, de a farm vezetője megnyugtatja az aggódókat: már kiszámították, hogy az épület és a berendezés beruházási költsége megfelelő üzemeltetés nyomán másfél év alatt megtérül. Az építéstől nem riadtak vissza, sőt folytatják. A meglevő mélyalmos istállót is átépítik és már hozzákezdtek két csirkenevelde építéséhez. Jelenleg Magyarországról, a gödöllői telepről kapnak naposcsibéket. Jó tojófajtákat kapnak. A Sawer típusú magyar hibridcsibék már válogatva érkeznek, csak jércék, kakasok nem. A tervek szerint bővítik a fajták állományát, hamarosan G—85 típusú magyar hibridcsibéket is kapnak majd. Január l-e óta működik a tojásgyár. Sikereik kezdeliek, de biztatóak. Az eddigi tojáshozamot már átszámították: 1 tyúktól 208 tojás áz évi hozam, ha megmarad a tyúkok tojási tempója. De talán az esztendő végéig még emelkedni fog ez az átlagos hozam. Bizakodásban természetesen nincs hiány. Felmerül a kérdés: érdemes naposcsibe koruktól nevelni a tojókat? Oroszlány János, a farm vezetője egyértelmű választ ad erre: Érdemes! És nyomban indokol is: a naposcsibe ára 10—12 korona, míg egy tojóé 70 korona. Elgondolásban nincs hiány az ipolynyéki farmon. A jelenlegi tojóállományt fejleszteni kívánják. Mégpedig olyan mértékben, hogy az idén 5 és fél millió tojást adhassanak népgazdaságunknak s végső állo, mányuk legalább 42 000 tojóstyúk legyen. Röpke számítás után bizonyíthatjuk: ha sikerül az állományt növelni, könynyen teljesíthetik tojástermelési tervüket. LALÖ KAROLY Mikrobusszal érkezünk a fürdőhelyre. Megállunk a fő épület bejáratánál, mely a „Higea" nevet viseli homlokzatán. Ez a fürdőhely lüktető szíve, innen ágaznak szét az ütőerek a többi épületbe. A fürdő gazdag múltra tekint vissza. Ez a múlt rányomta bélyegét a fürdő épületeire is. A A K0RYTNICAI FÜRDŐ szállóhelyek legtöbbje fából épült, és hiába ölttetetik vörössárga öltözékbe, a szemlélődő leolvashatja róluk a kort. Az utóbbi időben a mai modern kornak és kívánalmaknak megfelelő épületet emeltek. Szép épület, vihartálló falakkal. A berendezés a legkényesebb ízlésnek is megfelel. Szórakozásról is gondoskodtak. A társalgókban tv áll az érdeklődők rendelkezésére. Hetenként kétszer-háromszor neves művészek, énekesek, zenekarok látogatnak ide. Korytnicának három, dúsan csörgedező forrása van, melyek a Vojtech, a Jozef és Žofka elnevezést viselik. Csodálatos gyógyerejű források ezek. A fürc&k és a zuhanyozók elég messze esnek a központtól. Bizony késő ősszel és télvij idején a meghűlés veszélye fenyeget. Az ide vezető utak is elég meredekek. Jó volna, ha a közeljövőben lépcsőket építenének. Valahogy úgy érezzük, hogy Korytnica az évek hosszú során át kiesett az illetékesek érdeklődési és figyelmi köréből. Szó van arról, hogy a sok sürgetésre megkezdik több épület felépítését, de úgy látszik, a tervek csak tervek maradnak. Amint dr. Trvalec főorvos beszédéből megtudtuk, nem az anyagiak hiánya, hanem az anyagszállítás okozza a késést. Nehezen tudnak kapni vállalkozót, aki a szép terveket megvalósítaná. Úgy látszik, hogy ez a probléma még sokáig marad napirenden. Pedig Korytnica igazán megérdemli, hogy újra az érdeklődés homlokterébe kerüljön. Erre nemcsak gyö., nyörű fekvése, kiváló gyógyvize, ózondús levegője predesztinálja, hanem múltja is. Valamikor Korytnicának ezer férőhelye volt, most mintegy kétszáz beteget tudnak itt elhelyezni havonként. Végül még egy nevezetesség: a főépület déli oldalán egy márványtábla van, melyről leolvashatjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a rózsahegyi kórház ebben az épületbe helyezte át székhelyéi és itt részesítették orvosi kezelésben a szlovák hegyek hőseit, a ffetKizáttokat. ONDREJ RIŠŇOVSKf