Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-15 / 114. szám, péntek

1970 V. 15. Mindenit! szocialista módon Több mezőgazdasági terméket a piacra A felajánlási és a szocialista munkaverseny-mozgalom eddi­gi tapasztalatai és eredményei arra engednek következtetni, hogy a CSKP KB szeptemberi felhívása kedvező visszhangra talált és kiváltotta a dolgozók kezdeményezését a kelet-szlová­kiai mezőgazdasági és élelmi­szeripari üzemekben is. Ezt a tényt állapította meg legutóbbi Ülésén az SZLKP ke­let-szlovákiai kerületi bizottsá­gának elnöksége. A mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ter­melés az utóbbi időben jelentő­sen fejlődik. A mezőgazdasági termelés 21,6 százalékkal nö­vekedett az elmúlt három év­ben, az élelmiszeripari vállala­tok árutermelése pedig tavaly 5,2 százalékkal gyarapodott. A szeptemberi felhívást kö­vetően hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére értékes felajánlást tett a kis­gáresi, a palini, perényt, soli, Seé Polianka-i szövetkezet. vala­mint a bodrogszerdahelyi és a valalikýi állami gazdaság, a trebišovi élelmiszerkombinát, a Kelet-szlovákiai Tejüzem, melyben a termelés növelését és a jobb piaci élelmiszerellá­tást tűzték ki célul. A kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság elnökségének megállapítása szerint a mező­gazdasági és az élelmiszeripa­ri üzemek becsülettel teljesí­tették vállalásaikat. Tavaly több mint 111 millió koronával növelték a piaci termelést, ter­ven felül 34,2 ezer mázsa hást, 8,9 millió liter tejet, 2,6 millió tojást és egyéb terméket jut­tattak piacra. Ezekben az üzemekben az idén is nagyon felelősségtelje­sen kezelik a dolgozók kezde­ményezésének kibontakoztatá­sát. Ennek eredményeként a mezőgazdasági üzemekben 205 millió koronát, az élelmiszer­ipari üzemekben pedig 35 mil­lió koronát képviselnek az áru­termelés növelését és a piaci ellátás javítását célzó vállalá­sok. A kötelezettségvállalások összesítése alapján Kelet-Szlo­vákia mezőgazdasági üzemei 6,2 százalékkal növelik a bruttó termelést, és 1969-hez viszonyít­va az idén 6,5 százalékkal emelik a piaci termelést. Ez azt jelenti, hogy 60 százalék­kal több burgonyát, 29 száza­lékkal több zöldségei, sertés­búsból ötezer tonnával, vágó­baromfiból kétezer tonnával, tejből 15 millió literrel, tojás­ból 20 millióval többet adnak piacra. A vállalások teljesítése glo­bálisan eredményesnek mond­ható, az időtervet marhahúsból 108, sertéshúsból 106,7, tojás­ból 122 százalékra teljesítik Kelet-Szlovákia mezőgazdasági üzemei. Tejből is van annyi, hogy a vásárlók igényét kielé­gíthetik. A kerületi pártbizottság el­nöksége bírálta, hogy számos üzemben és járásban nem for­dítanak kellő gondot a vállalási mozgalom fejlesztésére, rend­szeres értékelésére, s ezért fé­lő, hogy ez a nemes versengés esetleg formálissá válik. —ik Szép termékek kiállítása A Szlovák Műszaki Főiskola Cottwald-téri előcsarnokában teg­nap megnyitották a dijat nyert gépipari termékek kiállítását. A rendezvényre a kar Ifjúsági szer­vezetének kezdeményezésére ke­ltilt sor. Az Iparművészeti Tanács képvi­selői nagyra értékelték, hogy a holnap gépészmérnökei felismer­ték, a csehszlovák gépipar termé­keivel csak akkor érilnk el sikert a világpiacon, ha azok nemcsak műszakilag megbízhatóak, hanem esztétikailag is kifogástalanok. Ma ez már alapvető követelmény. A jelenlevő szakemberek arra ls rámutattak, hogy az anyagmegta­karltás szempontjából ls fontos té­nyezd az ipari formatervezés. Ma — azokban az üzemekben, ahol még nem alkalmaznak Hyen szak­embert — a forgalomba hozott gé­pek súlya magasan a világszínvo­nal fölött van, ami rendkívül előnytelenül hat a gazdaságosság­ra. IT. M.J V endéglátóm, Sinka Lajos, a Losonci Állami Gazda­ság jelsöci részlegének vezető­je. Találkozónkat egy levél előzte meg, illetve egy panasz­levél alapján jött létre, ame­lyet Sinka Lajos ötödmagával írt alá. Mondanivalójuk lénye­ge, hogy a szóbanforgó rész­leggazdaság a termelési felada­tait jelentősen túlteljesítette, a szokásos év végi nyereségrésze­sedés mégis elmaradt. Ezt bi­zony nem vették jónéven a gaz­daság dolgozói, és azóta is szemükre vetik — mármint a gazdaság vezetőségének —, hogy évközben csak biztatják a dolgozó embert, aztán jön a nagy semmi. A szemrehányás viszont nehezére esik Sinka La­joséknak, hiszen ök nem tehet­nek semmiről. És, ahogy most is elismételte: a környéken a szemükbe nevetnek. — Hát érdemes volt szaggat­ni a hámfát? Lássuk csak az eredmények hátterét. Hogy jobban megért­sük a fejleményeket, néhány esztendőt vissza kell lapoznunk a gazdaság történetében. Kezdjük talán azzal, hogy 1965. január elsején, Jelsőcön létrejön az állami gazdaság. A hétszáz egynéhány hektár föl­dön ez idáig szövetkezeti gaz­dálkodás folyt, vajmi kevés eredménnyel. Nem így az ál­lami gazdaság. És most hallgassuk meg Sin­ka Lajost, mit mond az eltelt évekről. Nem állítja, hogy az állami gazdaság létrejöttével egy csa­pásra minden megváltozott, jó­ra fordult volna. Ilyesmiről szó sincs, jő két esztendőn keresz­tül a gazdaság a sereghajtók közé tartozott. Hogy még pon­tosabb legyek, az utolsók kö­zött is az utolsó volt. A harma­dik esztendőben már mutatkoz­ni kezdtek a tervszerű, célra­törő munka eredményei. Hat­vanhétben, a^ termelési felada­tok túlteljesítése következtében már kaptak nyereségrészese­dést. Hatvannyolcban ugyan­csak. — Amikor a gazdaság élére kerültem — mondja Sinka La­jos, se takarmányom, se kocsi­som nem volt. Hatvanhétben gabonafélékből tíz mázsa volt az átlagos hektárhozam. Igen szégyelltük a dolgot. A rákö­vetkező esztendőben viszont már elértük a hektáronkénti huszonhat mázsás átlagot. Ta­valy meg huszonhét mázsává kerekedett az átlag. K elemen János agronómus más oldalról közelíti meg a dolgot. Azt mondja: — Hatvannyolcban gabonafé­lékből negyvenkét vagont ter­MARAD A meltiink, tavaly meg már negy­venhatot. A cukorrépa átlagos hektárhozama az előző eszten­dőhöz mérten háromszázhúsz mázsáról háromszázhatvanket­tőre emelkedett. Az állattenyésztésben szintén jó eredményeket értek el. And­rás László, zootechnikus sze­rint a tej kivételével hatvan­nyolchoz mérten mindenből je­lentős az emelkedés. Dancs László, a szakszerve­zet elnöke szerint a gazdaság bevételi tervét a felsorolt gaz­dasági eredmények következté­ben jelentősen túlteljesítette. Eredetileg- 130 000 korona tisz­te bevétellel számoltak, a va­lóságban azonban meghaladta a 400 000 koronát. A nyereség­részesedés azonban mégis el­maradt. Hogy miért? Ezt egyébként ök nálamnál is jobban tudják. Tudják, de helytelenítik. Saját szemszögükből igazságtalanság­nak tartják. A kollektív szerző­désben, amelyet a Losonci Ál­lami Gazdaság a dolgozókkal kötött, — és ezt jóvá is hagy­ták —, a részesedés kifizetését ahhoz kötik, hogy az állami gazdaság mint egész legalább hetven százalékra teljesíti ter­melési, illetve pénzügyi tervét. A szerződés jóváhagyásakor ez ellen a jelsöci részleg dolgozói sem tiltakoztak, hiszen az ál­lami gazdaság mint egész, az előző esztendőben jól teljesí­tette feladatait. Tehát, ahogy mondani szokták, biztosra men­tek. Igen ám, de másképpen alakult a helyzet. Már a hat­vannyolcas esztendőben súlyos bajok voltak a gazdaságban. Ezt viszont csak a benfentesek tudták, nem az egyszerű dol­gozók. És ezek a bajok a hat­vankilences esztendőben váltak nyilvánvalóvá. Nem, hogy het­ven százalékra, de még hatvan­ra sem teljesítette feladatát a Losonci Állami Gazdaság. Csu­pán három részleg, a jelsöci, a bolontói és a központi javító­műhely teljesítette, Illetve szár­nyalta túl a termelési, illetve pénzügyi tervét. I tt kezdődött tehát a baj. A járási mezőgazdasági társulás, mint az állami gazda­ság felettes szerve, a kollektív szerződés idevonatkozó pontjá­ra hivatkozva — amely a ré­szesedés kifizetését az egész gazdaság eredményeitől, teszi függővé — mivel a Losonci Ál­lami Gazdaság mint egész, na­gyon rosszul zárta a múlt esz­tendőt, nem engedélyezte a nyereségrészesedés kifizetését az említett három részleg dol­gozóinak sem. Igazuk volt? Igen. A kollektív szerződés ér­telmében mást nem is tehettek. A gazdaság dolgozói olyan hú­rokat is pengettek, hogy a kol­lektív szerződésnek a kérdéses pontját talán most, utólag kel­lene korrigálni. Sajnos, ez lehe­tetlen. Másrészt viszont elége­detlenek az említett gazdasá­gok dolgozói. Ne csodálkoz­zunk, a saját szemszögükből nézve, nekik is igazuk van. Ahogy a felsorolt adatok is bi­zonyítják, ők derekasan helyt­álltak: termelési és pénzügyi tervüket túlteljesítették. Szerin­tük, a részesedés elmaradása igen rontotta a munkaerkölcsöt. Megnehezítette a gazdaság ve­zetőinek a helyzetét. Az az érzésem, hogy itt mé­giscsak kellene valamilyen megoldást találni. A kollektív szerződés idevágó pontját ter­mészetesen nem lehet csak úgy egyszerűen semmisnek nyilvání­tani, viszont valamilyen formá­ban mégiscsak éreztetni kelle­ne az említett részlegek dol­gozóival, hogy a jó munkának becsülete van. A jelsóci részleg vezetői szerint a Losonci Állami Gazdaság új igazgatója már ígé­retet tett ilyen értelemben. Az ígéret azonban még nem való­ság. A jelsőciek viszont konk­rét választ szeretnének. Ezt — sajnos — mi sem adhatunk. Marad tehát a bizakodás, a remény, hogy a gordiuszi cso­mó végre mégiscsak megoldó­dik. SZARKA ISTVÁN KETTEN A HARMINC KÖZÜL A dunaszerdahelyi járásban a pártélet konszolidálásának egyik bizonyítéka, hogy az alapszervezetek gondoskodnak soraik bővítéséről. A járási pártbizottság szervezi és elő­segíti az új párttagok nevelé­sét, előadásokat tartanak ré­szükre a párt alapszabályzatá­ról és az aktuális politikai kér­désekről. Az alapszervezetek az év első négy hónapjában har­minc dolgozót vettek fel so­raikba. Az új párttagok között van fiatal és idősebb munkás, szövetkezeti dolgozó és értel­miségi. Közülük kerestünk* fel kettőt a munkahelyén. Ónként jelentkeztem A felsőpatonyi hnb helyi gaz­dálkodási részlege harminc személynek nyújt foglalkozási lehetőséget. Többségük szak­munkás, lakatos, villanyszerelő és kőműves. Azért mondjék, hogy számukra nem a munka, hanem az anyagbeszerzés okoz gondot. — Tavaly 160 ezer korona volt a tervünk, az idén 240 ezer korona tiszta bevételt vár­nak tőlünk, — mondja Végh Árpád üzemvezető. — Szá­munkra a legnehezebb szakasz az első negyedév, mert anya­got kell vásárolnunk és elő kell teremtenünk a dolgozók munkabérét ls. Ilyenkor előny­ben részesítjük azt a megren­delőt, aki rögtön fizet. A részleg fennállása óta a legnagyobb munkájuk egy 609 ezer korona értékű beruházás kivitelezése volt. Dunaszerda­helyen a jnb részére építettek egy épületet, ahol az alapok lerakásától az utolsó villany­kapcsoló beszereléséig minden munkát ők végeztek. Különben a műhelyben dol­gozók és a kőműves csoport mellett még egy férfi és női fodrászat, valamint egy kis pékség tartozik a részleghez. Így a vezető és az adminiszt­ratív dolgozó mellett egy rak­tőros tölti be a mindenes sze­repét. Lőrinci Péter, a raktáros fiatal ember, alig huszonkét éves. — Ez egészen más jellegű munka, mint az eredeti szak­mám, de már megszoktam. Igye­kezek teljesíteni minden fel­adatot, amivel megbíznak. Péter tanonciskolát végzett, de alig két évet dolgozott a szakmájában. Autóbaleset érte és elvesztette a fél lábát. S míg osztálytársai vidáman felöltöt­ték a katonaruhát, ő az élet ér­telmén töprengett. Egy évig nem dolgozhatott. Életének vál­sőga egybeesett az ország és a párt válságával. Bőven volt ideje olvasni és gondolkodni. Rájött, hogy az emberek döntő többsége nem éri el ifjú ko­rában kitűzött célját, mégis hasznos tagja lesz a társada­lomnak, sőt egyéni boldogságát is megtalálja. Az idős meste­rektől gyakran halotta: fiam, nemcsak önmagaddal kell tö­rődnöd, mások is élnek a vilá­gon ... Mikor határozta el, hogy ké­ri felvételét a pártszervezetbe? — Már régebben, de erről senkivel sem beszéltem. Látom, miként igyekeznek rendet te­remteni a kommunisták az or­szágban. A munkahelyeken dől el, hogy ez sikerül-e? Én is szeretném elősegíteni, hogy si­kerüljön. Szeretnék majd kom­munista lenni... A múltról is beszélni kell... Nagymegyeren, a hajdani traktorállomást majd . később a gépjavítóműhelyt, 1966-ban kezdték üzemmé formálni. A RAVAKO üzem a termelés meg­kezdésekor 150, ma 480 sze­mélyt foglalkoztat, Fiatal az üzem, mint a dol­gozóinak többsége. Ugyanezt mondhatjuk el a pártszervezet­ről is, amely évről-évre bővíti létszámát. Hollý elvtárs, az alapszervezet elnöke a párt­munkáról szólva megjegyezte: — Azokat vesszük fel, akik­nél előfeltételt látunk arra, hogy kommunisták lesznek. Nem az életkort tartjuk döntő­nek, azt nézzük, hogy milyen emberi értékekkel bír az illető. A párttagsági időt tekintve az alapszervezet legfiatalabb tagja Kósa Margit. A műhely­ben a legtöbben Margit néni­nek szólítják. 1966 augusztusa óta dolgozik az üzemben. Itt volt az „indulásnál", látta, mi­ként szerelték be az új gépe­ket, átélte a kezdeti „zökke­nőket". Segédmunkásokra ak­kor, ma és holnap is szükség lesz a műhelyekben. A férfiak az anyagszállítást, a nők a söp­rögetést és egyéb könnyű munkát végeznek. A negyven év körüli barna asszony, akit Mar­git néninek szólítanak, ma ép­pen kályhákat fest az udvaron a májusi napfényben. Az üzemről s életéről beszél­getünk. — öten voltunk testvérek, én négy gyermeket neveltem. Tudok összehasonlítani, s bi­zony, néha nem árt ha a fia­talokkal a múltról is beszé­lünk. Édesapja, a 83 éves Bankó József, alapító tagja a megye­ri pártszervezetnek. Gyermekeit kommunista szellemben nevel­te. — Négy éve dolgozom az üzemben, ez idő alatt megis­merhettek a munkatársaim. Míg kicsik voltak a gyermekek a gyűlésekre sem tudtam volna járni. Most már tudom vállalni a párttagsággal járó kötelessé­geket is. CSETŐ JÁNOS Csajkovszkij-kiállítás Prágában {Tudósítónktól J — Május 25­től a prágai vár királyi nyara­lójában, a Belvederben nagy­szabású kiállítás nyílik Csaj­kovszkij orosz zeneszerző éle­téről. A kiállítást a Csehszlo­vák—Szovjet Baráti Szövetség és a Cseh Művelődésügyi Mi­nisztérium rendezi, s részét képezi az idei csehszlovák—• szovjet kulturális egyezmény­nek. Csajkovszkij Csehország­ban a legismertebb és legköz­kedveltebb orosz zeneszerzők közé tartozik. Zeneművei állan­dóan szerepelnek a kiváló cseh előadóművészek műsorán. A kiállítás bemutatja a ze­neszerző gyermek- és ifjú éveit, moszkvai tanulmányainak ese­ményeit, külföldi útjait és gé­niuszának virágkorát. Amint is­meretes, Csajkovszkij a múit zázad nyolcvanas éveiben több­seör járt Prágában, s » látoga­tásával kapcsolatos emlékeket, leveleket, üdvözlő névjegyeket, feljegyzéseket stb. a látogatók közvetlenül megtekinthetik. A prágai Csajkovszkij-kiállí­tás teljességét tekintve az ed­digi legnagyobb emlékkiállítás a halhatatlan zeneszerző éle­téről és művéről. Ez a kiállítás Prágában méltó kulturális ki­egészítése felszabadulásunk 25. évfordulójának éppúgy, mint a Prágai Tavasz zenei fesztivál­nak. '«m I Sokirányú vöröskeresztes tevékenység A -komáromi járás vöröskereszt­szervezeteinek tevékenységéről Be­ke Vincétől, a járási bizottság tit­káratói érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy a legjobb helyi szervezetek általában ott vannak, ahol a helyi orvost kedvelik a lakosok, Illetve ahol az orvos számára sem kö­zömbös a szervezet tevékenysége. Így például nagyon jó a szervezet Imelen, ahol dr. Hradil, Naszva­<lon, ahol dr. Harzl, Cslcsón, ahol dr. Snoha az orvos. Dicséret illeti a csallóközaranyosiakat és a gú­taiakat, illetve dr. Šimeket és dr. Lgngert is. Ugyanez vonatkozik Valgony Dezsőnére, a gútai helyi szervezet elnökére. Azt is ki kell emelni, hogy a Gútai Vnb támogat­ja a helyi szervezetet mindennemű működésében. Külön figyelmet érdemelnek a karvaiak, akik tavaly az egész­ségügyi csapatok versenyében ke­rületi viszonylatban a második he­lyen végeztek. A karvai iparitanu­ló-iskola ifjúsági csoportja 150 taggal rendelkezik. Az Iskola és a járási bizottság közt a kapcsolatot a nagyon aktív Duka mérnök, pe­dagógus tartja fenn. A járás kilencéves Iskoláinak csapatai rendszeresen minden év­ben rendeznek versenyt, melyen az egyes osztályok legjobbjai mé­rik össze tudásukat. A legeredmé­nyesebb résztvevők dicsérő okle­velet kapnak, jutalomban részesül­nek. Az eddigi versenyeken a ko­máromi II. lakótelep, az őrsújla­iusi és a gútai iskola szerepelt a legjobban. A felszabadulás 25. évfordulójá­nak tiszteletére a járás 31 szerve­zete vállalt szocialista kötelezett­séget, melynek értelmében hozzá­járul az életkörnyezet megjavítá­sához. Nagy figyelmet szentelnek a járásban az egészségügyi neve­lésnek is. Végül, de valóban nem utolsó­sorban emiitjük meg a Vöröske­reszt mai legfontosabb feladatát, a véradók toborzását. A véradás tervét tavaly — több járáshoz ha­sonlóan — a komáromi sem tudta teljesíteni. Az idén azonban sok­kal jobb eredményeket ér el. Igaz, a tervük (850 ÍJ is sokkal reáli­sabb, mint tavaly volt. A félévi tervet máris teljesítették. A javu­láshoz szerintük hozzájárul az is, hogy a központi szervek, a sajtó, a rádió és a televízió nagyobb fi­gyelmet szentel ennek a kérdés­nek, mint az elműlt évben. A tévé­ben bemutatott, a véradásról szó­ló filmeket a komáromiak kölcsön akarják kérni és járásuk területén levetíteni. A véradás népszerűsíté­sével kapcsolatban jó példával jár­tak elől a gútaiak, akik az állan­dó véradókat ünnepélyesen meg­vendégelték, elbeszélgettek velük és kultúrműsort rendeztek szá­mukra. A járás 16 Jánsky-emlék­éremmel rendelkezik. A legtöbb­ször Borbély István (80 szórj adott vért. -I"

Next

/
Oldalképek
Tartalom