Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-13 / 112. szám, szerda

Az első Szlovákiai Magyar Diáknapokról BIZTATÓ KEZDET Lámpalázas hangulatban zajlottak le az első Szlovákiai Magyar Diáknapok Érsekújvárott. Az izgalom ez alkalommal nemcsak a szereplőket és a szereplőkkel foglalkozó pedagógusokat fűtötte, hanem mindazokat, akik az ünnepélyes keretek között megnyitott rendezvény eredményeit (melyről lapunkban már beszámoltunk) — és jövőjét a szívükön viselik. Jelentős kulturális eseménynek az alapkőletétele volt ez, születése valaminek, ami kibontakozva méltán sorakozhat majd a szlovákiai magyar szó ünnepnapjai közé. A hazai és külföldi rendezések mintájára születtek meg — a CSEMADOK KB elnökségének javaslatára — a Szlovákiai Magyar Diáknapok. A javaslat megvalósítói az arra legilletékesebb szervek, a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség nemzetiségi osztálya és az Iskolaügyi Minisztérium lettek. A kezdeményezés kedvező visszhangra talált. A vers- és prózamondók vetélkedőjében 112 diák, illetve diáklány indult. Ebből 25 az első kategóriában, 8—11 éves korig. Miután ilyen korú tanulóifjúság iskolán kívül rendezett szemléken, versenyeken eddig nem szerepelt, ez a szám egyelőre nem viszonyítható hagyományokhoz, annyit azonban máris megállapíthatunk, hogy a kicsinyek indulása figyelemre méltó. Felbukkantak köztük ígéretes tehetségek és amenynyiben a velük foglalkozó pedagógusok lelkesedése nem lankad, akkor a szép magyar szó lennmaradása hazánkban biztosítva van. Ugyancsak jelesen vizsgáztak a II. és III. kategóiria résztvevői is, a 11—17 évesek. Kmeczkó Mihály, a második és harmadik kategória bíráló bizottsága tagjának megfigyelése: „A második és harmadik kategóriában szintén sok tehetséget fedeztünk fel. Elsősorban a harmadik kategóriában (16—17. évesek). A második kategóriába tartozók, vagyis a tizenhárom, tizenötévesek, pubertásukból eredő gátlásokkal küzdenek. Már nincs meg bennük a kicsinyek ösztönössége, és még hiányzik belőlük a nagyobbak öntudata, magabiztossága. Mozdulataik kissé még szögletesek. Hangjukkal is több baj van, de azért remélni engedték, hogy idővel méltó utódai lesznek a mai jeleseknek." Egyébként mindkét magasabb kategóriában hiányoltuk a szerelmi lírát. Mintha a fiatalok attól tartanának, hogy szerelmes verset előadva esetleg érzelgősség vádjával illetik őket... (Vagy pedig a velük foglalkozó pedagógusok nem tartották ildomosnak ehhez a témakörhöz nyúlni?) Riedl Sándor, a színjátszóLsoportok bíráló bizottságának elnöke megállapította, hogy az itt bemutatkozó színjátszó együttesek közül (Bratislava, Ipolyság, Jóka, Udvard. Besenyő, Tardoskedd) a Kulcsár Tito o r vezetésével működő bratislavai Forrás Irodalmi Színpad színjátszó együttesének teljesítménye (Calderon: Hun cut kísértetét adták elő) emelkedett ki, de a többiek sem okoztak csalódást. Az irodalmi színpadok vonalán kedvező a helyzet. Az irodalmi színpadok vezetői és rendezői új utakat, kifejezési formákat keresnek, kutatnak és ez az igyekezetük eredménnyel kecsegtet. Ilyen szerencsés ki sérletne'k tartotta a bíráló bi zottság — bár egyesek vitatták műfaji idetaŕtozását — a Losonci Építészeti Szakközépiskola KORUNK Irodalmi Színpada „Népballadák", valamint a Királyhelmeei Általános Kö zépiskola Irodalmi Színpada „Bernarda háza" című összeállítását. Feltétlenül színt kölcsönzött és hozzájárult a Diáknapok színvonalához a versenyen kívül induló Kassai Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola mellett tevékenykedő „GLÓBUSZ" bábszínház fellépése, úgyszintén a klasszikus hagyományokat ápoló Füleki Általános Középiskola színjátszó együttesének „Kocsonya Mihály házassága" című egyfelvonásosa. A bíráló bizottság tagjai, de a jelenlevők is örömmel regisztrálták, hogy az irodalmi színpad rendezőinek újszerűségre való törekvése nem történt a mondanivaló vagy a színvonal rovására. Igényességre való törekvésükben mindanynyian jelesre vizsgáztak, ami ékes bizonyítéka annak, hogy fiataljaink komolyan veszik küldetésüket, a szép magyar sző ápolását, és a hazai magyar beszéd sorsát szívükön viselik. — Ám ha már a magyar beszédnél tartunk, nem hallgathatjuk el, hogy ha volt bánatunk ezen a seregszemlén, azl éppen a magyar szó kiejtése okozta. Az apróságoknál még csak elnéztük, nem róttuk fel hibaként, hogy az „anyuka nyelvét" beszélték (vagy legalábbis nem az ő hibájukul róliatjuk fel), de bizony a nagyobbaknál olykor elszomorító tünet e>z. Beszámolónk nem lenne teljes, ha elfeledkeznénk az érsekújvári egészségügyi szakközépiskola szépen átgondolt és szordinóvai összeállított Lenin emlékmüsoráról, melyet a Magyar Diáknapok keretében, hazánk -felszabadulási jubileumának és V. I. Lenin születése századik évfordulójának megemlékezésére mutattak be. Az ünnepélyes seregszemle a Czuczor-szobar megkoszorúzásával és Dráfi József, az Érsekújvári Városi Nemzeti Bizottság alelnökének hatásos búcsúztatójával ért véget. Utá na Kele Lajos, a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség nemzetiségi osztályának titkára, a diáknapok szervezője, közvetlen szavakkal megköszönte a pedagógusok fáradozását és közölte, hogy a Magyar Diáknapokat — tekintettel a nagy érdeklődésre és vitathatatlan eredményeire — a iövő évben is megtartják. Hisszük és reméljük — idézte a műsorfüzet köszöntőjének befejező szavait —, hogy a Jókai napokhoz hasonlóan, pedagógusaink, a diákifjúság és a kultúrát szerető közönség körében az érsekújvári Magyar Diáknapok is kellő visszhangra talál és a jövőben kulturális életünk egészének jelentós láncszemévé válik. D. T. A Szlovák Nemzeti Színház Budapesten Sikeres vendégjáték 1970 V. 13. Az elmúlt héten három estén át vendégszerepelt a budapesti Vígszínházban a Szlovák Nemzeti Színház társulata. Az első két napon Madách Ember tragédiáját adták elő, harmadik alkalommal pedig az új szlovák drámairodalomba engedtek bepillantást a magyar közönség számára: Ivan BukovCan Mielőtt a kakas megszólal című tragédiáját mutatták be. A magyarországi lapok bírálatai, valamint a Budapesten vendégszerepelt színészek és a színház vezetőinek egyöntetű véleménye szerint ez a vendégjáték rendkívül sikeres volt. Különösen a Tragédia-előadás váltott ki osztatlan elismerést. „Régebben hajlamosak voltunk a kényelmességre a Tragédiaügyben" — írja Koltai Tamás a Népszabadságban. „A különböző felújításokon nem Madáchhoz, hanem az előző bemutatókhoz mértük az előadást. Többször rajtakaptuk magunkat, hogy szállóigétől szállóigéig, a be van fejezve a nagy műtől a mondottam emberig araszoljuk végig a darabot, elégedetten állapítva meg, hogy újabb és újabb magvas gondolatokat sikerült a közhellyé laposítani. Elkoptattuk a Tragédiát. Most jó volt egy kicsit .úgy nézni, mintha nem ls a miénk lenne. Mintha idegen darabot látnánk." Az Esti Hírlap kritikusa szerint a színház minden tradíció-kötöttel ség nélkül „újrateremtette" Madách remekművét. A kritikusoknak és a közönségnek különösen Tibor Rakovský rendezése és Ladislav Vychodil' színpadképe tetszett. Mátrai-Betegh Béla a Magyar Nemzetben ezt írja: „Az egy.szerűség nagyon bonyolult és megigéző ereje volt az, ami a szlovákok nemzeti színházának előadásában oly mélyen hatott. Az egyszerűség, amelyben zavartalanul kibontakozhatott és érvényesülhetett a mű szövege és gondolatainak teljes nagysága. Ez az egyszerűség nemcsak Tibor Rakovský rendezésének volt sajátja, hanem Ladislav Vychodil színpadi képének is, unnak a liatalmas zárt térnek", amely a maga feketén emelkedő és gyűrűző lépcsőzetfélköa-ével egységbe zárta a Tragédia színhelyét." Megegyeznek a kritikusok abban is, hogy a főszerepeket alakító színészek (Leopold Haveri, Ctibor Filcík, Zdena Grúberová, Eva Poláková) teljesítménye elsőrangú volt. Lukácsy András a Magyar Hírlapban így fejezi be erről az előadásról leirt észrevételeit: „Azt hiszem nem állunk egyedül azzal a véleménnyel, hogy ebből az érdekes Tragédia-előadásból sokat tanulhatunk." Valamennyi kritikus — a Népszabadságban E. Fehér Pál külön cikkben — kiemeli a drámai költemény erőteljes, szinte tökéletes fordítását. Bukovcan színművének fogadtatása is aránylag kedvező volt. Különösen a rendező (Jozef Palkn) és a színészek (F. Dibarbora, L. Chudík) teljesítményét emelték ki, ugyanakkor azonban rámutattak a dráma azon hiányosságaira is, melyek idehaza is nyilvánvalók. A dráma hiányosságai ellenére jelenleg mi is ezt a színművet tartjuk a kortárs-szlovák drámairodalom legnívósabb alkotásának, tehát a színház dramaturgiája jól választott, amikor ezt a darabot tűzte műsorára a budapesti vendégszereplés alkalmaból. Az elmúlt napokban alkalmam volt beszélgetni a Szlovák Nemzeti Színház vezetőivel és színészeivel. Mindannyian egyetértettek abban, hogy rendkívül kellemesen meglepte őket a szívélyes budapesti fo gadtatás és az előadások kedvező visszhangja. Őszintén elmondták, hogy nem számítottak ilyen pozitív visszhangra és különösen nem — három estén át telt házra. A szaklapok az idő rövidsége miatt még nem foglalkoztak a bratislavai társulat ven dégjátékával, de szinte biztosra vehető, hogy ezek hasábjain is kedvező kritikák látnak majd napvilágot. A Szlovák Nemzeti Színház sikeres budapesti vendégjátékáról megállapíthatjuk, hogy újabb jelentős állomást jelent a szlovák—magyar kulturális kapcsolatok elmélyítésében és — a Népszabadság munkatársának gondolatát idézem — a bratislavai színművészek ezzel a tettükkel is erősítették azokat a szálakat, melyek a két népet összekötik. -y-f • A prágai nemzetközi zenefesztivál a „Prágát Tavasz" színnelyén Mozart-kiállítást nyitottak. A kiállítás, mely a zenefesztivál végéig tart, többek között Mozart müveiről, Prágáról való tartózkodásáról filmbemutatót tart. • A minap nyitották meg Bratislavában, a Szlovák Műszaki Főiskola építőipari tanszékének előcsarnokában a bratislavai fotoamatőrök ez idei kiállítását. A kiállításon 28 amatör fényképész 100 felvételét láthatjuk. A kiállítás május 28-ig tart. LEHÁR EMLÉKKIÁLLÍTÁS KOMÁROMBAN Méltó megemlékezés Lehár Ferenc születésén >?k századik évfordulója alkaliülából emlékkiállítást nyitottak meg szülővárosában, K'uiiároiiib-in. A kiállítás szerveiéi mintegy 250 dokumentumot — elsősorban korabeli fényképeket, kottákat, újságcikkeket — állítottak ki, melyek ..Hgítségévei idézték fel a neves zeneszerző éleúlját és tevékenységét. Értékes, szép kiállítás — ezeket az elismerő szavakat lehetett hallani lépten-nyomon a megnyitó napján. S valóban, a Duna menti Múzeumban látható kiállítás méltó megemlékezés és tiszteletadás a zeneszerző világhírűvé vált tevékenysége; előtt. Az ízlésesen elrendezeti anyag első része Lehár Ferenc születésének körülményeit és előzményeit idézi fel, majd nyomon követi őt a diákévektől kezdve egészen az első operettsikerekig. Felelevenedik többek között néhány érdekes, eddig legfeljebb csak szakkörökben ismert epizód Lehár losonci tartózkodásáról is. A kiállítás további része a már befutott zeneszerző örökzöld melódiáival és operettjeivé/ foglalkozik, melyek közül többet, nem sokkal magszületésük után, Komáromban is bemutattak. Az itt látható dokumentumokról összegezésképpen elmondhatjuk, hogv a rendezők jól válogatták össze és sok értékes, érdekes tényt árulnak el Lehár tevékenységéről. Ennek kapcsán csupán azt kifogásolhatjuk, hogy aránylag kevés eredeti dokumentum található a kiállításon, amely ezt még inkább vonzóvá tenné. Külön meg kell említeni a tartalmas katalógust is, amely a zeneszerző pályafutását felidéző sorokon kívül — ügyes ötlet folytán — három nyelvű tanulmányt közöl Komárom múltjáról. Elismerés illeti továbbá elsősorban a múzeum munkatársait, akik a nagyterem előcsarnokában a Lehárkiállítás időtartama airitt havonta váltakozó képzőművészeti tárlatot rendeznek. Úgy hiszem nem tévedek, amikor megjósolom, hogy a kiállítás a tervezett egy éven keresztül várhatóan kedvező visszhangot vált majd ki a komáromi és a környékbeli, de az átutazó hazai s külföldi turisták körében is. Ezért ismétlem most meg nyilvánosan azt, amit a megnyitón a rendezőknek már elmondtam: a kiállítás véleményem szerint nagyobb proF«tvételiínkön a Kiioiilas egyik részlete látható. (Németh István telv.) pagációt érdemei, hlaig a mi lapunkon és a helyi újságon kívül tudtommal csupán ifjúsági napilapunk (Smena) emlékezett meg a kiállításról, de még Komáromban is mindössze néhány szerényen meghúzódó plakát hirdeti ezt az eseményt. Ezen az ntóbbi hiányosságon, most a turistaidény kezdetén okvetlenül javítani kei). S ha már a javaslatoknál tartok, még eggyel hozakodok elő: véleményem szerint az itt öszegyiijtött és bemutatott értékes anyag megérdemelné, hogy a következő esztendőkben máshol is — különösen Losoncon — megtekinthessék. Kevés anyagi befektetéssel és ugyanennyi jóakarattal ez a javaslat szerintem könnven megvalósítható. A Lehár-emlékkiállítás, valamint a centenáriumi ünnepségek alkalmából rendezett néhány hangverseny újabb fényes láncszeme annak a gyümölcsöző és hasznos tevékenységnek, melyet a helyi és járási szervek és lelkes egyének Komárom gazdag hagyományainak ápolása és a kulturális élet felpezsdítése érdekében fejtenek ki. Hozzáértő munkájuk — —, különösen ina. umikor vidéki városaink és községeink nagy részében stagnál az aktív kulturális élet — nemcsak dicséretet, hanem az eddigihél jóval nagyobb figyelmet és publicitást érdemel. SZUVASSY 1ÓZSEF Színvonalas nyitány A Bratislavai Zenei ünnepségek első zenekari estje Évente ismétlődő tavaszi zenefesztiválunk öt évvel ezelőtt kapta új nevét. Zenei Ünnepségeink ötödik évfolyamát méltóan vezette be a Cseh Filharmónia hangversenye. A Cseh Filharmonikusok friss zenei szelleme közel évszázados zenei hagyományból kapja táperejét. Jobb összetételt gondolni sem lehet. A világklasszist képviselő együttes pompás művészi fegyelemmel muzsikál anélkül, hogy ezt játékuk zamata és jellegzetessége msgsínylené. Tiszta öröm követni a zenekar emocionális ivét, amely gyöngéd lírától magával ragadó sze/jvedélyig terjed. Vonósok, ütősök, fa- és rézfúvósok egységes zengése tömör fényű zenekari hangzást eredményez. Ezt a ritka hangzást és a tátrai hegyek légkörének megjelenítő készségét csodáltuk Novák „A Tátrában" című szimfónikus költeményének előadásában. Az est karmestere, Ladislav Slovák mély átéléssel vezényelt. de egy ilyen kifinomult, érzékeny iienekarral működve talán nem is szükséges mindent ennyire „kidirigálni". Haydn C-dúr orgonaversenye Ferdinand Klinda orgonaművész tolmácsolásában és a Cseh Filharmónia alkotta keretben kellemes perceket szerzett. Az est legtrt

1 ékesebb és előadásbelileg is legsikerültebb száma Sosztakovics VI. szimfóniája volt. A komoly lelkületű, töprengő, izzó drámai koncentrációra képes zeneköltő, akit mindig egyetemes érzések fűtenek, mintha ebben a szimfóniában gondtalanabb, játékosabb zenei megnyilatkozásra vágyott volna, amelyben kevesebb a súlyos tartalom. Sosztakovics VI. szimfóniája a sötéten borongó lírai és az őserejű ritmikai elemek váltakozásában lebilincseli a hallgatót. A nagyméretű lassú tétellel kezdődő, tehát már ebben is „rendhagyó" szimfónia megszólaltatása nem könnyű feladat. A Cseh Filharmónia egyik jellegzetes tulajdonságának nevezhetjük, hogy bármit játszanak, mindig mélyen megértik az előadott mű és komponistája legbensőbb sajátosságait. A Sosztakovics szimfóniát is a teljes megértés jegyében adták elő. A mű — mint Sosztakovics minden alkotása — Ladislav Slovák karmesteri képzeletét is megihlette, fgy tehát semmi sem homályosította el a zenei gondolatok, a csapongó, szikrázó, életigenlő érzések és hangulatok kifejezését. A Finále humorral fűszerezett, dallamgazdag zenei beszédének ragyogó közvetítése fénylő pontot tett az előadás végére. HAVAS MÁRTA