Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-09 / 109. szám, szombat

SZABADSÁGUNKÉRT HARCOLTAK A SZOVJET HADSEREG PRÁGAI HADMŰVELETE A szovjet haderő 1945 májusi prágai had müveletérői már számos szaktanulmányt, emlékezést írtak. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy fővárosunk történelmének erről a fontos eseményéről még a mai napig sincs átfogó képünk, sem arról, hogy mit je lentett a prágai hadművelet Csehszlovákia és áltálában Közép-Európa számára. Az európai harcszíntéren vívott utolsó nagy csata fontosságát már elnevezése is hangsúlyozza. A Szovjetunió célja a cseltszlovák főváros felszabadítása volt, hogy birtokába jusson e fontos csomópontnak. Am a prágai hadművelet nemcsak Prága felszabadulását célozta, hanem ebben az esetben is jelkép volt a főváros — egész Csehszlovákia felszabadításának jelképe. MESTERI HADMÜVELET A prágai hadművelet távolról sem csak a cseh föld területét érintette. Szászországból és Sziléziából, a mai NDK és LNK területéről indult ki. Tehát ezek az északi határainkkal szomszédos területek is a Prágáért vívott harcok színhelyévé váltak, foggal mondhatjuk, hogy éppen itt, különösen Szászországban, vívtak döntő harcokat, amelyek meggyorsították a prágai hadművelet ütemét és az I. Sz. Konyev marsall parancsnoksága alatt álló első ukrán front harckocsi-hadseregének előnyomulását Prága felé. A felkelt Prága segítségére siető tankok mindenekelőtt mesteri katonai és hadműveleti akciót végrehajtva nyomultak előre a nehéz terepen. Az Érchegységben már nem kellett megismételni azokat a heves harcokat, amelyeket 1944 őszén a Kárpátokban vívtak, amikor a szovjet hadsereg és az I. csehszlovák hadtest a Duklán áttört a Szlovák Nemzeti Felkelés segítségére. A drezdai és a choreleci heves harcok nélkül nem lehetett volna olyan gyorsan átkelni az Érchegységen. Ezeknek és a többi német és lengyel városoknak előzetes felszabadítása nélkül nem szabadulhatott volna fel olyan gyorsan Teplice, Ostí nad Labem, Liberec, sem Prága. A Prágát felszabadító szovjet hadsereg stratégiai fő erővonalának számos elágazása volt. Ha nem mutatunk rá, hogy az 1: ukrán fronttal egyidejűleg harcoltak a főváros szabadságáért a mqrva területeken Jeremenko tábornok parancsnoksága alatt a 4. ukrán front katonái, akkor hálátlanok vagyunk a szovjet hadsereg névtelen hősei, Prága és az egész ország felszabadítói iránt. NEM VALÓSULT MEG DÖNITZ ÉS FRANK TERVE Nem véletlen, hogy Šumperk, Olomouc, Pŕerov és más morva városok csak 1945. május 8-án, elkeseredett harcok után szabadultak fel. Éppen az északkeleti és a középső morva területeket védelmező náci alakulatokról beszélt „megható" gondoskodással Dönitz tengernagy, Srhörner marsall, von Natzmer tábornok és más náci vezetők, amikor Flensburgban, az új német kormány székhelyén az ún. cseh kérdésről tanácskoztak. Ugyanis a morvaországi náci hadsereg volt az egyetlen még egységes haderő, amelynek még két-három hétig kellett volna rendezett sorokban, védekező harcokat folytatva visszavonulnia. Erre épült Dönitz és K. H. Frank terve, meíy szerint még egy ideig bizonyos befolyást gyakoroltak volna a cseh térség, Prága és a cseh nép sorsára, hogy ennek révén politikai előnytérjenek el a megadásról folytatott tanácskozásokon a nyugati hatalmak képviselőinél. A cseh földön pontosan kiépített német védelem volt hivatva megbontani az addig egységes németellenes koalíciót. Érdemes foglalkozni azoknak a harcoknak a jelentőségével is, amelyeket Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt a 2. ukrán front katonái vívtak Dél-Morvaországban a Wehrmacht ellen Amikor Znojmóért, Tŕebíčért, Jihlaváért, Jindi'ichúv Hradecért és České Budéjovicéért küzdöttek — Prágáért is harcoltak. Ne téveszszen meg senkit, hogy a 2. ukrán front akcióit többnyire a nagy katonai alakulatok átcsoportosítása jellemezte. Ezek stratégiai jellegűek voltak, mélyen behatoltak a .hadműveleti térségbe és végrehajtásukat elősegítette, hogy május 7-én Pohorelicénél széttörték a nácik védelmi rendszerét. A gyorsan mozgó alakulatok csak így űzhették maguk előtt a menekülő nácikat, biztosíthatták a fontos kereszteződéseket és megakadályozták, hogy az ellenséges menetoszlopok elérjék az amerikaiak övezetét. Ezekben a napokban a 3. ukrán front repülői, Gorjunov tábornok 5. légi hadserege és Szudec tábornok 17. légi hadserege több ezer bevetésen vett részt DélCsehország és Ausztria felett, és ez is a Prágáért vívott harc része volt. A prágai hadműveletekkel kapcsolatbán méltánytalanul megfeledkeznek a 2. ukrán front balszárnyáról, amely Ausztriában a Duna mentén Hollabrunntól majdnem Linzig nyomult előre. A 2. ukrán front, amelynek tankjai május 9-én benyomultak Prágába, nagy érdemeket szereztek » » V 9. Morvaország és a délcseh terület felszabadító- aa^sssww®****^! sáért vívott harcokban is. Tankokkal zárták kö- ^ 5

rUl az ellenséges alakulatokat, amelyek a mene- IL&. külés reményétől megfosztva május 15-ig harci készültségben maradtak. MEGAKADÁLYOZTÁK A FASISZTÁK ROMBOLÁSÁT A prágai hadműveletek keretében Malinovszkij marsall katonái előnyomulásának más jelentősége is volt. Ausztriában elzárták a Jugoszlávia északnyugati részében levő fasiszta katonák viszszavonulási útját Dél-Németország felé. Ebben is látni kell a szovjet hadsereg prágai hadműveletének széleskörű nemzetközi jelentőségét. Nevezetesen azt, hogy nemcsak a prágai felkelésnek nyújtott segítséget, hanem, egyidejűleg Németországban, Lengyelországban, Ausztriában és Jugoszláviában is hozzájárult a fasizmus megdöntéséhez. Hozzá kell tenni, hogy igen gyakran nem értékeljük eléggé azt a kíméletet sem, amely a Prágáért vívott harcokban nyilvánult meg. A fasiszta erők prágai védelmét mindenekelőtt egy nagyszerű manőverrel robbantották szét, és ezzel megakadályozták a hosszadalmas utcai harcokat. Az 1. ukrán front tankhadserege közvetlenül a város elérése után körülzárta Prágát és ezzel megakadályozta a nácik menekülését a városon át nyugat felé. Azt sem méltatják kellőképpen, hogy a szovjet hadsereg gyors előnyomulása 5000 ellenséges katonát tett harcképtelenné, akiket a németek visszavonulását fedezően hagytak a városban. Ziberov tábornok emlékirataiból tudjuk, hogy a foglyok vallomása szerint a német alakulatoknak május 9-én és 10-én nagyszabású rombolásokat kellett volna végrehajtaniok. A szovjet tankok bevonulása ezt megakadályozta. Figyelemre méltó az is, hogy a szovjet katonaság a prágai fasiszták likvidálása során csak géppisztolyokkal és gépfegyverekkel tüzelt,, nem vetett be aknavetőt, sem löveget, holott erre a nácik ellenállása feljogosította volna. AZ UTOLSÓ MEGSEMMISÍTŐ CSAPÁS A prágai hadművelet jelentőségét nemcsak az hangsúlyozza, hogy megmentette a fővárost a nácik pusztításától, hanem az is, hogy ebben áz ütközetben mérték a Wehrmachtra az utolsó, megsemmisítő csapást, és ezzel Európában befejeződött a háború. A szovjet katonák ebben a hadműveletben is életüket áldozták a mi szabad Ságunkért. Május 9-e után csak Prágában 1699 szovjet katonát temettek el, de nem feledkezhetünk meg a drezdai, a sziléziai, a morvaországi és az ausztriai harcokban elesettekről sem. Az első, második és negyedik ukrán front a prágai hadművelet során 8000 katonát vesztett és 28 000 katonája megsebesült. A Szovjetunió és fegyveres ereje döntő szerepet játszott a fasiszta koalíció megsemmisítésében és nagymértékben hozzájárult népünk fegy veres felszabadulási harcának győzelméhez. Tudjuk, milyen nagy jelentőségű volt népeink számára politikailag a felszabadulás, amely lehetővé tette, hogy a hazai felszabadulási küzdelem nemzeti és demokratikus forradalommá fejlődjön és megnyíljon előttünk a szocializmus útja. A szovjet hadsereg parancsnoksága a felszabadulásunkért vívott valamennyi, de különösen a prágai hadművelet során következetesen támogatta a hazai forradalmi erők harcát, akik arra törekedtek, hogy a Szovjetunióval létesített szövetségben új társadalmi rendet építsenek. Ezért utasították vissza a prágai hadművelet előkészítése során a nyugati hatalmak képviselőjének azt a tervét, hogy amerikai haderő vonuljon Prágába és megerősítse a burzsoázia addigi uralmát. Az, hogy a cseh föld felszabadításáért harcoló szovjet erők lendületét nem tudták fékezni, mindenekelőtt Ribalko és Leljusenko tábornok páncélos hadseregei gyors előrenyomulásának köszönhető. Tevékenységük sikerét az 1., 2. és 4. ukrán front többi alakulatainak előrenyomulása biztosítót tó. A Szovjetunió 1945-ben teljes segítséget nyújtott a fasizmus elleni harcban, de az új társadalmi rend építésének kezdéséhez is. Dolgozó népünk 1945 májusában ezt a segítséget hálásan fogadta. A Szovjetunióhoz és hadseregéhez fűződő baráti kapcsolatunk május 9-e örökké érvényes hagyománya. Érvényessége nem szűnt meg 1968—1969-ben sem, amikor a jobboldali oppor tunista csoportok csökkenteni akarták a Szovjetuniónak hazánk felszabadításában szerzett érdemeit, hogy megzavarják szövetségünket. Éppen ezért ma is változatlanul a magunkénak valljuk 1945. május 9-e hagyományát: a Szovjetunióhoz fűződő szövetséget és barátságot! Dr. NESVADBA FRANTIŠEK, alezredes ÉN ÍGY LÁTTAM... A CSEMADOK-BAN TORTÉNT AZ 19B8-BAN hazánkban végbement politikai változások hatással voltak a CSEMADOK életére is, mind pozitív, mind negatív értelemben. Pozitív értelemben beszélhetünk arról, hogy az akkori helyzet lehetővé tette a nemzetiségi problémák megoldásánál' mutatkozó múltbeli torzulások helyrehozását, a nemzetiségi kérdés igazságos rendezésének meggyorsulását, létre jöhetett a március 12-i állásfoglalás, ami szerintem őszinte megnyilvánulás volt, segíteni akarás a pártnak a nemzetiségi problémák megoldásánál. A javaslat megjelenésekor már érezhető volt a jobboldali erök előretörése. A hírközlő eszközökben egyesek hisztériát igyekeztek kelteni a CSEMADOK javaslatával kapcsolatban, ahelyett, hogy józanul mérlegelték volna a beadványt. Kezdetben vita alapját képezte, hogy az állásfoglalás megjelenjen-e a sajtóban, vagy elég lesz, ha csak az illetékes párt- ós álISmi szervek szereznek róla tudomást. Utólag megállapíthatjuk, hogy az állásfoglalás nyilvánosságra hozatalával akaratlanul is hozzájárultunk a nacionalista hangulat továbbgyűrüzéséhez. Az állásfoglalás megmozgatta a magyar burzsoá nacionalista elemeket is. Érezhető volt ez a CSEMADOK némelyik járási bizottsága állásfoglalásának szövegezésénél. A jobboldali opportunisták és nacionalisták tagadták és semmibe vették az eddigi eredményeket, dilettantizmussal vádolták az apparátus régebbi dolgozóit. Megindult a CSEMADOK-ban a tisztséget betöltő egyének rágalmazása, azok tehetetlenségének bizonyítása, a magyarsághoz való viszonyuk kétségbe vonása stb. Az egyre erősödő jobboldali demagógia hatása, az 1968. június 8—9-én Dunaszerdahelyen tartott központi bizottsági ülésen jutott kifejezésre, mikor az illésre meghívott 25—30 idegen személy, az ifjúsági klub vezetők, és a MISZ tanácstagok jelenléte kedvezőtlenül befolyásolta a központi bizottság pártonkívüli tagjainak nézeteit, sőt a párttagokét is. így jött létre „kontrasztként" a pártcsoport ülésére az úgynevezett „pártonkiviiliek" értekezlete, ahol az egyes MISZ tanácstagok voltak a hangadók és „vitték a prímet". Megkönnyítette a bomlasztó szándékú személyek munkáját, hogy a központi bizottsági ülésen az apparátus tagjai, a járási bizottságok elnökei nem juthattak szóhoz „az idő rövidségére" való hivatkozással. Ugyanakkor az említett elemek megbízottjai korlátlanul kifejthették nézeteiket. A központi bizottság új elnökségének megválasztásakor az apparátus tagjainak, a járási bizottságok elnökeinek a szavazás időtartamára el kellett hagyniok a helyiséget, de az ifjúság képviselői a teremben maradtak, közbeszólhattak. A CSEMADOK-ban így végbemenő „megújhodási" folyamat megnyitotta az utat az úgynevezett „progresszivisták" határt nem ismerő követelései előtt. Egyre inkább előtérbe került az a gondolat, hogy a CSEMADOK-ot vezetni csakis az eddig „félreállított" értelmiség hivatott, tekintet nélkül arra, hogy kinek milyen a viszonya a szocialista rendszerhez, vagy magához a CSEMADOK-hoz. Megindult a magyar értelmiség felť : :

: • * *.. v ./!• síi; 1970 , ... .„N jfcs. ; 'ni t kutatása, „rátermelt" egyének keresése az előre eltervezett politikai és közéleti funkciók ba. A CSEMADOK az egyre erósebben követelőző elemek nyomására egyre inkább politikai jelleget öltött, amit az új program is kifejez. Ez a program a politikai célkitűzések mellett a hangsúlyt a tudományos munka végzésére irányította s megkezdődött a központi apparátus ilyen káderekkel való feltöltése. Az új program megvalósításának ürügyén egyre sürgetőbb követelményként merült fel egy új központi bizottság felállítása, amelyre 1969 tavaszán került sor. A CSEMADOK új programja, "szerintem, az akkori zűrzavaros politikai helyzetet tükrözi és egyes részei politikailag helytelenek. A tudományos munkával foglalkozó részének születésekor az volt az elképzelés, hogy a magyar értelmiség 90 százaléka bekapcsolódik annak gyakorlati megvalósításába. Az azóta elmúlt két év azt igazolja, hogy ez is csak illúzió maradt, mert az az értelmiségi, aki távol tartotta magát a CSEMADOK-tól a múltban (tisztelet a kivételnek) továbbra is passzív. AZ AUGUSZTUS 21-1 események után a jobboldali erök, erezve a húrok szűkülését, még vadabb propagandába kezdtek a Szovjetunió és a szövetséges országok ellen. E „hangulathullám" a CSEMADOK-ban is éreztette hatását. Az ellenséges propagandától túlfűtött érzelmeket nem csillapította a CSKP KB novemberi és decemberi plénumának határozata, és a nyugalomra intő felhívások sem. Ilyen körülmények, politikai ingadozás közt került sor a CSEMADOK X. rendkívüli országos közgyűlésének előkészítésére, illetve összehívására. Az új irányvonal „új embereket" kívánó elve alapján sikerült a CSEMADOK központi bizottságából kirekeszteni számos munkást és Efsz-tagot, holott a CSEMADOK tagságának 80 százalékát az említett két osztályhoz tartozók alkotják. Az elmondottakból is látható, hogy a jobboldali opportunizmus módszerei a CSEMADOKban is érvényesültek. Szerintem elsősorban azért, mert hiányzott a vezetőségnél a felismerésnek az a foka, hogy ráébredjen: a kétarcú játék a szocialista rendszer megdöntésére irányult. Bármennyire is nehéz, le kell vonni a tanulságot, hogy az, ami történt, ne ismétlődhessék meg soha GOGH LASZLÚ, a CSEMADOK KB titkárságának dolgozója .Katyusák" az egyik prágai hídon Szovjet képzőművészek kiállítása Prágában Felszabadulásunk 25. évfordulója ünnepségeinek keretében csütörtökön délután ünnepélyes keretek között nyitották meg Prágában a Grekov-stúdióban tömörült szovjet képzőművészek grafikai kiállítását. Az 1934-ben létesült Grekov-stúdió tagjai a szovjet hadsereg legkiválóbb művészei. Minthogy a művészek közül sokan pl. N. Zsukov, V. Bogatkin, A. Lukomszkij, J. Szokolov és mások, maguk is részt vettek a harcokban, legjobb alkotásaik a Nagy Honvédő Háború idejéből származnak, de a kiállított művek tetemes része a háború utáni időket, a munkások és az egyszerű parasztok életét is megörökíti. Azokét a szovjet polgárokét, akik ma is a világbéke őreiként a proletár nemzetköziség szellemében teljesítik küldetésüket. N. Zsukov nemzeti művész már 30 esztendeje tanulmá nyozza V. 1. Lenin életét. Ez idő alatt több mint ezer rajzot és litográfiát készített a nagy forradalmárról és gondolkodóról, valamint a vele kapcsolatos eseményekről. Ezek egyik sorozatával a kiállításon is találkozunk. A bemutatót egyébként júniusban Bratislavában is megrendezik. —km—