Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-30 / 127. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | Haílé SzelaSSZfié MoSZkvábc^ A NATO,kemény vonala' „A római tavaszi ülésen nem lesz olvadás" — e szavakkal vezette be a France-Soir című tekintélyes párizsi jobboldali lap a NATO miniszteri tanácsának e héten megtartott ülését. Majdnem látnoki megállapítás volt. Ugyanis a NATO római ta­nácsülésén valóban afféle „kemény irányvonal" mellett kar­doskodtak. Washington szövetségesei mindenképpen igyekez­tek nagyobb érvényt szerezni az amerikai befolyásnak, a nyuga­ti sajtó tekintélyes része viszont üres szócséplésként kom­mentálja az ülést. Az európai kérdést illetően a NATO mi­niszteri tanácsa bizonyos látszat kezdeményezéssel próbálkozott, de ez nem tévesztheti meg az európai problémák igazságos, békés rendezésének híveit. A miniszteri tanács egyes megálla­pításain érezni lehetett az európai realitások látásának kény­szerítő voltát, például abban, hogy első ízben emlegették hiva­talosan Német Demokratikus Köztársaságként a szocialista Né­metországot, s már ez bizonyos pozitívumként könyvelhető el. Moszkva — Nyikolaj Podgor­nij, Kirill Mazurov és Hailé Sze­lasszié etiópiai császár pénte­ken megbeszélést íolytatott a két ország kapcsolatairól, va­lamint néhány időszerű nem­zetközi problémáról. A tárgya­lásnak baráti jellege volt és a kölcsönös megértés jegyében folyt le. Hailé Szelasszié két korábbi látogatása alkalmából hangsú­lyozta azt a véleményét, hogy kész fejleszteni a hagyományos baráti kapcsolatokat az egyen­jogúság alapján. A külpolitika területén is megvannak azok az érintkezési pontok, ahol a szovjet és etióp álláspontok találkozna*. A szovjet fél nagyra értékeli, hogy az etióp külpolitika kiáll az általános és teljes leszere­lés, a vitás nemzetközi kérdé­sek békés eszközökkel való megoldása, továbbá amellett, hogy tartsák tiszteletben az ál­lamok belügyeibe való be nem avatkozás elvét. Rokonszenvvel tekintenek Moszkvában Addisz Abebának azokra a diplomáciai lépéseire is, amelyek Afrika atomfegy­vermentes övezetté való átala­kítására irányulnak. 0 Washingtoni fondorlatok Röviddel a NATO miniszteri tanácsának római ülése előtt mintegy 450 magas rangú ame­rikai tiszt tanácskozott a Penta­gon képviseletében arról, mi­lyen szerepet játsszék a jövő­ben a NATO Európában, azaz milyen legyen az Egyesült Ál­lamok és a nyugat-európai or­szágok együttműködése az At­lanti Paktum keretében. Ezt kővetően olyan hírek és fejtegetések jelentek meg a nyugati világ sajtójában, hogy Washington „a NATO vietnami­zálásáf akarja elérni. Ez úgy értendő, hogy az Egyesült Álla­mok továbbra is politikai és ka­tonai hangadó akar maradni Nyugat-Európában, de kevesebb katonaságot állomásoztatna a NATO-országokban. A NATO-ülés érdeklődése nem utolsó sorban a Kelet—Nyugat megbeszélések felé, nevezetesen az NSZK megbízottainak moszk­vai és varsói tárgyalásai, vala­mint a két Németország kor­mányfői tárgyalásai felé irá­nyult. Washingtont idegesíti a kö­zeledésnek, vagy akár részbeni megállapodásnak még a hal­vény reménye is, s ezért szeret­né elzárni az utat az érdembeni tárgyalások elől, s egyidejűleg létrehozni a paktum amolyan „tűzoltó csapatát". A jelek arra vallanak, hogy Washington a NATO kibővítésé­re gondol, éspedig létre akarja hozni a Mediterrán Paktumot, melybe szövetségeseiként be­csempészné a rossz hírű Spa­nyolországot és Portugáliát. E kérdésben eléggé megosz­lottak a tagállamok nézetei, s a leghevesebben Anglia ellenezte Spanyolország esetleges felve­vését a paktumba. Nagy-Britan­nia álláspontja egyrészt a kü­szöbön levő parlamenti válasz­tások előtti bonyolult belpoli­tikai helyzettel, másrészt azzal magyarázható, hogy az Egyesült Államok a spanyolországi tá­maszpontok bérletével kapcso­latban kész — Anglia rovására is — engedményeket tenni a Franco-kormánynak abban az esetben, ha szerepet vállal a Mediterrán Paktumban. A NATO-tagállamok nézetei méginkább megoszlottak az athéni rezsim támogatásának kérdésében, s a római ülés egyetlen pozitívuma talán az, hogy differenciálódás megy végbe a NATO-államok sorai­ban, egyes országok kezdik fel­ismerni a fasiszta és félfasisz­ta rendszerekkel való cimborá­lás veszélyességét. Q Egy „kezdeményezés" A római értekezlet résztvevői magukévá tették az Egyesült Államok vietnami politikáját, egyetértettek az USA indokínai agressziójával és a közel-keleti kérdéssel kapcsolatban is óva­tos megfogalmazásokat használ­tak, kerülve a Biztonsági Ta­nácsnak a közel-keleti helyzet megoldására vonatkozó egyér­telmű határozatát, amely Izraelt a megszállt területekről valő visszavonulásra szólítja fel. Nem keltett feltűnést a római tanácsülés felhívása az európai biztonságról folytatandó tárgya­lások kezdésére. Igaz, egyes or­szágok, például Belgium „köl­csönős és kiegyensúlyozott eu­rópai haderőcsökkentést", illet­ve erről való tárgyalást helyez előnybe egy nyugat—keleti pár­beszéd során, de olasz javaslat­ra az értekezlet az európai biz­tonsági értekezlet előkészítésé­re hivatott három fokú megbe­szélések módszerét tette ma­gáévá. Először Is puhatolódzó fellegü tárgyalásokat az el nem kötelezett országok részvételé­vel, másodszor nem formális tárgyalásokat követek és szak­értők között, végül harmadszor: abban az esetben, ha az előze­tes, rendszerint kétoldalú tár­gyalások siker jelét mutatják, sokoldalú érdembeni tárgyalá­sok megkezdését az európai biz­tonsági rendszer megteremtésé­ről. A javaslat válasznak készült a budapesti felhívásra, ám még mielőtt megnyitná, be is csapja a tárgyalások ajtaját azzal a ki­kötéssel, hogy érdembeni euró­pai biztonsági értekezletet csak akkor tarthatnak, ha a puhato­lódzó tárgyalások eredménye­sek lesznek, ha kilátás lesz a megállapodásra. Ez pedig csak az ügy megoldásának elodázá­sára jó. Tisztában van ezzel a NATO­államok sajtója is. Találóan állapította meg az Olasz Kom­munista Párt lapja, az Unitá: „Nem jegyezhető fel döntő lé­pés az európai biztonság szilár­dítása irányában, sem pedig bármilyen konkrét és hatékony javaslat, amely önálló szerep­hez juttatná a nyugat-európai országokat az Egyesült Álla­mokhoz viszonyítva, és így ar­ról tanúskodna, hogy azok be­folyásolni óhajtanák a washing­toni politikát legalább Európá­ban és a Földközi-tenger térsé­gében." LŐRINCZ LÁSZLÓ Határozat az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére Romániában Bukarest — Pénteken Buka­restben közzétették a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága, a Minisztertanács és a Szocialista Egységfront Or­szágos Tanácsa közös határoza­tát az árvíz sújtotta lakosság és a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek megsegítésére hozott intézkedésekről. A határozat megszabja, hogy milyen mértékű pénzsegélyt le­het nyújtani azoknak, akiket az árvíz megfosztott lakásuktól, házuktól. A legmagasabb építé­si kölcsön a biztosítások össze­gével együtt nem haladja meg a 20 000 lejt. Bejelenti továbbá, hogy a katasztrófa sújtotta tér­ségekben 1970-ben terven felül 5000 lakást kell felépíteni. A mezőgazdasági termelőszövetke­zetek szintén támogatást kap­nak a lerombolt épületek hely­reállításához. Az árvíz sújtotta vidéken Ro­mániában lassan helyreállt a normális élet. Elsősorban a megsérült üzemeket állítják helyre, kijavítják a megszakadt közlekedési vonalakat, biztosít­ják a hajléktalanná vált lakos­ság élelmiszerellátását és el­szállásolását. Szatmár város­ban, amely a legnagyobb káro­kat szenvedte, már valamennyi ipari üzemben megkezdődött a munka. Ötven kommunistajelölt az angol választásokon London — A június 18-án sor­ra kerülő általános választáso­kon több mint 50 kommunista jelölt pályázik a képviselői mandátumokra. A párt azokban a választókörzetekben jelöli őket, ahol remény van bizonyos számú szavazat megszerzésére, valamint ott, ahol ez célszerű a választók befolyásolásának szempontjából. John Gollan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára felhívta a pártszervezeteket és a kommu­nistákat, legalább 40 000 font sterlinget gyűjtsenek össze a vá­lasztási alapra. Azokhoz az összegekhez vi­szonyítva, amelyek a konzerva­tívok és a munkáspártiak ren­delkezésére állnak, ez Igen ke­vés. A Konzervatív Pártnak több mint 2 millió font sterling, a Munkáspártnak pedig több mint 1,5 millió font van a választási alapján. JEVGENYIj TYAZSELNYIKOV, a Komszomol Központi Bizott­sága első titkára beszámolójá­nak megvitatásával folytatódott pénteken a Komszomol kong­resszusának plenáris ülése. AZ EXPO-70 világkiállítás al­kalmából Japánban tett látoga­tásáról hazafelé vezető útján pénteken Moszkvába érkezett Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, a bolgár mi­nisztertanács elnöke. A BRIT PARLAMENTET, ame­lyet 1966 májusában az általá­nos választások során válasz­tottak meg, pénteken királyi dekrétum alapján feloszlatták. BANDARANAIKE asszony, Ceylon új miniszterelnöke, aki­nek baloldali koalíciója fölé­nyes győzelmet aratott a szer­dai parlamenti választásokon, pénteken letette az esküt. A KGST titkársága a Drezdá­ban ülésező 5. nemzetközi ga­bona- és kenyérkongresszus résztvevői között kiosztott tájé­koztató jelentésében megálla­pítja, hogy a KGST tagállamai az elmúlt években jelentős eredményeket értek el a vető­magtermesztés, az új gabona­fajták nemzetközi vizsgálata és a vetőmagcsere terén. AZ ENSZ GAZDASÁGI és szo­ciális tanácsa 27 szavazattal 17 ellenében megbélyegezte Dél­Afrikát, Rhodesiát és Délnyu­gat-Afrikát, amiért elfojtják a szakszervezetek jogait. FRANCO spanyol államfő teg­nap délelőtt fogadta Rogers amerikai külügyminisztert. Rogers előzőleg nem volt haj­landó fogadni a spanyol libe­rális ellenzék képviselőit, akik a spanyol—amerikai katonai egyezmény felújításával kap­csolatban petíciót kívántak neki átnyújtani. A mikor az ún. kulturális forradalom folyamatában a maoisták felforgatták és a tisztikar, a „tömegszervezetek" meg nem nevezett képviselői­ből, valamint a Mao Ce-tung­hoz hű funkcionáriusokból ál­ló ún. forradalmi bizottságok­kal pótolták a néphatalmi szer­veket, ezekben az ún. forra­dalmi bizottságokban a had­sereg képviselői játszották és játsszák ma is a vezető szere­pet. Mivel magyarázható az a tény, hogy még mindig nem építették ki csűcsszinten az ún. forradalmi bizottságok rendszerét, s a kinevezett bi­zottságok helyenként igen nagy nehézségekkel küszködnek, s csak a hadsereg közvetlen se­gítségével tudnak működni? Mind a legmagasabb poszto­kon, mind az ún. forradalmi bizottságokban csűcsszinten to­vábbra is erős hatalmi harc fo­lyik a létrehozott Irányító ap­parátus kulcspozícióinak betöl­téséért vagy megszerzéséért. A „kulturális forradalomban" részt vett tízezrek most úgy vé­lik, a hatalmi harcban szerzett érdemeiket kellőképpen hono­rálni kell azzal, hogy fontos tisztségekbe kerülnek az újon­nan kiépített rendszerben. Más­részt a régi funkcionáriusok egy része, akikben a maoista vezetőség megbízik, szintén meg akarja tartani pozícióit. A mai Kínában rendesen vá­lasztott alkotmányos és nép­igazgatási szervek helyett Mao Ce-tung katonai bürokratikus diktatúrájának rendszere ala­kul kl, amely erőszakra támasz­kodik, a társadalmi demagógia módszereit alkalmazza, egyes osztályok és társadalmi réte­gek között manőverezik, s cél­jai elérésére, a legelmaradot­tabb társadalmi rétegek han­gulatát használja ki. A szocializmus alapvető gazdasági törvényeinek deformálása Mint ismeretes, a kínai tár­sadalom gazdasági alapját a termelési eszközök állami és szövetkezeti tulajdona alkotja. A tulajdon szocialista fogalma azonban nem merül ki abban, hogy a termelési eszközök az állam és a szövetkezetek kezé­be kerültek. Ez a tulajdon fel­tételezi, hogy az egész társa­dalmi termelést a szocializmus gazdasági törvényei diktálta cé­főként a rakéta és nukleáris programot szolgálja, s ezt az ún. kulturális forradalom kez­detén a maoista vezetőség uta­sítására azonnal a hadsereg közvetlen ellenőrzése alá he­lyezték, s így megkímélték a hatalmi harc kihatásaitól. A kínai közgazdaság másik A MAOIZMUS ÚTJAI II. Katonák a népgazdaságban £ Gazdasági bomlás # A kulturális hagyományok megvetése % A zűrzavar tovább tart lóknak rendelik alá. Éppen az államhatalom proletár jellege, a gazdasági és gazdaságirányí­tási rendszer alárendelése a dolgozók érdekeinek adja meg az állami és szövetkezeti tu­lajdon szocialista Jellegét. A Kínai Népköztársaság szo­cialista építése deformációinak egyik fő oka az, hogy nem or­szágos terv szerint irányítják a kínai népgazdaságot. A mao­ista pártvezetés legutóbbi meg­nyilatkozásaiban, beleértve a IX. pártkongresszuson elhang­zott felszólalásokat ls, egy szóval sem tesz említést az állam gazdasági szervezői sze­repéről. A szocializmus egyik legfon­tosabb törvénye — a tervszerű, arányos fejlesztés törvénye kö­vetelményeinek mellőzése a maoizmus kispolgári lényegé­ből, azokból a voluntarista el­képzelésekből ered, melyek sze­rint bármilyen gazdasági fela­datok megoldhatók különféle kampányokkal. A kfnai közgazdaság defor­málódásának másik fontos oka az, hogy a népgazdaság tényle­gesen két részre oszlik. Az egyik a hadi célú kutatással és termeléssel közvetlenül ösz­szefüggő, a központi szervek által közvetlenül ellenőrzött ágazatok kis részét öleli fel — ezek kapják az államtól a leg­több pénzt, technikát és szak­embert. A tudományos-műsza­ki bázisnak és termelésnek ez a része a hadi szükségleteket, részét a nagytömegek létszük­ségleteit szolgáló iparágak al­kotják. A gazdaságnak ezt a részét — kínai források szerint — a decentralizálás, a „saját erőre támaszkodás" elvei alap­ján, azaz központi beruházások és hitelek nélkül szervezik. Ugyanakkor e vállalatok hasz­nát jelentős mértékben adók formájában katonai célokra von­ják el. Kulturális vákuum A maoista vezetőség uszító politikát folytat és elnyomja az értelmiség többségét. Tömeg­kampányokat szít valamennyi ellenzéki erő megfélemlítésére. A hatalmon levő maoista cso­port főként azért hadakozik az értelmiség ellen, mert e tár­sadalmi réteg funkciója a kul­turális ismeretek terjesztése, s a maoista vezetőség joggal lát­ja ebben rendszere fő veszé­lyét, mert tudatlan, a maolt­mus dogmáinak elfogadására alkalmas, kritikai gondolkodás­ra képtelen emberek kellenek neki. A kínai általános Iskolákban négyévi szünet után újra folyik az oktatás, de az általános mű­velődési tárgyak óraszámát harmadára-felére csökkentet­ték. Az oktatást számtanra és elemi nyelvismeretre korlátoz­ták. A kínai irodalom ismere­tét Mao Ce-tung és Lin Piao idézeteinek tanulmányozásával helyettesítették. Az oktatási Idő nagy részét politikai és kato­nai képzés tölti ki. A kínai szo­cialista kulturális forradalom egyik fő feladatat az írástudat­lanság megszüntetése volt és még ma is az. Az ötvenes évek végén azonban e fontos tevé­kenység a kínai írásreformmal együtt megszakadt. Az utóbbi években Kínában egyetlen játékfilmet sem gyár­tottak és egyetlen irodalmi művet sem adtak ki. A film­stúdiók és a nyomdák csakis Mao Ce-tung dicsőítésére és Irányvonalának szilárdítására szolgálnak. A maoista vezetőség az osz­tályharc jelszavával visszaélve minden lehetséges módszerrel igyekszik elfojtani az elége­detlenséget. Azokat, akik nem akarnak megtörni, különleges bíróságok elé állítják, a rend­szer gyakran bírósági eljárás nélkül munkatáborokba zárat­ja az ilfojális állampolgárokat, bizonyos társadalmi rétegeket (diákokat, munkanélkülieket, az értelmiség egy részét) kény­szerrel néptelen vidékekre te­lepíti. • • • A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak nagy érde-, ke, hogy a Kínai Kommunista Párt a marxizmus—leninizmus alap­elvei szellemében megújhodva mielőbb visszatérjen a többi testvérpárttal való együttműkö­déshez, hogy a Kínai Népköz­társaság a szocialista közösség többi tagországával együtt ha­ladjon tovább a szocialista úton. A Kínai KP marxista-leninista erői több okból kifolyólag ideig­lenesen nagyon rossz helyzetbe kerültek, szétforgácsolódtak, el­nyomás alá kerültek, s Így nem tudták megakadályozni a maois­ta katonai bürokratikus rend­szer kialakulását és a kínai for­radalom célkitűzéseinek elfer­dítését. Ezek az erők azonban léteznek és dolgoznak, tanul­nak tévedéseikből és hibáikból, s tevékenységükben a jelenlegi körülmények között lehetséges harci formákat alkalmazzák. A KKP és a kfnal társadalom egészséges erői előtt nagy tör­ténelmi távlat nyílik. (A Rudé právo nyomán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom