Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-30 / 127. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | Haílé SzelaSSZfié MoSZkvábc^ A NATO,kemény vonala' „A római tavaszi ülésen nem lesz olvadás" — e szavakkal vezette be a France-Soir című tekintélyes párizsi jobboldali lap a NATO miniszteri tanácsának e héten megtartott ülését. Majdnem látnoki megállapítás volt. Ugyanis a NATO római tanácsülésén valóban afféle „kemény irányvonal" mellett kardoskodtak. Washington szövetségesei mindenképpen igyekeztek nagyobb érvényt szerezni az amerikai befolyásnak, a nyugati sajtó tekintélyes része viszont üres szócséplésként kommentálja az ülést. Az európai kérdést illetően a NATO miniszteri tanácsa bizonyos látszat kezdeményezéssel próbálkozott, de ez nem tévesztheti meg az európai problémák igazságos, békés rendezésének híveit. A miniszteri tanács egyes megállapításain érezni lehetett az európai realitások látásának kényszerítő voltát, például abban, hogy első ízben emlegették hivatalosan Német Demokratikus Köztársaságként a szocialista Németországot, s már ez bizonyos pozitívumként könyvelhető el. Moszkva — Nyikolaj Podgornij, Kirill Mazurov és Hailé Szelasszié etiópiai császár pénteken megbeszélést íolytatott a két ország kapcsolatairól, valamint néhány időszerű nemzetközi problémáról. A tárgyalásnak baráti jellege volt és a kölcsönös megértés jegyében folyt le. Hailé Szelasszié két korábbi látogatása alkalmából hangsúlyozta azt a véleményét, hogy kész fejleszteni a hagyományos baráti kapcsolatokat az egyenjogúság alapján. A külpolitika területén is megvannak azok az érintkezési pontok, ahol a szovjet és etióp álláspontok találkozna*. A szovjet fél nagyra értékeli, hogy az etióp külpolitika kiáll az általános és teljes leszerelés, a vitás nemzetközi kérdések békés eszközökkel való megoldása, továbbá amellett, hogy tartsák tiszteletben az államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét. Rokonszenvvel tekintenek Moszkvában Addisz Abebának azokra a diplomáciai lépéseire is, amelyek Afrika atomfegyvermentes övezetté való átalakítására irányulnak. 0 Washingtoni fondorlatok Röviddel a NATO miniszteri tanácsának római ülése előtt mintegy 450 magas rangú amerikai tiszt tanácskozott a Pentagon képviseletében arról, milyen szerepet játsszék a jövőben a NATO Európában, azaz milyen legyen az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok együttműködése az Atlanti Paktum keretében. Ezt kővetően olyan hírek és fejtegetések jelentek meg a nyugati világ sajtójában, hogy Washington „a NATO vietnamizálásáf akarja elérni. Ez úgy értendő, hogy az Egyesült Államok továbbra is politikai és katonai hangadó akar maradni Nyugat-Európában, de kevesebb katonaságot állomásoztatna a NATO-országokban. A NATO-ülés érdeklődése nem utolsó sorban a Kelet—Nyugat megbeszélések felé, nevezetesen az NSZK megbízottainak moszkvai és varsói tárgyalásai, valamint a két Németország kormányfői tárgyalásai felé irányult. Washingtont idegesíti a közeledésnek, vagy akár részbeni megállapodásnak még a halvény reménye is, s ezért szeretné elzárni az utat az érdembeni tárgyalások elől, s egyidejűleg létrehozni a paktum amolyan „tűzoltó csapatát". A jelek arra vallanak, hogy Washington a NATO kibővítésére gondol, éspedig létre akarja hozni a Mediterrán Paktumot, melybe szövetségeseiként becsempészné a rossz hírű Spanyolországot és Portugáliát. E kérdésben eléggé megoszlottak a tagállamok nézetei, s a leghevesebben Anglia ellenezte Spanyolország esetleges felvevését a paktumba. Nagy-Britannia álláspontja egyrészt a küszöbön levő parlamenti választások előtti bonyolult belpolitikai helyzettel, másrészt azzal magyarázható, hogy az Egyesült Államok a spanyolországi támaszpontok bérletével kapcsolatban kész — Anglia rovására is — engedményeket tenni a Franco-kormánynak abban az esetben, ha szerepet vállal a Mediterrán Paktumban. A NATO-tagállamok nézetei méginkább megoszlottak az athéni rezsim támogatásának kérdésében, s a római ülés egyetlen pozitívuma talán az, hogy differenciálódás megy végbe a NATO-államok soraiban, egyes országok kezdik felismerni a fasiszta és félfasiszta rendszerekkel való cimborálás veszélyességét. Q Egy „kezdeményezés" A római értekezlet résztvevői magukévá tették az Egyesült Államok vietnami politikáját, egyetértettek az USA indokínai agressziójával és a közel-keleti kérdéssel kapcsolatban is óvatos megfogalmazásokat használtak, kerülve a Biztonsági Tanácsnak a közel-keleti helyzet megoldására vonatkozó egyértelmű határozatát, amely Izraelt a megszállt területekről valő visszavonulásra szólítja fel. Nem keltett feltűnést a római tanácsülés felhívása az európai biztonságról folytatandó tárgyalások kezdésére. Igaz, egyes országok, például Belgium „kölcsönős és kiegyensúlyozott európai haderőcsökkentést", illetve erről való tárgyalást helyez előnybe egy nyugat—keleti párbeszéd során, de olasz javaslatra az értekezlet az európai biztonsági értekezlet előkészítésére hivatott három fokú megbeszélések módszerét tette magáévá. Először Is puhatolódzó fellegü tárgyalásokat az el nem kötelezett országok részvételével, másodszor nem formális tárgyalásokat követek és szakértők között, végül harmadszor: abban az esetben, ha az előzetes, rendszerint kétoldalú tárgyalások siker jelét mutatják, sokoldalú érdembeni tárgyalások megkezdését az európai biztonsági rendszer megteremtéséről. A javaslat válasznak készült a budapesti felhívásra, ám még mielőtt megnyitná, be is csapja a tárgyalások ajtaját azzal a kikötéssel, hogy érdembeni európai biztonsági értekezletet csak akkor tarthatnak, ha a puhatolódzó tárgyalások eredményesek lesznek, ha kilátás lesz a megállapodásra. Ez pedig csak az ügy megoldásának elodázására jó. Tisztában van ezzel a NATOállamok sajtója is. Találóan állapította meg az Olasz Kommunista Párt lapja, az Unitá: „Nem jegyezhető fel döntő lépés az európai biztonság szilárdítása irányában, sem pedig bármilyen konkrét és hatékony javaslat, amely önálló szerephez juttatná a nyugat-európai országokat az Egyesült Államokhoz viszonyítva, és így arról tanúskodna, hogy azok befolyásolni óhajtanák a washingtoni politikát legalább Európában és a Földközi-tenger térségében." LŐRINCZ LÁSZLÓ Határozat az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére Romániában Bukarest — Pénteken Bukarestben közzétették a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa közös határozatát az árvíz sújtotta lakosság és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megsegítésére hozott intézkedésekről. A határozat megszabja, hogy milyen mértékű pénzsegélyt lehet nyújtani azoknak, akiket az árvíz megfosztott lakásuktól, házuktól. A legmagasabb építési kölcsön a biztosítások összegével együtt nem haladja meg a 20 000 lejt. Bejelenti továbbá, hogy a katasztrófa sújtotta térségekben 1970-ben terven felül 5000 lakást kell felépíteni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szintén támogatást kapnak a lerombolt épületek helyreállításához. Az árvíz sújtotta vidéken Romániában lassan helyreállt a normális élet. Elsősorban a megsérült üzemeket állítják helyre, kijavítják a megszakadt közlekedési vonalakat, biztosítják a hajléktalanná vált lakosság élelmiszerellátását és elszállásolását. Szatmár városban, amely a legnagyobb károkat szenvedte, már valamennyi ipari üzemben megkezdődött a munka. Ötven kommunistajelölt az angol választásokon London — A június 18-án sorra kerülő általános választásokon több mint 50 kommunista jelölt pályázik a képviselői mandátumokra. A párt azokban a választókörzetekben jelöli őket, ahol remény van bizonyos számú szavazat megszerzésére, valamint ott, ahol ez célszerű a választók befolyásolásának szempontjából. John Gollan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára felhívta a pártszervezeteket és a kommunistákat, legalább 40 000 font sterlinget gyűjtsenek össze a választási alapra. Azokhoz az összegekhez viszonyítva, amelyek a konzervatívok és a munkáspártiak rendelkezésére állnak, ez Igen kevés. A Konzervatív Pártnak több mint 2 millió font sterling, a Munkáspártnak pedig több mint 1,5 millió font van a választási alapján. JEVGENYIj TYAZSELNYIKOV, a Komszomol Központi Bizottsága első titkára beszámolójának megvitatásával folytatódott pénteken a Komszomol kongresszusának plenáris ülése. AZ EXPO-70 világkiállítás alkalmából Japánban tett látogatásáról hazafelé vezető útján pénteken Moszkvába érkezett Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a bolgár minisztertanács elnöke. A BRIT PARLAMENTET, amelyet 1966 májusában az általános választások során választottak meg, pénteken királyi dekrétum alapján feloszlatták. BANDARANAIKE asszony, Ceylon új miniszterelnöke, akinek baloldali koalíciója fölényes győzelmet aratott a szerdai parlamenti választásokon, pénteken letette az esküt. A KGST titkársága a Drezdában ülésező 5. nemzetközi gabona- és kenyérkongresszus résztvevői között kiosztott tájékoztató jelentésében megállapítja, hogy a KGST tagállamai az elmúlt években jelentős eredményeket értek el a vetőmagtermesztés, az új gabonafajták nemzetközi vizsgálata és a vetőmagcsere terén. AZ ENSZ GAZDASÁGI és szociális tanácsa 27 szavazattal 17 ellenében megbélyegezte DélAfrikát, Rhodesiát és Délnyugat-Afrikát, amiért elfojtják a szakszervezetek jogait. FRANCO spanyol államfő tegnap délelőtt fogadta Rogers amerikai külügyminisztert. Rogers előzőleg nem volt hajlandó fogadni a spanyol liberális ellenzék képviselőit, akik a spanyol—amerikai katonai egyezmény felújításával kapcsolatban petíciót kívántak neki átnyújtani. A

mikor az ún. kulturális forradalom folyamatában a maoisták felforgatták és a tisztikar, a „tömegszervezetek" meg nem nevezett képviselőiből, valamint a Mao Ce-tunghoz hű funkcionáriusokból álló ún. forradalmi bizottságokkal pótolták a néphatalmi szerveket, ezekben az ún. forradalmi bizottságokban a hadsereg képviselői játszották és játsszák ma is a vezető szerepet. Mivel magyarázható az a tény, hogy még mindig nem építették ki csűcsszinten az ún. forradalmi bizottságok rendszerét, s a kinevezett bizottságok helyenként igen nagy nehézségekkel küszködnek, s csak a hadsereg közvetlen segítségével tudnak működni? Mind a legmagasabb posztokon, mind az ún. forradalmi bizottságokban csűcsszinten továbbra is erős hatalmi harc folyik a létrehozott Irányító apparátus kulcspozícióinak betöltéséért vagy megszerzéséért. A „kulturális forradalomban" részt vett tízezrek most úgy vélik, a hatalmi harcban szerzett érdemeiket kellőképpen honorálni kell azzal, hogy fontos tisztségekbe kerülnek az újonnan kiépített rendszerben. Másrészt a régi funkcionáriusok egy része, akikben a maoista vezetőség megbízik, szintén meg akarja tartani pozícióit. A mai Kínában rendesen választott alkotmányos és népigazgatási szervek helyett Mao Ce-tung katonai bürokratikus diktatúrájának rendszere alakul kl, amely erőszakra támaszkodik, a társadalmi demagógia módszereit alkalmazza, egyes osztályok és társadalmi rétegek között manőverezik, s céljai elérésére, a legelmaradottabb társadalmi rétegek hangulatát használja ki. A szocializmus alapvető gazdasági törvényeinek deformálása Mint ismeretes, a kínai társadalom gazdasági alapját a termelési eszközök állami és szövetkezeti tulajdona alkotja. A tulajdon szocialista fogalma azonban nem merül ki abban, hogy a termelési eszközök az állam és a szövetkezetek kezébe kerültek. Ez a tulajdon feltételezi, hogy az egész társadalmi termelést a szocializmus gazdasági törvényei diktálta céfőként a rakéta és nukleáris programot szolgálja, s ezt az ún. kulturális forradalom kezdetén a maoista vezetőség utasítására azonnal a hadsereg közvetlen ellenőrzése alá helyezték, s így megkímélték a hatalmi harc kihatásaitól. A kínai közgazdaság másik A MAOIZMUS ÚTJAI II. Katonák a népgazdaságban £ Gazdasági bomlás # A kulturális hagyományok megvetése % A zűrzavar tovább tart lóknak rendelik alá. Éppen az államhatalom proletár jellege, a gazdasági és gazdaságirányítási rendszer alárendelése a dolgozók érdekeinek adja meg az állami és szövetkezeti tulajdon szocialista Jellegét. A Kínai Népköztársaság szocialista építése deformációinak egyik fő oka az, hogy nem országos terv szerint irányítják a kínai népgazdaságot. A maoista pártvezetés legutóbbi megnyilatkozásaiban, beleértve a IX. pártkongresszuson elhangzott felszólalásokat ls, egy szóval sem tesz említést az állam gazdasági szervezői szerepéről. A szocializmus egyik legfontosabb törvénye — a tervszerű, arányos fejlesztés törvénye követelményeinek mellőzése a maoizmus kispolgári lényegéből, azokból a voluntarista elképzelésekből ered, melyek szerint bármilyen gazdasági feladatok megoldhatók különféle kampányokkal. A kfnai közgazdaság deformálódásának másik fontos oka az, hogy a népgazdaság ténylegesen két részre oszlik. Az egyik a hadi célú kutatással és termeléssel közvetlenül öszszefüggő, a központi szervek által közvetlenül ellenőrzött ágazatok kis részét öleli fel — ezek kapják az államtól a legtöbb pénzt, technikát és szakembert. A tudományos-műszaki bázisnak és termelésnek ez a része a hadi szükségleteket, részét a nagytömegek létszükségleteit szolgáló iparágak alkotják. A gazdaságnak ezt a részét — kínai források szerint — a decentralizálás, a „saját erőre támaszkodás" elvei alapján, azaz központi beruházások és hitelek nélkül szervezik. Ugyanakkor e vállalatok hasznát jelentős mértékben adók formájában katonai célokra vonják el. Kulturális vákuum A maoista vezetőség uszító politikát folytat és elnyomja az értelmiség többségét. Tömegkampányokat szít valamennyi ellenzéki erő megfélemlítésére. A hatalmon levő maoista csoport főként azért hadakozik az értelmiség ellen, mert e társadalmi réteg funkciója a kulturális ismeretek terjesztése, s a maoista vezetőség joggal látja ebben rendszere fő veszélyét, mert tudatlan, a maoltmus dogmáinak elfogadására alkalmas, kritikai gondolkodásra képtelen emberek kellenek neki. A kínai általános Iskolákban négyévi szünet után újra folyik az oktatás, de az általános művelődési tárgyak óraszámát harmadára-felére csökkentették. Az oktatást számtanra és elemi nyelvismeretre korlátozták. A kínai irodalom ismeretét Mao Ce-tung és Lin Piao idézeteinek tanulmányozásával helyettesítették. Az oktatási Idő nagy részét politikai és katonai képzés tölti ki. A kínai szocialista kulturális forradalom egyik fő feladatat az írástudatlanság megszüntetése volt és még ma is az. Az ötvenes évek végén azonban e fontos tevékenység a kínai írásreformmal együtt megszakadt. Az utóbbi években Kínában egyetlen játékfilmet sem gyártottak és egyetlen irodalmi művet sem adtak ki. A filmstúdiók és a nyomdák csakis Mao Ce-tung dicsőítésére és Irányvonalának szilárdítására szolgálnak. A maoista vezetőség az osztályharc jelszavával visszaélve minden lehetséges módszerrel igyekszik elfojtani az elégedetlenséget. Azokat, akik nem akarnak megtörni, különleges bíróságok elé állítják, a rendszer gyakran bírósági eljárás nélkül munkatáborokba záratja az ilfojális állampolgárokat, bizonyos társadalmi rétegeket (diákokat, munkanélkülieket, az értelmiség egy részét) kényszerrel néptelen vidékekre telepíti. • • • A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak nagy érde-, ke, hogy a Kínai Kommunista Párt a marxizmus—leninizmus alapelvei szellemében megújhodva mielőbb visszatérjen a többi testvérpárttal való együttműködéshez, hogy a Kínai Népköztársaság a szocialista közösség többi tagországával együtt haladjon tovább a szocialista úton. A Kínai KP marxista-leninista erői több okból kifolyólag ideiglenesen nagyon rossz helyzetbe kerültek, szétforgácsolódtak, elnyomás alá kerültek, s Így nem tudták megakadályozni a maoista katonai bürokratikus rendszer kialakulását és a kínai forradalom célkitűzéseinek elferdítését. Ezek az erők azonban léteznek és dolgoznak, tanulnak tévedéseikből és hibáikból, s tevékenységükben a jelenlegi körülmények között lehetséges harci formákat alkalmazzák. A KKP és a kfnal társadalom egészséges erői előtt nagy történelmi távlat nyílik. (A Rudé právo nyomán)