Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-29 / 126. szám, péntek

Szubjektív realizmussal fogalmazott képek Zlata Balážovjech-Klincová tárlata Bújócska A zajló világesemények nap­jaiban határtalanul jólesik egy békés szigeten megpihenni. A sziget: a bratislavai Majer­ník Galéria bemutatóterme, ahol Zlata Balážovjech-Klinco­vá 1970-es évjelzésű olajképei árasztják a harmonikus nyugal­mat. A vásznak nem konstruált idillt,--nem megszépítő szemüve­gen keresztül látott valóságot tükröznek. A recehártyán szü­letett képek az élő, lélegző tá­jat, arcmásokat, virágokat, az otthont, a családot ábrázolják. A Breznón született Balážov­jech-Klincová művészi-költői hajlandósága korán jelentke­zett. Szavakkal, versben, szí­nekkel, vonalakkal rögzítette, ami képzeletét foglalkoztatta. S bár a tollhoz sem vált teljesen hűtlenné, mégis a piktúrához vonzódott elsősorban. 1938-ban iratkozott be a haladó szemlé­letű, magas színvonalú bratisla­vai Technikai Főiskola festő- és rajz szakára. Itt szerezte ala­pos technikai felkészültségét. Tanárai közül Martin Benka lendületes képépítése ragadta meg, s Ján Mudroch költői vi­rágcsokrainak bája-illata, színe hatott sugalmazólag csendéle­teire. Gyűjteményes kiállítása óta több mint egy évtized múlt el. Azóta friss művészi termése emelkedő fejlődési ívet éreztet. Legkedvesebb témája: a táj. Szűkebb hazája, a Felső-Ga­ram vidéke gyakran ösztönzi alkotásra. A természet monu­mentalitásától megilletődve, az ecsetjére vett festékből érzést közvetítő szín lesz. Ezek a vé­konyan, széles pásztákban fel­rakott hűvös alkonyati kékek, szürkék, a zöldek, s a barnák most letompítottabbak, halkab­bak, mint megelőzőleg. Csak az augusztusi nap szórt fényében világítanak enyhe sárgán a kaz­lak. Ügy sorakoznak, mint a sokszoknyás, nyugodt mozgású falusi asszonyok. — A bratisla­vai Váralja felfelé kapaszkodó szűk utcájának éjszakai, kékes­fekete árnyékokkal aláfestett hangulatát is rögzíti. A kopott öreg házak csendes aggódással húzódnak egymáshoz, mintha megfélemlítette volna őket a múlt emlékeit romboló falbon­tó gépek vészes zakatolása. A lényeget kiemelő portréin a ma fiatal nemzedékének lel­kivilágát fürkészi. A tágranyílt szemű, finom vonású 14 éves lányka, mintha tájékozódni akarna a zűrös életben, amely­nek bonyolultságát még csak sejti. Érzékenységgel alakította a Büszke leány arcának lazán oiuló barna hajjal keretezett gyöngéd oválját. — S a piktú­ra nyelvére fordítja a virágok vonzó varázsát a kékeslllás, halványrózsaszínű, dús szirmú krizanténum csokrokban. Balážovjech-Kiincovát nem zaklatják feszítő nyugtalansá­gok. Nem izgatják megoldhatat­lan problémák. Az egyéni érzé­kelés irányában fejlődött feslé­szete nem ismer megtorpanáso­kat, tragikus töréseket. Forma­adásában, ecsetjárásában nincs féktelenség. Festményei a ter­mészet jelenségeihez, az ember­hez való bensőséges kapcsolatá­ról, s kiegyensúlyozott, harmo­nikus lényéről vallanak. bArkány ienönE (Eduard Pavlaöka jelvétele Bővülő repertoár Oscar Wilde Hazudj igazat c. komédiájának felújítása a Thália Színházban A múlt év őszén, amikor a Thália Színház a bratislavai sajtóértekezleten bemutatkozott, s a jelenlevőkkel ismertettük az 1969—70 évi dramaturgiai ter­vünket, az új, bemutatandó da­rabok mellett a tervben szere­pelt egy felújítás is. Mégpedig az ír származású angol dráma­író, Oscar Wilde egyik legsike­resebb komédiája, a Bumbury, ami nálunk Hazudj igazat cí­men ment, s amit a szerző 1895­ben írt. Akkor, az említett sajtóérte­kezleten elhangzott olyan kér­dés is, hogy az induló együttes elbírja-e azt a megfeszített munkatempót, amelyet a dra­maturgiai terv rá ró; hogy az öt bemutató mellett lesz-e ere­je, ideje még a felújításra is. Most arról számolhatunk be, hogy az együttes művészgárdá­ja rácáfolt a kételkedőkre. Igaz, hogy nem minden erőfe­szítés nélkül, nem kis áldoza­tokkal, de a megszabott drama­turgiai tervet sikerül, sikerült realizálni. A rozsnyói Cocteau bemutató­ja után való héten a Thália Színház Mecenzéfen mutatta be a Hazudj igazat. Természetesen új szereposztásban. A korábbi szereposztás alapján a vígjáték­baji Csendes László, Lengyel Fe­renc, Gyurkovics Mihály és Gombos Ilona játszott a darab­ban. A felújítás során mellettük a Thália Színház fiataljai is je­lentős szerepekhez jutottak. így Érsek György, akire közönsé­günk a Két úr szolgája fogadó­saként emlékszik, most, Wilde komédiájában Worthing béke­bíró szerepében jeleskedik. A mesejáték Farkasa, és a Két úr szolgája Lombardi doktora Horváth Lajos ezúttal Merri­Huncut kísértet A Forrás Irodalmi Színpad bemutatója Gazdag tevékenységgel fém­Jelzett múlt és szép sikerek öregbítik ma már a bratislavai Duna utcai FORRÁS Irodalmi Színpad nevét. P. Calderov: Huncut kísértet című legutóbbi premierüket is beleértve, az el­múlt nyolc esztendőben tizen­hét irodalmi színpadi összeállí­tást és színdarabot mutattak be, melyeknek csaknem mindegyi­ke nagyon kedvező visszhang­ra talált a szakemberek köré­ben és a dél- s kelet-szlová­kiai színházszerető közönség­nél is. Az előbbiről a Jókai Napok nem egy nagydíja, több egyéni s nívódíj, továbbá két-három magyarországi vendégszereplés tanúskodik, míg az utóbbit a vidéki meghívások sokasága igazolja, hiszen hazai műkedve­lő színjátszásunkban — sajncs — valóban ritkaság, hogy egy­egy együttes 18—20-szori elját­szásnál többször is színpadra tudja vinni egyazon műsorát... Csokonai „Özvegy Karnyóné"­ja vagy Jókai „Debreceni luná­tikus"-a a Forrás előadásában viszont egyaránt 35—40 reprízt ért el — annak ellenére, hogy a Duna utcaiak igazi erősségét az irodalmi színpadi produk­ciók jelentik! E fenti megállapítás helyes­sége volt érezhető az együttes legutóbbi, Calderon-bemutatóján is. A Huncut kísértet ugyanis az előző színdarabokhoz mér­ten kissé halványabban sike­rült. Igaz, magyarázható ez a színészgárda erős „fiatalításá­val", de ez mit sem változtat azon, hogy e vérbeli spanyol vígjáték fordulatos cselekmé­nye, színpompás verselése, öt­letekben gazdag, eredeti humo­ra, könnyed játékossága sokhe­lyütt háttérbe szorult a vers­mondás szigorával szemben. A színészek játékában ez kevés mozgásban s némi merevség­ben tükröződött. Kulcsár Tibor rendezői felfo­gása kétségtelenül a vidéki kul­túrházak színpadi lehetőségei­ből indult ki, amire az egysze­rű színpadkép és a proszcénium gyakori „szerephez jutása" is utal. Kulcsár érdeme, hogy az aránylag hosszú előadásban nincsenek unalmas részek, a cselekménynek mindvégig kel­lő ritmusa van, amit számos öt­letes helyzetkomikum is tar­kít. Remélhető, hogy a további előadások során a szereplők mindegyikéből végleg föloldó­dik a versmondás „görcse" s akkor aligha kerül le előbb a Forrás műsoráról Calderon víg­játéka, mint az eddig tőlük megszokott 30—40 előadás után. MIKLÓSI PÉTER Felvételünkön a vígjáték egyik jelenetében firsek György és Csendes László látható. (Kolár Péter felv.j man-t, a komornyikot formálta meg a már tőle lassan megszo­kott horváthi alapossággal. Kö­vesdi Szabó Marika, aki élete első nagy sikerét Cocteau Ret­tenetes szülők című drámájá­ban aratta, a vígjátéki szerep­ben sem adta alább, s hasonló sikerrel oldotta meg első jelen­tős feladatát Bittó Eszter is. Lady Bracknell figuráját Szabó Rózsi keltette életre, ami nem kis munkát és erőfeszítést je­lentett számára, ha tudjuk, hogy mindezt a Két úr szolgája Smeraldina-ja, a Rettenetes szü­lők Léonie-je és A szürke ló Bagoly-ja után, illetve közben kellett megoldania. A felújítást Beke Sándor ren­dezése alapján Lengyel Ferenc rendezte. A Hazudj igazat című Wilde komédiával a Thália Színház repertoárja megint egy szelle­mes, szórakoztató és komoly színészi munkával megformált darabbal gazdagodott. —gs— A tisztulás az aktivitást szolgálja JOZEF BEŇO elvtárs, a füleki Kovosmalt összüzemi párt­bizottságának elnöke a pártigazolványok kicseréléséről A !csönd járási pártbizottságon mint jó példát említették a füleki Kovosmalt pártszervezetét. A tagság t ibbségc az el­múlt időszakban is szilárdan kitartott a marxista—leninista és az internacionalista alapelvek mellett, jelenleg pedig' elv­szerűen folytatják a pártigazolványok kicserélésével össze­függő beszélgetéseket. Ez utóbbi feladat végrehajtásáról be­szélgettünk Jozef Beňo elvtárssal, a Kovosmalt összüzemi pártbizottságának elnökével. A tagkönyvcserével összefüg­gő beszélgetések a füleki Ko­vosmaltban március elején kez­dődtek. Annak ellenére, hogy a vállalatban a párttagok több­sége helyes álláspontot foglalt el, becsületes kommunistaként kitartott a rfiarxizmus—leniniz­mus pozícióm, itt is voltak olyanok, akik abban az időben csalódást okoztak, helytelenül cselekedtek. Olyan emberek cso­portosulása volt ez, akik nem voltak megelégedve az összüzemi pártbizottság eljárásával. E pártszerv lemondatására és új pártbizottság megválasztására törekediek. Ma már teljesen vi­lágos, milyen lett volna ez a pártszerv. Az említett csoport tagjai csalódást keltettek főleg 1968 augusztusában, amikor szovjetellenes és szocialistael­lenes pozíciókra csúsztak át. A kialakult helyzetre való te­kintettel a vállalatban intézkedé­seket foganatosítottak, már a CSKP Központi Bizottságának a tagkönyvcserével kapcsolatos levele megjelenését megelőző időszakban is. A vállalat vala­mennyi alapszervezetében érté­kelték minden egyes párttag munkáját és magatartását. Ezt a feladatot a pártcsoportok vé­gezték el kellő felelősségtudat­tal. Ahol pedig úgy látták, hogy az értékelés nem fedi tel­jesen a valóságot, ott közbe­léptek és intézkedtek, hogy az egyes esetekre visszatérjenek. A CSKP Központi Bizottságá­nak levelét aprólékosan meg­tárgyalták a vállalatban. A le­vélben foglaltak alapján vá­lasztották meg a taggyűlése­ken a beszélgetéseket lefoly­tató csoportok tagjait, akik ügyelnek arra, hogy a beszél­getéseknél betartsák a Köz­ponti Bizottság levelének alap­elveit, ennek szellemében old­ják meg az egyes kérdéseket és tisztítsák meg a pártot azok­tól, akik nem valók soraiba. A beszélgetéseket eddig a párt­tagoknak mintegy hetven szá­zalékával folytatták le. Ez ideig negyvenegy párttag ese­tében indítványozták a kizá­rást, vagy a párttagság törlé­sét. A taggyűlések egyetértet­tek ezekkel a javaslatokkal. A beszélgetések céljának azt tartják, hogy gondosan meg­tisztítsák a párt sorait. Azokat ORVOSI TANÁCSADÓ A HORKOLÁS KEZELHETŐ Nagyon sok ember horkol, különösen az idősebbek. Ez egyrészt együttélési, másrészt egészségvédelmi problémát is jelent. Aszerint, hogy mi okozza a horkolást, e kellemetlen jelen­ség okát különféleképpen osz­ályozhatjuk. Leggyakrabban akkor horkol az ember, amikor hanyatt fekszik, azonban elő­fordulhat oldalt fekvő, sőt né­ha ülő helyzetben is. A horko­lás rendszerint valamilyen más negbetegedés velejárója, amely­nek a horkolás csak az egyik tünete. Ilyen például az orrsö­vényferdülés, a krónikus nátha, a mandulanagyobbodás és az orrmandula-nagyobbodás. Sok­szor horkolással jár az eszmé­letlenség, valamint a központi idegrendszer megbetegedése stb. is. Máskor azonban ezt a kellemetlen kóros tünetet az váltja ki, hogy renyhe a garat és az orr izomzata, vagy na­gyobb a légzőutak nyálkater­melése, amely elzárja a felső légzőutakat. Ez különösen idő­sebb korban eléggé gyakori mind férfiaknál, mind nők­nél. Ki ne aludt volna már hor­koló ember mellett és ki ne tudná, hogy ez milyen kelle­metlen a környezet számára, különösen akkor, ha a többiek nem eléggé mély álmúak. Ezért a horkolás sok esetben együtt­élési nehézségekhez, és gyak­ran veszekedéshez is vezet. Ta­nácsoljuk tehát, hogy ezt a je­lenséget ne hanyagoljuk el, és megszüntetése érdekében igye­kezzünk az orvos segítségét igénybe venni. Elsősorban meg kell szüntetni a kiváltó okot, vagyis el kell távolítani a megnagyobbodott mandulákat, az elferdült orrsövényt, és ke­zelnünk kell a gyulladásokat. Abban az esetben viszont, ha csak megszokásból horkolunk vagy azért, mivel a felső légző­utak izomzata renyhe, nagyon célszerű, ha az illető nem há­ton, hanem hason fekszik. Így gyakran teljesen megszűnik a környezetet idegesítő hangza­var. Nagyon fontos az is, hogy gyakoroljuk az orron keresztül való légzést, ennek pedig gyak­ran csak egy módja van, ha éjszakára vagy az alvás Idejére leragasztják a horkoló ember száját angoltapasszal. Dr. IUHÄSZ ISTVÄN az embereket távolítják el, akik a rossz kádervéleményt már 1968-ban megírták magukról, amikor helytelenül viselkedtek, szovjetellenes, szociallstaelle­nes, vagy opportunista tevé­kenységet folytattak. A pár* tott meg akarják továbbá sza­badítani azoktól a tagoktól is, akikből a pártnak soha nem volt semmi haszna. Egyesek csak névleg voltak a párt tag­jai, de a pártmunkába soha nem kapcsolódtak be, a párttagság­ból eredő kötelességeiket nem teljesítették, a taggyűléseken és a pártnevelés akcióiban nem vettek részt, egyszóval nem él­tek párttaghoz illő pártéletet. Az ilyeneket felesleges teher­nek tekintik, amelynek nincs keresnivalója a pártban. A párt­tisztítás céljának azt tartják, hogy utána biztosítsák a párt aktivitását, képessé tegyék a Központi Bizottság határozatai­ból eredő feladatok maradék­talan teljesítésére. A beszélgetéseken a csopor­tok tagjai nemcsak azt veszik figyelembe, hogyan viselkedett az Illető párttag 1968-ban, ha­nem az elvtárs egész tevékeny-* ségét és magatartását is érté­kelik. Figyelembe veszik a pártfegyelem betartását, a párt­és a gazdasági feladatok tel­jesítésében való részvételét. Ott, ahol passzivitást tapasztalnak, megvizsgálják azt is, miből eredt az. Abban az esetben, ha a beszélgetés folyamán megmu­tatkozik, nincs meg a feltétele annak, hogy az illetőből a to­vábbiakban rendes és fegyel­mezett párttag váljék, nincs más megoldás, mint törlését ja-, vasolní a párttagok sorából. Azok a párttagok, akik szi­lárdan álltak a marxizmus—le­ninizmus pozícióin, a beszélge­tések során maguk kérik: kö­vetkezetesen tisztítsák meg a pártot annak érdekében, hogy aktivizálódjék, s a párt olyan munkát végezhessen, amilyent végeznie kell. Ezzel szemban azok, akik az elmúlt időszak­ban helytelen irányba kerültek, kitérnek a kérdések megvá­laszolása elől, hiányzik belő­lük az őszinteség, mindenkit igyekeznek megvádolni, s ahe­lyett, hogy a kérdésekre vála­szolnának, egyes elvtársak te­vékenységével kapcsolatban ők akarnak kérdéseket feltenni. Azzal mentegetik magukat, hogy ők semmi mást nem tettek, csupán a Központi Bizottság határozatát teljesítették. Nem riadnak vissza attól sem, hogy megrágalmazzanak egyes elv­társakat, olyanokat, akik már nagyon sokat tettek a párt po­litikájának megvalósításáért. Gyakran felmerül mostani­ban a kérdés, hogy a párt megtisztítása után csökkenni fog a párttagok száma. A fü­leki Kovosmaltban arra számí­tanak, hogy a párttagság sorait az ifjúsági szervezet soraiból kiválasztott tehetséges, áldozat­kész és osztályhű fiatalokkal egészítik kl. A múltban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy fokozni kell az ifjúság között végzett ideológiai munkát, mert erre azelőtt nem fordítottak kellő gondot. Az összüzemi pártbizottság e feladat teljesí­tését a jövőben következetesen biztosítani akarja. Szükséges­nek látják, hogy Ifjúsági és esetleg pártvonalon biztosítsák a fiatal dolgozók iskolázását, a marxizmus—leninizmus szel­lemében történő nevelésüket, hogy Ily módon előkészítsék őket a kommunista pártba va­ló belépésre. GAL LÁSZLÓ 1970.

Next

/
Oldalképek
Tartalom