Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-26 / 123. szám, kedd

A csel) szocialista költészet nagy alakja HETVEN ÉVE SZÜLETETT VÍTÉZSLAV NEZVAL HETVEN ÉVVEL ezelőtt, 1900. május 26-ôn Biskoupky pri Tŕebíči nevű kis morva faluban született a modern cseh költészet egyik legszámottevőbb és legsokoldalúbb képviselője, Vftézslav Nezval. Édesapja tanító volt. A kis faluban eltöltött gyermekkora gondtalan és vidám volt. A leendő költőben akkor érlelődött a szülőföldje iránti kiapadhatatlan szeretet, amely később számos költeményében megnyilvánult. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a prágai Károly-egyetem bölcsészkarán tanult és már akkor eljegyezte magát a költészettel. A haladó szellemű, magukat szocialistáknak valló költők csoportjához tartozott, amely Stanislav Kostka Neumannt tartotta tanítómesterének. E csoport vezéralakja az induláskor a fiatalon elhunyt Jiŕí Wolker volt, Nezval legjobb barátja és legszigorúbb kritikusa. Vítézslav Nezval költői pályafutása igen érdekes, bizonyos fokig szinte rendhagyó volt. Az első világháború évei után jelentkező fiatal költő, aki a szocializmus eszméivel azonosította magát, politikai meggyőződésének első költeményeiben, sőt költői munkásságának egész első szakaszában nemigen adott hangot. Nezval ugyanis a Franciaországban keletkezett szürrealizmus legodaadóbb cseh szószólójává és művelőjévé lett. Lázas érdeklődéssel és lelkesedéssel tanulmányozta a szürrealizmus „atyjának", André Breton-nak műveit és maga is egymás után írja meg a cseh költészetben szinte páratlan szürrealista költeményeit. Ezekből nyilvánvalóvá vált, hogy Nezval a csodálatos csengésű és lejtésű szavak, a tökéletesen összecsendülő rímek, a megdöbbentő, fordulatos, gyakran az érthetetlenségig nyakatekert költői képek, a szavakkal, a rímekkel, a költészetben való játszadozás imponálóan nagytudású varázslója. Ellenfelei és bírálói gyakran szemére vetették, hogy csacskaságokról, semmiségekről zengi dalait, ám még ők is elismerték, hogy ezt valami utolérhetetlen, könnyed, tündéri nyelvezettel, leheletfinom költöiséggel teszi. A HÚSZAS ÉS HARMINCAS ÉVEK folyamán több kötete jelent meg. A poetizmus kötetlen játékaiban tobzódó költő alkotásában némi fordulópontot jelentett az 1928-ban megjelent „Edison" című elbeszélő költeménye, majd ennek folytatása, az „Időjel" (Signál časuj. A cseh költők közül igen sokan ezekben az években halálhangulatú költemények tömegével fejezték ki az akkori lét determinálta pesszimizmust és lemondást. Ezért aztán üde színfoltként hatott az akkori cseh költészet palettáján Nezval „Edison"-ja, mely az egészséges optimizmus hangján szól a versértőkhöz, hiszen a költő ebben a költeményében a munka és az emberi leleményesség himnuszát zengi, az élet diadalát a halállal szemben. A szürrealizmus azonban továbbra is vezérmotívuma a költő alkotásának. Valami csodálatosan fantasztikus álomvilág, a képzelet féktelen szárnyalása, misztikus játék a költői képekkel , a harangjáték-csengésű szavakkal és a kristálytiszta rímekkel: ez jellemzi egyik későbbi kötetét, amely „Üveg általvetö" (Sklenený havelok) címmel jelent meg. Nezval költői pályafutása első szakaszának figyelemreméltó műve volt az „Istenveled és a kendőcske" (Sbohem a šáteček) című kötete is, melyben Európa számos országában (Ausztria, Olaszország, Franciaország) gyűjtött élményeit mondja el a nála megszokott könnyed és szép költői nyelvezettel, amelynek immár realisztikusabb jellegét azonban éppen a mondanivaló determinálta. Nem lenne teljes a kép Nezvalnak a harmincas években kifejtett költői munkásságáról, ha meg nem említenénk, hogy a harmincas évek végén a költő új hangvételű és teljesen a mindennapi élet realitásaiból merítő műfajjal is jelentkezett. Ezekben az években több cseh lapban jelentek meg Villon szókimondását, gúnyorosságát, szellemességét idéző költemények, mint „Róbert Dávid balladái". A szerző bennük kora társadalmi fonákságait, a kormány tehetetlenségét gúnyolta ki, vagy politikai pikantériákkal szolgált. A TÖRTÉNELEM ÉS NÉPE sorsának alakulása beleszólt Nezval költői fejlődésébe is. 1938-ban, amikor a német fasizmus már a cseh nemzet és a Csehszlovák Köztársaság létét fenyegette, Nezval kiadta a „Prágai járókelő" (Pražský chodec) című kötetét, melyben a világot járt költő kifejezi szeretetét Prága, a szívének legkedvesebb város iránt, ezt pedig „A reménység anyja" (Matka nadeje) című kötet követte, amelyben az anya fogalma a nemzet fogalmával kapcsolódik egybe. Ezek a kötetek, valamint közvetlenül a felszabadulás után közzétett „Történelmi kép" (Historický obraz) című háromrészes müve (amely a német megszállás alatt írt, de a fasiszta cenzúra által visszatar tott költeményeit tartalmazta) már világosan jelezték, hogy a költő munkásságának szürrealista szakasza véget ért, a költő a poétikus ábrándok, az álmok, a fantasztikum világából visszatért a valóságba és mondanivalója olyan valóság-elemekkel gazdagodik, mint például a népe és hazája iránti szeretet kinyilvánítása, a nemzet múltja iránti szeretet, a munkásosztályhoz való ragaszkodás, a Szovjetunió iránti mélységes tisztelet kifejezése. A felszabadulás utáni időszak logikus következménye, hogy Vítézslav Nezval teljesen hátat fordít a szürrealizmusnak. Oj 1970 V. 28. VÍTÉZSLAV NEZVAL: Strófák Prágáról » Nehéz, Prága, nehéz elhagyni téged, nem látni a Hradzsint s a Miklós-templomot. Fecskéd, mely félve hűvös szelek közt forog, a tornyot, hová mindig nyárra tér meg s mellyel nem tudtam soha még betelni: tág tájak képét a petfini utakon, a Moldva tükrét ha a fény belengi, mint a halbőrt, melytől kicsit undorodom, sok ablakod, tetőd, ablaktáblád, toronyló utcád, hozzám hasonlít minden ember itt, sok rossz tetőd, melyekhez nincs hasonló, s még inkább fülemben visszhangzó verseid. Harangod hallaná az ember még egy percre, mikor füle már szavadra süket. Nehéz, Prága, nehéz elhagyni téged. Üjra élnék érted s meghalok nélküled. Orbán Ottó fordítása társadalmi rend, új korszak: a szocializmus korszaka van születőben, mely magával hozza sajátos gondjait, problémáit és természetesen örömeit is. Ilyen korban anakronisztikussá válna a költői alkotás, amely a szürrealizmus hanghordozásával és formai eszközeivel szólna a mához. Vítézslav Nezval ezt világosan látta és mint költő és ember megtalálta a helyét az új társadalomban, az újarcú cseh költészetben is. Sőt, talán akkor fogalmazunk a legpontosabban, ha azt állítjuk, hogy a költő csak most talált magára igazán. A sziporkázó költői nyelv, a minden tekintetben művészi és egyedülálló stílus az új témájú mondanivalóval is maradéktalanul érvényesült és ez a vitathatatlan nagy tehetség Vítézslav Nezvalt az ötvenes években is, az immár szocialistává formálódó cseh költészet élgárdájába emelte. 1950-BEN JELENT MEG „A bé ke éneke" (Zpév míruj című remek poémája, mely az egész emberiséget átfogó problémával, a békével foglalkozik. A költő dallamos verssorokban szenvedélyes tiltakozását fejezi ki a háborús uszítók ellen és csatasorba szólít mindenkit, munkást és parasztot, tudóst és Írót, az élet szépségeit j még csak kóstolgató fiatalokat: valamennyien lépjenek fel a fenyegető háború ellen. Ezt a Nezval-költeményt számos nyelvre lefordították, a költő szenvedélyes béke-óhajtása bejárta csaknem az egész világot. Hasonló nagy sikert aratott a „Szülőhazámból" (Z domoviny) című versciklusa is. Ez a mű a szülőfalu, a cseh ember, az egész cseh nemzet apoteózisa. A távoli utazásokból visszatérő költő lángoló hazaszeretetéről vall. Visszaemlékezik kicsi falujára a kapitalizmus idején és meglátja az átalakulást, amely nem csupán külsőségekben, hanem az emberekben is végbemegy. Megkapó e versciklus ragyogó nyelvezete, stílusának keresetlen líraisága, szókincsének felmérhetetlen bősége, a hatásos metaforák alkalmazása. A szocialista költő hangján énekel egyik utolsó nagy művében, a „Búzavirágok és városok" (Chrpy a mésta) című verseskötetben is, mely intim és társadalmi jellegű költeményeket tartalmaz. A költő nagy előszeretettel alkalmazza e kötetben az antik versformákat, szonetteket. Köztudomású, hogy Vítézslav Nezval nem csupán költeményeket írt. Tevékenykedett mint prózaíró és műfordító is, írt több drámai művet is. Prózaírói tevékenységének nagy része költői pályafutásának szürrealista szakaszára esik. irt több regényt, mélyeknek mondanivalója — akkori költeményeihez hasonlóan — nem a reális valóság talajában gyökerezik. A Freud-l lélekanalízís, a szürrealista valóság-ködösítés, az erotikum szerepének kidomborítása a szerelemben — ezek több regényének főbb alkotóelemei. Drámai művei regényeinél és elbeszéléseinél figyelemreméltóbbak. A régebbiek közül főleg a Prévost abbé regényéből készült színpadi müvének, a „Manón Lescaut"-nak volt nagy sikere. Az újabbak közül pedig az 1955-ben írt béke-témájú „Ma még lenyugszik a nap az Atlantisz felett" (Dnes jesté zapadá slunce nad Atlantídou) című verses dráma aratott megérdemelt sikert. Nezval számottevő műfordítói munkásságot is kifejtett. Tanítómesterei, a neves francia költők: Stéphane Mallarmé, André Breton, Arthur Rimbaud, Guillaume Apollinaire, Paul Eluard költeményeit fordította le kitűnően cseh anyanyelvére. A MODERN CSEH KÖLTÉSZET ÉS PROLETÁRKÖLTÉSZET nagy kiválósága, Vítézslav Nezval 1958-ban hunyt el. A haladó szellemű cseh költők és művészek csoportjának, a Kilencek (Devétsilj tagjaként kezdte pályafutását, társainak programiától és alkotási módjától hoszszú időre eltávolodott, de végül mégis magára talált, s ma mint a cseh szocialista költészet egyik legkimagaslóbb egyéniségére emlékezünk vissza. SÁGI TÖTH TIBOR A jellem vizsgája volt.. Beszélgetés ONDREJ BARTO elvtárssal, a losonci járási pártbizottság vezető titkárával Amikor a CSKP Központi Bizottsága elnökségének április 14-i határozatai szellemében a kerületi pártbizottságok értékelték a járásokban a tagkönyvcsere lefolytatását, a Banská Bystrica-i kerületi pártbizottság megállapította, hogy a losonci pártszervek elvszerűen, következetesen végzik a pártigazolványok kicserélésével összefüggő beszélgetéseket. Ennek a fontos feladatnak a végrehajtásáról beszélgettünk Ondrej Barto elvtárssal, a losonci járási pártbizottság vezető titkárával. A beszélgetés lényegét az alábbiakban foglaljuk össze. A

losonci járásban a beszélgetéseket kezdettől fogva a legnagyobb felelősségtudattal végezték. Mindig szem előtt tartották azt a tényt, hogy a pártot meg kell tisztítani minden tehertől, mindenkitől, aki a párttól már ezelőtt elszakadt. Elsősorban azokból a tényekből indultak ki, amelyeket főleg 1968-ban és 1969-ben átéltek a CSKP Központi Bizottsága április 17-i üléséig, amelyen a párt új vezetősége fellépett. 1968-ban megmutatkozott, kiben mi lakik, hogy becsületes kommunista-e, vagy nem az. Akkor a jellem vizsgájáról volt szó, arról, ki áll szilárdan a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus pozícióin, és ki nem. A losonci járásban is nagyon komoly perceket éltek át, főleg 1968 augusztusában és utána, amikor a jobboldali, szovjetellenes, ellenforradalmi erők különféle nyomásokkal a saját javukra igyekeztek kihasználni a helyzetet. Ezek nagyon élesen léptek fel, céljaik elérésére különféle eszközöket alkalmaztak, elsősorban a nacionalista hangulatot szították a szlovák és a magyar lakosság között, amely azután szovjetellenességbe csapott át, hogy ily módon a körülményeket kihasználva felléphessenek a szövetséges csapatok, főleg a szovjet katonaság jelenléte ellen, akiktől időben kaptunk baráti segítséget és ezzel megvédték a szocializmus vívmányait. Ebből kiindulva a tagkönyvcserénél is szem előtt tartják, hogy a becsületes kommunistákat különválasszák azoktól, akijj súlyosan megsértették pártunk alapelveit. A CSKP Központi Bizottságának levelét először a választott szervek tagjaival, a járási pártbizottság apparátusának dolgozóival, az aktivistákkal és a pártszervezetek elnökeivel tárgyalták meg. Itt arra törekedtek, hogy biztosítsák a levélben foglaltak következetes megvalósítását. Ezt a célt szem előtt tartva kezdték meg a járási szervekben és a pártalapszervezetekben a beszélgetések lefolytatását. Igyekezetük arra irányul, hogy a pártból kikerüljenek mindazok, akik soraiba nem valók, s ezzel aktivizálják, forradalmivá, harcképessé tegyék pártunkat, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján képes legyen társadalmunk problémáinak megoldáA

járási pártszervezeteknek ebben az igyekezetében nagy segítséget nyújtott a CSKP Központi Bizottsága elnökségének április 14-i határozata a tagkönyvcsere további lefolytatásáról. Ez az egyes esetek megoldásánál még nagyobb következetességre irányította a járási pártbizottságot. Igaz, komoly nehézségek merülnek fel. A jobboldal nem hagyja abba tevékenységét. A beszélgetéseknél megmutatkozik, hogy képviselőik és mindazok, akik a jobboldalhoz, vagy a revizionistákhoz tartoznak, igyekeznek eltitkolni tetteiket, magatartásukat, nem akarnak beismerni semmit, minden áron meg akarják tartani pozícióikat és párttagságukat. Ez azonban nem sikerülhet nekik, mert az egészséges erők nem feledkeznek meg azok törekvéseiről, akik a losonci járásban is az ellenforradalmat készítették elő. A losonci járásb?n az ellenséges erők tevékenysége leginkább megnyilvánult a Túróci Gépgyárak losonci üzeme, a zlatnói üveggyár vállalati igazgatósága, a Szlovák Magnezitmüvek lovinobaňaí üzeme, a Vendéglátóipari Vállalat a Rovftani Efsz, a Losonci Járási Egészségügyi Intézet, a közgazdasági középiskola, a járási nemzeti bizottság stb. pártalapszervezeteiben. A vezető titkár hangsúlyozta, hogy a felsorolt pártszervezetekben is maradtak egészséges erők arinak ellenére, hogy az említett szervezetekben erős tevékenységet fejtettek kí a jobboldali opportunista, szovjetellenes, ellenforradalmi eleme':. A Túróci G'épgyárak losonci üzemében például 1968 augusztusában illegális ellenforradalmi gyűlést tartottak, amelyen egyes nomenklatúr káderek is részt vettek. Ezek ügyét a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések folyamán fokozatosan, céltudatosan megoldották, s akik súlyosan vétettek a párt alapszabályzata ellen, azok a pártból már eltávoztak. Ezzel szemben egyes üzemi és falusi szervezetekről az elismerés hangján leheti szólni, mert az elvhű kommunistáknak köszönhetően az ellenséges erők nem üthették fel a fejüket nagyobb mértékben, támadásaikat vissza tudták verni. így volt ez például a füleki Kovosmaltban, Poltáron és sok más helyen. A beszélgetéseknél törődnek azzal, hogy mindenkit komplex módon, kellő tapintattal értékeljenek. A vezető titkár ugyanakkor hangsúlyozta azt az alapelvet, hogy a t párttal szemben is tapintatosnak kell lenni, a pártot feltétlenül és következetesen a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapelvein kell felépíteni. Ebben az értelemben nagy segítséget jelentett a járási pártszervezet számára a CSKP Központi Bizottsága elnökségének már említett április 14-i határozata. A járási pártbizottság arra törekszik, hogy a beszélgetéseket a CSKP Központi Bizottsága határozatának megfelelően június végéig befejezzék. Nera akarják azonban, hogy a határidő betartására irányuló igyekezet a minőség rovására menjen. Munkájukat az ,az igyekezet hatja át, hogy a pártot következetesen megtisztítsák az oda nem való elemektől, s ezzel aktivizálják a járási pártszervezetet. A legnagyobb súlyt az irányításra helyezik. A járási pártbizottság és az elnökség következetesen végzi el ezt a feladatot, s azokat a pártszervezeteket, amelyekben nagy hatást fejtettek ki a jobboldali opportunista, revizionista, szovjetellenes, ellenforradalmi erők, a titkárok útján külön figyelemmel kísérik. Egyidejűleg nagy gondot fordítanak a beszélgetéseket lefolytató csoportok munkájára. Tagjaik számára szemináriumot rendeznek, s rendszeresen megtárgyalják velük, hogyan járjanak el az egyes komoly esetekben. A beszélgetések eredménye nagyban függ az egyes csoportok tagjainak összetétetelétől. A csoportok munkája sok helyen, így például a Vendéglátóipari Vállalatban, a Túróci Gépgyárak losonci üzemében, a járási nemzeti bizottságon és másutt abban is megnyilvánul, hogy a beszélgetések lefolytatása után az egészséges erők, az elvhű kommunisták biztonságérzetének megerősödésével felélénkül a pártszervezetek tevékenysége. GÁL LÁSZLÓ