Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-22 / 120. szám, péntek

Skót est ­vagy a férfiszépség titka A kétezerhatszáz lélekszámú város lakóival egészen váratla­nul közölték a hirdetmények a „Skót est" eseményét. Azon­ban nem skóciai hangulatot árasztó álarcosbálról tudósítot­tak, hanem a jelenkori skót költők és írók műveit bemuta­tó irodalmi estről. De miért éppen itt, ebben az eldugott, tenyérnyi városkában? Talán egy angol — tehát a skót irodalomért is rajongó ta­nárember járt erre? Különös­nek látszott. Rövidesen kiderült, hogy egyáltalán nem különös, ha­nem egészen logikus. Ugyanis a morva kisváros — Jevíčko — lakóinak legalábk- három tizede már volt Skóciában, ahol meg­tanulta egy különös mesterség szakmai fogásait. A szereplők jól beszéltek angolul, polgár­társaikat élményeikkel szóra­koztatták, és közben részlete­ket mutattak be a skót iroda­lomból ls. Persze nagyon so­kan — a szereplők munkatár­sai, a DIU üzem dolgozói — mindezt már ismerték, hiszen ők már előbb beszéltek a „vi­lágjárókkal". DIU? Igen. Azelőtt pedig MA­KA vagy ESO, vagy ... van egy másik, ma már közismert ne­ve is: ASTRID. Nos, uraim, most már tudják, ugye, melyik üzemről van szó? Vagy kizáró­lag villanyborotvát használnak és a borotvapengét elavult­nak tartják? Ugyanis az Astrid perma­sharp — „mindig éles" penge, és Csehszlovákiában gyártják a megvásárolt angol szabadalom alapján. A gyárból 1965-ben kerültek ki a svéd acélból, angol gépe­ken és szigorúan az angol tech­nológia előírásai szerint gyár­tott első borotvapengék. Az üzem új, levegős, kevésbé za­jos csarnokában kedvezőbbek a munkaökológiai feltételek, és ide a legjobb dolgozókat vá­lasztották ki, mert teljesíteni kellett az angol cég feltéte­leit, többek között azt, hogy teljesen megbízható munkaerő­ket osszanak be a különleges gyártási feladat teljesítésére. Ilyeneket viszont könnyen ta­láltak, mert ebben az iparköz­pontoktól távol fekvő vidéken értékelni tudják a jó munka­alkalmat. Az angol Permasharp cég szigorú volt. Az új műhely gyártmányaiból hétről hétre mintát kellett küldeni Angliá­ba, ahol minden gyártási mü­veletet elemeztek, és a legki­sebb hibát is szóvá tették. Ezért nem vezették és nem vezetik be ezen a részlegen az akkord­renďszert, hanem csak a minő­séghez ragaszkodnak. Azonban nem akadt sok ki­fogásolnivaló. Ma pedig Gab­riel Havlíček üzemigazga­tó már büszkén mutatja a le­velet, amiben az angol cég ké­ri, ne küldjenek több mintát, mert a gyártmány tökéletes. Sőt, a jevíčkói üzemben a se­lejt engedélyezett százalékará­nya alacsonyabb, mint Skóciá­ban. És annak ellenére, hogy nem teljesítménybérben dol­goznak, mindenkor teljesítik a mennyiségi mutatókat is. Az igazgató számtalan dicsé­rő levelet őriz íróasztalában — még japánból is. A kiváló mi­nőségű acélból készült borot-. vapengéken kívül itt gyártják az olcsóbb és a világpiacon na­gyon keresett hagyományos pengéket is, amelyek széntar­talmú acélból készülnek. Ugyan­is a gyárak teljesen átálltak a svéd acélra, és nem számí­tottak arra, hogy az előző tech­nológiával gyártott borotvapen­gék kedvelői a cseh cégre lesz­nek ráutalva, mivel ilyen pen­gét az egész világon csak itt gyártanak. Az érdeklődést bizo­nyítja, hogy évente 505 millió darabot exportálnak. Versenyképes-e az Astrid a világpiacon? Erről nap nap után meggyő­ződnek a jevíčkói üzemben. Ugyanis a férfilátogatót egy kedves hölgy fogadja, leülteti, beszappanozza az arcát, majd egyik felét Astrid pengével, a másikat pedig egy külföldi vi­lágmárkával „szőrteleníti". A látogató valóban a „saját bő­rén" érezheti, hogy melyik pen­ge a jobb minőségű. Megjegy­zést érdemel, hogy egyre töb­ben szavaznak a hazai gyárt­mányú Astridra. Hazánkban a belföldi piac szükséglete 35 millió borotva­penge, ebből 32 milliót szállít az ASTRID. Az egyetlen prob­léma a nem legmegfelelőbb csomagolás. Ezen a csomago­lástechnikai szakembereknek kell segíteniük. De hát tulajdonképpen ki kényszerítette a férfiakat a bo­rotválkozásra? Vajon nem a nők kifogásolták a szúrós, bo­rostás arcokat? A történészek ezt az utóbbi feltételezést igazolják. A sza­kálltalan arc, elsősorban higié­niai szempontból előnyösebb. (Persze a jevíčkói üzemben egyetlen szakállas férfi sincs! Még csak az kellene! j Ütezer évvel ezelőtt a nők farudacskákkal borotválták a férfiakat, majd kővel, kagyló­val, cápafoggal és különféle cserepekkel távolították el a férfiarc borostáit, amíg végül a bronzkorban megjelent az el­ső borotva, amelynek egyik pél­dányát ma is láthatjuk a lon­doni múzeumban. A ránk maradt írásos emlé­kek bizonysága szerint a babi­loniak és az egyiptomiak sima arcúak voltak, a görögöknél pe­dig a borotvált arc az elegancia jele volt. Nagy Péter cár any­nyira haragudott a férfiarc ékességére, hogy 100 rubel pénzbírsággal büntette a sza­kállasokat ... Erről jut eszem­be ... ha nálunk a Nemzetgyű­lés és a kormány jóváhagyna egy ilyen rendeletet — meg­gazdagodna a kincstár! Az első zsilettpengével egy Perret nevű francia polgár aján­dékozta meg férfitársait, de a találmány csak 1912 után vált világszerte közkedveltté, ami­kor az amerikai King. C. Gil­lette bejelentette „a borotvaacél gyártásának művészetéről" szó­ló találmányát. Gillette úr találmánya 600 embernek ad kenyeret a DIU üzemben, abban a kis morva városban, amelyről az ameri­kai bizonyosan semmit nem hallott és nem olvasott, de ahonnan ma 104 országba szál­lítják a pengéket. LENKA HAŠKOVÄ Sci-fi divat Nyugaton egyes divattervezők — úgy látszik —azt gondolják, hogy a tudományos-fantasztikus utópiáké, az úgynevezett science-fiction filmeké a jövő. Ezt igazolja Arno Eichhammer, München legifjabb divatkreátora is, aki kollekciójában a legutóbb kizárólag sci-fikben használható plasz­tik-ruhákat mutatott be. A rendkívül élénk és általában egy, de maximum csak két színű ruhák, megfelelnek a jövő technokratikus társadalma és az űrkorszak munkakövetelményeinek. Amellett — állítja az ifjú divattervező — ezek az anya­gok Jélegeznek" is, tehát a korábbi műanyag­viseletek nagy hátránya, a természetes póru­sosság hiánya, már nem játszik szerepet vise­letüknél, így kényelmes, nem meleg, de nem is nehéz és roppant könnyen kezelhető, tisztít­ható, raktározható és javítható ruhák légióját lehet előállítani. Mondják, hogy az új módinak nem sok sike­re volt a közönség körében, s a filmeseknek sem tetszettek. A sci-fi rendezők a jövő utópiá­jáoan nem a műanyagoknak szánták a legna­gyobb divat-szerepet, hanem a merészvonalú hagyományos anyagoknak. (fe) Beethoven: Missa Solemnis A Szlovák Filharmónia nagy­szabású zenei eseménnyel foly­tatta tavaszi zenefesztiválunk hangversenysorozatát. „A Missa Solemnis — írja Szabolcsi Bence — nem liturgi­kus mű, nem is lehet az, hiszen zenéje nem szolgálni akar, ha­nem maga veti fel a nagy prob­lémákat. A Missában az élet végső kérdéseiről van szó. Beet­hoven sohasem volt egyházi és felekezeti értelemben vallásos. Minden ízében újszerű és sza­bad, minden kereten és jófor­mán minden hagyományon kí­vülálló mű ez... talán magú a zeneköltő sem tudta, mennyire színleges, kívülről vállalt káte­lezettség számára a liturgikus forma. A zene magányos úttö­rője a jövő élé megy akk^r is, amikor a múltra hivatkozik." Beethoven a Missában csodá­latos módon ledönti a válaszfa­lat a templom és a viláj kö­zött. Ameddig szeme ellát, amit értelme átfog ... az a templo­ma. A világmindenségben állít­ja hatalmas oltárát. Nem tűr vallási korlátokat. „Szívből fakadt, találjon is utat a szívekhez" — írta a Ky­rie elé és ezzel meg is jelölte hallgatóságát. Mindenkihez szól, .aki nyitott szívvel befo­gadja, amit az ő szíve érez, mindenkihez, akiben emberi hitvallása visszhangra talál. A mester lényének szétágazó for­rásai ebben a műben egyetlen óriásfolyammá dagadnak. Beet­hoven hasonlíthatatlan belső erővel villámszerűén bevilágít­ja a dolgok legmélyebb magvát, gondolat- és érzésvilágának tisztultsága meghatott áhítattal tölti el a hallgatót. Az est karmestere, Ladislav Slovák érezhetően gondos elő­készítő munka után egész kar­mesteri tudását latba vetve nagy erővel tartotta kézben a hatalmas zenei apparátust. A Szlovák Filharmónia hajléko­nyan követte karmestere elgon­dolásait. A Filharmónia Énekkara, ora­tóriumi előadásának kiváló hangszere, amely ebben a mű­ben jóformán főszereplői rang­ra emelkedik, belső erővel és hangzásszépséggel szólaltatta meg a gyönyörű kórustételeket. A betanítás nehéz munkája ez­úttal ls J. M. Dobrodinskýt di­cséri. A közönségsikerben méltán osztozott a szólistagárda (Ma­ria Oiivares, Kolumbia, szop­rán, Hilde Rössler-Maydan, Bécs, alt, Kurt Equiluz, Bécs, tenor és Ondrej Malachovský, basszus.) A művészek nemes színezetű, átélt előadásukkal, kiművelt énekkultúrájukkal stí­lusosan egészítették ki az elő­adást. A „szívből fakadt" hatalmas beethoveni alkotás ezúttal is utat talált a szívekhez. HAVAS MÁRTA A szlovák nyelv korszerű oktatásáért AZ UTÖBBI ÉVEKBEN a pe­dagógiai sajtó hasábjain és a tanítóság körében — a szlovák nyelv oktatásával kapcsolatban — sok szó esett a szóbeli kezdő szakaszról. Bertók Imre közpon­ti tanfelügyelő, az SZSZK Ok­tatásügyi Minisztériuma nemze­tiségi főosztályának dolgozója összehasonlító nyelvészeti és módszertani kérdések mellett több éve foglalkozik ezzel a problémával is. Az oly sokat emlegetett szóbeli kezdő sza­kasz megvilágítása feltehetőleg érdelődésre tarthat számot, ezért az alábbiakban közre ad juk Bertók Imre ezzel kapcso­latos véleményét: — Igyekszem tömören vázol­ni a szóbeli kezdő szakasz tör­ténetét. Világviszonylatban már két évtizede cikkezik erről a pedagógiai sajtó. Nálunk az 1961/62-es iskolai évtől az alap­iskola II. évfolyamában a má­sodik félévtől tanítottuk a szlo­vák nyelvet jobbára hallás út­ján, de a tanterv megengedte, hogy a két nyelvben azonos hangképű és írásképű szavakat a tanító a táblára írja. Az 1968/69-es tanévtől kezdve né­hány iskolában az I. évfolyam­ban az első félévtől kísérletkép­pen áttértünk a tisztán hallás utáni megértés útján történő ok­tatásra. — Igaz, a szlovák nyelv ko­rai bevezetésével kapcsolatban a magyar tannyelvű iskolákban sok ellenvélemény hangzott el. Ám az idegen nyelvek oktatá­sának megkezdésében a tanulók életkorát illetően megoszlanak a szakemberek véleményei is. A legtöbb pedagógus, pszicho­lógus és újabban a szociológu­sok is megegyeznek abban, hogy legmegfelelőbb a 6—8 éves tanulóknál kezdeni az ide­gen nyelvek oktatását, a szóbe­li kezdő szakasz formájában. A szóbeli kezdő szakasz időtarta­ma több tényezőtől függ. Ezek: a tanuló életkora, az osztály létszáma és összetétele, a nyel­vi környezet, a tanító felké­szültsége, az idegen nyelv és az anyanyelv közötti strukturális különbségek, a tanulók képes­sége és tehetsége és még sok egyéb. Nálunk a szóbeli kezdő szakasz időtartamát fél évről 2 évre toltuk ki, s teljesen mel­lőzzük az írás- és olvasástaní­tást. Mi a szóbeli kezdő szakasz lényege? — A tanulónak hallás útján két év alatt beszédtevékenysé­gi formákra (jártasság, kész­ség) kell bizonyos szinten szert tennie. A folyamat röviden így vázolható: a tanulónak érzékel­nie kell a hangtani síkban a hangok erősségét, magasságát és színét. Szótani síkban a szó­tagokat, szavakat szókapcsola­tokat. Mondattani síkban a szó­szerkezeteket, szószerkezetlán­cokat és a magmondatokat. Ugyancsak az összes síkhoz tar­tozó ún. szupraszegmentális elemet, a hangsúlyt, a hanglej­tést, a ritmust és a beszédtem­pót. Az érzékelést azután folya­matosan követi a felismerés, a megértés, a bevésés, a felidézés és a gyakorlati alkalmazás. Bo­nyolult élettani és lélektani fo­lyamat ez, amely előbb csak be­tanult sémák reprodukálásához vezet, majd később a produktív beszédhez. Ennek kapcsán fel­vetődik a kérdés, nem kötlk-e a tanulót a besulykolt mintamon­datok? Az első időszakban nem is törekszünk arra, hogy a ta­nuló akár analógiás nyelvi for­mában eltérjen a begyakorolt mintamondatoktól. Később azon­ban már áttérünk a behelyette­sítés, átalakítás és kombinációs formákra is. Alapelvünk, hogy a tanuló a kulcsszavakat értse meg, ezeket bővítse a mondat többi szavának megértésével. Az a cél, hogy a tanuló olyan mondatszerkesztést sajátítson el, amely nagyobb mennyiségű mondatok halmazában adott. •Ki a szóbeli kezdő szakasz be­vezetésének világviszonylatban is elismert úttörője, és miben áll a módszer lényege? — Az említett módszer úttö­rője Petar Guberina, a zágrábi egyetem fonetika tanszékének a tanára. Tömören és egysze­rűen fogalmazva a gyakorlatban is bevált módszer lényege: a be­szélt nyelv beszédtevékenységi formáinak elsajátítása a hallási idegpályák bejáratásával, ame­lyet látási ingerek erősítenek még. Majd a szavaknak globá­lis mondatstruktúrákba való rögzítése, utánzással való rep­rodukálása, s végül önálló al­kalmazása. — Petar Guberina módszeré­nek létjogosultsága számos, lé­lektani és élettani tényezővel megindokolható. A legfontosabb tényezők: a kisgyermekben 6—8 éves korban nagy az utánzási hajlam. A kisgyermekben erős a szereplési vágy, nincsenek erős gátlásai, artikulációs bázi­sa rugalmas, könnyen formálha­tó, szereti a játékos formákat, szeret orvosra, tanítóra, üzle­tesre stb. játszani, hallási és látási emlékezőtehetsége ebben a korban erős, sikerélménye hatványozott, gondolkodása tárgyi- és beszédközpontú, nagy az intellektuális kíváncsi­sága, várakozó feszültsége. Me­móriája erősen mechanikus jel­legű, hallása kifinomult, hang­szervei rugalmasak és minden újdonság vonzza. Mennyiben befolyásolják a módszerek a nyelvoktatást? — A módszerek megítélésé­ben nem szabad kizárólagosnak lennünk, hiszen a klasszikus módszerekkel is megtanítottak idegen nyelveket. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a klasszikus módszerek nem elég­gé rugalmasak, s a nyelvokta­tási folyamat hatékonysága a hagyományos szervezési for­mákkal bizonyos határon túl nem fokozható. Az új módszerek bevezetése a társadalmi igény szükségszerűsége. Igaz az is, hogy a módszerek önmagukban nem oldják meg az idegen nyel­vek oktatását. — A szlovák nyelv tanításá­ban különféle visszahúzó ténye­zők is közrejátszanak. Ilyenek: a két nyelv nyelvtani felépíté­sének eltérései, a nyelvgyakor­lás hiánya, ezt azonban igyek­szünk némileg felszámolni az­által, hogy kisebb és gyakoribb tanítási egységeket iktatunk be a beszédfolytonosság támogatá­sára. S itt van az újabban fel­ismert visszahúzó tényező, ame­lyet a nyelvszociológusok álla­pítottak meg: a munkás- és pa­rasztszármazású tanulók köz­nyelvi beszédhiánya, amely csökkenti az anyanyelvi oktatás szintjét, ily módon kedvezőtle­nül befolyásolja az idegen nyel­vek tanítását is. Ez arra int és kötelez bennünket, hogy a mun­kás- és parasztszármazású tanu­lókat ki kell emelnünk nyelvi elszigeteltségükből. Hogyan vált be a gyakorlat­ban a Képes Nyelvkönyv és a Tanítói Kézikönyv? — A szóbeli kezdő szakasz alkalmazására szerkesztett Ké­pes Nyelvkönyv (a tanulók szá­mára), valamint a Tanítói Ké­zikönyv (a pedagógusok szá­mára) átlagon felül megfelel a korszerű nyelvoktatás követel­ményeinek. Nemcsak nálunk, de Magyarországon és Jugoszláviá­ban is elismerést aratott. A szerzők: Mózsi Ferenc, Szabó Gyula és Brunet Elemér nagy körültekintéssel állították ösz­sze s minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy kisebb fogya­tékosságai ellenére is rangos helyet foglal el tankönyveink között. Milyenek az eddigi eredmé­nyeik? — Biztatóak. Véglegesen azonban majd a gyakorlat mond ítéletet, ha a III. évfolyamban a hallás útján elraktározott nyel­vi anyagot összekapcsoljuk az olvasás- és írástanítással. Az el­ért eredmények Nagyfödémes és Párkány lelkes pedagógusainak áldozatkész munkáját dicsérik. Hiszen az Oktatásügyi Minisz­térium a szlovák nyelv oktatá­sát az I. osztályban a szóbeli kezdő szakasz alapján csak né­hány iskolában kísérletképpen vezette be. Ám 1972-ig fokozato­san rátérünk a szóbeli kezdő szakaszra az I. évfolyamban mindenhol, ahol ehhez meg­lesznek a kellő káder- és helyi­ségfeltételek. A pedagógusokat és a járási tanfelügyelőket el­méletileg és gyakorlatilag is felkészítjük erre. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom