Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-22 / 120. szám, péntek

Egészségvédelem, életkörnyezet Az egészséges életkörnyezet kialakítása, a dolgozók egész­ségvédelme szocialista társa­dalmunk egyik legmagaszto­sabb, legfontosabb célja. Saj­nos azonban, ha ebből a szem­pontból vizsgáljuk ezt a köz­érdekű kérdést, azt kell meg­állapítanunk, hogy szinte lépten­nyomon vétünk e humanista alapelv, s önönmagunk ellen. Tudományos kutatások és felmérések egyértelműen azt bizonyítják, hogy az állandóan változó életkörnyezet nagy ha­tással van az ember egészségi és lelki állapotára, ami a mun­kateljesítmény gyakori hul­lámzásán is meglátszik. A hely­telen munkakörülmények okoz­ta balesetek és betegségek jobbik esetben „csupán" né­hány napos vagy hetes beteg­állományt „eredményeznek", de bizony nemegyszer rokkant­ság vagy halálos baleset elő­idézői is. Nem titok, hogy az ily módon keletkező anyagi­gazdasági károkat az állam­kasszából kell fedezni, s ezek az összegek évente milliókra rúgnak! Az egészséges életkörnyezet első alapkövetelménye a tiszta, káros anyagok szennyeződésé­től mentes levegő. A valóság­ban azonban városaink légkö­rének szennyeződése sokszoro­san túllépi a szakemberek ál­tal megengedett maximumot: a bratislavai villanytelep környé­kére például évente 1290 tonna hamu hull, ami a megengedett­nek tizenhatszorosa. Hasonló a helyzet a vajáni hőerőműnél, a kassai és a krompachyi vil­lanvmünél, Jolsván, Vágsellyén, Novákyn stb. Szlovákia lakossága és ipara jelentős vízellátási zavarokkal küzd. Ez különösen égető prob­léma, hiszen a víz a minden­napi élet alapját jelenti. Kö­zép-Szlovákiában például a víz­vezetékek felébe. Nyugat-Szlo­vákiában pedig egyharmadába nem fertőtlenített víz kerül. Vidéken a kutakból húzott víz sem elég tiszta, mert sok he­lyütt nagyon közel húzódik az utólag épített szennyvízgyűjtő­csatorna. Szlovákia vízhálóza­tának erős szennyezettségéről mi sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy a folyóink két­harmadából nyerhető vizet még csak ipari célokra sem lehet használni. A rossz, egészség­telen munka- és életkörülmé­nyeknek azonban a közvetlen egészségügyi károkon kívül je­lentős gazdasági vonatkozásai is vannak. Számos üzemben és gyárban nagyarányú munkaerő­vándorlást idéz elő, s az egész­ségtelen munkakörülményekért járó évi fizetéspótlék csak a munkásságnál 500 millió ko­ronát tesz ki. A kedvezőtlen látási, szellőztetés!, hallási vi­szonyok pedig napról napra, műszakról műszakra csökken­tik a dolgozók termelékenysé­gét s ezek a károk aligha fe­jezhetők ki szántókban. jogos tehát a kérdés: mi az oka ennek az áldatlan állapot­nak és miben rejlik e problé­mák orvoslásának reális lehe­tősége? Az okok a következőképpen tömöríthetők: felelőtlenség, a vállalatok kicsi anyagi érde­keltsége és az állatni ellenőr­ző szervek engedékenysége. Az első helyen említett felelőtlen­ség nyilvánvaló, különben alig­ha szennyeznék az emberekre és az állatvilágra egyaránt ká­ros szennyvízzel folyóinkat a Vág, a Garam vagy a Nyitra menti üzemek; a gyárigazgatók mindegyike pedig természetes kötelességének tartaná a szű­rő- és egészségvédő berendezé­sek fölszerelését. A felelőtlen­ség ellenszere azonban a haté­kony ellenőrzés! A szocialista törvényesség ide vonatkozó pa­ragrafusainak megsértőivel szemben ellenőrző szerveink helytelenül engedékenyek. Hi­ányzanak a dolgozók és az egész lak :ság egészségvédel­mét célzó szigorú, következe­tesen „bevasalt" büntetések. A teljesség kedvéért azonban azt is le kell szögeznünk, hogy baj van a kiszabható büntetések magasságával is. A nagyobb, gazdagabb vállalatok fürge eszű közgazdászai ugyanis ki­számították: számukra kedve­zőbb akár rögtön januárban ki­fizetni e törvénysértésért járó pénzbírságot, mint jelentős be ruházások révén szűrő-, ko­romfogó s egyéb korszerű be­rendezéseket vásárolni, illetve üzemeltetni. Miben rejlik e problémák or­voslása? Elsősorban hatékonyab­bá kell tenni az életkörnye­zet- s egészségvédelmet. Ennek érdekében a közeljövőben mó­dosítani fogják a törvénytár 1967/35-ös paragrafusát, ami többek között lehetővé teszi majd, hogy csak olyan üzemek építésére adjanak központi szerveink építési engedélyt, amelyek esetében a tervezők az egészségvédelmi kérdéseket ls megoldották. Olyan koordi­náló szervet kell létesíteni, mely összhangba tudja hozni a lakosság ez irányú jogos kö­vetelményeit és az ipar szük­ségleteit. Jelentősen emelni kell a törvénysértőkre ma kiszab­ható összegek felső határát s így vállalatainkal anyagilag is érdekeltekké tenni e kérdés­ben. Már a bevezetőben leszögez­tem, hogy társadalmunk célja a dolgozók egészségvédelme. Az elmúlt esztendőkben — saj-' nos — e téren számos követ-' kezetlen-ség és félmegoldás ta­núi voltunk. Meggátolni ezek megismétlődését — ez mind­annyiunk érdeke! MIKLÓSI PETER Útközben elromlott a kocsija ? Hívja a „sárga angyalokat" — a 154-es telefonszámot Az Automotoklub úti javítószolgálatának kocsijait nem csu­pán a színük miatt nevezik „sárga angyaloknak". Segítsé­güket nagyra értékelik nemcsak a hazai, hanem a külföldi autóturisták is. Hogy az idén mit várhatunk tőlük, az gzzel kapcsolatban feltett kérdéseinkre R u d o 1 1 F ab u š elvtárs, az Autoturist igazgatója adott választ. • Mikor és hói tartanak szolgálatot a „sárga angya lok?". -— Május 1-től szeptember 30-ig, október 26-tól november l-ig, majd december 11-től de­cember végéig tartanak szol­gálatot. Minden főbb útvonala­kon megtalálhatjuk őket. Hogy néhányat említsek: Bratislava —Komárom, Bratislava—Kúty, Bratislava—Szenc — Piešťany, Bratislava—Szenc—Nyitra, a magas-tátrai útvonalakon, va­lamint a nemzetközi úton Dol­ný Kubíntól Ipolyságig. Hét­főtől csütörtökig naponta 9.30­tól 18 óráig, pénteken 11.30­tól 20 óráig, szombat és vasár­nap 9.30-tól 18 óráig lehet szol­gálataikat igénybe venni. B Hogyan lehet őket megtalálni? — A idén újdonságot vezet­tünk be. Május 1-től még csak Bratislava dicsekedhet ezzel, azonban a hónap végétől már Szlovákia-szerte igénybe vehe­tik új szolgálatainkat. Hogy miről van szó? Ha valakinek útközben elromlik a kocsija — persze csak a főbb útvonala­kon — elég ha felhívja a 154­es telefonszámot. Ezen a szá­mon valamelyik benzinkút je­lentkezik. Felírja a segítséget kérő nevét, kocsijának rend­számát, személyazonossági iga­zolványának számát, a pontos időt, valamint a kocsi tartóz­kodásának helyét és azt is, mi­kor vette át az üzenetet az úti szolgálat mechanikusa. Szlová­kiában 24 ilyen központunk van, és számítunk azzal, hogy az elkövetkező időben számu­kat növelni tudjuk. Szükséges azonban megjegyezni, hogyha a segítséget kérő időközben a kocsiját valamilyen úton-mó don megjavította, ezt a 154-es telefonszámon azonnal jelentse be, illetve azt, hogy az úti­szolgálat segítségére nem tart már igényt. Ellenkező esetben, vagyis ha a megadott helyet a segítséget kérő elhagyja, a ja­vítószolgálat által megtett min­den kilométerért 8 koronát számlázunk. így akarjuk elejét venni annak, hogy ne éljenek vissza bizalmunkkal. • Kik vehetik igénybe szolgálataikat? — Minden motoros, legyen az bel- vagy külföldi. Előnyt, illetve kedvezményt élveznek a külföldi és a hazai automo­toklubok tagjai. A hazai klub­tagoknak háromszor 45 perces ingyenes javításra van joguk. A többi esetben negyedórán­ként 10 koronát fizetnek, épp úgy. mint a nem klubtagok. Hogy érdemes klubtagnak len­ni, azt egy példával szeretném bizonyítani. Magyarországon a csehszlovákiai, illetve a nem­zetközi automotoklub tagnak az ottani útiszolgálat ingyenes segítséget nyújt, míg a nem klubtagok 45 perces munkáért 80 forintot fizetnek, itt szeret­ném megemlíteni, hogy nálunk kétféle klubtagság, illetve iga­zolvány van. Az „A" és a „B" széria igazolványok tulajdono­sai részt vesznek a klubok munkájában, így kisebb illeté­ket fizetnek, míg a ,,C" széria tulajdonosai évi 100 koronát fizetnek, de a klubok tevé­kenységében nem vesznek részt. Előnyeik azonban min­den téren egyenlők. • Hány kocsi áll az úti­szolgálat rendelkezésére, és milyen terveik vannak a jö­vővel kapcsolatban? — Jelenleg 20 Skoda 100-as es MB 1000-es kocsi áll rendel­kezésünkre. Természetesen ezek számát növelni szeretnénk. A jövöben azonban a fő célunk nemcsak ez lesz, hanem az is, hogy az útiszolgálat mechani­kusai az egyes önsegélyes ja­vítóműhelyekben tartózkodja­nak — jelenleg 20 van belő­lük Szlovákiában —, itt ki­sebb javításokat végeznek az autósok részére, és csak hívás­ra mennének ki segíteni áz ar­ra rászoruló gépkocsivezetők­nek. Ezáltal szolgálataink számban megnövekednének és a javítóink is jobban ki volná­nak használva. • Végezetül még egy fon­tos kérdés. Milyen segítség­re számíthatnak azok a gép­kocsivezetők, akiknek kocsi­jukat nem lehet a helyszí­nen megjavítani? — Két M—416 GAZ kocsink van a gépjárművek elvontatá­sára, mégpedig Bratislavában és Poprádon. Ezeknek a szol-' gálatait naponta 10-től 18 órá­ig lehet igénybe venni a 340 — 26 telefonszám 250-es mellék­vonalán (Bratislava), illetve a 320—10 szám 218-as mellékvo­nalán (Poprád). Ezek a gép­kocsitulajdonos által meghatá­rozott helyre vontatják a ko­csikat, a külföldi állampolgá­rokét pedig egészen az állam­határra. NEMETH iÁNOS SZABÓ BÉLA: A KOSÚTI PER — Alig látok — mondta. zavartan és leült. — Azért függönyöztük így le az ab­lakot, és azért illünk itt ebben a fél­hománlyban, nehogy a csendőrök ránk törjenek. Ahol fényt, világosságot lát­nak, oda éjjel is berontanak. Attól fél­nek a szerencsétlenek, hogy összees­küvést szövünk ellenük. — Jó ez így, ahogy van — válaszol­ta. — Azt hiszem, ebben a félhomály­ban is megértjük egymást. Engem Stei­ner Gábornak hívnak, azért jöttem .. . De a mondatot nem fejezhette be, mert az asszony, aki előtt a nyitott újság hevert, izgalmában hirtelen fel­ugrott: — Maga akkor a mi képviselőnk — mondta örömmel. — Úgy van, az vagyok. — Akkor mi Igen örülünk a jötté­nek, mert bizony körülkerítettek ben­nünket. — Nem enne vagy inna valamit? ... —kérdezte a háziasszony. — Ha van egy kis tej a házban, meginnám, mert nagyon megszomjaz­tam. Nem volt olyan egyszerű a faluba jutnom. Árkokon másztam, kúsztam ke­resztül, amíg idejutottam. — Akkor talán jó volna .megnézni a ruháját is, talán piszkos. .. — Nem számít — intett mosolyogva. — Dehogynem szAmít, csak tessék a kabátját levetni, megnézzük Nagy volt a sürgés-forgás körülötte. Kefét nyomtak a fce.z'fbe, hogy nadrág­ját tisztítsa le a rátapadt portól, a za­kója rendbehozásáról pedig ők gon­doskodtak. Ekkor vette észre, hogy öt 4. asszony van körülötte, valamennyien középkorúak voltak. A legidősebb köz­tük Pszotáné volt, a megsebesült ker­tész felesége. Azt is megtudta, hogy a háziasszony özvegy és most tulaj­donképpen azért jöttek össze, hogy egy fontos kérdésben közösen döntsenek . . Akkor már tej és házikenyér volt az asztalon. Jóízűen fogyasztotta az elibe tett ételt, közben az asszonyok elmond­ták összejövetelük célját. Akkor tudta meg, hogy a meggyilkolt Zsabka Sán­dor ifjúmunkás menyasszonya állapo­tos. Azon tanakodtak, hogy lehetne a lány helyzetén könnyíteni, mert hiszen szegény nem tehet róla, hogy így tör­tént .. hisz éppen az esküvőre készü­lődtek, amikor az átkozott csendőrgo­lyók közbeszóltak. A szegény lány gyá­sza kétszeres, nemcsak a vőlegényét vesztette el, hanem itt maradt szíve alatt az elhunyt magzatával. Nehéz a helyzete ..'., de szerencsére a lány még e keserves gyászában sem sajnálja ter­hét. Ellenkezőleg, azt mondja, hogv egyetlen vigasza a születendő gyermek. Nem fél a jövőtől... és a kosúti asz­szonyok tanakodásának az eredménye az volt, hogy mindent elkövetnek a lány nehéz helyzetének a megkönnyítésére. A kosúti asszonyok gondja lesz — mondta az asszony, aki előtt ott volt a nyitott újság —, hogy ez a lány semmiben se szenvedjen hiányt. — Mondjátok meg neki, hogy a párt ugyancsak mindenben segítségére lesz. — Örülni fog. ha átadjuk üzenetét. — Most pedig — folytatta — arra kérem magukat, hogy ügyeljenek min­den szavamra és adják tovább mind­azoknak, akikkel én személyesen nem beszélhetek. Arról van szó, hogy a csendőrök itt tanúvallomásokat kény­szerítettek ki az emberekből. Olyan jegyzőkönyveket írattak alá, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Pon­tosabban szólva: a csendőrök hamis vallomásokat kényszerítenek ki az em­berekből. Ezekkel a vallomásokkal az a szándékuk, hogy a sortűzért, a gyilkos merényletükért Major elvtársra hárít­ság a felelősséget. Ezért minden ta­núnak az a kötelessége, hogy a tár­gyaláson megmondja az igazat és mond­ja meg azt, hogy a csendőrök milyen eszközökkel kényszerítették ki a ha­mis állításokat. — Megmondjuk — szólt csendesen a háziasszony. — Mi itt ezen az estén erről is beszéltünk. Hisz itt vannak előttünk az újságok. Csupa hazugság, ami igaz benne, az a sortűz és a há­rom halott, ezt ők sem tagadhatták le, de ahogy a sortüzet megírják, az fel­háborító.. . Mi mindannyian hajlandók vagyunk tanúskodni, hajlandók va­gyunk megesküdni, hogy Major elv­társ ártatlan, hiszen agyba-főbe verték szegényt. — Ha kell, a fél falu is elmegy ta­núskodni, hogy mindaz, amit Major elvtársra mondanak, az rágalom' — szólt az egyik asszony, aki a kabátját kitisztította. Azt is megmondta, hogy az urát két napig éheztették a község­házán, ahol kihallgatták. Mindenképp azt akarták kivenni belőle, hogy Major azt mondta volna a népnek, hogy „Asszonyok, gyermekek előre". És mi­után erre a pofonok ellenére sem volt hajlandó az ura, kiengedték és nem írattak vele alá semmit. így volt, és az urának is az a nézete, hogy aki va­lamit aláírt, az a bíró előtt mondja meg az igazat. Ott nem pofozhatják és botozhatják az embert. Pszotáné szólalt meg ekkor. — Én még mindig nem tudok ma-. gamhoz térni attól a pünkösdi szörnyű­ségtől — mondotta reszkető hangon '—, nem is tudom, honnan vettem any­nyi erőt, hogy szembeszálljak ezekkel a gonoszokkal és segítsek az enyéi­men. Mert amikor meghallottam, hog;y az enyéim megsebesültek, úgy rohan­tam, ahogy csak bírtam. Kértem a pos­tamestert, a csendőrt, könyörögtem ne­kik, hogy telefonálhassak orvosért, mert a kedveseim elvéreznek, de még ezt sem engedték meg nekem. Nem engedték a gonoszok, de én sem en­gedtem, nem én... Rohantam, ahogy csak bírtam a közeli majorba, ahol tudtam; hogy van telefon, de mit te­hettem, ott is egy csendőr állt, aki nem engedte, hogy segítségért telefo­náljak. De én továbbra se nyugodtam egy percig sem. Összeszedtem az esze­met és befogattam az urasági kocsiba és így küldtem orvosért. A kocsis, az em­ber volt a talpán, az ment. Vállalta azt is, hogy felelősségre vonják, de ment és hozott orvost. Steiner Gábor figyelmesen hallgalta Pszotánét. Megkérdezte tőle, vajon a férjén kívül más valakije is megsebe­sült-e. Erre kiderült, hogy igen.aPszö­ta Erzsébet, aki térdlövést kapott. A rokona, és úgy szereti, mint saját gyer­mekét. Steiner érdeklődött a sebesül­tek felől és azt a megnyugtató vá­laszt kapta,, hogy a trnavaf kórházba i vannak, és igen rendes kezelésben rr szesülnek. Áz orvosok mindent elkö vetnek, hogy visszanyerjék egészségű ket. | Folytatjuk) 1S7B Részlet o szerző Hűség című regényének 2. kötetéből]

Next

/
Oldalképek
Tartalom