Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)
1970-05-01 / 102. szám, péntek
Világ proletárjai, egyesüljetek! S Z Lap K JA KOM. H UNIST A P ÁUT J A K ÖZPONTI BÍZOTT SÁGÁNAK NAPILAPJA 1970. május 1. PÉNTEK BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 102. szám Ára 50 fillér TÁRSADALMUNK MEGBECSÜLI A KIVÁLÓ DOLGOZÓKAT Kitüntetések a prágai várban (Tudósítónktól) A prágai vár csütörtökön társadalmunk kiváló dolgozóit látta vendégül. Szocialista rendszerünkben már hagyomány, hogy a munka ünnepének előestéjén, április 30-án a párt- és állam vezetői személyesen adják át az egyes ágazatok kiváló dolgozóinak a magas kitüntetéseket, díjakat. Az idén, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából Ludvík Svoboda köztársasági elnök — a CSKP KB, a Nemzeti Front Központi Bizottsága, a szövetségi és nemzeti kormányok, a Szakszervezetek Központi Tanácsa javaslatára — 29 kollektívának és 149 személynek, kiváló munkájuk elismeréséül Munkaérdemrendet, Vörös Zászló Érdemrendet és Köztársasági Érdem-rendet adományaim. Az ünnepség tíz órakor kezdődött. A Spanyol-terem díszemelvényén elfoglalta helyét a díszelnökség: Vasil Birak, Pe ter Colotka, Gustáv Husák, Antonín Kapek, Josef Kempný, Josef Korčak, Jozef Lenárt, Jan Pilier, Ľubomír Štrougal, Dali bor Hanes, Václav Hűla, Alois Indra — a CSKP KB elnökségéneik tagjai és póttagjai, Miloš Jakeš, a CSKP KB Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, a CSKP KB titkárai, a titkárság tagjai, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, a Szövetségi Gyűlés vezető személyiségei, valamint a szövetségi és nemzeti kormányok tagjai. A vendégek között voltak a kitüntetettek családtagjai, valamint politikai, kulturális és gazdasági életünk vezető személyiségei. Ott voltak a prágai diplomáciai testületek tagjai is. Az állami himnusz elhangzása után Jan Pilier elvtárs, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke lépett a mikrofonhoz. Megnyitó beszédében szívélyes szavakkal köszöntötte Ludvík Svoboda köztársasági elnököt abból az al(Folytatás a 2. oldalon) Ľubomír Štrougal miniszterelnök beszéde Štrougal elvtárs beszéde bevezető részében köszönetet mondott azoknak az elvtársaknak, akik a burzsoá köztársaság alatt, az osztályharcokban, a fasiszta megszállók elleni háborúban ős az elmúlt 25 év politikai küzdelmeiben mindig hűen teljesítették a párt feladatait és önfeláldozóan dolgoztak köztársaságunkért. Egyúttal köszönetét fejezte ki azoknak, akiknek kiváló munkájukért és alkotásaikért az évforduló alkalmából magas állami kitüntetéseket adományoztak. Hangsúlyozta, hogy köztársasághoz való viszonyunk alapvető kritériuma az, hogyan viszonyulunk a társadalom javára folytatott munkához. A nagy szavak üres frázisok maradnak, ha nem kísérik őket konkrét tettek. Tudjuk, hogy csakis a becsületes munka teszi lehetővé országunk felvirágoztatását. Štrougal elvtárs hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszakból nagyon sokat tanulhatunk. Rá kellett jönnünk, hogy a szocialista állam csakis az egyszerű dolgozó népre támaszkodhat, amely szereti a rendet és a fegyelmet, és öntudatosan összekapcsolja munkáját a szocializmussal. Ezért meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a becsületes dolgozók sorai egyre bővüljenek, hogy egyre többen tartozzanak azok közé, akik példaképül szolgálhatnak. Tudjuk, hogy az utóbbi években a népgazdaság irányításában és szervezésében mutatkozó fogyatékosságok következtében nem értékeltük kellőképpen a becsületes munkát, megbomlott a szocialista erkölcs. Az elmúlt két évben gyalázták és rágalmazták mindazt, amit a múltban tettünk, kétségbevonták azokat az értékeket, amelyekre a szocialista társadalom támaszkodik. A szocialista öntudatos munka elvesztette értékét. Gondoljunk csak vissza arra, hogy egyesek hogyan nevezték ki az élmunkások, az (Folytatás a 4. oldalon) Elmélyül a csehszlovák-szovjet együttműködés ÚJ EGYEZMÉNYEKET ÍRTAK ALÁ PRÁGÁBAN (ČSTK) — A prágai Hrzáftpalotában tegnap három jelentős csehszlovák—szovjet gazdasági egyezményt írt alá Andrej Barčák, a CSSZSZK külkereskedelmi minisztere és Szemjon Andrejevics Szkacskov, a Szovjetunió Minisztertanácsa külkereskedelmi állami bizottságának elnöke. * * * Dr. Ľubomír Štrougal, a csehszlovák kormány elnöke tegnap Prágában fogadta Szemjon Andrejevics Szkacskovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő külföldi gazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnökét. A fogadáson jelen voltak: František Hamouz, a szövetségi kormány alelnöke, Andrej Barčák külkereskedelmi miniszter és Sztyepan Vasziljevics Cservonyenko, a Szovjetunió prágai nagykövete, valamint más képviselők. A tárgyaló felek szívélyes légkörben tanácskoztak a csehszlovák—szovjet gazdasági ós műszaki együttműködés elmélyítésének néhány kérdéséről az aznap Prágában aláírt kormányközi egyezménnyel kapcsolatban. A tárgyaló felek nagyra értékelték ezeket az egyezményeket, amelyek igen nagy jelentőségűek a csehszlovák energetikai ipar kapacitásának növelése, a prágai közlekedési problémák megoldása és a lakásépítés meggyorsítása szempontjából. Az első reális lépések a csehszlovák—szovjet párt- és állami küldöttségek múlt év októkeri moszkvai tanácskozása döntései megvalósításának útján. Barátság, nyíltság, őszinte érdeklődés JÁN MARKO külügyminiszter visszatért az EAK-ból (ČSTK) — Ján Marko külügyminiszter, aki kíséretével ötnapos hivatalos látogatáson az Egyesült Arab Köztársaságban tartózkodott, tegnap viszszaérkezett Prágába. — Az út teljesítette küldetését — mondotta Marko külügyminiszter a repülőtéren a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának. — A találkozók légkörét a barátság, a nyíltság, az őszinte érdeklődés jellemezte, és kölcsönös megértés alakult ki a közel-keleti helyzetre, annak megoldására, valamint más világméretű európai problémákra vonatkozó eszmecserében. Természetesen tárgyaltunk a kölcsönös kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségéről is. Marko minisztert az EAK-ban fogadták az ország legfelsőbb képviselői — Nasszer elnök, Anvar Sadat alelnök, dr. Muhammad Sabib Sukajri, az egyiptomi nemzetgyűlés elnöke. Tanácskozott Riad egyiptomi külügyminiszterrel és találkozott a politikai élet számos más személyiségével, köztük Abdái Hálik Haszunnai, az Arab Liga országainak főtitkárával. (Folytatás a 2. oldalon) Május elsejét, a munkásosztály nagy napját köszöntjük és ünnepeljük. Az esemény alkalmából a múlt és jelen történéseit idézzük. Visszagondolunk a régi májusokra és arra a küzdelemre, amelyet a munkásosztály — az új kor történelmének főszereplője és meghatározója — a hatalomért, valamint az egységért és a szolidaritásért vívott és vív. Az út rögös, a küzdelem nehéz. A munkásosztály harcát ezernyi fék akadályozta a múltban, és akadályozza ma is. Az élcsapat azonban töret len, törekvését a nehézségek ellenére is siker koronázza. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a mai május elsejét mi egy nagy társadalmi drámának az eleven élményével ünnepeljük. Tudjuk, élénken emlékszünk arra, hogy mi történt nálunk 1968 ban és 1969. elején. És tudjuk azt is, hogy ebben az anarchiává „demokratizálódott" időszakban mit tett, milyen magatartást tanúsított a munkásság és a parasztság. Ha voltak, akik politikai érettséget bizonyítottak, és ha voltak, akik a hisztéria időszakában is bölcsességről, nyugodt, megfontolt, következetes magatartásról és osztályhűségról tettek tanúságot, akkor ezek elsősorban a munkásság és a parasztság köréből kerültek ki. Ma is meglepő, hegy a „mézesmadzag" és a divatos szólamok csábítása, amely az úgynevezett „elit"-et annyira magával ragadta, az egyszerű emberek, a munkások és a parasztok körében milyen kis visszhangra talált. Akkor is, mikor a tömegkomunikációs eszközök az emberek tudatát szinte teljes mértékben a maguk céljainak megfelelően manipulálták, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság többsége tudta, hol a helye, tudta, ki az igaz barát és szövetséges. A politika barométere ma is változó idol mutat. Annak vagyunk a tanúi, perialista erőket, növeljük az ellenállást, valamint a burzsoá ideológiával szemben az eszmei harcot. „Világ proletárjai egyesüljetek" — hirdették a marxizmus klasszikusai és hirdetjük mi is, immár évtizedek óta. S ha uia már mást is értünk a „proletárok" alatt, mint régen, a niunkásoszVÖRÖS ZÁSZLÓKKAL hogy a nemzetközi imperializmus a világnak szinte minden részén összpontosított támadást indít a szocializmus, a liéke és a haladás erűi ellen. A kapitalizmus belső ellentmondása a pattanásig feszült. Tombol a reakció, gátlástalan az antikommunizmus, éled a nacionalizmus és a fasizmus. A tőkés világ csak azért tűri a szocialista országokat, mert nincs ereje a fejlődést megváltoztatni. A revansról azonban egy pillanatra sem mond le, és minden eszközzel arra törekszik, hogy ahol leltei teret hódítson, és visszaszerezze, amit elvesztett. Háborút folytat Vietnamban, „elnézi", hogy Izrael agreszsziőval növelte területét, nem ismeri el, hogy létezik a Német Demokratikus Köztársaság, siránkozik azért, hogy Csehszlovákiával kapcsolatban nem sikerült a terve. A tőke farkaserkölcse és az imperializmus léte korparanccsá teszi, liogy a nemzetközi munkásosztály összefogjon, egyesítsük az antiimtáiy jelszava mit sem vesztett időszerűségéből. Sőt, az eddiginél is mélyebb tartalmat kapott, mind nálunk, a szocialista táboron belül, mind a tőkésvilághau, az elnyomás körülményei között. Munkásoknak és parasztoknak, alkalmazottaknak és értelmiségieknek, tudósoknak és diákoknak — az imperializmussal így vagy úgy, de szembeálló összes erőnek — egyesülnie keli azért, hogy megvédjük a békét, és emberibb életet, szocialista rendszert teremthessünk a világon mindenütt. Bármennyire eltérőek a helyi adottságok, és bármennyire más és más a világ proletárjainak a harci módszere, a nemzetközileg szervezkedett tőkével és imperializmussal szemben ma is csak a magunk egységét és erejét állíthatjuk szembe. A májusi menetben részt vevő milliók — Keleten és Nyugaton egyaránt — a felvonulással ezt az egységet és erőt fejezik ki. A munka, a béke, a haladás és a szolidaritás napját ma hármas esemény jegyéhen ünnepeljük. A világ proletariátusa 80 évvel ezelőtt tartotta meg első, nagy harci seregszemléjét és ünnepelte meg először május elsejét. Száz éve született Lenin, és 25 éve, hogy vereséget szenvedett a fasizmus, befejeződött a háború, és felszabadult Csehszlovákia. E három évforduló, valamint az a tanulság, amelyet a társadalmunkban tavaly és tavalyelőtt lezajlutt eseményekből leszűrhettünk, az idui május elsejének különös jelentőséget kölcsönöz. Számunkra az idei május nemcsak a munka, a béke, a haladás, és a számvetés, hanem kissé az újjászületés és az erőgyűjtés ünnepe is. Tavaly a nagy ideológiai fertőzöttség miatt az ország számos városában elmaradt e felemelő, lelkesítő, örökszép ünnep. S ahol a felvonulást mégis megtartották, a május elsejei ünnep veszített egykori fényéből és erejéből. A felvonulások zászlóerdőiből nagyon kevés kivételtől eltekintve éppen május egyik szimbóluma, a nemzetköziség zászlaja, a forradalom jelképe hiányzott... Ma azzal a reménnyel állunk a felvonulók sorába, hogy a régi május elsejékhez hasonló őszinte, igaz, színpompás ünneplésben lesz részünk. Hisszük és reméljük, hogy a munkások ezrei, a megszilárdult hatalom birtokosai, optimistán, újult erővel, pirosló arccal és vörös zászlókkal vonulnak fel, és tesznek hitet a rend, a munka, a béke, a haladás, a nemzetköziség és a szolidaritás mellett. BALÁZS BÉLA