Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-01 / 102. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! S Z Lap K JA KOM. H UNIST A P ÁUT J A K ÖZPONTI BÍZOTT SÁGÁNAK NAPILAPJA 1970. május 1. PÉNTEK BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 102. szám Ára 50 fillér TÁRSADALMUNK MEGBECSÜLI A KIVÁLÓ DOLGOZÓKAT Kitüntetések a prágai várban (Tudósítónktól) A prágai vár csütörtökön társadalmunk ki­váló dolgozóit látta vendégül. Szocialista rendszerünkben már hagyomány, hogy a munka ünnepének előestéjén, április 30-án a párt- és állam vezetői személyesen adják át az egyes ágazatok kiváló dolgozóinak a magas kitüntetéseket, dí­jakat. Az idén, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója al­kalmából Ludvík Svoboda köztársasági elnök — a CSKP KB, a Nemzeti Front Központi Bizottsága, a szövetségi és nemzeti kormányok, a Szakszervezetek Központi Tanácsa ja­vaslatára — 29 kollektívának és 149 személynek, kiváló mun­kájuk elismeréséül Munkaérdemrendet, Vörös Zászló Érdem­rendet és Köztársasági Érdem-rendet adományaim. Az ünnepség tíz órakor kez­dődött. A Spanyol-terem dísz­emelvényén elfoglalta helyét a díszelnökség: Vasil Birak, Pe ter Colotka, Gustáv Husák, An­tonín Kapek, Josef Kempný, Jo­sef Korčak, Jozef Lenárt, Jan Pilier, Ľubomír Štrougal, Dali bor Hanes, Václav Hűla, Alois Indra — a CSKP KB elnökségé­neik tagjai és póttagjai, Miloš Jakeš, a CSKP KB Központi El­lenőrző és Revíziós Bizottsá­gának elnöke, a CSKP KB tit­kárai, a titkárság tagjai, a Nemzeti Front pártjainak elnö­kei, a Szövetségi Gyűlés vezető személyiségei, valamint a szö­vetségi és nemzeti kormányok tagjai. A vendégek között vol­tak a kitüntetettek családtag­jai, valamint politikai, kulturá­lis és gazdasági életünk ve­zető személyiségei. Ott voltak a prágai diplomáciai testületek tagjai is. Az állami himnusz elhangzá­sa után Jan Pilier elvtárs, a Csehszlovák Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke lépett a mikrofonhoz. Megnyitó beszé­dében szívélyes szavakkal kö­szöntötte Ludvík Svoboda köz­társasági elnököt abból az al­(Folytatás a 2. oldalon) Ľubomír Štrougal miniszterelnök beszéde Štrougal elvtárs beszéde be­vezető részében köszönetet mondott azoknak az elvtársak­nak, akik a burzsoá köztársa­ság alatt, az osztályharcokban, a fasiszta megszállók elleni há­borúban ős az elmúlt 25 év po­litikai küzdelmeiben mindig hűen teljesítették a párt fel­adatait és önfeláldozóan dol­goztak köztársaságunkért. Egy­úttal köszönetét fejezte ki azoknak, akiknek kiváló mun­kájukért és alkotásaikért az évforduló alkalmából magas állami kitüntetéseket adomá­nyoztak. Hangsúlyozta, hogy köztársasághoz való viszonyunk alapvető kritériuma az, hogyan viszonyulunk a társadalom ja­vára folytatott munkához. A nagy szavak üres frázisok ma­radnak, ha nem kísérik őket konkrét tettek. Tudjuk, hogy csakis a becsületes munka te­szi lehetővé országunk felvirá­goztatását. Štrougal elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy az elmúlt időszakból nagyon sokat tanulhatunk. Rá kellett jönnünk, hogy a szocia­lista állam csakis az egyszerű dolgozó népre támaszkodhat, amely szereti a rendet és a fe­gyelmet, és öntudatosan össze­kapcsolja munkáját a szocializ­mussal. Ezért meg kell terem­teni a feltételeket ahhoz, hogy a becsületes dolgozók sorai egyre bővüljenek, hogy egyre többen tartozzanak azok közé, akik példaképül szolgálhatnak. Tudjuk, hogy az utóbbi években a népgazdaság irányításában és szervezésében mutatkozó fogya­tékosságok következtében nem értékeltük kellőképpen a be­csületes munkát, megbomlott a szocialista erkölcs. Az elmúlt két évben gyalázták és rágal­mazták mindazt, amit a múlt­ban tettünk, kétségbevonták azokat az értékeket, amelyekre a szocialista társadalom tá­maszkodik. A szocialista öntu­datos munka elvesztette érté­két. Gondoljunk csak vissza ar­ra, hogy egyesek hogyan ne­vezték ki az élmunkások, az (Folytatás a 4. oldalon) Elmélyül a csehszlovák-szovjet együttműködés ÚJ EGYEZMÉNYEKET ÍRTAK ALÁ PRÁGÁBAN (ČSTK) — A prágai Hrzáft­palotában tegnap három jelen­tős csehszlovák—szovjet gazda­sági egyezményt írt alá Andrej Barčák, a CSSZSZK külkeres­kedelmi minisztere és Szemjon Andrejevics Szkacskov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa külke­reskedelmi állami bizottságá­nak elnöke. * * * Dr. Ľubomír Štrougal, a cseh­szlovák kormány elnöke tegnap Prágában fogadta Szemjon And­rejevics Szkacskovot, a Szov­jetunió Minisztertanácsa mel­lett működő külföldi gazdasági kapcsolatok állami bizottságá­nak elnökét. A fogadáson jelen voltak: František Hamouz, a szövetsé­gi kormány alelnöke, Andrej Barčák külkereskedelmi minisz­ter és Sztyepan Vasziljevics Cservonyenko, a Szovjetunió prágai nagykövete, valamint más képviselők. A tárgyaló felek szívélyes légkörben tanácskoztak a cseh­szlovák—szovjet gazdasági ós műszaki együttműködés elmé­lyítésének néhány kérdéséről az aznap Prágában aláírt kor­mányközi egyezménnyel kap­csolatban. A tárgyaló felek nagyra ér­tékelték ezeket az egyezménye­ket, amelyek igen nagy jelentő­ségűek a csehszlovák energeti­kai ipar kapacitásának növelé­se, a prágai közlekedési prob­lémák megoldása és a lakásépí­tés meggyorsítása szempontjá­ból. Az első reális lépések a csehszlovák—szovjet párt- és állami küldöttségek múlt év októkeri moszkvai tanácskozá­sa döntései megvalósításának útján. Barátság, nyíltság, őszinte érdeklődés JÁN MARKO külügyminiszter visszatért az EAK-ból (ČSTK) — Ján Marko kül­ügyminiszter, aki kíséretével ötnapos hivatalos látogatáson az Egyesült Arab Köztársaság­ban tartózkodott, tegnap visz­szaérkezett Prágába. — Az út teljesítette külde­tését — mondotta Marko kül­ügyminiszter a repülőtéren a Csehszlovák Sajtóiroda munka­társának. — A találkozók lég­körét a barátság, a nyíltság, az őszinte érdeklődés jelle­mezte, és kölcsönös megértés alakult ki a közel-keleti hely­zetre, annak megoldására, va­lamint más világméretű euró­pai problémákra vonatkozó eszmecserében. Természetesen tárgyaltunk a kölcsönös kap­csolatok további fejlesztésének lehetőségéről is. Marko minisztert az EAK-ban fogadták az ország legfelsőbb képviselői — Nasszer elnök, Anvar Sadat alelnök, dr. Mu­hammad Sabib Sukajri, az egyiptomi nemzetgyűlés elnö­ke. Tanácskozott Riad egyipto­mi külügyminiszterrel és talál­kozott a politikai élet számos más személyiségével, köztük Abdái Hálik Haszunnai, az Arab Liga országainak főtitkárával. (Folytatás a 2. oldalon) Május elsejét, a munkásosztály nagy napját köszöntjük és ünnepeljük. Az esemény alkalmából a múlt és jelen történéseit idézzük. Visszagondolunk a régi májusokra és arra a küzdelemre, amelyet a munkásosztály — az új kor történelmének főszereplője és megha­tározója — a hatalomért, valamint az egységért és a szolidaritásért vívott és vív. Az út rögös, a küzdelem nehéz. A munkásosztály harcát ezernyi fék akadályozta a múltban, és akadályoz­za ma is. Az élcsapat azonban töret len, törekvését a nehézségek ellenére is siker koronázza. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a mai május elsejét mi egy nagy társadalmi drámának az eleven élmé­nyével ünnepeljük. Tudjuk, élénken em­lékszünk arra, hogy mi történt nálunk 1968 ban és 1969. elején. És tudjuk azt is, hogy ebben az anarchiává „de­mokratizálódott" időszakban mit tett, milyen magatartást tanúsított a mun­kásság és a parasztság. Ha voltak, akik politikai érettséget bizonyítottak, és ha voltak, akik a hisztéria időszakában is bölcsességről, nyugodt, megfontolt, kö­vetkezetes magatartásról és osztályhű­ségról tettek tanúságot, akkor ezek elsősorban a munkásság és a paraszt­ság köréből kerültek ki. Ma is megle­pő, hegy a „mézesmadzag" és a diva­tos szólamok csábítása, amely az úgy­nevezett „elit"-et annyira magával ra­gadta, az egyszerű emberek, a mun­kások és a parasztok körében milyen kis visszhangra talált. Akkor is, mikor a tömegkomunikációs eszközök az em­berek tudatát szinte teljes mértékben a maguk céljainak megfelelően mani­pulálták, a munkásosztály és a szövet­kezeti parasztság többsége tudta, hol a helye, tudta, ki az igaz barát és szö­vetséges. A politika barométere ma is változó idol mutat. Annak vagyunk a tanúi, perialista erőket, növeljük az ellenál­lást, valamint a burzsoá ideológiával szemben az eszmei harcot. „Világ proletárjai egyesüljetek" — hirdették a marxizmus klasszikusai és hirdetjük mi is, immár évtizedek óta. S ha uia már mást is értünk a „prole­tárok" alatt, mint régen, a niunkásosz­VÖRÖS ZÁSZLÓKKAL hogy a nemzetközi imperializmus a vi­lágnak szinte minden részén összpon­tosított támadást indít a szocializmus, a liéke és a haladás erűi ellen. A kapi­talizmus belső ellentmondása a patta­násig feszült. Tombol a reakció, gátlás­talan az antikommunizmus, éled a na­cionalizmus és a fasizmus. A tőkés vi­lág csak azért tűri a szocialista orszá­gokat, mert nincs ereje a fejlődést megváltoztatni. A revansról azonban egy pillanatra sem mond le, és minden eszközzel arra törekszik, hogy ahol leltei teret hódítson, és visszaszerezze, amit elvesztett. Háborút folytat Viet­namban, „elnézi", hogy Izrael agresz­sziőval növelte területét, nem ismeri el, hogy létezik a Német Demokratikus Köztársaság, siránkozik azért, hogy Csehszlovákiával kapcsolatban nem si­került a terve. A tőke farkaserkölcse és az imperializmus léte korparanccsá teszi, liogy a nemzetközi munkásosz­tály összefogjon, egyesítsük az antiim­táiy jelszava mit sem vesztett idősze­rűségéből. Sőt, az eddiginél is mélyebb tartalmat kapott, mind nálunk, a szo­cialista táboron belül, mind a tőkésvi­lághau, az elnyomás körülményei kö­zött. Munkásoknak és parasztoknak, al­kalmazottaknak és értelmiségieknek, tudósoknak és diákoknak — az impe­rializmussal így vagy úgy, de szembe­álló összes erőnek — egyesülnie keli azért, hogy megvédjük a békét, és em­beribb életet, szocialista rendszert te­remthessünk a világon mindenütt. Bár­mennyire eltérőek a helyi adottságok, és bármennyire más és más a világ proletárjainak a harci módszere, a nemzetközileg szervezkedett tőkével és imperializmussal szemben ma is csak a magunk egységét és erejét állíthat­juk szembe. A májusi menetben részt vevő milliók — Keleten és Nyugaton egyaránt — a felvonulással ezt az egy­séget és erőt fejezik ki. A munka, a béke, a haladás és a szo­lidaritás napját ma hármas esemény jegyéhen ünnepeljük. A világ proleta­riátusa 80 évvel ezelőtt tartotta meg első, nagy harci seregszemléjét és ün­nepelte meg először május elsejét. Száz éve született Lenin, és 25 éve, hogy vereséget szenvedett a fasizmus, befejeződött a háború, és felszabadult Csehszlovákia. E három évforduló, va­lamint az a tanulság, amelyet a tár­sadalmunkban tavaly és tavalyelőtt le­zajlutt eseményekből leszűrhettünk, az idui május elsejének különös jelentősé­get kölcsönöz. Számunkra az idei má­jus nemcsak a munka, a béke, a hala­dás, és a számvetés, hanem kissé az újjászületés és az erőgyűjtés ünnepe is. Tavaly a nagy ideológiai fertőzött­ség miatt az ország számos városában elmaradt e felemelő, lelkesítő, örök­szép ünnep. S ahol a felvonulást mégis megtartották, a május elsejei ünnep ve­szített egykori fényéből és erejéből. A felvonulások zászlóerdőiből nagyon kevés kivételtől eltekintve éppen má­jus egyik szimbóluma, a nemzetközi­ség zászlaja, a forradalom jelképe hiányzott... Ma azzal a reménnyel ál­lunk a felvonulók sorába, hogy a régi május elsejékhez hasonló őszinte, igaz, színpompás ünneplésben lesz részünk. Hisszük és reméljük, hogy a munkások ezrei, a megszilárdult hatalom birto­kosai, optimistán, újult erővel, pirosló arccal és vörös zászlókkal vonulnak fel, és tesznek hitet a rend, a munka, a béke, a haladás, a nemzetköziség és a szolidaritás mellett. BALÁZS BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom