Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-02 / 77. szám, csütörtök

A jubileumi évforduló Szovjet antifasiszta harcosok Bratislavában előtt (ČSTK) — Miloslav HruškovlI szövetségi miniszterelnök helyettes elnökletével ülést tartott tegnap Prágában a Csehszlovákia felsza­badulásának 23. évfordulójával kap csola|os ünnepségek előkészítésére alakult kormánybizottság. Megtár­gyalta a Cseh és a Szlovák Szocia­lista Köztársaságban az ünnipsé gek előkészítésével kapcsolatban folyó kulturális-népnevelő manká­rúl beterjesztett Jelentést. A bizottság azonkívül értékelte • nemzeti bizottságok 1968. évi szocialista versenyének lefolyását és eredményeit. Ebben az időszak­ban a verseny a Cseh Szocialista Köztársaságban 2 milliárd 357 mil­lió korona értéket, a Szlovák Szo cialista Köztársaságban pedig — ahol a verseny a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére lényegesen hosszabb ideje folyt — összesen 2 milliárd S69 millió korona érté ket hozott. A Komszomol képviselői (ČSTK) — Josef Kempný, a CSKP KB elnökségének tagja, a CSKP KB cseh Irodájának elnöke tagnap KovalCiknak és Oldfich Svestká­nak, a CSKP KB cseh Irodája tit­kárainak Jelenlétében fogadta a Komszomol Központi Bizottságának küldöttségét, amely Tamara Ku­cenkovfinak, a központi bizottság titkárínak vezetésével hivatalos látogatáson hazánkban tartózko­dik. (Folytatás az 1. oldalról) nagy, aki Bratislava felszabadí­tásakor a szovjet tengerészek parancsnoka volt, K. 1. fefimo­va, I. I. Sulga tiszt neje, aki 1945. április 26-án a Bratislava és Brno között folyó harcok­ban megsebesült, majd Bratis­lavában meghalt. L. P. Goncsa­rova, a Szlovák Nemzeti Felke­lés résztvevője és V. Sz. Mac­nev, Liptovský Mikuláš tiszte­letbeli polgára. A szívélyes fogadtatáson je­len volt Bohumil Chudý, az SZLKP városi bizottságának tit­kára és D. /. Zimnuhova asz­szony Krasznojarszkból, akinek fia, Vlagyimir Zimnuhov, a szovjet hadsereg tisztje Bratis­lava felszabadításáért vívott harcokban 1945. április 10-én megsebesült, majd 1945. május 7-én Bratislavában meghalt, és a bratislavai Slavínon temették el. A volt frontharcosok szovjet bizottságának hivatalos küldött­ségét a délelőtti órákban az SZLKP városi szerveinek képvi­selői fogadták. A fogadáson jelen volt Mihail Míhaflouícs Gyejev, a Szovjet­unió bratislavai főkonzulja, va­lamint a párt- és állami szer­vek további képvislői. MÁJUS 6-ÁN ÉRKEZIK A BARÁTSÁGVGNAT (Tudósítónktól) — Hazánk fel­szabadításának 25. évfordulója al­kalmából háromszáz szovjet szak­szervezeti dolgozó érkezik a ba­rátságvonattal Csehszlováklába. hogy megismerkedjék szocialista épftfimunkánk eredményeivel, köz­vetlen kapcsolatokat vegyen fel Szemeink dolgozóival, s betekin­tést nyerjen a szakszervezetek munkájába — közölte tegnap Prá­gában a sajtó képviselőivel Michal Kimlik, a Csehszlovák Szakszerve­zetek Központi Tanácsának titká­ra. A szovjet szakszervezeti dolgo­zókból álló barátságvonattal szá­mos szakterület képviselői érkez­nek az egész Szovjetunióból. A Munkaműszakok 1970-ben (ČSTK) — Az SZSZK Munka­ügyi és Népjóléti Minisztériuma közli, hogy a CSSZSZK kormányá­nak az 1970. évre szóló rendkí­vüli intézkedése értelmében a munkaidőnek 4 műszakkal való meghosszabbítása mindazokra a szervezetekre vonatkozik, amelyek a munkaidőt a 63/1968, a 62/1366 Tgy. számú hirdetményei szerint lerövidítették, kivéve az állandó üzemelésű üzemrészlegeket. E négy munkamüszakban végzett munkáért a munkásnak a bérelő­Irások szerint megállapított össze­gű bér Jár. A havi fizetéses dol­gozók alapfizetése nem emelke­dik. Az említett négy napban vég­zett munkáért a dolgozónak nem jár a szombati és vasárnapi mun­káért nyújtott bérkedvezmény, sem túlórallleték vagy szabad nap. A munkaidő tartamát e napok­ban a pénteki szokásos munka­idő szerint állapították meg, csak az október 25-1 munkaidő tartama Igazodik a hétfői szokásos mun­kaidő hosszához a bejáró dolgo­zók utazására való tekintettel. kedves vendégek ellátogatnak az ország különböző üzemeibe, az ál­lami gazdaságokba és kutató inté­zetekbe. Május 9-én részt vesznek a hazánk felszabadítása alkalmá­ból rendezendő katonai díszszem­lén. (sm) Ladislav . Martinák főpolgár­mester beszédében méltatta Szlovákia és fővárosának fejlő­dését a szocialista Csehszlová­kia építésének 25 éve alatt. Ér­tékelte a szovjet népnek azt a testvéri segítségét, amelyet Csehszlovákia nemzeteinek nyújtott a fasiszta elnyomás alól yaló felszabadítás során, a szocialista építés éveiben és az ország szocialista vívmányainak védelmezésében abban az idő­szakban, amikor ezeket a jobb­oldali és antiszocialista erők veszélyeztették. A volt frontharcosok szovjet bizottsága küldöttségének veze­tője, A. D. Cirlln vezérezredes, a Szovjetunió államdljasa, a Lenin-rend kétszeres tulajdono­sa tolmácsolta a Szovjetunió nemzeteinek Bratislava, Szlová­kia és a CSSZSZK népe Iránti testvéri érzelmeit, és kifejezte azt a meggyőződést, hogy Bra­tislava felszabadítása jelentős évfordulójának ünnepségei megszilárdítják a Szovjetunió és a CSSZSZK nemzeteinek testvéri szövetségét. Miloš HruSovský, a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövet­sége Központi Bizottságának el­nöke tegnap fogadta Bratisla­vában a volt frontharcosok szovjet bizottságának küldöttsé­gét. A fogadáson részt vett Pe­ter DudáS, a Szlovák Antifasisz­ta Harcosok Központi Bizottsá­gának főtitkára, Pavel KukllS, az SZLKP KB helyettes osztály­vezetője, továbbá Ladislav Ka­lina és Elena Litvajová, az AHSZ KB elnökségének tagjai, Štefan Orlík, az AHSZ bratisla­vai városi bizottságának elnö­ke, dr. fán PaSkan tábornok és Ladislav StaSko, az AHSZ Köz­ponti Bizottságának titkára. Az erdők hónapja Szép hagyományaink közé tartozik, hogy minden év áp­rilisában megtartjuk az erdők hónapját. Ebből az alkalomból tegnap Bratislavában az erdő­és vízgazdálkodási miniszter­helyettes, fúlius Chovanec saj­tóértekezletet tartott. A mi­niszterhelyettes, valamint Au­gustín Mistrík mérnök, ve­zérigazgató részletesen beszá­molt erdőgazdaságunk Jelen­tőségéről és a felmerülő prob­lémákról, majd az újságírók kérdéseire válaszoltak. Szlovákia területének 38 százaléka erdő. Ez a terület nemcsak kellemes üdülési le­hetőségeket biztosít, hanem népgazdaságunknak ls fontos része. Évente mintegy két­százmillió koronát fordítunk erdőink karbantartására, fel­újítására, faiskolák telepítésé­re. A fa nagyon olcsó nyers­anyag, kitermelésekor csak 27 koronába kerül egy dollár. Ennek ellenére a famunkások és az erdőgazdaságban* dolgo­zók tevékenységét társadalmi­lag nem értékeljük eléggé. A technikai felszerelésük el­avult, hiányoznak a szállítá­si eszközök stb. Sajnálatos tény, hogy a ki­váló minőségű fánkat nem va­gyunk képesek feldolgozni, így potom áron válunk meg tőle, hogy drága devizakoro­náért ismét megvásárolhassuk. Sajnos, az Erdő- és Vízgazdál­kodási Minisztériumnak ebbe nincs beleszólása, mivel a feladata csupán a fakiterme­lés, a fafeldolgozás más ága­zatokhoz tartozik. Ha figye­lembe vesszük, hogy egy fa átlagban százéves korában éri el rentabilitását, akkor láthat­juk csak, hogy nagyon köny­nyelműen cselekszünk. Sőt, hogy képesek legyünk telje­síteni külföldi szerződésein­ket, idő előtt vágjuk ki a fát, és így újabb értékes köbméte­rekről mondunk le. Az erdészek fájdalommal konstatálják, hogy az embe­rek sem kímélik kellőképpen erdeinket. Vandái módon tá­boroznak, rendszertelenül építkeznek, sőt a védett terü­letekben ls kárt tesznek. Ha soha máskor, legalább ebben a hónapban nagyobb gondot kellene fordítania a lakosságnak a facsemete-tele­pítésre és az erdővédelemre, annál ls Inkább, mivel a hosszú és kemény tél az er­dei munkálatokat késleltette. —ozo— A halál nem old meg semmit A Pravda tegnapi számában új­ból visszatért Kit gyászoltok zázrivaiak? címmel március ll én közölt cikkéhez. Mivel olvasóin­kat annak idején nem tájékoztat­tak a zázrivai eseményekről, most a cikk alapján röviden visszatérünk a történtekhez. 1970. márclns 4 én a kerületi ügyész utasítására őrizetbe vették a Dolný Kubín-i járásban levő Zázrivá község papját. Albin Se­na] 12 évig paposkodott Zázrivá­ban és olyan hatással volt egyes hívőkre, hogy letartóztatása ntán zavargásokra került sor a község­ben. A rendbontók megtámadták • biztonsági szerveket, úgyhogy •gy rendőrt kórházba kellett szál­lítani. A tömeget sikerült szét­oszlatni és a faluban helyreállt a rend. Március 8-ra virradó éjjel lozef Senaj, a pap apja öngyilkos lett. A Pravda ezzel kapcsolatban közölt riportot, amely nagy vissz­hangot keltett. A szerkesztőség több levelet kapott és ezek között vannak olyanok is, amelyek azt akarják elhitetni, hogy a pap ap­ja gyilkosság áldozata lett. Ezek a próbálkozások nőst arra kész­tették a szerkesztőséget, hog» fii­ból visszatérjen a történtekhez. A cikk megállapítja, hogy JtIMn Senaj olyan rossz légkört terem­tett a faluban, hogy ennek saját apja is áldozatául esett. A pap még letartóztatása előtt kijelen­tette, ha őrizetbe veszik, vér fo­lyik és tfiz pusztít majd Zázrivá­ban. Az apa halála nagy fájdalmat okozott a családnak és ei kell ítélni mindazokat, akik ezt az esetet provokációra használják fel és rémhíreket terjesztenek ve­le kapcsolatban. Mi Is történt a valóságban? Március B-án este a letartóztatott pap károm fiútestvére megérke­zett a paplakba, ahol a pappal együtt éltek szüleik is. Egy nap­pal később a helyi nemzeti bi­zottságon elbeszélgettek az idős szülőkkel és felajánlották segít­ségüket, mivel az új pap rövide­sen megérkezett a faluba és a paplakot ki kellett üríteniük. A beszélgetés során elsősorban a a František nevű fiú hangosko­dott, aki valamilyen népszava­zást követelt paptestvére bűnössé­géről, illetve ártatlanságáról. Amikor közölték vele, hogy erről csakis a bíróság dönthet, felug­rott és kijelentette, hogy elhatá­rolja magát családjától és mindat­tól, ami majd a faluban történik. A beszélgetés után a három fiú segített a szülőknek a csomago­lásban, majd este elutaztak. Amint Mária Senajová elmondotta, este férjével együtt lefeküdtek és ő rövidesen elaludt, Éjjel arra éb­redt fel, hogy füst fojtogatja. Kétségbeesetten kereste férjét, akit végül a hivatalos helyiség­ben talált meg holtan. )ozef Se­naj mielőtt öngyilkos lett, fel­gyújtotta a helyiséget. A konyhá­ban megtalálták búcsúlevelét, me­lyet nem gyermekeihez, hanem Zázrivá lakosságihoz intézett. A nehezen olvasható kusza levélben mindenkit, az egész járást és az egész V 1 1 a v á t gyilkosnak neve­zi. A levél mást nem tartalmaz. Mit Is jelent a levélben a Vlta­va? Papfia 1988-ban két csoportra osztotta a falu lakosságát. Azo­kat, akik a Vltava rádióadóval rokonszerveztek, Vltavának neve­zett el. így a szegény megboldo­gult Jozef Senaj öngyilkossága el fitt is fia politikai hisztériájá­nak hatása alatt állt. Fölösleges, hamis áldozatot hozott, amikor véget vetett életének. Valószínű, hogy annak a pszichózisnak az áldozata lett, melyet saját fia teremtett. Ex az Igazság. A halállal min­den véget ér. Csak a harag és a rágalmak folytatódnak. LE8NYD BREISNYEV ÚTBAN MAGYARORSZÁG FELÉ Moszkva — Leonyld Brezs­nyevnek, az SZKP KB főtitká­rának vezetésével szovjet párt­és kormányküldöttség utazott Budapestre, hogy részt vegyen az ország felszabadulása 25. év­fordulójának ünnepségein. A üldöttséget az MSZMP KB, a Ma­gyar Népköztársaság elnöki ta­nácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány hívta meg. A küldöttség tagjai továbbá V. V. Scserbickif, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttag­ja, az Ukrán SZSZK Miniszter­tanácsának elnöke, N. V. Zaha­rov, az SZKP KB tagja, a szov­jet honvédelmi miniszter első helyettese, a Szovjetunió mar­sallja és F. J. Tyttov, a Szovjet­unió magyarországi nagyköve­te. A moszkvai Kifev pályaudva­ron a küldöttségtől G. I. Voro­nov, A. P. Klrtlenko, K. T. Ma­zurov, N. V. Podgornif, V. V. Andropov, V. V. Grisln, P. N. Gyemicsev, D. F. Ustylnov, 1. V. Kapttanov, K. F. Katusev, F. D. Kulakov, M. Sz. Szolomen­cev, valamint B. P. Bescsev, A. A. Gromlko, N. A. Scsetokov miniszterek, I. I. Jakubovszkí1, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének első helyettese, a Szovjetunió marsallja. A. A. Je­pisev hadseregtábornok, a szov­jet hadsereg és hadltengerészst politikai főcsoportjának főnöke és mások vettek búcsút. Jelen volt Rapai Gyula, a Magyar Népköztársaság moszk­vai nagykövete és a nagykö­vetség tagjai. Magyarország a felszabadulás negyedszázados évfordulóját köszönti (Folytatás az 1. oldalról) bolgár, román, jugoszláv, len­gyel, angol, kanadat és ameri­kai hősök emlékműveit ls. Az Országgyűlés ünnepi ülést tart. Április 4-én délelőtt a fegyveres erők alakulatai jubi­leumi díszszemlére sorakoznak fel. A hadsereg, a határőrség, a karhatalom, a munkásőrség díszegységeit, a magyar Ifjúság színpompás tömegdemonstráció­ja követi. A díszszemlére a vá­rosligeti tó kiszárított medré­ben, a hatalmas betonteknőben készültek fel a katonák. Felvo­nulnak a kuruc szabadságharco­sok, a 48-as honvédek és a Ta­nácsköztársaság munkászászló­aljainak egyenruháiba öltözött egységeik is: bandériumok, hu­szárok, Lenin-fiúk... A pestiek remélik, hogy szép idő lesz és nem a felhők között, hanem a kék égen suhannak majd el a légierők legújabb harci gépel. Az ünnepre fényárba borul Budapest. Kivilágítják a Lánchíd íveit és a többi Duna-hidat, a Gellérthegyen a pálmaágat eme­lő nőalakot, a felszabadulás em­lékművét, a városligeti Felsza­badulás terén az emlékszobrot, a műemlékeket. Ünnepélyesen felvonják az állami zászlót, az Országház, előtt a nemzeti lobo­gót, a Gellérthegyen a munkás­mozgalom vörös zászlaját. Az ünnep előestjére fut be a fia­talok stafétája, amely az ország megyéiből hozza Budapestre a felszabadítóknak szánt üdvözle­teket. A négy Irányból érkező staféta a Szabadság terén talál­kozik. Oldalakat töltene meg az ün­nep alkalmából felavatott léte­sítmények puszta felsorolása. A legnagyobb érdeklődést minden bizonnyal az új budapesti föld­alatti vonja magára: megindul a vita, hogy földalattinak, vagy metrőnak nevezzék-e az új mélyvasulat, de annyi bizonyos, hogy a pestiek megrohamozzák majd az M-betűs földalatti pá­lyaudvarokat, a mozgólépcső­ket, s a vonatokat, amelyek a hat és fél kilométeres távot a főváros alatt 13 perc alatt te­szik majd mef£ A menetrend­szerű forgalom az ünnepre már megindul. A szó szoros értelmében szí­nes élményben lesz részük azoknak, akik április 4-én fog­hatják majd készülékükön a ma­gyar televízió első kísérleti szí­nes adását. Ha már a televízió­nál tartunk, hadd említsük meg a felszabadulási ünnepségsoro­zat egyik legsikeresebb műso­rát, a felszabadulási népdalver­senyt, amely „Röpülj páva" cím­mel nemcsak százezreknek szer­zett igazi gyönyörűséget, hanem több mint ezer eddig Ismeretlen változattal is gazdagította a ma­gyar népdalkincset. Igaza volt a Népszabadságnak: Fölszállott a páva. A népdal végigszállt az ünneplő ország felett. A jubileumi évforduló alkal­mából osztották ki a parlament kupolacsarnokában az Állami és a Kossuth-díjakat. Tudósok, mérnökök, munkások, orvosok, írók, művészek — közéletünk több mint száz legklválóbbjának mellére tűzték a díjak koszo­rúit, a kiváló és érdemes művé­szek kitüntetéseit. Az Elnöki Tanács április 4-én este ugyancsak a parlamentben ünnepi fogadást ad. A meghívot­tak között nemcsak a közélet Ismert képviselői, az üzemek, a vállalatok, az Intézmények, a termelőszövetkezetek kiváló dol­gozói lesznek ott, hanem a ma­gyar nép kedves vendégel ls. A felszabadulási ünnepségeken részt vevő párt- és kormányde­legációk tagjai közt lesz Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára és Walter Ulbricht, az NDK Állam­tanácsának elnöke is. Mindannyiunk érdeke Moszkva — Ivan Jakubovsz­kij marsall cikket közöl a Kom­munyiszt című folyóirat leg­utóbbi számában. Megállapítja: „Maga az élet bizonyította be, hogy a védelem erősítéséről való gondoskodás nem csupán egyik vagy másik szocialista ál­lam nemzeti feladata. Az egész szocialista tábor létfontosságú közös ügye ez. A szocialista or­szágoknak közös az ellensége: az imperializmus, amely céljá­nak tekinti a szocialista világ­rendszer megsemmisítését. Ép­pen ezért az erők egyesítése az imperialista agresszió elleni harcban biztosítja minden szo­cialista ország biztonságát és sikeres fejlődését". A szudáni felkelők megadták magukat Kairó — A szudáni fegyve­res erők kedden teljesen ellen­őrzésük alá vették a Fehér-Ní­lus Aba szigetét, ahol a feudá­lis felkelők erődítménye volt. Ezt a hírt a szudáni propagan­daügyi miniszter jelentette be az ondurmanl rádióban. Egyúttal közölték, hogy a szudáni egységek jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. Mahdi imám, a felkelők vezére elmenekült, és eddig még nem sikerült elfogni. Valamennyi felkelő megadta magát. Előzetes jelentések sze­rint a szigeten mintegy 30 000 mahdista volt. A kairói Al Ahram „Szolida­ritással az ímperialtsta intri­kák ellen" című cikkében hangsúlyozza: „Nem volt vélet­len, hogy a szudáni felkelők a khartúml forradalmi kormányt pontosan abban a pillanatban akarták megdönteni, amikor Lí­bia az utolsó brit katonának az ország területéről való távozá­sát ünnepli. Az imperializmus igen jól tudja, milyen nagy jelentősége van a szudáni, a líbiai és az EAK kormánya szolidaritásá­nak és ez milyen hatást gya­korol az egész arab világra. Az imperializmus és a cionizmus érzi, hogy ezt az egységet bom­lasztani kell, még mielőtt ki­fejtheti óriási potenciális ener­giáját, és betöltheti azt a sze­repet, amelyet a Jövőben vár­nak tőle. A lap hangsúlyozza, hogy a határozott fellépés a szudáni reakció ellen nagy Jelentőségű lesz az arab világban főként a Libanonban szőtt hasonló ösz­szeesküvések felszámolásában. 1970. IV. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom